Ezredvég, 2019 (29. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 3. szám - Koszorú - Ady Endre: Petőfi nem alkuszik (Részletek)

őrjöngő Szilvesztere, akinél a forradalom célja: a forradalom. Nem egy­szer ő maga is megdöbben a saját tör­k-szabad forradalmár voltától s nem meri hinni, hogy a forradalom után az ő számára semmi sem következ­­hetik. Ilyenkor szánja ő magának Lamartine szerepét, ilyenkor erősíti ma­gát Louis Blanc olvasásánál s ilyenkor hisz - persze - mint egy gyermek. „Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valók. Ami egy szóval annyi, mint republikánus, mert a republikának nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs." „A monarchia emberei nem hiszik, vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladását s ez istentagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokon­ként fejlődik a világszellem, látom, miképp fejlődik, látom az utat, melyen megy. Ő lassan lép, minden száz vagy néha ezer esztendőben tesz egy lé­pést, de miért sietne, hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen a monarchiából a respublikába... követem dicsőséges nyomdokát." Petőfi azt hitte, hogy az ő sötét, kis Magyarországa nagyságosan végig­csinálhatja Franciaország min­den világrengető megmozdu­lását; két-három forradalom eseményét és tanulságát akar­ta ráhúzni arra a kis országra, mely igazában forradalmat se akart. Siratnivaló komolyság­gal s bolond-szép buzgalom­mal játszotta Pesten a jakobi­nus-vezér szerepét Petőfi. „Bátran és kérlelhetetle­nül kimondott meggyőződé­semnek inkább leszek már­tírja, hogysem gyávasággal vádolhassam magamat. Mert én önmagammal akarok bé­kében élni s nem a világgal." Csodálkozik, hogy nem­csak a ravasz, úri reformer bácsik, de az esernyős forra­dalom leghősködőbb ifjai is máról-holnapra megokosod­ Krisztusfej tanulmány

Next