Bihari Napló, 2002. április (13. évfolyam, 76-98. szám)
2002-04-16 / 87. szám
Koldus-királyfi A most 42 éves, Brüsszelben és Párizsban tanult román filmrendező, Nae Caranfil színházi rendezőként, színészként és forgatókönyvíróként dolgozott, mielőtt 1993-ban elkészítette bemutatkozó nagyjátékfilmjét, Kihajolni veszélyes címmel. Második műve, a Charlotte Rampling és Mircea Diaconu főszereplésével forgatott 1996-os Aszfalttangó sikert aratott nemzetközi fesztiválokon. Egy „klasszikus” kitérő után - Dolce for niente címmel Stendhal és Rossini barátságáról készített franciaolasz filmet - tavaly ismét a vaskos román valóságot ragadta meg. Filantropica című szatírájának (Szabadság mozi, B terem) főszerepében ismét a nagyszerű Mircea Diaconut találjuk, akinek játékát Váradon élőben is élvezhettük tavaly ősszel a Rövid Dráma Hetében. Partnerei Gheorghe Dinica, Viorica Voda, Mara Niculescu. Alapötletül két, egymástól független újsághír szolgált, melyeket a rendező-forgatókönyvíró Caranfil ötletesen egyesít történetté. Az Bukarestben egyik egy kis jövedelmű házaspár esetéről szólt, akik tízéves házassági évfordulójukat egy drága vendéglőben elköltött vacsorával szerették volna megünnepelni, ám a nap végül a több millió lejes, számukra megfizethetetlen számla megpillantásakor lett igazán feledhetetlen. A másik hír egy igazi „művész-üzletemberről”, a bukaresti koldusmaffia tehetséges szövegírójáról számolt be, akinek hitvallása szerint egy kéregető kéz csak akkor kelt szánalmat, ha történet áll mögötte. Ő e néhány soros, testreszabott történetek szállítója, jó pénzért. De a filmbéli - Dinica által alakított - Pepe számára az igazi „művészi kihívást” a kéregetés nélküli szánalomkeltés jelenti, s ő ennek nagymestere. Caranfil sírnivalóan nevetséges látleletét adja a visszás társadalmi viszonyoknak, az oktatás, a média, az alvilág állapotainak. Ahogy Pepe bölcsen rámutat, s ahogyan a film plakátján is olvashatjuk, csak három alapfoglalkozás létezik: a szegénység, a gazdagság és a szex. Az értékvesztés közepette az értékek sajátos eloszlásának lehettünk tanúi. Aki például elég ügyes és elég nagy szélhámos hozzá, olyan királyi módon megszedheti magát, hogy attól koldul. Vajda Zoltán KULTÚR + életmű az adatok tükrében Sajátos hangulati háttérben, a Tibor Ernő Galéria Kísérlet elnevezésű tárlatának művei között emlékeztek péntek délután Horváth Imrére, halálának 9. évfordulóján. A rövid összejövetelen Tavaszi Hajnal bibliográfus ismertette azt az általa szerkesztett életmű-bibliográfiát, mely a kilenc esztendeje a költészet napján elhunyt Horváth Imre munkásságát felölelő adatokat hivatott rendszerezett formában közreadni. A kiadvány a költő életrajzi adatai mellett munkásságát is részletesen ismerteti: önálló kötetei, gyűjteményes kötetekben megjelent versei, hanglemezei, folyóiratokban, lapokban megjelent versei, publicisztikái mellett a költészetét méltató írásokat is sorra veszi A válogatás második részében képanyagot találunk: a költő szülei, igazolványainak másolatai, pályatársakkal, barátokkal együtt készített fényképek, valamint díjai láthatóak. A bibliográfiai kiadvány - mely egy sorozat első darabjaként jelent meg a Megyei Könyvtár gondozásában - Tóth István köszöntőlevelével zárul, melyet Horváth Imre 80. születésnapjára írt 1986-ban. A pénteki megemlékezésen Meleg Vilmos idézett fel néhány Horváth Imre-költeményt, köztük a Várad címűt, mely a színművész legkedvesebb versei közé tartozik. Végezetül elhangzott: az Ady Társaság által alapított Várad című folyóirat anyaga összeállt, tördelése e hét elején befejeződik. A Társaság még ebben a hónapban újabb rendezvénnyel jelentkezik: hamarosan Árvay Árpádra emlékeznek születésének centenáriumán. sz. L Két színművész nálvaképe a páholyfolyosón A Szigligeti Társulat két tagja, Csíky Ibolya és Simon Mátyás volt péntek délután az immár hetedízben jelentkező Maszk nélkül sorozat vendége a színház páholyfolyosóján. A művészek ezúttal is Kiss Török Ildikó kérdéseire válaszolva vallottak gyermekkorukról, a színházhoz fűződő első kapcsolatukról, pályájukról. ÍGY VOLT SZÉP... Csíky Ibolya szülővárosát dalban nevezte meg, Rézműves Zoltán zongorakíséretével énekelte: „A Dónát úton nyílnak már az orgonák..." Édesanyja kolozsvári cipőgyári munkásként egyedül nevelte zárkózott leányát. Tizennégy évesen állt először közönség elé a cipőgyári kultúrcsoport tagjaként. Reál osztályban érettségizett, s ennek köszönheti, hogy csak harmadik nekifutásra nyert felvételt a színművészetire. Miután diplomázott, Farkas István rendező kérésére Váradra szerződött, melynek akkori társulata egy igazi nagy család volt. Közülük is szívesen gondol Halasi Erzsébetre, Halasi Gyulára, Cseke Sándorra, Belényi Ferencre. Szabó József, Ódzsa, a drámairodalom legszebb női szerepeivel ajándékozta meg, tőle tanulta meg az abszolút koncentrálást, fegyelmet és alázatot. Farkas István vígjátéki szerepeket osztott rá, humorérzékét fejlesztve. Boros Zoltán arra tanította meg, hogy a színész nem úgy énekel, mint egy énekes, hanem előadja a dalt. Élete két gyermeke megszületésével vált teljessé, attól kezdve két pillérre támaszkodott: a családra és a színházra. A kilencvenes évek meghozták számára a hivatalos elismerést is: a Poór Lili-díjat, a Szentgyörgyi István-díjat, a legjobb alakítás díját a Kisvárdai Fesztiválon. Ezekkel egyenértékű számára a közönség és a kollégák visszajelzése. A stafétabotot leányának adja át, aki az idén végez a színművészeti főiskolán. Kiss Török Ildikó kérdésére, hogy ha újrakezdené, hogyan élne, a válasz tömör volt és egyértelmű: „így volt szép...” A KELMEFESTŐ SZÍNÉSZ Simon Mátyás, akit a kollégák csak Satyinak neveznek, Temesváron született egy három fiúgyermekes család legkisebbikeként. Később Aradra költöztek. Édesanyja váradi lévén, vakációit itt töltötte nagyszüleinél, s előbb úgy határozott, villamosvezető lesz, később játékbolti eladó, illetve turista. Gimnazistaként a Kölcsey színjátszó csapatában lépett először közönség elé, ám a felvételije a színire neki sem sikerült elsőre. Időközben a temesvári színházban volt díszletmunkás, majd másodjára sikeresen felvételizett. 1999- ben jött Nagyváradra, s az Énekes madár boszorkányaként mutatkozott be. Az első évadában - amikor kisebb szerepeket kapott - fizetéskiegészítésként a Bihari Napló kihordásával is foglalkozott. Színházon kívüli szenvedélye a kelmefestés, a tányérfestés székely mintákkal. Visszatérve pályájára, megtudhattuk, hogy szereti a furcsa, nyelvtörő szövegeket, melyekből ízelítőt is kaphattak az érdeklődők, akiket dalokkal is szórakoztatott. A kellemes együttlét végén a nagyérdemű vastapssal jutalmazta az önvallomásokat. Nagy Tibor Emlékidéző színészi gesztusok Közel száz érdeklődő figyelte az önvallomásokat (A szerző felvételei) Bihari Napló A Play Oft a Pesticuniban Különleges hangulatú esten vehettek részt nemrég a Posticumban azok, akik igényesek a jó muzsikára. Zsúfolásig telt az ifjúsági központban működő Jazzland klub. A Play Off együttes három tagjával - Balogh “Joe” József (gitár), Trendler József (dob), Cristian Moldoveanu (billentyű) egyesült államokbeli vendégmuzsikus, Robert Chambers Dr. (trombita, ének) és a fiatal váradi tehetség, Vladimir Sateanu (basszusgitár) zenélt együtt. Közreműködött Orbán Miklós (dob), s érdekes „színfolt” volt Ioan Gyuri Pascu bluesénekes fellépése is. A koncert első részében dzsesszt hallhattunk, majd igazi örömzenélés kerekedett. „Egy koncertsorozat első lépése volt a pénteki este. Más, tehetséges muzsikusoknak is alkalmuk lesz részt venni az alkotóközösség munkájában, s együtt fellépni Minden koncert egyedi lesz és megismételhetetlen” - mondta Balogh Joe. A zenészek arról is beszéltek, fontos, hogy olyan emberekkel kell összeállni akik értenek a zenéhez, vérbeli muzsikusok. Akkor felül tudnak emelkedni az adott körülményeken, például, hogy „zsebkendőnyi” próbateremben dolgoznak. Alkotási lázban égve tökéletes az élmény. T. H Játéktér pályakezdő kutatóknak Milyen esélyeik vannak a doktorandusoknak, kutatóknak - a fiatal értelmiségiek egyik legképzettebb rétegének - elhelyezkedni Bihar megyében? Ennek feltérképezése volt a célja a Romániai Magyar Fiatal Kutatók és Doktorandusok Szövetségének (RODOSZ) Bihar megyei szervezete által rendezett találkozónak. Több intézményt kerestek föl a fiatalok, hogy tanácskozzanak arról, milyen kutatóműhelyek jöhetnének létre - tájékoztatott Szabó Ödön Bihar megyei RODOSZ-elnök. Ellátogattak a Körösvidéki Múzeumba, ahol Aurel Chiriac igazgató elmondta: nem több olyan programjuk, amelynek megvalósításához fiatal, dinamikus munkatársakra számítanak. Félixfürdő mellett kéthektárnyi területen szabadtéri néprajzi múzeumot, kulturális központot szeretnének létesíteni. A múzeumban a magyar néprajz tájegységeinek is jelen kell lenniük. Ez még csupán távlati terv, minden attól függ, milyen finanszírozási lehetőség teremthető meg. A püspökfürdői rezervátumba ökomúzeumot terveznek, amely szintén lehetőséget jelent majd biológusoknak, természetrajzzal, környezetvédelemmel foglalkozó fiataloknak. A Helyi Tanács határozata értelmében a váradi vár külön épületszárnyában lesz majd vármúzeum, s ez lehetőséget nyújt fiatal magyar történészek számára is. A múzeum vezetősége nyitott a fiatal magyar értelmiségiek befogadására. Helyi oktatói gárdát A Nagyváradi Egyetemen Teodor Maghiar rektorral beszélgettek, aki szólt arról, hogy átvették a magyar tanítóképzőt. Más magyar szakok beindítása is szóba került, ám szükséges, hogy megfelelő oktatói háttérrel rendelkezzenek. A RODOSZ és a Nagyváradi Magyar Diákszövetség szeretné felmérni, milyen szakokra lenne igény Váradon. A doktorandusok szövetsége abban is segíthet, hogy 3-5 éven belül kiképződjön a helyi oktatói gárda. „A más városból ingázó professzorok segíthetnek egy új szak beindításában, de kutatóműhelyt helyi erőforrásokból lehet kialakítani” - jegyezte meg Szabó Ödön. A Megyei Tanács alelnökénél, Kiss Sándornál is jártak a fiatalok. A megyei önkormányzathoz több jelentős közigazgatási és kulturális intézmény is tartozik. Sok helyütt nem adnak esélyt a pályakezdő jogászoknak, közgazdászoknak, mert 5-6 év tapasztalat szükséges a közigazgatási intézeteknél. Van, ahol adnak esélyt a fiataloknak: a szintén a Megyei Tanácshoz tartozó Filharmónia keretében például magyar néptánc- és népdalcsoport indulhatott, amelyet majd folyamatosan bővítenék. Tervek körvonalai A találkozón civil szervezetek vezetőivel is találkoztak. Dukrét Gézának, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnökének volt egy regionális kutatóközpont létrehozására vonatkozó ötlete. A cél koncentrálni bizonyos kutatásokat regionális szinten, hogy ne aprózódjon fel a tudományos munka. Fontos, hogy közös elképzelések szülessenek, hiszen vannak olyan folyamatok, amelyek csak regionális látószögben értelmezhetőek. Ilyen az Érmellék a néprajz szempontjából, hiszen lényeges a tudatos, tervezett kutatás. Kellene 5-6 fizetett alkalmazott, akik koordinálják 30-40 kutató tevékenységét, hogy egy szálban fussanak össze a kutatómunkák. Ez ügyben megkeresik majd azokat a fórumokat, amelyek támogatnák egy ilyen központ létrejöttét. A Nagyváradi Ady Társaság és a Várad című irodalmi-művészeti-társadalmi-tudományos folyóirat szerkesztői részéről kaptak biztatást: az induló lap közlési lehetőséget biztosít a fiataloknak. Tóth Hajnal