Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-31 / 44. szám
ndező utóélete művészetét semmiképp se a langyos középérzelem venné körül.” A sorok 1964 májusában - 42 éves korában - tragikus hirtelenséggel elhunyt Gaál Imre festő művészetét idézik. Képművész életében - különösen rövid életpályáján - nem volt sima az útja, elejétől végig a legnagyobb nehézségekkel küzdött. A hányatottság, a nélkülözés útvesztői mellett, néma, de fáradhatatlan viaskodásban állt szembe a pálya legnagyobb ellenfeleivel, a névtelenséggel és az idővel. Országos kiállításon is csak egy alkalommal vett részt, kiállításokon nem szerepelt és mégis minden sikerélmény nélkül kitartóan és sokat dolgozott. Művészeti tevékenységét csak nagy vonalakban tudjuk követni, mert elkészült munkái nagy részét megsemmisítette. Lehet, hogy egyes művészeknél talán szükséges és eredményes az ilyen önkontroll, s az egyéni fejlődés szempontjából bár fájdalmas, kíméletlen eljárás, mégis segítője lehet a további kibontakozásnak. Ő maga, talán nagyon is szigorúan élt ezzel a módszerrel.” Megtudhatjuk még Gaál Imréről, hogy csak három évet töltött a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szőnyi István és Bernáth Aurél tanítványa volt. A főiskoláról való idő előtti távozását az ismertető nem indokolja meg. Életrajzából még megtudhatjuk, hogy 1950 és 58 között alkalmi munkából élt, restaurált, illetve megszakításokkal a Röltex dekorációs műhelyében dolgozott. 1962-től 64-ig pedig az Úttörő Áruház kirakatrendezője volt. Gaál Imre egyszer szerepelt egy kollektív kiállításon, és egyetlen képet vásárolt tőle a Külügyminisztérium. Csoda-e, ha feladta az áldatlan küzdelmet, és 42 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt? Valamennyien tudjuk, hogy ez a bevett fordulat mit takar. Most azon töprengek, három évvel a halála után végül is hogyan szerveződött az Ernst Múzeumban az emlékkiállítása, s vajon miket mondhatott megnyitóján a testvérem. Talán én is jobban tettem volna, ha ott, abban a dekorációs műhelyben nem a csitriket bámulom, de kicsit jobban odafigyelek a mogorva művészre. Hiszen néha egy-két jó szó is elegendő... (solymár) EZ A HÉT I'M