Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-31 / 44. szám

ndező utóélete művészetét semmiképp se a langyos kö­zépérzelem venné körül.” A sorok­ 1964 májusában - 42 éves korában - tragikus hirtelenséggel el­hunyt Gaál Imre festő művészetét idézik. Képművész életében - különösen rö­vid életpályáján - nem volt sima az útja, elejétől végig a legnagyobb nehézségek­kel küzdött. A hányatottság, a nélkülözés útvesz­tői mellett, néma, de fáradhatatlan vias­­kodásban állt szembe a pálya legna­gyobb ellenfeleivel, a névtelenséggel és az idővel. Országos kiállításon is csak egy alkalommal vett részt, kiállításokon nem szerepelt és mégis minden sikerél­mény nélkül kitartóan és sokat dolgo­zott. Művészeti tevékenységét csak nagy vonalakban tudjuk követni, mert elké­szült munkái nagy részét megsemmisí­tette. Lehet, hogy egyes művészeknél ta­lán szükséges és eredményes az ilyen önkontroll, s az egyéni fejlődés szem­pontjából bár fájdalmas, kíméletlen eljá­rás, mégis segítője lehet a további kibon­takozásnak. Ő maga, talán nagyon is szi­gorúan élt ezzel a módszerrel.” Megtudhatjuk még Gaál Imréről, hogy csak három évet töltött a Képző­­művészeti Főiskolán, ahol Szőnyi István és Bernáth Aurél tanítványa volt. A főis­koláról való idő előtti távozását az is­mertető nem indokolja meg. Életrajzából még megtudhatjuk, hogy 1950 és 58 között alkalmi munkából élt, restaurált, illetve megszakításokkal a Röltex dekorációs műhelyében dolgo­zott. 1962-től 64-ig pedig az Úttörő Áru­ház kirakatrendezője volt. Gaál Imre egyszer szerepelt egy kol­lektív kiállításon, és egyetlen képet vásá­rolt tőle a Külügyminisztérium. Csoda-e, ha feladta az áldatlan küz­delmet, és 42 éves korában tragikus hir­telenséggel elhunyt? Valamennyien tud­juk, hogy ez a bevett fordulat mit takar. Most azon töprengek, három évvel a ha­lála után végül is hogyan szerveződött az Ernst Múzeumban az emlékkiállítása, s vajon miket mondhatott megnyitóján a testvérem. Talán én is jobban tettem vol­na, ha ott, abban a dekorációs műhely­ben nem a csitriket bámulom, de kicsit jobban odafigyelek a mogorva művész­re. Hiszen néha egy-két jó szó is ele­gendő... (solymár) EZ A HÉT I'M

Next