Ezredvég, 2008 (18. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - N. Horváth Péter: Versek Korniss Dezső műveihez

Kibomlik (Korniss Dezső: Kalligráfia - 2) Végül mindenkit fölfed egy mondat, reménnyel, vággyal s gyásszal megírva. Anélkül senki nem szállhat sírba, hogy meg ne tudná, mit sorsa mondhat. íme, az enyém, de még nem értem, nincs olyan szótár könyvtárba téve, bárhová mennék utána, érte, hogy idő előtt ésszel felérjem. Csak akkor és ott, a végső napon, egyszerre válik majd érthetővé, mintha a homályt egy kéz eltörölné, minden kibomlik majd szín­gazdagon. „én" (Korniss Dezső: Kalligráfia - 1) Emlékszem, amikor írtam és értettem elsüllyedt országom elveszett nyelvén. Egy verset megőrzött ormán a véletlen, s most újra érezni s hinni szeretném. Még egyszer hinni a megtalált mantrában úgy, ahogy szálanként én magam szőttem, mikor az igazság rám várt, hogy föltárjam szent kábulatba hullt mámoros csöndben. Akkor a papkirály egyedül én voltam, dalolni vágytam, hogy megváltsam magam - népem s birodalmam lehettem álmomban semmibe sem vegyül még bizonytalan. Bedugult fülem, és elhagyott látásom, csupán a vonalak játékát nézem. Ég helyett matatok a poros padláson, borért a pincébe szaladni készen.

Next