Bihari Napló, 1994. március (5. évfolyam, 42-63. szám)

1994-03-02 / 42. szám

BN - 2. n/jL PI POLITIKA Vajdasági barangolások (3.) Tengerészgyalogosok rohama Nem, nem a NATO kötelékébe tartozó csapatok valamilyen Boszniában elkövetett bravúrjáról van szó. A roham elkövetői: a hónapok óta Szabadkán - ebben a magyar többségű városban - büntetlenül randalírozó, Marínói (Tengerészgyalogosok) nevet viselő banda tagjai. A megtámadott “objektum”: a Szabadkai Népkör épülete. Az “ellenség”: a 120 éves magyar kulturális intézmény székházában tartózkodó mintegy 300, jobbára kiskorú fiatal. Megérkezésünk előtt, szombatról vasárnapra vir­radóra intézett rohamot egy jótékonysági koncert résztvevői ellen a Tengerészgyalogosok bandája. Néhány szülő észrevéve, hogy “valami készül”, ide­jében értesítette a rendőrséget a veszélyhelyzetről. A rend őrei nagy késedelemmel érkeztek a helyszínre, akkor, amikor már öt-hat felnőtt öntestével és a pajzsul használt asztalokkal védte meg a hangversenyterem bejáratát, majd ifjabb erősítésekkel sikerült kiszorítania a támadókat az előcsarnokból. A dühöngök kövekkel, husángokkal, sörösüvegekkel támadtak, az előcsarnokban min­dent összetörtek, miközben magyarellenes fenyegetéseket üvöltöztek: “Ubicemo vas, madjari, fasista”, “Ovo je Srbija, idite u Budimpestu!” (“Megölünk benneteket magyarok, fasiszták!”, “Ez itt Szerbia, takarodjatok Budapestre!”) Ez már a harmadik merénylet az idén a Népkör ellen. A magyar kulturális központot már kétszer kirabolták, minden elmozdítható berendezését elvitték az “ismeretlen tettesek”. A támadást vissza­verő szülők között, tehát a szemtanúk és a szenvedő alanyok között ott volt a vajdasági magyar közélet, kultúra több neves személyisége, így Dudás Károly író, Kern Imre, a szabadkai végrehajtó bizottság elnöke, de Kasza József helybéli polgármester is! Az említett személyiségeket másnap fogadta Dragán Bozinovic körzeti kormánybiztos, aki elítélte a vandalizmust, és sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, de figyelmeztette a magyar panasztevőket, “nehogy szokásukhoz híven elpoli­­tizálják az esetet”. A kormány meghatalmazottjának figyelmeztetése valószínűleg nem szólt a szerb médiumok felé is, hiszen azok már úgy tálalták az “esetet”, hogy “a Népkörben szórakozó szeparatista és szecesszio­­nista magyar fiatalok provokatív magatartása vál­totta ki a konfliktust”. Dudás Károlynak minderről miért, miért nem, Marosvásárhely jutott az eszébe, egy másik újságíró kolléga pedig imigyen fogalma­zott “A rendszerváltás előtt tilos volt a rendszert szidni, de nyugodtan alhattál a parkban!­­ Most állítólag szidhatod a rendszert, de a saját háló­szobádban sem alhatsz nyugodtan!” Szilágy­i Aladár , * lapos közvélemény­ig kutatásom eredménye -*■ az, hogy tíz ember közül kilencnek fogalma sincs sem a pártokról, sem arról, hogy mit is akarnak azok. Meglepeté­semre, ezen fő politikusunk - Ghija - nem döbbent meg. Ezért javasoltam neki, hogy alakítsuk meg a Párton Kí­vüliek Párt- /■ T­­» -r­a 3 ját. Hogy neC Us legyen vita M. vezetés­ körül, mege­gyeztünk abban, hogy az egyik héten ő lesz az elnök, én meg az alelnök, a másik héten fordítva. Névjegykártyáinkra mindkét funkciót felírattuk. Az azóta eltelt időszakban kiderült, hogy a PKP a legna­gyobb romániai párt. Már most bizonyos, hogy a lakosság több mint 30 százaléka ránk voksol majd, úgy, hogy el sem megy szavazni! Páriánk népszerűsége azzal magyarázható, hogy sem­mit sem ígér, tehát semmiben sem fog csalódást okozni Nem kell tagsági díjat fizetni, nem kell neki székhely (van lakásunk), admi­nisztrációs személyzet Az összes költségeit ketten álljuk Ghíjával, az igazoló papírokat felesé­geinknek mutatjuk be, amiket ők a "családi költségvetés” rovat­ban sülly­esz­te­­n­e­­é­nek el. A PEP-nek - bár nem ígér semmit - jól körvonala­zott platformja van: tisztességes munkát, bért, kenyeret követel, fütyül a társadalmi, nemzeti megkülönböztetésre. Nem csoda tehát, hogy a többi párt egyre ferdébb szemmel sandít ránk, és igyekszik holmi hazugságokkal megbontani so­rainkat. Sikertelenül. Hosszú távon miénk a győzelem! Csak érjük meg! (Szegedi) Szlovén Bukarestbe látogatott Szlovénia külügyminisztere, Loise Peterle, aki, miután tárgy­alt román kollégájával, Teodor Metescanuval, ellátogatott a parlamentbe is. Ezt követően kihallgatáson fogadta őt Vacaroiu kor­mányfő és Iliescu elnök. A felek áttekintették a két ország viszonyát, a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit, valamint a régió, földrészünk és a világ legégetőbb problémáit A két ország - miután a tegnap aláírták az együttműködési szerződést - igyekszik minél hamarabb, legmagasabb szinten, kétoldalú államközi egyezményeket is megkötni. A most aláírt dokumentum elsősorban az oktatásra, a kultúrára, a tudományra és a sportra vonatkozik. Keleten a helyzet se­ változatlan Egy nappal a Moldáviában le­zajlott választások után az eddig közölt eredmények némi korrek­cióra szorulnak, így a listavezető Demokratikus Agrárpárt 43,2 százalékot, a Szocialista Pártot és az Egységmozgalmat tömörítő szövetség 21,8 százalékot mond­hat magáénak, ami együtt a két utódkommunista párt számára kereken 65 százalékos kényelmes parlamenti többséget jelent. Az őket követő két kispárt közül az egyik, a földműveseket és értel­­miségieket egyesítő Blokk még 2 százalékot összeszedett,­­tehát el­érte a 9 percentet, a Keresztény­­demokrata Népi Frontszövetség viszont, melynek listáján máso­dikként Ilie Llascu került be a par­lamentbe, megmaradt a maga szerény 7,3 százalékánál. Szakér­tők szerint a választási eredmé­nyek lehetővé teszik a Kisinyov és Tiraszpol közötti közeledést. 1994. március 2. A PFSZ nem tárgyal A hebroni vérengzés után a PFSZ Végrehajtó Bizottsága úgy döntött, hogy nem újítja fel a palesztin-izraeli béketárgyalá­­sokat. A megbeszélések foly­tatásának feltételéül a szervezet megfelelő biztonsági garanciákat követel az izraeli kormánytól a megszállt területeken élő pa­lesztinok számára. A PFSZ dele­gációt küldött Washingtonba, hogy az a zsidó telepesek lefegy­verzéséről és a palesztinok nemzetközi védelem alá he­lyezéséről tárgyaljon. Közben a Biztonsági Tanácsnak még min­dig nem sikerült döntésre jutnia a hebroni vérengzést illető hatá­rozattervezet kérdésében. Rabin izraeli kormányfő a feszültség enyhítése érdekében bejelen­tette: a zsidó állam kész elfogad­ni, hogy külföldi civil megfi­gyelők teljesítsenek szolgálatot a tervek szerint palesztin auto­nómiát nyerő Gázai övezetben és Jerikóban. Ez természetesen csak közös izraeli-palesztin meg­állapodás nyomán történhet meg. Az USA diplomáciai hadjáratba kezdett annak érdekében, hogy minél hamarabb újrainduljon a két fél közötti párbeszéd. Boross Bonnban Tegnap egynapos bemutatkozó jellegű látogatást tett Boross Péter magyar miniszterelnök Kohl német kancellárnál. A közismerten na­gyon jó német-magyar viszony természetesen nem szolgáltat olyan vitára okot, melyet a kormányfőknek kellene lefolytatni. Boross a jelek szerint a vizittel azt akarta érzékeltetni, hogy Antall József volt mi­niszterelnök halála után is változatlan a magyar külpolitika, illetve Bu­dapest Bonchoz fűződő átlagosnál erősebbnek mondható vonzalma. A találkozón egyetlen dokumentum került aláírásra: az új német-magyar kulturális együttműködési keretmegállapodás. A NATO fordulóponthoz érkezett: azáltal, hogy az Aviano melletti légitámaszpontról indult és az állandó radaros figyelőszol­gálatot teljesítő AWACS-gépek irányításával célra fordult F-16- osok leszedték a minden bizon­­nyal szerb katonai leltárban sze­repelt Galeb repülőket, először történt meg, hogy a hatalmas Észak-atlanti Szövetség harci feladatot hajtott végre, s nem is a 16 tagállam valamelyikének területén, hanem “idegenben”, az ENSZ határozatának értel­­mében. Igaz, hogy a “Deny Flight” akció elméletileg már tavaly áp­rilis óta létezik, de most történt meg először, hogy a NATO kato­nai erővel szerzett érvényt a rep­­ü­lalm­­i határozatnak. Minderre valószínűleg azért került sor, mert egyrészt az ultimátum határ­idejének lejártát követően sér­tették meg a régi jugoszláv légi­erő felségjelével repülő gépek a tilalmat, s a szövetségesek bizo­nyítani akarták elszántságukat, másrészt pedig ezúttal nem heli­kopteres, hanem bombázórepü­lős támadásról volt szó, melyben hat engedély nélkül ténykedő ma­sina vett részt Az esst - melyre még többször, visszatérünk — nemcsak a NATO életében, de a délszláv válság alakulásában is mérföldkövet jelenthet. S­j / e« a S­s -35 w a s­ztrájk sztrájk hatan (Folytatás az 3. oldalról ) A CNSLR-FrStia által kezdeményezett munkabeszüntetés külön­böző formái érintették a vegyipart, a petrolkémiai ipart, a fémipart, az élelmiszergyártást, a malomipart, a tanügyet, az egészségügyet, a kőo­lajipart, a kereskedelmet, a gépipart és a szállítást. Ez utóbbi tevé­kenység országszerte egyharmadára csökkent. A Dunán teljesen szü­netelt a hajóforgalom, a tengeri kikötőkben pedig az ipari termékek berakodása. A másik nagy szakszervezeti tömörülés, az Alfa Kartell szintén hét­főn lépett sztrájkba, kivéve a bányászszakszervezetek föderációját, mely egy nappal elhalasztotta a munkabeszüntetést. Hétfőn 1180 szak­­szervezet sztrájkolt 580 ezer taggal, a többi, Alfa Kartellhez tartozó szindikátus japán típusú sztrájkban vett részt. A mozgalom érzékenyen érintette a kohászatot, a fémfeldolgozást, az elektrotechnikai ipart, a vegyipart, az elektronikai ipart, a mezőgazdaságot, a helység­­gazdálkodást. A legtöbb munkabeszüntetés Brassó, Hunyad, Szilágy, Temes, Iasi, Szeben, Fehér, Beszterce-N­aszód, A­rad, Tulcea, Cilara?­ és Mehedinti megyékben, illetve a fővárosban volt. A TSrgu Jiu­i bá­nyavállalat szakszervezete, bár a legfelsőbb bíróság január 28-á­n fel­függesztette sztrájkjogát, kedden beszüntette a munkát. Az Európai Szakszervezeti Konföderáció, valamint a Nemzetközi Munka-Konföderáció, melynek az Alfa Kartell is tagja, kifejezte szoli­daritását a romániai sztrájkmozgalommal. Kedden 9.30 órakor kezdő­dött az a “hosszú menet”, melynek során a kormányzatnak valamennyi romániai szakszervezeti tömörülés képviselőivel szembesülnie kell, elsősorban az országos minimálbér megállapítása végett. Bihari Napló - független politikai napilap, Nagyvárad. Kiadja a Bihari Napló Részvénytársaság. Felelős kiadó: Bokor András. Szerkesztőség: Nagyvárad 3700, Kanone dienului utca­ 25. szám. Telefon: 11-27-27 titkárság; 11-25-81 közönségszolgálat; 11-54-50 telefax; 11-34-20 reklámosztály, Kenéz Gyula; 11-89-33 lapterjesztés, Deák Főszerkesztő: Szűre László. Főszerkesztő-helyettes: Kenéz Ferenc, Szilágyi Aladár. Szerkesztőségi főtitkár: Wagner Csilla. Tervezőszerkesztő: Derer Ferenc. Számítógépes tör­delés: Árkosi Adrián, Bajusz András, Petrikó Ildikó. Készült a Globe Press International Kft., az Armaco Kft. és az Imprimeria de Vest Nyomdavállalat közreműködésével. Kéziratot és fotót nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ok’ sor (Sza­­j­­­ák Sár.dor. j| ■ í

Next