Ezredvég, 2008 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8-9. szám - FÓRUM - Romány Pál: Terület- és vidékfejlesztés Magyarországon
gazdasági, geomorfológiai, vagy etnikai bázison, ezért régió szerepet sem töltött be. E néhány utalásból is levonható talán az a tanulság, hogy Magyarországon miként vált túlsúlyossá az igazgatási kereteihez görcsösen ragaszkodó vármegyei szemlélet, s hogyan, miért hagyta figyelmen kívül a változó feltételeket, a társadalmi-gazdasági új követelményeket. Nem csak a Bécsből induló modernizációs kezdeményezések akadtak ezért el, hanem a 19-20. századi reformok jelentős része is. Az 1867. évi kiegyezés utáni időszakban megindult a külföldi tőke a magyar gazdaságba. Jellemző, hogy - a malomiparról nem szólva - 21 cukorgyár létesül az országban. Az ún. vámkülföldre szállított répacukor mennyiség 1896- 1900 között csaknem háromszorosára növekszik, majdnem eléri az 1,3 millió mázsát. Érthető, hogy tájanként átformálja a magyar agrártermelést és szerkezetét is. És ez csak egy példa az összefüggésekre. Itt kell jeleznem Darányi Ignác, minden idők leghosszabb ideig regnáló magyar agrárminiszterének a szerepét. Fontos posztot töltött be már a Tisza-szabályozás folytatásának irányításában, majd az agrártörvényhozásban, a kísérletügyi és az oktatási hálózat kiépítésében, majd abban, hogy az agrártárcát közgazdasági jellegűnek tekintette. Látta azt is, hogy pl. az említett cukoripar települése térformáló termelési szerkezet módosító lehet, azaz hatása túllép a Hatvany-Deutsch vagy az Esterházy-latifundiumok érdekhatárain. Ebbe a felismerésbe illeszkedett, hogy Darányi küldött először mezőgazdasági attasékat Berlinbe, Londonba, Washingtonba, Szentpétervárra és Bukarestbe. (Vallotta, hogy terjeszkedési lehetőség, piac Keleten és a Balkánon is van!) A regionális fejlesztés érdekében a megyék fölé rendelt, mai szóval: három regionális székhelyű miniszteri kormánybiztosi hivatalt állított fel. Kárpátalján (Ruténföldön), majd Székelyföldön, valamint a felvidéki Zsolnán. Fajtacserével, szakismeretterjesztéssel, adaptációval is ezek a központok foglalkoztak, s beszélniük kellett a nemzetiségek nyelvét is! Továbbá Darányi minisztériuma kezdte a Balaton korszerű hasznosítását, kikötők létesítését, a Magas-Tátra, a Csorba-tó természetvédelmének megszervezését és több más, ma már kormányprogramokban megjelenő fejlesztés (gyógyfürdők, stb.) elindítását. Darányi - mint ismeretes - 1895-1910 között volt miniszter, két év megszakítással, négy kormányban. Páratlan történetünkben. Az MTA tiszteletbeli tagjává választották, majd tagja lett a felsőháznak is. Ellenszélben, politikai ripacsokkal szemben is. A magyaróvári akadémia Európát járó tantestületének tanáraira, s a szövetkezeti mozgalom atyjainak, gróf Károlyi Sándornak a támogatására számíthatott igazán. Az időben hozzánk közelebb álló Erdei Ferencről még néhány, témánkhoz kapcsolódó megjegyzést. Ismert, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézet alapítójaként, a „város és vidéke" alapos kutatójaként is számon tartjuk. Ritkán emlékezünk meg arról, hogy egy közigazgatási reformot is képviselt Bitó Istvánnal, s másokkal együtt - amiről Bibó, mint Erdei-tervről írt 1946-ban. A történelem, az ún. rövid 20. század, nem volt kegyes hozzájuk. A „történelem", amellyel egy-egy vidék, országrész elmaradását is magyarázni - mentegetni? - szokták.