Ezredvég, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - MÉRLEG - Ács Tibor: "Katona vagyok én..." (Újabb adalékok Petőfi katonáskodásáról)
ÁCS TIBOR „Katona vagyok én...” .. . Újabb adalékok Petőfi katonáskodásáról Petőfi Sándor élete immár másfél évszázada nemzeti ügy. Ezért nem szabad mellékes epizódnak tekintenünk rövid, de rendkívüli életében másfél éves közkatonáskodását. Az igú Petrovics Sándor közlegény - Gemeine Alexander Petrovich - szolgálatát az 1829 óta ezredtulajdonosa, Aloys Gollner von Goldenfels báró altábornagy nevét viselő 48. magyar sorgyalogezredben, számos irodalomtörténész feldolgozta. Közkatonáskodása megrajzolói Petőfi írásain és a kortársi visszaemlékezéseken kívül felhasználták Bayer Ferenc „Petőfi katonáskodása. Nyílt levél Dr. Meltzl Hugó úrhoz” (Koszorú, II. k. 1879. 272- 276. o.) közleményét, mely a 48. gyalogezred parancsnokságának másolata alapján közreadta a költőre vonatkozó 1839. szeptember 15-ei, 1841. január 12-ei és március 9-ei parancscikkelyeket és katonai törzslapját, valamint a cs. kir. hadügyminisztérium számviteli osztálya másolata alapján készült felülvizsgálati jegyzékét. Az életrajzírók figyelmét valószínűleg nem kerülte el a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található négy katonai dokumentum. A gyarapodási leltár szerint ezek az iratok e század elején kerültek a Petőfi Társaság törzsanyagába. Petőfi katonai törzslapja Ferenczi Zoltán gyűjtéséből a „cs. kir. „Katona vagyok én, kiszolgált katona, Csak káplár sem voltam, mindig közkatona. A katonasághoz ifjúságot vittem, ott maradt az, haza öregséggel jöttem. ” Hadtestparancsnokság ajándékaiként. A költőre vonatkozó 1839. szeptember 15-ei, 1841. január 21-ei és 24-ei napiparancsrészek pedig ismeretlen adományozótól. A biográfusok merítettek Baróti Lajos „Petőfi katonáskodásáról. Újabb adatok.” (Irodalomtörténet, 1912. 7-8. füzet, 380-384. o.) című közleményéből, amelyben a 48. gyalogezred 1839., 1840. és 1841. évi parancskönyveinek Alexander Petrovicscsal foglalkozó cikkelyei jelentek meg. A két közleményben és a négy katonai dokumentum egyikén sem találunk levéltári hivatkozási jelzetet. Az eddig elmondottakból kitetszik, hogy a Petőfi katonáskodását feldolgozó irodalomtörténészek nem elsődleges forrásokból merítettek. Noha abszurdnak tűnik, okkal foghatja el az embert kétely a közleményekben közreadott adatokkal és a négy irattal kapcsolatban. Ez a kétely bírt arra, hogy kutatásokat folytassak hazai és külföldi levéltárakban, annak feltárására, hátha őriznek olyan iratokat, amelyek kétségtelenül bizonyítják a két közleményben megjelent források és a négy dokumentum hitelességét. Nem tagadom, először a véletlennek, egy korabeli katonai szakíró, Virág József őrmester után való kutatásnak köszönhettem, hogy 1981 májusában a 58 MÉRLEG