Faipari Kutatások, 1970
A FAIPARI FELHASZNÁLÁSRA ALKALMAS RAGASZTÓANYAGOK MINŐSÍTÉSE, CÉLRAGASZTÓK KIDOLGOZÁSA DR. KOVÁCS LÁSZLÓ oki. vegyészmérnök, tud. osztályvezető VARGYAY KORNÉLIA oki. faipari mérnök, tud. csoportvezető A hazailag előállított, valamint a külföldről behozott ragasztóanyagok jellemzőit a gyártó vállalatok prospektusai ismertetik. Ezek a leírások igen általánosak, az egyes termékek jó tulajdonságaira, egy-egy felhordási, felhasználási területre térnek ki. Nem adnak azonban felvilágosítást arra, hogy az adott felhasználási célra legjobban megfelelő anyagok kiválaszthatók legyenek. Kutatásaink célkitűzése az iparban felhasznált, valamint bevezetésre kerülő, elsősorban hazai anyagok vizsgálata, — alaptulajdonságaik, — feldolgozási technológiájuk, — a kész ragasztás alkalmazhatóságának megállapítása céljából. A faipari kutatások ezen a területen eddig leginkább a technológiai problémák megoldására terjedtek ki, így ezekről áll rendelkezésre a legtöbb szakirodalmi és tapasztalati adat. Kutatásaink során — az általános és technológiai problémák mellett — elsődleges feladatnak tekintettük az egyes anyagokat a késztermék minősége, az igénybevételek módja és lehetősége szerint összehasonlítani. A hazai ragasztóanyagok közül — az aminoplaszt-alapú, — a fenolplaszt-alapú és — a diszperziós ragasztók minősítését végeztük el. AZ EGYES RAGASZTÓANYAGOK FAIPARI ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK ELDÖNTÉSÉRE VÉGZETT VIZSGÁLATOK, VIZSGÁLATI MÓDSZEREK A ragasztóanyagok vizsgálatánál meghatároztuk azokat a fizikai és kémiai jellemzőket, melyek befolyásolják: — a felület és a ragasztó kölcsönhatását, — a fontosabb ragasztástechnológiai paramétereket és a ragasztás minőségét. A ragasztóanyagok egyes csoportjainál más-más jellemzők vizsgálatát végeztük el, így ragasztótípusonként tárgyaljuk a vizsgálatok módszerét.