Ezredvég, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Lászlóffy Csaba: Versek

18 LÁSZLÓFFY CSABA Anakreón és a világháló Szepes Erikának* Világháló! Pazar megoldás - csak hát a székfoglaló beszéddel mi lesz? A sörbárban a klasszikusok hagyják: szklerózisukon kívül senkihez nincs közöd. Tanúskodik az utókor (ha van kinek, és lesz, aki imád), hogy latorkert óvott a riadótól, s sárkányfogveteményt falt a világ. Anakreón, nyomorodott vigéc, nem vagy poéta már, meszes aortád ketyeghet interneten, semmi vész, sírod csak egy lerobbant, csiszlik ország. (Balladai ráadás) Ne búsulj, Föld, testem is kenetté lesz, személyem, mint egy hascsikarás - félek, kiszáll belőlem. „Ördögfing" (ne érezz többet, minthogy e purcintásnyi élet a te szavadtól nyer némi értelmet, Villon). Míg illat ostromolja orrunk s a vágy nyugtalanító, könnyű felleg, azt képzeljük: fontos és sok a dolgunk, holott akár a por, csak tétovázva, a görnyedést feledtetőn gomolygunk. Legtöbbször, persze, hiszékenyen - hátha nem sürget semmi, hogy összeomoljunk. * A költő ezzel a három verssel ajándékozott meg „Anakreón-variációk" című könyvem megjelenésekor. Sz. E.

Next