Bihari Napló, 1993. május (4. évfolyam, 84-104. szám)

1993-05-15 / 94. szám

2 TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS... (Folytatás az 1. oldalról) Sajnos, javaslata nem talált meghallgatásra, mint ahogy az a kezdeményezése sem, hogy a gyerekek életkorától függően differenciálják a családi pótlék összegét, hiszen egészen más szükségletei vannak egy hat hónapos csecsemőnek, mint egy tizenöt éves tanulónak. A családi pótlékot a gyerek tizenhat éves koráig folyósít­ják, azonban amennyiben tanulmányait folytatja, úgy tizennyolc éves koráig megőrzi jogosultságát. E héten ugyancsak társadalombiztosítási kérdésekben döntöt­tünk, de ezúttal merőben mások voltak az­ állami gondoskodás kedvezményezettjei. Kedden tízórás vita után a kormánynak sikerült keresztül­vinnie az Elnöki Hivatal és a kormány tagjai fizetéséről szóló 1991/40. számú törvény módosítását. Ennek értelmében Ion Ilies­cu fizetése 293 600 lejben állapíttatott meg. Ha ehhez hozzá­vesszük a több mint húszéves szolgálati időért járó 25 százalé­kos (megemelt) pótlékot, úgy kiderül, hogy az elnök 366 222 lej­ből kénytelen megvásárolni napi tejeskávéját. Ez a jövedelme ugyanis adómentes lenne, hiszen — mint ismeretes — rendelke­zik a „Forradalomért harcoló" elnevezésű kitüntetéssel, de Ilies­cu saját bevallása szerint nem él a kedvezménnyel. Infláció ide, ártámogatás megvonás oda, ebből mégis csak eltengődik vala­hogy köztársasági elnökünk. Vásaroiu miniszterelnök 209 300 lejt kap szolgálataiért (6 viszont már hivatalból adózik), míg egy miniszteri fizetés Romániában potom 171 000 lej. A közhiede­lemmel ellentétben nem emelkedett a szenátorok és képviselők fizetése. Az ő honoráriumukat még tavaly állapították meg 73 600 lejben, s ez azóta csak az általánosan alkalmazott bér­indexekkel nőtt. Sajnos, az is csak mese, hogy ezt a pénzt vagy ennek egy részét valutában kapnák. Csütörtökön a parlament két háza megkezdte a Román Hír­szerző Szolgálat parlamenti felügyeletét ellátó bizottságról szóló határozattervezet vitáját. Az általános vita során egyedül Szabó Károly Szatmár megyei szenátort tapsolta meg a Tisztelt Ház, aki szakszerűen elemezte a határozattervezet fogyatékosságait: nem rendelkezik az RHSZ-en kívüli szolgálatok (Külügyi HSZ, Katonai HSZ, Igazságügy-minisztériumi HSZ) parlamenti felügye­letéről. Az esetlegesen leleplezendő RHSZ-tisztek felelősségre vo­násának nyilvánosságáról sem rendelkezik a jogszabály, mint ahogyan az is aggasztó, hogy nem nyújt garanciákat arra vonat­kozóan, hogy a Szerv betartja majd az alkotmányossági köve­telményeket. A tervezet vitája a jövő héten folytatódik. KIÚJULT POLGÁRHÁBORÚ Miután Afganisztán egy időre kikerült a világot rémhírekkel ellátó háborús zónák népes csoportjából, a héten újra fellángoltak a har­cok a közép-ázsiai államban. A hatalomért küz­dő vallási, etnikai és zomi csoportok két hó­napig tartották be a fegyverszüneti egyezményt, ám a kedden kiújult kabuli összecsapásoknak máris több mint ezer halálos áldozata van. Az egymással szemben álló mudzsahed frakciók közül ezúttal Maszud védelmi miniszter csapa­tai és az üzbég nemzetiségű Rasid Dosztum ve­zette alakulatok indítottak támadást az Iszlám Egység Pártjának állásai ellen. Az utóbbi szer­vezet félkatonai alakulatai Kabul déli részét tartják ellenőrzésük alatt, s az iráni síiták tá­mogatását élvezik. MEGMONDTÁK? Mi már rég megmondtuk, hogy a korrupciós eseteket — a kormányköröktől egészen a vállalatok szintjéig — ki kell vizsgálni — jelentette ki Ioan Gavra, a Román Nemzeti Egy­ségpárt alelnöke csütörtöki saj­tótájékoztatóján. A nemzetvé­dők szerint azonban a bot­rány miatt nem a Văcăroiu­­kabinetet terheli a felelősség, mivel az csak „örökölte a kor­rupciós jelenséget", a Stolo­­jan-, illetve a Román-kor­mánytól. Azt ellenben Gavra sem részletezte, hogy mi tör­ténne, ha az ügyészség meg­piszkálná azokat az igen ho­mályos, törvényességi szem­pontból vitatható ügyleteket, amelyeket a pártelnök, Ghe­­orghe Funar, Kolozsvár pol­gármestereként bonyolított le. Nicolae Manolescu ezzel szemben drasztikus lépéseket követelt: valamennyi korrup­ciós eset felgöngyölítését, a­­melynek során nem veszik fi­gyelembe, hogy ki milyen párt­állású. A korrupciónak nincs politikai színezete — jelentette ki a Polgári Szövetség Pártjá­nak elnöke, hozzáfűzve, hogy a nagytakarítást a kormányhi­vatalokban és a felsőbb ve­zetés szintjén kell elkezdeni. (K. L. I.) KÖZVETÍTŐI TÁJÉKOZÓDÁS Ion Iliescu elnök a hét végén hatnapos hi­vatalos körútra indult, amelynek fő állomásai Ljubljana és Zágráb. A program szerint má­jus 19-én a román államfő, h­azafelé tartva, né­hány órára megáll Belgrádban, is, hogy néhány szót váltson a szerb vezetőkkel. Az Elnöki Hi­vatal közleménye szerint, a körúton Ion Ili­escu a balkáni válságról tájékozódik, annak ér­dekében, hogy Románia a közeljövőben aktí­vabban bekapcsolódhasson a helyzet békés ren­dezésébe. A tervek szerint az elnök a szlovén fővárosban találkozni fog Alia Izetbegoviccsal, Bosznia-Hercegovina elnökével, akivel a Vance— Owen-féle rendezési tervről, valamint a bosz­niai fegyveres konfliktus felszámolásának le­hetőségéről fog tárgyalni. NÉPSZAVAZÁS BOSZNIÁBAN A köztársaságban élő szerbek referendumán a szava­zóknak két kérdésre kell válaszolniuk. Az első a nemzet­közi béketervvel kapcsolatos, s ha valaki ezt elfogadha­tónak minősíti, akkor a második kérdésre gyakorlatilag már nem is kell figyelnie, hiszen az az úgynevezett Bosz­niai Szerb Köztársaság jogát firtatja arra vonatkozóan, hogy az el nem ismert államalakulat csatlakozhat-e más államhoz. A csatlakozásnak több módja képzelhető el, a „más állam" viszont egyértelműen Szerbia, illetve Kis-Ju­goszlávia. A Vancer Owen-féle terv ilyen lehetőséget nem kínál fel, tehát vagy az egyik, vagy a másik variáns ma­rad a boszniai szerbek számára. Radovan Karadzsics, aki először aláírta az athéni egyezményt, utána pedig inkább a népszavazás megtartását javasolta és fogadtatta el az önje­lölt törvényhozói testülettel, kijelentette, hogy ennek ered­ménye szerdára várható. Nehéz megítélni, hogy a szerb lakosság nagyobbik része melyik változatot fogja előnyben részesíteni, s az sem biztos, hogy utólag nem fogják „meg­kozmetikázni" az eredményt. Ennek ismeretében minden­esetre új szakaszába lép majd a boszniai válság szerbeket érintő része. Egyre nagyobb figyelmet kap viszont a köztársaság kö­zépső és nyugati vidékein dúló horvát-muzulmán háború, s a jelek szerint a nemzetközi közösség hamarosan a füg­getlen Horvátországot is úgy fogja kezelni, ahogyan az embargóval sújtott Szerbiát. Az Európai Közösség figyel­meztette Zágrábot: amennyiben nem hat oda, hogy a bosz­niai horvátok beszüntessék a két oldalról szorongatott mu­zulmánok elleni támadásaikat, úgy büntetőintézkedéseket foganatosítanak Horvátországgal szemben. Az EU soros elnöke, a dán külügyminiszter mindezt levélben közölte Franjo Tudjman horvát elnökkel, aki az egyetlen elkép­zelhető módon reagált: kijelentette, hogy Zágrábnak semmi köze a boszniai horvátok cselekedeteihez. Érdemes viszont emlékezni arra, hogy Milosevics szerb elnök is így kezdte, de a hosszú hónapok óta tartó elszigeteltség következtében rákényszerült arra, hogy figyelembe vegye a Nyugat felszó­lításait. WAGNER ISTVÁN 1993. május 15—16. Családtervezési rendelő nyílt­ ­ Néhány napja a nagyváradi szülészen kó­h­áz mellett mű­ködő poliklinikán családtervezési rendelő nyílt. Sokan nem tud­ják, hogy mivel is foglalkoznak itt, hiszen a romániai orvosi­­társadalmi szókincsben alig két éve jelent meg a fogalom. Az­előtt kevesen hallottak róla: minden házaspárnak törvényes joga eldönteni, mikor szeretne gyermeket, hogy felelősségeljesen fel is tudja nevelni. Tehát elsősorban arról van szó, hogy fiatalnak, idősebbnek egyaránt tudnia kellene, hogy ő maga döntheti el, akar-e, és ha igen, mikor, gyermeket, akiért majd felelősséget vállal. Ehhez nyújt elméleti és gyakorlati segítséget a család­­tervezési rendelő. Célja mindenekelőtt az, hogy meggyőzze az ide forduló párokat, hogy ha nem óhajtanak utódot, akkor pró­bálkozzanak mindenféle, eddig is ismert, tudományos-hagyomá­nyos módszerrel, csak éppen ne a terhességmegszakítást válas­­szák, amely köztudottan káros a nő szervezetére és különböző utóhatásai lehetnek. — Kik jelentkezhetnek a családtervezési rendeléseken? — erről kérdeztem dr. Mitran Lucia általános orvost. — Elsősorban a fiatalokat, a középiskolás diákokat várjuk, de természetesnek tartjuk azt is, ha 40—50 év közötti páciensek­­jelentkeznek problémáikkal. Hangsúlyoznám, hogy az itt zajló beszélgetések titkosak. Nagyon fontos, hogy mindkét fél jelen legyen. A jelentkezőket ellátjuk tanácsokkal, de ennél is fon­tosabb, hogy kiadunk egy orvosi űrlapot, mely alapján a saját poliklinikánkon bizonyos ellenőrzéseket végeznek el (mint pél­dául vérsüllyedés-, koleszterinszint-mérés, májfunkció-vizsgálat stb.), hiszen a kezelés beállítása nagymértékben függ az egész szervezet állapotától. Vannak olyan fogamzásgátló gyógyszerek, amelyek nem alkalmazhatók magas vérnyomású, cukorbajban vagy egyéb betegségekben szenvedő egyéneknél. Egyszóval óha­­junk, hogy mindenki, akinek fontos, mikor, milyen­, körülmé­nyek között szülessék gyermeke, jelentkezzék rendelőnkben, ahol teljes titoktartás mellett elvégezzük az összes szükséges analí­zist és beállítjuk a számára legmegfelelőbb védekezési módszert. A titoktartást azért hangsúlyozom annyira, mert nem csak házas­párokat várunk, hanem olyan fiatalokat, sőt idősebbek­­ is, akiknek szexuális kapcsolatuk van, és szeretnének vagy nem szeretnének gyereket. Akik szeretnék igénybe venni szolgáltatá­sainkat, jelentkezhetnek az általános orvosi rendelőben. Ott el­beszélgetünk a (házas-) párral, megkérjük, végeztessék el az analíziseket; nőgyógyászati vizsgálatra csak akkor van szükség, ha valamilyen rendellenességet­ tapasztalunk. Megemlíteném, hogy külföldön már húsz éve működnek hasonló rendelők. A Franciaországból nemrég hazatért kolléganőm arról számolt b­e, hogy ott már a 14 éves gyermekek is jelentkeznek családterve­zési rendelésen, ahol minden felvilágosítást megkapnak, szexuá­lis életük megkezdésével, folytatásával és a családtervezéssel kapcsolatosan. Ez ott teljesen természetes, és a mi álmunk, hogy itt is természetessé váljék. Tevékenységünk lényege, hogy a csa­ládok, partnerek segítségünkkel elkerüljék a nem kívánt ter­hességet, hogy meg tudják tervezni, mikor és hány gyermeket tudnak vállalni úgy, hogy azok egészségesek is legyenek. Saj­nos, nálunk sokan nem mérik még fel ennek fontosságát. A jövőt illetően e családtervezési szolgáltatás társadalmi jelentősége felmérhetetlen. Ha az emberek ezt megértik, csök­kenni fog az árvaházba kényszerült gyermekek száma, alig lesz szükség terhességmegszakításokra. Egyelőre ott tartunk, hogy szeretnénk, ha minél többen rájönnének, érdemes (természetesen önkéntes alapon) igénybe venni ezt az ingyenes és a nők jó egészségi állapotát megóvni hivatott szolgáltatást. HALÁSZ ERZSÉBET INTÉZMÉNYTEREMTŐ STRATÉGIÁK A Korunk áprilisi számának margójára Az 1989-es fordulat után immár szabadon — megtorlásmentesen — lehetett újragondolni egyén és közösség, közösség és társadalom, ki­sebbség és többség, nemzetiség, nemzet és emberiség viszonyát, a nyilvánosság előtt le­hetett megtárgyalni-értelmezni a romániai élet jelenségeit, a romániai magyarság létkér­déseinek összefüggéseit, nem utolsósorban az értelmiségi lét feltételeit biztosító intézmény­­hálózat újrateremtésének követelményeit és konkrét lehetőségeit. Csakhogy kisebbségi tár­sadalmunk annyira komolyan vette a rendszer­­váltás ígéretét, hogy a hirtelen beindult de­mokratizálási folyamatban elsődlegessé, meg­határozóvá vált számára a mielőbbi — ko­rábban évtizedeken át lefojtott — érdektago­lódás. Ami önmagában véve természetes folya­mat volt, de nem számolt a többségi társada­lomban bekövetkezett — váratlanul felgyor­sult — fejleményekkel. Amelyekre jórészt már a Kiáltó Szó is figyelmeztetett. Például arra, hogy a nacionalista pártállami diktatúra szét­­hullása után Romániában gátlástalanul fel­színre tör maga a fékeveszett nacionalizmus. (Egyáltalán nem vigasz, hogy a kisantant-ál­­lamokban és általában a posztkommunista társadalmakban ugyanez a folyamat játszódott le: a — már amilyen — demokráciát min­denütt csak a többségi nemzet számára tud­ták elképzelni.) A sajátos romániai demokrá­cia feltételei közepette nyilván továbbra is ki vagyunk téve az önvédelmi reflexeket gyen­gítő, az önszerveződést elakasztó, a tágabb ér­telemben vett kötődéseket-kapcsolatokat lazító vagy pedig azokat elvágó erők eróziójának, sőt nyílt agressziójának. Ha voltak fórumok, ahol a romániai ma­gyarság vezető értelmisége 1989 után újra­gondolhatta a hivatással összefüggő kérdése­ket , a szellemi párbeszéd kolozsvári folyó­irata, a szemléletében és grafikai kivitelezésé­ben három év alatt újjászületett Korunk min­den bizonnyal közéjük tartozott. A szerkesztő­ség már 1990 derekától tudatosan felvállalta az új léthelyzetben életképesnek tűnő straté­giák kidolgozásának, végiggondolásának a serkentését. Ilyen előzmények után született meg mostani intézmény-súlypontú számunk, amelyet 1993-as önismereti évfolyamunk egyik alappillérének szánunk. Kettős értelemben is. Nem csupán a korszerű intézményhálózat kiépítéséhez és hatékony működtetéséhez ma még hiányzó anyagi háttér biztosításának le­hetséges módozataira figyelünk, hanem arra is, hogy a rendszerváltás után mindkét moz­zanat a korábbitól merőben eltérő viszonyu­lást, szemléleti alapot feltételez. Újjászervezett vagy újonnan indított intézményeink léte voltaképpen azon múlik — és háromévi „át­menet“ után ez mára egyértelműen kiderült—, hogy képesek vagyunk-e a szemléletváltásra, vagy sem. E felismerést egyébként a Korunk — mint a '89-es fordulat után szemléletileg megújuló, de csupán az állami támogatás mindinkább beszűkülő kereteiből önmagát fenntartani már képtelen Intézmény — a sa­j­t gyakorlatában „élte meg" elsődlegesen, de­asonló tapasztalatra tett szert a más intéz­ményekkel fenntartott kapcsolatai révén is. 1989 óta annyi egyesület, egylet, szövetség, alapítvány adott életjelt magáról és került utána tetszhalott állapotba, hogy ma már bűn volna oda nem figyelni intézményeink műkö­dési zavaraira. Épp ezek a szimptomatikus jelek ébresztenek rá arra, hogy önmagában az — amúgy is nehezen megteremthető — anyagi háttér éppúgy nem biztosítéka vala­mely intézmény hatékony működésének, mint akár az intézményt magát életre hívó eredeti koncepció. Egy intézmény működéséhez ma már nálunk is profi szinten dolgozó mene­dzserekre van szükség, akik értenek az eredeti elképzelések kivitelezéséhez nélkülözhetetlen Infrastruktúra létrehozásához és életben tar­tásához. CSEKE PÉTER

Next