Ezermester, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Már közhely, hogy rohamosan pusztul környezetünkben a természet. Nemcsak állatfajok tűnnek el, de mind kevesebb a levegőnket frissítő, kellő páratartalomhoz segítő növény is. Ezért becsülendő már néhány cserép szobavirág is. Ám a munkahelyen előbb-utóbb elfonnyadnak, mert a hétvégeken nincs aki öntözze, a zárt helyiségekben nyáron megsülnek, a fűtési szünetben télen megfagynak. A hőingadozás hatását kevésbé érzékeny növények nevelésével lehet mérsékelni. Az öntözés rendszertelenségét viszont „öntözőautomatákkal”. Ilyenek bőven fellelhetők lapunk korábbi számaiban. A legegyszerűbb egy vastag kocsánat, amelynek egyik végét a cserép mellé tett vizesedénybe, a másikat a virág földjébe dugjuk. Modernebb azonban a hidropóniás virágnevelés. Nem új találmány Lényege, hogy a növényt nem földben, hanem tápanyagokkal dúsított vízben neveljük. A tápfolyadékot csak kéthetenként kell cserélni. Hangulatossá teszi a terített asztalt néhány ízlésesen elhelyezett gyertya. És ha már szépet akarunk csinálni, legyen az egyúttal érdekes is. Olyan egyedi darab, amilyen másnak nincs, csak egy ezermester műhelyéből kerülhet ki. A következőkben a gyümölcs alakú gyertyák készítését ismertetjük. Modell, keret és forma Jelen esetben gyümölcs a modell. Legalkalmasabb erre a célra az alma meg a körte. De kísérletezhetünk más gyümölccsel vagy terménnyel is, ami adott esetben éppen kapható (dió, kazotta, paprika stb.). Vágjuk ketté a gyümölcsöt. A körtét szimmetriatengelye mentén, az almát arra merőlegesen, az „egyenlítőjénél” (ui. így a legkönnyebb kiemelni a formából). Helyezzük a gyümölcsöt vágott felével lefelé egy üveglapra, és készítsük el az öntőkeretet, szintén üveglapokból. A keret szélessége és hosszúsága akkora legyen, hogy a gyümölcs mellett minden oldalon maradjon kb. egy ujjnyi hézag, magassága pedig egyenlő a teljes (félbevágatlan!) gyümölcs magasságával plusz 4 cm. Ragasztószalaggal ragasszuk egymáshoz a keret éledt, magasságának feléhez tegyünk jelet, 1/2