Bihari Napló, 1996. május (7. évfolyam, 85-107. szám)
1996-05-14 / 94. szám
A KULTUR Szabó Magda Az a szép fényes nap című darabját a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1976 februárjában, Sinkovits Imrével (Géza), Kálmán Györggyel (Vajk) és Kállai Ferenccel (Gyula) a főszerepekben. Ennek húsz esztendeje, a darabot pedig harminc éve írta a jeles szerző. A történelmi téma a magyar história egyik, talán legfontosabb pillanatát idézi: a honfoglaló Árpád dédunokája, Géza fejedelem fiának, Vajknak a keresztelője előtti napot. István, az államalapító, a későbbi lovagkirály politikai porondra lépésének feszültségterhes előzményeit idézi és vallatja a drámaíró. Nem az utókor Szent Istvánjához kapcsolódó legendákat oszlat szét, hanem olyan ifjúkori képét rajzolja Vajknak, mely istenhit erejétől lelkesítve, pogánykori magyar hagyományok énjét befolyásoló hangulatával viaskodva, nyugat felé tekintve, Európát álmodva éli illúzióit. Géza fejedelem álmaival ellentétben Vajk „reálpolitikusi” talentumot mutat. Nemzetben és államban gondolkodik, a kereszténységben látja a magyarság európai megmaradásának egyetlen esélyét. Apa és fiú ellentéte (bár Gézát vér és gyilok kísérik döntéshozó momentumaiban) nem lesz konfliktussá, mert a sorsútjaikat kísérő áldozatokat az „Idő kerékkötőinek" tekintik, s a mindenkori diplomáciák és politika módszereivel élve (a cél szentesíti az eszközt alapján) könyörtelenek vélt vagy valós ellenfeleikkel szemben. A cselekmény tétje óriási: maga a kereszténység felvétele és az ezzel történő példamutatás. A válaszút gyors egymásutánban felvillanó stációi súlyos kérdésekkel terheltek. Lehet-e Augsburg több tízezer magyart megsemmisítő vereségének emlékével élni? Lehet-e a hét „gyászvitézre”, s a közülük utolsónak maradó Böngére, Gyula barátjára nézni pogány hagyományokat tiporva? Lehet-e emlékezni és felejteni tanulni? És kötelez-e az emlék? A válaszokat keresők, a kikövetelt feleletekkel viaskodók (Gyula, a fejedelem apósa; Géza, ki kereszténységet Vajkért vállalva, a magyarság holnapjáért telepítve küszködik honfoglalók tegnapjának dicsőségével, tűnt remények emlékfoszlányaival; Vajk, aki apja áldása nélkül el sem tudja képzelni céljainak diadalát) az Idő malmában őrlődnek, tegnapot illúziókkal fájlalnak, már kétségekkel élnek át és holnapot külön módszerekkel, de azonos akarattal remélnek. Vajk a kereszt jelével várandósa a trónnak; Géza pogány ének, ,Az a szép fényes nap” dallamához bilincselve és azt mégis tiltva, sámánt tisztelve és azt mégis sírba küldve korai Machiavellije a politikának; Gyula pedig (aki „hacukáért és diadémért” adja el lelki üdvét) pálfordulásaival okozója saját sorstragédiájának. Múltvallatás vagy múltvállalás ez a kétrészes „történelmi játék”? Együtt a kettő. Olyan szigorú történelemlátással és olyan tömör véleményfogalmazással, mely az általánosítás szintjén, a mindig időszerű szférájában tudatosít a mindenkori néző számára elfogadható feleleteket, avagy máig is megválaszolatlan kérdéseket. Ezek sorából a „Mindenki lehet érzékeny, csak mi nem?”önsanyargató tudakozódása; vagy egy a sorstapasztalatokon nyugvó megállapítás („Elfogadják az elveid, ha fegyverrel kívánsz jó napot!”) s a soha eddig be nem teljesülő nemzeti politikai remény (hogy a „magyar kérdést” végre le lehet venni a napirendről) - olyan áthallások Szabó Magda utánozhatatlan és valós történelmet megidéző színpadán, amelyek nemcsak időszerűségét, de józan erkölcsi hitelét is biztosítják a mondanivalónak. Korszerű színház ez az előadás, jó választás, amelyet „a magyar honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére”, a megfelelő históriai perspektívát átérezve s Európa-gondjaink mai válaszaira (is) hangolódva mutatott be a Szigligeti Társulat. A már ismerős vendégrendező, Barbinek Péter (Jászaidíjas) az alig módosított Szabó Magda-szöveg szelíd humorára, mértékletes iróniájára építve és párhuzamokat láttatva élte át színészeivel a felidézett történelmi pillanatot. Megtalálta „az örök emberit”, s néha ki-ki mosolygott (szereplőivel együtt) a nézőre (gesztusokat sugallva, Bölöni Vilmos egyszerű díszleteinek és jelmezeinek realizmusát és anakronizmusát is kihasználva). A fokozódóan felgyorsuló cselekményt optimális hangulati-gondolati perspektívában bontakoztatta ki. A tizenkét szereplős kétrészes történelmi játék 11 férfi színésze emlékezetes alakítást nyújtott, akárcsak Firtos Edit epizódszerepében, Medgyesfalvy Sándor (Géza fejedelem) a tőle megszokott lendülettel, az alak ellentmondásosságát és belső lelki küzdelmeit felmutatva volt meggyőző. Kovács Levente (Vajk) - bár szerepe kisebb erőkifejtésre késztette - szintén jó érzékkel hangolódott a szerző és a rendező által elképzelt kulcsfigurára. Ács Tibor (Gyula, a fejedelem apósa) közönségnek tetszően alakított, szilaj, fékezhetetlen, megalázott és képmutató pillanataiban egyaránt hiteles volt. Meleg Vilmos Nürnbergi Hermanja találó, Hajdu Géza (Tata, Vajk nevelője) pedig a szituációkat jellemzővé illusztráló művészi alázattal tűnt ki. Külön említést érdemel Dobos Imre (Tiborc-rokon) gyászvitéze, akivel együtt éreztünk és szomorkodtunk, s a többiek (Péterfy Lajos, Borsos Barna a nagyobb, Dunkler Róbert és Daróczi István a kisebb szerepekben) szintén eleget tettek az elvárásoknak. Kiváló színpadi szerző, darabot és színészt értő-érző rendező, a mondanivalót átéléssel tolmácsoló társulat közös sikere volt ez az előadás. Rendhagyó történelemlecke a nézőnek, méltó záróakkordja az 1996. évi Varadinum ünnepségsorozatnak. S talán kezdete annak, hogy Szabó Magda állandó szerzője legyen színpadunknak. Indig Ottó k a szép fényes nap Középen az egyetlen női szereplő, Firtos Edit Itt a Casino Martin Scorsese (54) - sokak szerint a legnagyobb élő amerikai rendező - eddigi munkásságához hűen egy újabb gengsztereposzt remekelt Casino címmel (Pátria mozi). Elválaszthatatlan barátja, Robert de Niro (53) alakítja Sam Rothstein, az Ász szerepét, aki jelentéktelen bukmékerből Las Vegas-i kaszinóvezetőré növi ki magát a mindenható vén maffiózók háttérből kiterjesztett védőszárnyai alatt. Munkáját fanatikus műgonddal végzi, a rend megszállottja, és így remekül megfelel főnökei elvárásainak: megteremti és fenntartja a feltételeit annak, hogy a vendégek a lehető legtöbb pénzt hagyják a játékteremben. E cél érdekében még legjobb barátjának, az önfejű és nagyra törő bérgyilkosnak (Joe Pesti) is hátat fordít. A gondok akkor kezdődnek, mikor Sam nőül veszi az akaratgyenge és könnyelmű Gingert. A női főszereplő kiválasztásakor meglepőnek tűnt Sharon Stone (38) személye, de beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és megmutatta, hogy az erotikus indulatok gerjesztésén túl igazi színészi teljesítményre is képes, akár azt is el tudja játszani, hogy csúnya. A hetvenes évek nosztalgikus, korhű slágerei, az izgalmas vágás és Robert Richardsonnak, Oliver Stone házi operatőrének forradalmian új kameramozgásai éberen tartják a nézőt a film teljes, közel háromórás tartama alatt. Közben szülte dokumentarista alapossággal tárulnak fel a játéktermek kulisszatitkai. Az alvilág Las Vegas-i tündöklésének és hanyatlásának lehetünk tanúi. Hiszen mára - a film szerint - a rosszfiúk visszavonultak az álomvárosból, mely szerintük egy második Disneyland szintjére süllyedt, ahova csak szürke kispolgárok járnak elverni a lakásrészletre kuporgatott pénzüket. A Transilvania mozi bemutatója egy kellemes, érzelemgazdag kamaradarab. Susan Sarandon (50) hét fiúgyermeket nevelt fel, hol tyúkanyóként terelgetve, hol anyatigrisként védelmezve őket. Ez az embert próbáló asszony sors megedzette őt, mégis szülte elviselhetetlen feszültség keríti hatalmába, mikor megtudja, hogy a Közel- Keleten bombatalálat érte a kaszárnyaépületet, melyben egyik fia is tartózkodhatott. A néhány napi feszült várakozás, amíg biztos híreket kapnak a fiú felöl, újra összekovácsolja a családot, amely amúgy már fellazulóban volt. A Szabadság mozi A termében, a Tiszta játszma című amerikai filmben William Baldwin rendőrt, a szép Cindy Crawford pedig egy okos ügyvédnőt próbál alakítani. Közben folyamatosan menekülnek a KGB elöl, amely annyira hipermodern elektronikus mütyürökkel rendelkezik, hogy látrukra James Bond is elismerően füttyentene. A fiatalok a robbanások szüneteiben forrón szeretik egymást, és bármit elkövetnek, hogy a film végére minden jóra forduljon. Vajda Zoltán Jelenet a Tiszta játszma című hajszás krimiből Bihari Napló kiiült rólunk Balogh Edgár unokájának, Balogh Ferenc építészettörténész fiának, Balogh F. András Kolozsvárról elszármazott ifjú irodalomtörténésznek doktori disszertációját adta ki a Nagyváradról elszármazott Balázs Tibor budapesti magánedlitúrája, a Vitera Nova. A kötet Az erdélyi szász irodalom magyarságképe címmel jelent meg. Az erdélyi szászok mára már elhagyták városaikat és falvaikat, és ezzel Erdély elveszítette eredeti kultúrájának egyik fontos tényezőjét. Az erdélyi szász kultúra ugyanis nemcsak német, hanem erdélyi kultúra is volt, amely mindig érdeklődéssel, több alkalommal bírálattal tekintett az itteni magyar kultúrára. Az erdélyi szász irodalom tükröt tartott a magyarságnak, és a rólunk rajzolt képnek igen érdekesek és fontosak a történelmi tanulságai. Ezt a képet re- konstruálja terjedelmes dolgozatában Balogh F. András. De ez a kép nemcsak bennünket, magyarokat ábrázol és nemcsak a szász-magyar történelmi és kulturális kapcsolatokat mutatja be, hanem a közép-európai régió és közelebbről Erdély változatos történelmi múltjáról is igen lényeges, részletes ismereteket közöl. A szászok bizonyíthatóan a századtól telepednek meg Erdélyben, annak keleti és déli részén, ahol az áttelepedés kataklizmájának kiheverése után a régió egyik fő kultúrateremtő népévé válnak A magyarokkal való együttélés tanulmányozása azért is érdekes, mert a szász értelmiség európai orientációjú és magas kultúrájú volt, ezért reflexióik és meglátásaik nem felszínesek, mint a külföldi utazóké, hanem belülről láttatják a problémákat mindazok alatt a hosszú évszázadok alatt, amíg szimbiózisban léteztek a magyarsággal. A két kultúra együttélése és gyakori összecsapásai megjelentek az irodalomban - az így keletkezett magyarságkép ismerete leginkább a magyar identitástudat számára fontos, mert sok magyar közhelyet cáfol vagy éppen igazol, „irodalmi szempontból különleges, hogy az esztétikai rendszereket miképpen befolyásolta az együttélés ténye" - írja előszavában a szerző. Balogh tökéletes pontossággal vázolja fel a különböző korokban és stílusokban megjelenő szász irodalmat, 1480-tól kezdődően Szemléletesen mutatja be vizsgálódása tárgyát, az eredeti német szöveg mellett magyar fordítással is szolgál az olvasónak. A szemelvényekhez fűzött magyarázatok segítik a tájékozódást, a megértést. A kötet végén közölt történeti kronológia kellő kiegészítést ad a kitűnően szerkesztett munkához.