Bihari Napló, 1993. május (4. évfolyam, 84-104. szám)
1993-05-15 / 94. szám
2 TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS... (Folytatás az 1. oldalról) Sajnos, javaslata nem talált meghallgatásra, mint ahogy az a kezdeményezése sem, hogy a gyerekek életkorától függően differenciálják a családi pótlék összegét, hiszen egészen más szükségletei vannak egy hat hónapos csecsemőnek, mint egy tizenöt éves tanulónak. A családi pótlékot a gyerek tizenhat éves koráig folyósítják, azonban amennyiben tanulmányait folytatja, úgy tizennyolc éves koráig megőrzi jogosultságát. E héten ugyancsak társadalombiztosítási kérdésekben döntöttünk, de ezúttal merőben mások voltak az állami gondoskodás kedvezményezettjei. Kedden tízórás vita után a kormánynak sikerült keresztülvinnie az Elnöki Hivatal és a kormány tagjai fizetéséről szóló 1991/40. számú törvény módosítását. Ennek értelmében Ion Iliescu fizetése 293 600 lejben állapíttatott meg. Ha ehhez hozzávesszük a több mint húszéves szolgálati időért járó 25 százalékos (megemelt) pótlékot, úgy kiderül, hogy az elnök 366 222 lejből kénytelen megvásárolni napi tejeskávéját. Ez a jövedelme ugyanis adómentes lenne, hiszen — mint ismeretes — rendelkezik a „Forradalomért harcoló" elnevezésű kitüntetéssel, de Iliescu saját bevallása szerint nem él a kedvezménnyel. Infláció ide, ártámogatás megvonás oda, ebből mégis csak eltengődik valahogy köztársasági elnökünk. Vásaroiu miniszterelnök 209 300 lejt kap szolgálataiért (6 viszont már hivatalból adózik), míg egy miniszteri fizetés Romániában potom 171 000 lej. A közhiedelemmel ellentétben nem emelkedett a szenátorok és képviselők fizetése. Az ő honoráriumukat még tavaly állapították meg 73 600 lejben, s ez azóta csak az általánosan alkalmazott bérindexekkel nőtt. Sajnos, az is csak mese, hogy ezt a pénzt vagy ennek egy részét valutában kapnák. Csütörtökön a parlament két háza megkezdte a Román Hírszerző Szolgálat parlamenti felügyeletét ellátó bizottságról szóló határozattervezet vitáját. Az általános vita során egyedül Szabó Károly Szatmár megyei szenátort tapsolta meg a Tisztelt Ház, aki szakszerűen elemezte a határozattervezet fogyatékosságait: nem rendelkezik az RHSZ-en kívüli szolgálatok (Külügyi HSZ, Katonai HSZ, Igazságügy-minisztériumi HSZ) parlamenti felügyeletéről. Az esetlegesen leleplezendő RHSZ-tisztek felelősségre vonásának nyilvánosságáról sem rendelkezik a jogszabály, mint ahogyan az is aggasztó, hogy nem nyújt garanciákat arra vonatkozóan, hogy a Szerv betartja majd az alkotmányossági követelményeket. A tervezet vitája a jövő héten folytatódik. KIÚJULT POLGÁRHÁBORÚ Miután Afganisztán egy időre kikerült a világot rémhírekkel ellátó háborús zónák népes csoportjából, a héten újra fellángoltak a harcok a közép-ázsiai államban. A hatalomért küzdő vallási, etnikai és zomi csoportok két hónapig tartották be a fegyverszüneti egyezményt, ám a kedden kiújult kabuli összecsapásoknak máris több mint ezer halálos áldozata van. Az egymással szemben álló mudzsahed frakciók közül ezúttal Maszud védelmi miniszter csapatai és az üzbég nemzetiségű Rasid Dosztum vezette alakulatok indítottak támadást az Iszlám Egység Pártjának állásai ellen. Az utóbbi szervezet félkatonai alakulatai Kabul déli részét tartják ellenőrzésük alatt, s az iráni síiták támogatását élvezik. MEGMONDTÁK? Mi már rég megmondtuk, hogy a korrupciós eseteket — a kormányköröktől egészen a vállalatok szintjéig — ki kell vizsgálni — jelentette ki Ioan Gavra, a Román Nemzeti Egységpárt alelnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján. A nemzetvédők szerint azonban a botrány miatt nem a Văcăroiukabinetet terheli a felelősség, mivel az csak „örökölte a korrupciós jelenséget", a Stolojan-, illetve a Román-kormánytól. Azt ellenben Gavra sem részletezte, hogy mi történne, ha az ügyészség megpiszkálná azokat az igen homályos, törvényességi szempontból vitatható ügyleteket, amelyeket a pártelnök, Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestereként bonyolított le. Nicolae Manolescu ezzel szemben drasztikus lépéseket követelt: valamennyi korrupciós eset felgöngyölítését, amelynek során nem veszik figyelembe, hogy ki milyen pártállású. A korrupciónak nincs politikai színezete — jelentette ki a Polgári Szövetség Pártjának elnöke, hozzáfűzve, hogy a nagytakarítást a kormányhivatalokban és a felsőbb vezetés szintjén kell elkezdeni. (K. L. I.) KÖZVETÍTŐI TÁJÉKOZÓDÁS Ion Iliescu elnök a hét végén hatnapos hivatalos körútra indult, amelynek fő állomásai Ljubljana és Zágráb. A program szerint május 19-én a román államfő, hazafelé tartva, néhány órára megáll Belgrádban, is, hogy néhány szót váltson a szerb vezetőkkel. Az Elnöki Hivatal közleménye szerint, a körúton Ion Iliescu a balkáni válságról tájékozódik, annak érdekében, hogy Románia a közeljövőben aktívabban bekapcsolódhasson a helyzet békés rendezésébe. A tervek szerint az elnök a szlovén fővárosban találkozni fog Alia Izetbegoviccsal, Bosznia-Hercegovina elnökével, akivel a Vance— Owen-féle rendezési tervről, valamint a boszniai fegyveres konfliktus felszámolásának lehetőségéről fog tárgyalni. NÉPSZAVAZÁS BOSZNIÁBAN A köztársaságban élő szerbek referendumán a szavazóknak két kérdésre kell válaszolniuk. Az első a nemzetközi béketervvel kapcsolatos, s ha valaki ezt elfogadhatónak minősíti, akkor a második kérdésre gyakorlatilag már nem is kell figyelnie, hiszen az az úgynevezett Boszniai Szerb Köztársaság jogát firtatja arra vonatkozóan, hogy az el nem ismert államalakulat csatlakozhat-e más államhoz. A csatlakozásnak több módja képzelhető el, a „más állam" viszont egyértelműen Szerbia, illetve Kis-Jugoszlávia. A Vancer Owen-féle terv ilyen lehetőséget nem kínál fel, tehát vagy az egyik, vagy a másik variáns marad a boszniai szerbek számára. Radovan Karadzsics, aki először aláírta az athéni egyezményt, utána pedig inkább a népszavazás megtartását javasolta és fogadtatta el az önjelölt törvényhozói testülettel, kijelentette, hogy ennek eredménye szerdára várható. Nehéz megítélni, hogy a szerb lakosság nagyobbik része melyik változatot fogja előnyben részesíteni, s az sem biztos, hogy utólag nem fogják „megkozmetikázni" az eredményt. Ennek ismeretében mindenesetre új szakaszába lép majd a boszniai válság szerbeket érintő része. Egyre nagyobb figyelmet kap viszont a köztársaság középső és nyugati vidékein dúló horvát-muzulmán háború, s a jelek szerint a nemzetközi közösség hamarosan a független Horvátországot is úgy fogja kezelni, ahogyan az embargóval sújtott Szerbiát. Az Európai Közösség figyelmeztette Zágrábot: amennyiben nem hat oda, hogy a boszniai horvátok beszüntessék a két oldalról szorongatott muzulmánok elleni támadásaikat, úgy büntetőintézkedéseket foganatosítanak Horvátországgal szemben. Az EU soros elnöke, a dán külügyminiszter mindezt levélben közölte Franjo Tudjman horvát elnökkel, aki az egyetlen elképzelhető módon reagált: kijelentette, hogy Zágrábnak semmi köze a boszniai horvátok cselekedeteihez. Érdemes viszont emlékezni arra, hogy Milosevics szerb elnök is így kezdte, de a hosszú hónapok óta tartó elszigeteltség következtében rákényszerült arra, hogy figyelembe vegye a Nyugat felszólításait. WAGNER ISTVÁN 1993. május 15—16. Családtervezési rendelő nyílt Néhány napja a nagyváradi szülészen kóház mellett működő poliklinikán családtervezési rendelő nyílt. Sokan nem tudják, hogy mivel is foglalkoznak itt, hiszen a romániai orvositársadalmi szókincsben alig két éve jelent meg a fogalom. Azelőtt kevesen hallottak róla: minden házaspárnak törvényes joga eldönteni, mikor szeretne gyermeket, hogy felelősségeljesen fel is tudja nevelni. Tehát elsősorban arról van szó, hogy fiatalnak, idősebbnek egyaránt tudnia kellene, hogy ő maga döntheti el, akar-e, és ha igen, mikor, gyermeket, akiért majd felelősséget vállal. Ehhez nyújt elméleti és gyakorlati segítséget a családtervezési rendelő. Célja mindenekelőtt az, hogy meggyőzze az ide forduló párokat, hogy ha nem óhajtanak utódot, akkor próbálkozzanak mindenféle, eddig is ismert, tudományos-hagyományos módszerrel, csak éppen ne a terhességmegszakítást válasszák, amely köztudottan káros a nő szervezetére és különböző utóhatásai lehetnek. — Kik jelentkezhetnek a családtervezési rendeléseken? — erről kérdeztem dr. Mitran Lucia általános orvost. — Elsősorban a fiatalokat, a középiskolás diákokat várjuk, de természetesnek tartjuk azt is, ha 40—50 év közötti páciensekjelentkeznek problémáikkal. Hangsúlyoznám, hogy az itt zajló beszélgetések titkosak. Nagyon fontos, hogy mindkét fél jelen legyen. A jelentkezőket ellátjuk tanácsokkal, de ennél is fontosabb, hogy kiadunk egy orvosi űrlapot, mely alapján a saját poliklinikánkon bizonyos ellenőrzéseket végeznek el (mint például vérsüllyedés-, koleszterinszint-mérés, májfunkció-vizsgálat stb.), hiszen a kezelés beállítása nagymértékben függ az egész szervezet állapotától. Vannak olyan fogamzásgátló gyógyszerek, amelyek nem alkalmazhatók magas vérnyomású, cukorbajban vagy egyéb betegségekben szenvedő egyéneknél. Egyszóval óhajunk, hogy mindenki, akinek fontos, mikor, milyen, körülmények között szülessék gyermeke, jelentkezzék rendelőnkben, ahol teljes titoktartás mellett elvégezzük az összes szükséges analízist és beállítjuk a számára legmegfelelőbb védekezési módszert. A titoktartást azért hangsúlyozom annyira, mert nem csak házaspárokat várunk, hanem olyan fiatalokat, sőt idősebbek is, akiknek szexuális kapcsolatuk van, és szeretnének vagy nem szeretnének gyereket. Akik szeretnék igénybe venni szolgáltatásainkat, jelentkezhetnek az általános orvosi rendelőben. Ott elbeszélgetünk a (házas-) párral, megkérjük, végeztessék el az analíziseket; nőgyógyászati vizsgálatra csak akkor van szükség, ha valamilyen rendellenességet tapasztalunk. Megemlíteném, hogy külföldön már húsz éve működnek hasonló rendelők. A Franciaországból nemrég hazatért kolléganőm arról számolt be, hogy ott már a 14 éves gyermekek is jelentkeznek családtervezési rendelésen, ahol minden felvilágosítást megkapnak, szexuális életük megkezdésével, folytatásával és a családtervezéssel kapcsolatosan. Ez ott teljesen természetes, és a mi álmunk, hogy itt is természetessé váljék. Tevékenységünk lényege, hogy a családok, partnerek segítségünkkel elkerüljék a nem kívánt terhességet, hogy meg tudják tervezni, mikor és hány gyermeket tudnak vállalni úgy, hogy azok egészségesek is legyenek. Sajnos, nálunk sokan nem mérik még fel ennek fontosságát. A jövőt illetően e családtervezési szolgáltatás társadalmi jelentősége felmérhetetlen. Ha az emberek ezt megértik, csökkenni fog az árvaházba kényszerült gyermekek száma, alig lesz szükség terhességmegszakításokra. Egyelőre ott tartunk, hogy szeretnénk, ha minél többen rájönnének, érdemes (természetesen önkéntes alapon) igénybe venni ezt az ingyenes és a nők jó egészségi állapotát megóvni hivatott szolgáltatást. HALÁSZ ERZSÉBET INTÉZMÉNYTEREMTŐ STRATÉGIÁK A Korunk áprilisi számának margójára Az 1989-es fordulat után immár szabadon — megtorlásmentesen — lehetett újragondolni egyén és közösség, közösség és társadalom, kisebbség és többség, nemzetiség, nemzet és emberiség viszonyát, a nyilvánosság előtt lehetett megtárgyalni-értelmezni a romániai élet jelenségeit, a romániai magyarság létkérdéseinek összefüggéseit, nem utolsósorban az értelmiségi lét feltételeit biztosító intézményhálózat újrateremtésének követelményeit és konkrét lehetőségeit. Csakhogy kisebbségi társadalmunk annyira komolyan vette a rendszerváltás ígéretét, hogy a hirtelen beindult demokratizálási folyamatban elsődlegessé, meghatározóvá vált számára a mielőbbi — korábban évtizedeken át lefojtott — érdektagolódás. Ami önmagában véve természetes folyamat volt, de nem számolt a többségi társadalomban bekövetkezett — váratlanul felgyorsult — fejleményekkel. Amelyekre jórészt már a Kiáltó Szó is figyelmeztetett. Például arra, hogy a nacionalista pártállami diktatúra széthullása után Romániában gátlástalanul felszínre tör maga a fékeveszett nacionalizmus. (Egyáltalán nem vigasz, hogy a kisantant-államokban és általában a posztkommunista társadalmakban ugyanez a folyamat játszódott le: a — már amilyen — demokráciát mindenütt csak a többségi nemzet számára tudták elképzelni.) A sajátos romániai demokrácia feltételei közepette nyilván továbbra is ki vagyunk téve az önvédelmi reflexeket gyengítő, az önszerveződést elakasztó, a tágabb értelemben vett kötődéseket-kapcsolatokat lazító vagy pedig azokat elvágó erők eróziójának, sőt nyílt agressziójának. Ha voltak fórumok, ahol a romániai magyarság vezető értelmisége 1989 után újragondolhatta a hivatással összefüggő kérdéseket , a szellemi párbeszéd kolozsvári folyóirata, a szemléletében és grafikai kivitelezésében három év alatt újjászületett Korunk minden bizonnyal közéjük tartozott. A szerkesztőség már 1990 derekától tudatosan felvállalta az új léthelyzetben életképesnek tűnő stratégiák kidolgozásának, végiggondolásának a serkentését. Ilyen előzmények után született meg mostani intézmény-súlypontú számunk, amelyet 1993-as önismereti évfolyamunk egyik alappillérének szánunk. Kettős értelemben is. Nem csupán a korszerű intézményhálózat kiépítéséhez és hatékony működtetéséhez ma még hiányzó anyagi háttér biztosításának lehetséges módozataira figyelünk, hanem arra is, hogy a rendszerváltás után mindkét mozzanat a korábbitól merőben eltérő viszonyulást, szemléleti alapot feltételez. Újjászervezett vagy újonnan indított intézményeink léte voltaképpen azon múlik — és háromévi „átmenet“ után ez mára egyértelműen kiderült—, hogy képesek vagyunk-e a szemléletváltásra, vagy sem. E felismerést egyébként a Korunk — mint a '89-es fordulat után szemléletileg megújuló, de csupán az állami támogatás mindinkább beszűkülő kereteiből önmagát fenntartani már képtelen Intézmény — a sajt gyakorlatában „élte meg" elsődlegesen, deasonló tapasztalatra tett szert a más intézményekkel fenntartott kapcsolatai révén is. 1989 óta annyi egyesület, egylet, szövetség, alapítvány adott életjelt magáról és került utána tetszhalott állapotba, hogy ma már bűn volna oda nem figyelni intézményeink működési zavaraira. Épp ezek a szimptomatikus jelek ébresztenek rá arra, hogy önmagában az — amúgy is nehezen megteremthető — anyagi háttér éppúgy nem biztosítéka valamely intézmény hatékony működésének, mint akár az intézményt magát életre hívó eredeti koncepció. Egy intézmény működéséhez ma már nálunk is profi szinten dolgozó menedzserekre van szükség, akik értenek az eredeti elképzelések kivitelezéséhez nélkülözhetetlen Infrastruktúra létrehozásához és életben tartásához. CSEKE PÉTER