Bihari Napló, 1995. november (6. évfolyam, 216-237. szám)

1995-11-02 / 217. szám

1995. november 2. PAPTAMÁSI Hálványra vésve csak jövőre Egy maroknyi paptamási lakos gyűlt össze október 29-én, vasár­nap a falu világháborús áldozatainak tiszteletére felállított emlék­táblák felavatására. A koszorúzásra, valamint az azt megelőző is­tentiszteletre és ünnepi megemlékezésre többnyire az elesettek hozzátartozói és leszármazottai mentek el. A vasárnapi ünnepi istentisztelet 11-kor kezdődött, ezt köve­tően rövid történelmi áttekintést hallhattak az egybegyűltek a „ma­gyar októberekről” Kovács Imre tiszteletes előadásában, a helyi RMDSZ vezetője, Tóth Gyula is köszöntötte a rendezvény résztve­vőit, majd a község polgármestere mondott ünnepi beszédet. A helybeli iskolások versösszeállítással készültek az ünnepi alkalom­ra, bár a gyermekeknek nem sok idejük lehetett a felkészülésre, mi­vel a szövegtudással és a költemények értelmezésével is gondjaik voltak. Végezetül a Szent László Gimnázium három diákja, Papp Kinga, Varga Mária Orsolya és Mitra Lívia, verses-zenés összeállítást adott elő magyar költők nemzeti múltat idéző verseiből, valamint a Mohács című rockopera dalaiból. A táblákat a falu központjában, az iskola falán helyezték el, mi­vel hajdanán első világháborús emlékmű állt az épület szomszédsá­gában. Nem került fel valamennyi, a két világháborúban hősi halált halt paptamási neve a rögtönzött kőlapokra - az egyik teljesen üre­sen maradt. Molnár János polgármester szerint azért, mivel a mun­kát elvállaló iparos hirtelen elutazott. A faluban azonban több vál­tozatban is kering a késedelem okáról szóló mendemonda... Egyesek szerint betegség miatt halasztották el a nevek felírását, mások vi­szont úgy vélik, hogy a szervezetlenség az oka mindennek. Össze­sen 58 név kerül föl e napokban az ominózus helyre, s a szervezők ígéretet tettek arra, hogy jövőre márványtáblába vésve örökítik meg a háborúban elhunytak neveit. 1 Kép és szöveg: Balla Tünde A paptamásiak őrzik a hősök emlékét I megyeiáró f­t Hol­okok juhi A nagyszalontai tanács nemrég határozatot hozott ar­ról, hogy elkészítik a municipi­ummá váláshoz szükséges do­kumentációt, s azt továbbítják az illetékesekhez. Semmi nem tűnt akkor kézenfekvőbbnek, mint hogy a megye második legnagyobb városa megkaphat­ja ezt a tangót A Cri$ana október 3-i szá­ma arról tudósít, hogy Belényes kérelmezte a municipiummá válást s ez a kérés már a buka­resti Közigazgatási Főosztály asztalán van. Az indokok:­­Be­lényes régi rom­án kultúrcent­­rum, 1940-44 között, Észak-Er­­dély elfoglalása i­dén a megye központja volt és a városnak komoly román történelmi múltja van". Tehát ez vak az in­dok, amely a megye nagyjait arra sarkallta, hogy eljuttassák a kormányhoz a belényesi ké­relmet Tévedés ne essék, mi, szalontaiak, nem azt nehezmé­nyezzük, hogy Belényes munt rípium lett, nekünk az fáj, hogy a szalontól kérdem a Prefek­­túra valamelyik pókjában po­rosodik. Fájó, hogy a mi vám­sunk nem volt elég jó ahhoz, hogy megyei jogú város legyen. Mért? Vajon Belényes nagyobb lélekszámú, vagy gazdaságilag erősebb, esetleg ősrégibb tele­­pülés, mint Szalonta? Nem, egyik sem. Ha mérlegeljük a fentieket csak arra a következ­tetésre juthatunk, hogy Belé­nyes mellett csak érzelmi szempontok döntöttek. Nem vitatjuk Belényes művdődési központ voltát tudjuk, hogy itt alakulhatott ki a legerősebb iskolacsoport, amely minden Bihar megyei román büszkesé­ge. Az is köztudott hogy szá­mos román államférfi született és munkálkodott itt Ezeket a tényeket valóban értékelni kell, de szerintünk még ennek nem kellene kizárnia, hogy Szalonta is municipiummá válhassék. Hogy mégis miért nem történt így, csupán azért, mert Szalon­tán zömében magyarok élnek?! Magától adódik a kérdés, vajon hasonló okok játszottak-e köz­re akkor is, amikor Szalonta nem kaphatta meg a bíróságot míg Belényes igen. Lehetséges az, hogy egy jogállamban ne ve­gyük figyelembe a társadalom jogos elvárásait? Úgy tűnik, igen. Ezeket az elvárásokat kö­vetkezetesen, diszkriminatív módon kijátsszák egy város el­len, melyben a románok és a magyarok békésen élnek egy­más mellett. Az itteni románok kevésbé jók, mint a ledényesi­­ek? Egyesek szerint meg kell legyünk büntetve? Vajon milyen mintához mérik a hazagságot? Mi a Morgovan Nagyszalonta Tarjáni iskolatervek A tanterem (kiváltképp) tá­gasnak bizonyul az itt tanuló néhány kisdiák számára. Kilenc másodikos és négy negyedikes hódol a tudománynak ebben az összevont osztályban. Vidéki iskoláról lévén szó, ez már nem is meglepő, s a magyarázat úgy­mond egyszerű - kevés a gyer­mek... Az idén sokkal jobb kö­rülmények között lehet tanítani - magyarázta az egyik tanító néni -, hisz nemrég még „együtt” tanult az I-IV. osztály, így már egészen másképp lehet foglalkozni a kicsinyekkel. Köröstarjánban két iskola­­épület van. Az elsőt 1962-63- ban fejezték be. A tanulók lét­számának növekedése miatt 1970 után szükségessé vált a bővítése. Ekkoriban épült a má­sik, laboratóriumok­kal, mű­hellyel ellátott iskola. A román és magyar tagozaton összesen 162 diák tanul. A magyar tago­zatos diákok száma 73, ebből 24-en óvodások, 49-en pedig I—VIIi. osztályosok. Az iskolának 22 pedagógusa van, közülük 19 szakképzett tanerő. - Az idei tanévben jelentős anyagi támogatást kapott is­kolánk a Bihar Megyei Tanfelü­­gyelőségtől - meséli Gheorghe Torjoc, az iskola igazgatója. - Húszmillió lejt utaltak ki szá­munkra. Fontos javítási és felú­jítási munkálatokba vágtunk be­le. A tanfelügyelőség és a körös­­gyéresi polgármesteri hivatal segítségével bevezettettük az ivóvizet. Jövőre, az új iskolai év­ben, vagy ha sikerül, még ta­vasszal, szeretnénk létesíteni egy kisebb sportkomplexumot. Jövőre tervezzük a II. számú is­kolaépület folyamatos rendbe­tételét, javítását, ami előrelátha­tólag 10-15 millió lejbe fog kerülni. Minél hamarabb szeret­nénk bevezettetni a telefont, hi­szen nagy szükség lenne rá E tanévben a francia mellett még egy idegen nyelvet tanítanak az iskolában, mégpedig az angolt. Szeretném, hogyha némettaná­runk is lenne. Tanintézmé­nyünknek persze sok mindenre volna még szüksége, ötletek, gondolatok, tervek vannak szép számmal Hogy mi valósul meg belőlük? Minden csak pénz kér­dése... Azt még örömmel mond­hatom el: az iskolában a hangu­lat jó. Megfelelően tudunk együttműködni a magyar kollé­gákkal, valamint a római katoli­kus plébánossal és az idén vég­zett magyar hitoktatóval. Nem­zetiségi problémáink nincsenek. Az iskolából Egri Vilmos aligaz­gató kísér ki. Mint néhány hely­bélitől megtudtam, ő igencsak népszerű tanár Tarjánban. 1960 óta ebben a faluban tanít ’89 de­cembere után sokan elhagyták a vidéki iskolát. A régiek közül csak Egri tanár úr maradt hű­séges e tájhoz és a gyerekekhez. - Nem így nézett ez ki - mu­tat végig a kopár folyosón hanem majd akkor jöjjön el, hogyha teljesen befejeződnek a munkálatok, s új arculata lesz az iskolának. Sok mindent sze­retnénk még. Meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Kívülről az iskola máris mu­­tatósabb. A falakat frissen fes­tették, s az új gúny a gondosko­dásról árulkodik. Tóth Hajnal Kompromisszum óvoda-ügyben Olvasóink talán még emlé­keznek, a Napló hasábjain több alkalommal is teret kapott a margittai magyar nyelvű óvoda ügye. A hatvan gyermekkel és két óvónővel működő intéz­ménynek jelenleg a református egyház nyújt otthont. A két óvó­nő fizetését mindeddig a városi RMDSZ biztosította. Az anyagi­akban nem dúskáló szervezet ennek következtében lassan csődhelyzetbe kerül. A vezető­ség úgy határozott, összehívja az érdekelteket. A szövetség székházában tartott gyűlést dr.­­ Kürti László elnök nyitotta meg, majd Papp Géza titkár, tanár ki­fejtette: jövőnk szempontjából rendkívül fontos az anyanyelvű iskolai, óvodai oktatás. Margit­­tán, ahol a lakosság több mint fele magyar ajkú, 16 román tan­nyelvű óvodai csoport mellett négy magyar csoport működik, valamint az állam által bojkot­tált, vagyis nem támogatott ma­gyar óvoda. A felszólaló szerint legalább négy újabb csoportot lehetne indítani, ugyanis a ma­gyar gyerekek többsége román tannyelvű óvodába kénytelen járni. Mészáros Árpád jogász felháborítónak tartotta a tényt, hogy a magyar népcsoport, melynek tagjai ugyanolyan adó­fizető állampolgárai ennek az országnak, mint a többségi nem­zet tagjai, nem bír azokkal a jo­gokkal, melyek megilletnék... Dr. Takács Béla szerint az évek óta húzódó margittai óvoda-ügy immár megér egy parlamenti interpellációt. Kovács László jo­gász felemlítette, hogy egy Cs. Gyímesi Évával tartott beszélge­tés során felvetődött az árnyék­­tanügy megalakításának ötlete, hisz a román szervektől semmit sem várhatnak. Kiss Béla taná­csos kijelentette, vége a „sültga­­lamb-várás” időszakának, fizes­senek a szülők legalább tízezer lejes tandíjat, eddig ugyanis in­gyen oktatták a gyerekeket. Csak a fenntartási költségek fél­milliót tesznek ki Az óvónők fi­zetése nevetséges: százezer lej. Kürti László ötezer lejes hoz­zájárulást javasolt A gyűlést kö­vetően a szülők bevonásával rendezett megbeszélésen komp­romisszumos megoldás szüle­tett: hétezer lej a minimális, tan­­dy a margittai magyar óvodában. Albert Attila Margittai óvodások. A kompromisszum életben tarthatja az intézményt TUDNIVALÓK Az állattenyésztés támogatásáról A minap a megyei Mezőgazdasági és Élelmezési Főigazgatóság állattenyésztésért felelős igazgatóját, Alexandra Öltem mérnököt kértem, ismertesse az állattenyésztés támogatási rendszerének leg­újabb módosítását. Az igazgató hangsúlyozta, hogy az 1995/460. számú kormányhatározat hatályba lépésétől kezdve a bankkölcsön 60 százalékos kamattámogatása ezután csak a tojástermelésre te­nyésztett szárnyasok esetében érvényes. Mint ismeretes, az 1994/139. számú kormányhatározat eddig a sertéstenyésztésre és -hizlalásra is kedvezményes kamatú kölcsönöket biztosított. Az 1995/528. számú kormányhatározattal kapcsolatban az ága­zatvezető elmondta: a tej, valamint a sertés és a szárnyasok után já­ró állami támogatás (prima) kifizetése érdekében az állattartók mel­léklettel ellátott elszámoló bizonylatot kell, hogy kitöltsenek, a tej­termelés esetében 10 naponként, a hústermelés viszonylatában pe­dig 15 naponként. A szóban forgó iratokat a megyei Mezőgazdasági Főigazgatóság (Directia Agricola) állattenyésztési osztályára kell benyújtani öt nappal a fent említett határidő előtt. Minden hónap 20-25. között írásban kell kérni a következő hónapra esedékes tá­mogatási összeget. Az okiratok hitelességére külön felhívta az igaz­gató az állattartók figyelmét. Felületesen kitöltött és pontatlan ada­tokat tartalmazó kérvények a támogatások megvonását vonhatják maguk után. Állami támogatást kérhet minden mezőgazdasági ter­melő, a birtokforma és tulajdonjog figyelembevétele nélkül (magántermelő, kft., részvénytársaság stb.), s az ügyintézést ezen­túl a Mezőgazdasági és Élelmezési Főigazgatóság állattenyésztési osztályán bonyolítják le. A kérdések tisztázása érdekében szívesen szolgálnak tájékoztatással a 13-51-73-as telefonszámon. Varga András

Next