Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-20 / 25. szám
Az én objektívem Kampány nyitány Mondj igazat és betörik a fejed! - így szól a népi bölcselet az emberi természet nagyobb dicsőségére. De nagyon kevés betört fejű embert látni manapság, és úgy tűnik, minden rendben van a szólásmondással, természetesen. A teljes gőzzel beindult egyoldalú választási kampányban ugyanis nem szokás igazat mondani. Mert a kampány beindult. Paradox módon azért indult be, mert a botránysorozat teljes lendülettel folytatódik, dicsérve a kormányzók mesterségbeli tudását. Ha tb, akkor botrány. Ha nyírfa, akkor is botrány. Akárhova nyúlunk, botrány. Mezőgazdaság? Közbiztonság? Ugyan... De választás közeleg, s a kampánygépezet (töretlen fejjel) mozgásba lendül, és azt sulykolják, hogy mindennek oka van, s nincs közöttük ma már oly szakértő, aki akár egy sikertelen éjszakai próbálkozása után ne mormolná puszta rutinból örömtelenül maradt asszonyának: ez is az előző kormány miatt történt (nem történt), így megy ez manapság, és kis honunkban már minden felvilágosult konyhalány tudja, hogy a világháborútól napjainkig tartó felhőtlenül boldog időszakra csak ama röpke négy év vetett árnyékot. Csak az ilyen magamfajta, némi emlékezőtehetséggel megvert firkász ne lenne, aki minden felejtendőre emlékezik. Például a dicső MSZMP (nagytőkések, emlékeztek-e ti is rá?) Központi Bizottságának ’89-es jegyzőkönyveire. Mi is állt azokban? „Ami a gazdaságot illeti, mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország ma gazdasági értelemben szuverenitása nagyobb részével már nem rendelkezik. A világ számos, súlyosan eladósodott országához hasonlóan a gazdasági lét az összeomlás napi dilemmájával küzd. ” (Grósz Károly) De nem omlott össze! Az a sokszor szidott Antall-kormány üres kasszával is kinavigálta a gödörből az országot. Mit mondott az akkori mostani pénzügyér arról a helyzetről? „A devizatartalékok lesújtóan alacsony színvonalon vannak. Ezek tulajdonképpen azon a határon mozognak, ami már biztonságunkat veszélyezteti, súlyosan veszélyezteti... Úgy gondolom, hogy rendkívüli mértékben megnövelheti problémáinkat, ha fizetésképtelenséget kell bejelenteni. ” Üres kasszát adtak át, 7 milliárddal vették vissza. De szidnak, sároznak rendületlenül. Hogy beszélt ’89-ben a külügyminiszter? „De azt ne felejtsük el hozzátenni, hogy 1971 óta megvásároltuk a látszólagos politikai nyugalmat és az életszínvonalat, méghozzá külföldi forrásokból vásároltuk meg, és ennek az árát fizetjük most és fizetjük meg a következő években. ” Lehet, hogy Horn Gyula ekkor igazat mondott - később majd nyakát szegte. Ami fölér egy fejbetöréssel. De az árat az a kormányzat fizette meg, amelyet a most induló kampányban (is) állandóan szidalmaznak. Ezt ne felejtsük el. Kiss Oszkár Az más labancokról Magyarország megint elárulta Erdélyt! Általános ez a vélekedés a Krisztus urunk születése utáni 1996. esztendő Szent Mihály hava javán, mikor is Horis Iliescu Temesvárt (az erdélyi magyarság véleményét figyelmen kívül hagyva) aláírta a két ország közti kölcsönös meg nem támadási és örök barátsági szerződést. - Nem hallottam semmi olyat, ami megingatna meggyőződésemben - hencegett volt Gyulátok a Budában (mármár: a budában, benne, nyakig, a magyarhoniban), midőn a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, valamint az anyaországi ellenzék érveket sorolva tiltakozott egy olyan alapszerződés ellen, amely nem mondja ki, hogy jogunk van Erdélyben magyarnak maradni. Moldvahoni magyarjainkról nem is beszélve.Hazaárulás! Igaz, ezt fújja a tudatosan a tudatlant játszó inmun szélsőjobb s szélsőbal is, mert közben tudni való: ezen az ügyeleten már megint a vlachság nyer. - Horn nem fanarióta származék? Keszthelyen is egy Horn-üzletbe botlottam. Ki tudja. Hogy vérbeli bizantión mindkét aláíró, nyilvánvaló! Horn savanyú, Iliescu bárgyú mosolya... Hamisságuk. - Egy szavukat se hidd! Különben pónul jársz. Oláhmód, magyarmód. - A magyarok összejátszanak Iliescuval! Ilyeneket mond a nép Zaránd táján. Hogy ne mondjam: - A magyarországi kisebbségeknek jár az etnikai alapon szervezett autonómia, a romániaiaknak nem? A magyarországi románok nagyon lelkesednek az alapszerződésért, de mit szólnának, ha betű szerint vennék s elszednék tőlük az autonómiát? Erre hivatkozva szétzavarnák a kisebbségi önkormányzatokat? Keleti marhái a nyugati világnak. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Erdély-árulók a bolhapiacon