Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-24 / 21. szám

Meghőzte-e az ítlet a kivégzés eőtti tárgyalást? Bűnös volt-e Bárdossy László? Tragikus múltunkról értékes ol­vasmány a dr. Jaszovszky László ál­tal sajtó alá rendezett, bevezető ta­nulmánnyal ellátott könyv: „Bűnös volt-e Bárdossy László”. (Püski, Bp. 1996.) A könyv legfőbb értéke, hogy tar­talmazza a tárgyalás egész anyagát, többek közt az eddig nem ismert tár­gyalási jegyzőkönyveket és Bár­dossy Lászlónak az utolsó szó jogán elmondott beszédét. Különleges fi­gyelmet érdemel a könyvhöz fűzött tanulmány. Képed ad arról, hogy mi volt a politikai helyzet a tárgyalás idején, azt megelőzően, a második világháború folyamán. Az olvasó előtt feltárul Magyar­­ország szorongatott helyzete. Alig telt el húsz év Trianon, az ország brutális megcsonkítása óta, több mint négymillió magyar várja, hogy sanyarú sorsa véget ér. Magyaror­szágnak nemcsak szívügye, hanem becsületbeli kötelessége is, hogy rájuk gondoljon. Miután Németor­szág hatalmas katonai ereje mozgás­ba hozza Közép-Európát is, mód nyílt arra, hogy a trianoni kérdés előkerüljön. De nagy dilemma, hogy Németország lesz-e a végső győztes, helyes-e szembefordulni a szövet­séges hatalmakkal. Dönteni kellett, de nem nagyon volt választási lehetőségünk. Annak még ellenállt az ország, hogy Né­metország Magyarországon átvo­nulva Kárpátalja felől támadja meg Lengyelországot, de azt már meg nem akadályozhatta, hogy a német haderő az ország területén keresztül támadja meg Jugoszláviát. A háború folyamán törekvésünk az volt, hogy távol tartsuk magunkat a háború forgatagától, ez viszont a korai német megszállás veszélyét vetette fel. A németek éppen a tör­ténelmi Magyarország területéből életre kelt, illetve meggyarapodott államokkal fenyegettek meg, többek közt Szlovákiával és Romániával. Ezek az országok teljes erőbevetés­sel indultak harcba a németek ol­dalán. Bizonyossággal állíthatjuk, ha már 1941-ben szembefordulunk a németekkel, a megszállásunkat kö­vetően Szálasi veszi át a hatalmat, minden fegyverfogható magyar ki­kerül a frontra, Magyarország bom­bázása azonnal megkezdődik és egyetlen zsidó sem marad, aki túléli a háborút. Végzetes volt a magára­­maradottságunk. Már a háború előtt is, az a szándékunk, hogy a nyugati hatalmak kezébe helyezzük a sor­sunkat, kudarcra volt ítélve. A bé­kekötéssel kapcsolatos kísérletünk­kel a Szovjetunióhoz utasítottak, az viszont egy különbéke megkötésére nem volt hajlandó. A történelmi Ma­gyarország területéből is részesülni akart, hadviselő félként kívánta Ma­gyarországot elfoglalni. Lehet-e csodálkozni azon, hogy az egérfogóba került, körbezárt, a kitörési lehetőségtől megfosztott or­szágban, a végveszélyt látva a tisz­tességes politikusok is a legkülön­bözőbb módokon szerettek volna ki­utat találni. Kiút viszont nem volt. Magyar tragédia: a német nácik által megkezdett üldözést a szövetséges hatalmak folytatták. A második világháborúban győz­tes hatalmak a népbíróságok felál­lítását és a háborús bűnök elítélését követelték. Mint mindig: jaj a le­győzötteknek, többek közt a legyő­zött államok politikusainak. így ju­tott a vádlottak padjára Magyaror­szág egykori miniszterelnöke, dr. Bárdossy László, mégpedig arra a vádlottak padjára, amelyre odakerül­tek a háború gonosztevői is, akik valóban öltek, gyilkoltak s megér­demelten viselték tettük következ­ményét. A kor egyes eseményeinek élő tanúja is vagyok. A „Justitia tudat­­hasadása” című munkámban (Püski Kiadó, Bp. 1993.) részletesen beszá­moltam a népbírósági eljárásokkal kapcsolatos tapasztalataimról. Magyarországot nemcsak a bru­tális megcsonkítása, területvesztesé­ge, hanem a háborús felelősségre vonása is a háború első számú vesz­tesévé tette. A háborút megindító Németországnál jobban meglakott. Németországban, miután a legna­gyobbak elnyerték a büntetésüket, a felelősségre vonás mindinkább vesztett erejéből. Magyarországon, viszonylagosan is szélesebb körű volt a tetemrehívás. A szövetséges hatalmak által igényelt büntetőjogi felelősségre vonást a szövetségi el­lenőrzéssel megbízott Szovjetunió a saját érdekei szolgálatába állította. A kommunista hatalom átvétele érdek

Next