Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - MORFONDÍROZÁS - Szerdahelyi István: A turulmadár és az árpádsávosok
ihart. Nocsak! - mondtam magamnak, de különösebb meglepetést nem váltott ki belőlem. Számomra világos volt ugyanis, hogy a rendszerváltást - amint ezt Bihari Mihály 1992-ben írta - „a tehetségtelenek kontraszelekciója vagy tömeges hatalomba kerülése" jellemzi. Ugyan miért is tudnák ezek az értelmiség perifériájáról hatalomra juttatott senkik, miféle szimbólumokat aggatnak szegény titkosrendőreikre? Mostanság utánanéztem az Interneten, miként magyarázzák az illetékesek ezt az emblémát. „A sasra emlékeztető díszítő elem - írják - sok nép emlékeiben fellelhető. A magyarságnak azonban a turul, azaz a kerecsensólyom nemcsak népmeséiben, népművészetében, régészeti leletein előforduló motívum, hanem eredetmondájának legfőbb alakja, mely a totemhit világába vezet. E motívum (ősapa) a nemzet létét jelképezi. A leletekből - az ún. sólyomfogak megléte alapján - egyértelműen megállapítható, hogy nem sasról, hanem sólyomról van szó, mely tehát elsősorban nem ragadozó, hanem inkább »vadász«." Hát ne nézzenek már madárnak, hogy elhiggyem: azért kell titkosszolgálatunknak ilyen embléma, hogy tudjuk, miféle madarat kell ősapánkként tisztelnünk. Az Árpád-sávos címerről itt azt közük velünk, hogy „lovagi pajzs", „ahol elvileg a sima sáv világos (azaz ezüst vagy fehér), a függőlegesen bordázott osztás sötét (vagy piros), a köztársasági címer színeinek és osztás számának megfelelően". A szöveg tehát nem említ Árpád-sávokat, hanem kellően érthetetlenül leírja azokat. Érthetetlenül, hiszen köztársasági címerünk - amely tulajdonképpen a hajdanvolt magyar királyság úgynevezett kiscímere - színeit és osztását tekintve egyáltalán nem ilyen, csak az egyik fele fest így, az, amelyiknek itt elhallgatott hivatalos neve „Árpád-sávos pajzsmező". A Hivatal statútumát egyébként 1995- ben, az MSZP-SZDSZ-kormány idején iktatta törvénybe a parlament, turulmadarastul és elhallgatott árpádsávostul. Igaz, másfelől neoliberális internacionalizmusáról is emlékezetes tanúságot tett: ugyanebben az évben vezette be a Bokros-csomagot. A titkosszolgálat által felújított Árpád-sávok fél évtized múltán, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület lobogói révén jelentek meg az utcákon. Ez egy skinhead („bőrfejű") rockzenekarból és közönségéből alakult 2001. január 5-én, csepeli koncertjük után. Egyesületként való működését a Fidesz kormányzása idején a Legfelsőbb Bíróság hagyta jóvá 2002. január 2-án, s ugyanezen év május 28-án még közhasznúvá is minősítették. Zászlajuk újítása, hogy a négy vörös csík mellett csak három fehér van, de egyebekben nyíltan vállalják a „hungarista" (magyarán: nyilas) szellemi örökséget. Fő tevékenységük az, hogy kopasz fejjel, kommandós bakancsot húzva és fekete uniformisba öltözve megünneplik a „Becsület napját", 1945. február 11. évfordulóját. (Ezen a napon kísérelték meg - sikertelenül - a német megszállók és a Szálasihoz hű magyar csapatok, hogy áttörjék a budai Vár körüli szovjet ostromgyűrűt.) Választási vereségük után a Fidesz vezetői addig követelték az ő kormányzásuk idején engedélyezett Vér és Becsület tevékenységének megakadályozását politikai ellenfeleik kormányától, míg 2005. október 27-én a bíróság fel nem oszlatta az egyesületet. Amelyik persze ettől nyugodtan tovább működik, s a mögötte álló tömegek létszáma hovatovább eléri a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületéét, a 2007-es „Be-