Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-03 / 18. szám
(XIV.) páncélszekrényeket azonban jól be kellene zárni. Hogy ő kit tart ki, azt nem tudjuk. A jelekből ítélve kétségtelen, hogy fura módon egy nyilván nem mucsai származású miniszter támadta meg útszéli hangon az ugyancsak nem mucsai kormány ülésén a szintén nem mucsai, hanem panamai születésű Bokrost. Mint Sándor Laci beszámolt az úri szópárbajról, „nem volt éles szóváltás közöttünk, csupán Bokros Lajos támadt nekem a kormányülésen olyan útszéli hangon, hogy végül a miniszterelnöknek kellett lecsendesítenie. Ez a stílus nem méltó egy demokratikus állam miniszteréhez”. Hát bizony nem! De mi lett volna, haéles lett volna a szóváltás? Akkor a nem mucsaiak szokása szerint élessel lettek volna? S mi lett volna, ha a kormányfő nem olyasvalaki lenne, aki ki nem állhatja a durvaságot? Az útszéliről egyébként nem mucsaiak esetében volt már szó. Most megtudtuk, hogy az útszéli hang nem demokratikus, és csupán baloldali kormányüléseken szokásos. A nagy bankkonszolidáló bizonyára azt a 150 milliócskát sajnálta, amit nem kötegelhetett oda a nyolc vagy tizenöt vagy huszonkét vagy kétszáz milliárd mellé Budapest Bankjának. Ezt a csekélységet olyan egészségkonszolidációra fordították, amiről kiderült, hogy nem is baloldali érték. Hanem kidobott pénz. Pedig vehettek volna belőle szép képeket is, és maradt volna bundája is a didergő MTK-nak. (Folytatjuk) Az más labancokról Húgyagynak Az előbb említettek egyike — annyira otromba az, amit leír, hogy restellem a nevét a valódi zarándi lúdtollamra tűzni — úgy véli: TGM, amiért valamelyest megérteni kezdi a Magyar Demokrata Fórumot, „...MDF-es lett, ez az MDF-et védi, ez nyilas!...”. Pedig mindössze annyi történt, hogy Tamás (és Gáspár és Miklós) kezdi érteni, mit követett el a demokráciával szemben, amikor a demokratikus jobboldal ellen uszított, s hogy mégiscsak jobb lenne nekik—jakobinuséknak — , ha legközelebb sem a szélsőjobb, hanem ismét az előbb szétvert jobboldali demokrata tábor következne. — Ne mondd... Jópofa, nem mondom! (Zarándban, hol még ennyi demokrácia sincsen.) ...Tehát írónk szerint nyilas az, aki pártolja az MDF-et, miből arra lehet következtetni, hogy aki pedig a fórum tagja, egyenest maga az ördög! Nácinál is ezerszerte roszszabb. (Hogy az RMDSZ-ről ne is beszéljünk.) Pedig, ha jól vélekszem, az MDF-esek a kezdetektől mindmostanáig egyaránt elutasítják a kommunizmust és a fasizmust, mindkét oldal szélsőségétől óvakodnak! Ez teszi gyűlölködővé... a valamelyik önkényuralommal rokonszenvezőt?!... A Marx eltervezte, Lenin valóra váltotta, Sztálin kiteljesítette, Rákosi behurcolta, Kádár jóváhagyta „népi” „demokrácia” keze teszi be itt a lábát az ajtón, mert ez az ő hangjuk szaga: aki a Marx-hívőktől jobbra áll, fasiszta! Az MDF-es pedig, ha lenácizza a bolsiját, tömeggyilkos! Ejnye, elvtársaim a pokolban... Hamis tartásai a világnak (csak nehogy egyesüljenek!). Kurta Miska Zaránd vármegyéből Honfoglalási lovastúra Hét lovas kerekedett fel. A hét magyar törzs képében őshazánkba mentek. A régi útvonalon zarándokolnak lovon haza. Augusztus 20- ra, Ópusztaszeren érnek célba. Eleink évszázadok alatt tették meg e távot. Persze ők nem túráztak. Laktak, jöttek. Egy menetben, jelképesen is szép e túra és a tavalyi is az volt. Kurszán és Árpád magyarjai is eddig jöttek. Tudomásul vették, hogy Nyugat-Európa megtelt. Vétkes szerénység. Ha egy kicsit is forrt volna bennük a trianoni düh, akkor meg sem álltak volna az Atlanti-óceánig. Ott dús füvön legelhettek volna máig a nyájak. Dzsingisz kán, Szulejmán és Sztálin hadinépe odáig nem hatolt. Csupán az Európa védőpajzsa címet nem kaptuk volna meg. De hiszen úgyis odalett. Hiába fizettünk érte 1100 évig. Európát nem érdekli. Amerikát még úgy sem. Nem hoz szavazatot az elnökválasztáson. Lovasaink, ha jöttök, mutassátok az utat tovább. Kalandozók nyomába hadd lépjünk jussunk után. Csohány János ■ f:ilm * ■ 4 Mat In MI