Ez a divat, 1990 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 10. szám
NEGYVEN ÉV UTÁN ÚJRA ITTHON BESZÉLGETÉS PERCZEL ZITÁVAL Szeretem a régi filmeket. A kedves, naiv történeteket, amelyekben mindig valóra válnak az álmok, beteljesülnek a szerelmek, a gyönyörű színésznőknek csupa snájdig fiatalúl udvarol, és az élet mindig szép. A televízió néhány évvel ezelőtt vetítette a háború utáni évek egyik legkedveltebb filmjét, a Meseautót, főszerepben Perczel Zitával. Fiatal lány lévén irigykedve néztem a gyönyörű színésznőt, és órákig próbáltam a tükör előtt olyan szájat rúzsozni-rajzolni magamnak, mint az övé. A sikerélmény sajnos elmaradt, de a nevét örök életemre megjegyeztem. Idén, a XX. Veszprémi Tévétalálkozó utolsó napján különleges gálaműsorban gyönyörködhetett a nézőközönség. A műsort Csenterics Ágnes rendezte, a díszvendég pedig egy korszak kiemelkedő bálványa, Perczel Zita volt, aki Ernyei Bélával a Meseautó című film ismert melódiáját énekelte. Ezt az alkalmat használtam fel interjúkészítésre. - Hogyan lettél színésznő? - 14 éves koromban jelentkeztem a színiakadémiára, abban az időben ilyen fiatalon is felvették az embert, nem kellett hozzá érettségi. Mindig színésznő szerettem volna lenni, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi más is lehetnék. Állandóan szereplésemmel szórakoztattam a családomat, édesanyám ruháiba öltözve órákig billegtem a tükör előtt. De sokkal prózaibb oka is volt választásomnak. A háború utáni nagy nélkülözésben az én családom is meglehetősen szegényen élt, csak édesapám dolgozott. Egy ilyen elszegényedett középosztálybeli lánynak hozomány nélkül csak két választása lehetett: vagy gépírókisasszonynak, vagy tanítónőnek tanult. Annyit már akkor is sejtettem, hogy nem minden gépírókisasszonyért jön el fehér lovon egy herceg, mert ennyi fehér ló nincs, így hát a harmadik lehetőséget választottam, a színi pályát. Szüleim a kor erkölcseihez mérten modern szülők voltak, semmi kivetnivalót nem találtak elhatározásomban. - Kellett felvételi vizsgát tenned? - Szavalnom kellett volna valamit, de én úgy meg voltam illetődve, hogy egy szót sem tudtam kinyögni, csak elsírtam magam, mire Góth Sándor, aki tagja volt a bizottságnak, azt mondta: - Kisasszony, maga nagyon szépen sír! - és felvettek. - Hogy érezted magad az akadémián ilyen fiatalon ? - Az első évben meglehetősen rosszul. Én, mint tizenéves kis csitri, nem voltam megfelelő partner a magukat már felnőttnek tartó huszonéveseknek. Egy osztályba jártam Gobbi Hildával és Básti Lajossal, hogy csak a legismertebbeket említsem, és ők teljesen érthetően alig elegyedtek szóba velem. - Akadémista korodban már játszottál színpadon? - Persze, mindjárt az első év végén, sorozatos véletlenek folytán. Az iskola végeztével egy délután a Hullám medencéjének szélén lógattam a lábam, amikor felfigyelt rám egy társaság. Másnap kaptam egy levelet, ha sze- Jávor Pállal a Marika című filmben Tolnay Klári, Kabos Gyula és Perczel Zita Gaál Béla 1934-ben készült Meseautó című filmjében 42 .