Fáklya, 1958. június (13. évfolyam, 127-151. szám)
1958-06-01 / 127. szám
ZFÁKLYA A balti szovjetköztársaságok kultúrájának ünnepi tíz napja Június 1 és 10 között hazánkban megszervezik a balti szovjet köztársaságok kultúrájának ünnepi tíz napját. A balti államokban már a múlt évszázad végén erős munkásmozgalom bontakozott ki. Rigában, a Lett Szocialista Szovjet Köztársaság fővárosában készítette elő 1900-ban Lenin az első bolsevik lap, az ISZKR megjelenését. Vilna lakossága büszkén emlékszik arra hogy 1895-ben Lenin ott teremtett kapcsolatot a litván szociáldemokratákkal. A balti országok népei szívükbe zárták a nagy harcosok emlékét. Közülük származik Jan Rainis, a nagy lett író, V. King Silsepp, az észtországi proletariátus vezetője és a nép ügyéért harcoló számos más vezető. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a pétervári fegyveres felkelés győzelme után az észtországi forradalmi katonatanács kihirdette a szovjet hatalom kikiáltását. Röviddel ezután Lettországban és Litvániában is győzelemre jut a szovjet hatalom. A balti államok békés munkáját azonban 1918 december 12-én derékba törte a tallini kikötőben lehorgonyzó angol csapatszállító hadihajó, amelyről intervenciós katonaság szállott partra és döntötte rabságba Észtországot. Litvániát a lengyel pánok seregei özönlötték el. Észtország földjén, Narvánál a vörös seregek 1918 február 23-án történelmi jelentőségű győzelmet arattak. Azóta is ezt a napot tartják a szovjet hadsereg születésnapjának. Az idegen megszállás, s az imperialisták szolgálatában álló kormányok még hosszú ideig rabságban tartották a balti országok népeit. 1940 július 21-én, amikor a hitleri Németország franciaországi előretörése után a balti országok létét fenyegette. Észtország, Éettország és Litvánia dolgozó tömegei hatalmas tömegtüntetés után elkergetik a fasisztabarát burzsoá kormányokat és kikiáltják a szovjet hatalom visszaállítását. 1940 augusztus 6-án csatlakoznak a szocialista szovjet köztársaságok szabad szövetségéhez. A német fasiszta seregek szer-Az ARLUS Nagyvárad tartományi fiókjának tanácsa június 2-án délután 19 órakor rendezi meg a Román- Szovjet Barátság Házában a Balti Szocialista Szovjetköztársaságok kultúrája ünnepi tíz napjának megnyitó ünnepségeit. Az ünnepélyes megnyitó után a CFR és a posta művészcsoportja ad műsort. nyy pusztításai ellenére, ma a balti államok gazdag középkori műemlékekkel ékes városaiban korszerű nagyüzemekben folyik a termelés. Rigában villanyfelszerelési gyár, Klaipedában hajógyár, Észtországban textil kombinátum és élelmiszeripari üzemek működnek. A lecsapolt mocsarak helyén magas színvonalú mezőgazdaság és haltenyésztés folyik. Az új élet a balti országok népeinek alkotó erejét bizonyítja. Jóllehet a balti államok összterülete mindössze 174.000 négyzetkilométer, lakosainak száma 3.700.000, gazdasági életüket az ipari fellendülés, a korszerű halászat és mezőgazdaság jellemzi. 1940—1955 között a Litván SZSZK ipari termelése ötszörösére, a Lett SZSZK-é 5,4-szeresére, az Észt SZSZK-é 7,7-szeresére emelkedett. Hasonló megvalósítások más területeken is akadnak. Litvániában például az egy főre eső tejtermelés meghaladja az Egyesült Államok színvonalát. A szovjet hatalom éveiben kialakult, s nagy léptekkel fejlődik a régi kultúrhagyományokat gazdagító szocialista irodalom és művészet. Jóllehet a balti államok népművészetének alkotásait kevesen ismerik, Vilisz Lácisz, August Jakobsohn, André Upit, Szalomeen Nerisz és más írók, költők neve mindenki előtt ismeretes. A balti államok gazdag kulturkincsei nap-nap után gyarapodnak. A formájában nemzeti, tartalmában szocialista művészet eddig nem ismert virágzásnak indult. A balti szocialista szovjet köztársaság kultúrájának ünnepi tíz napja hozzájárul népünk és a balti országok népei barátságának elmélyítéséhez. OLARIU IOAN az ARLUS tartományi tanácsának titkára ------------------------ O---------------------- Javul az IMSZ alapszervezet munkája A Május 1 szőrmegyár IMSZ alapszervezetének munkája — különösen a választások óta — sokat javult. Orosz Károly titkár behatóan foglalkozott az ifjúság nevelésével, problémáival, s így szervezési vonalon is értek el eredményeket. Az új vezetőségnek elsősorban az IMSZ tagság nyilvántartását sikerült rendbehoznia, melynek eredményeként 4 új tagot szerveztek. Az „Ismerjük meg hazánkat“ tanulmányi kör 18 tagja közül 14 rendszeresen látogatja az előadásokat. Tanulmányi demesnetelükkel kitűntek: Buda lánca és Kárász Sollinger. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt Anka Máriáról és Nitu Sia dolgozókról, akik elhanyagolják a tanulást. A politikai szemináriumok keretében rendezett könyvismertetőkre 19 IMSZ tagot szerveztünk be, akik részt vettek a „Szeresd a könyvet“ akcióban és valamennyiüket „Szeresd a könyvet“ jelvénnyel tüntették ki. Ifjaink bekapcsolódtak az üzemben folyó tisztasági mozgalomba is. Patay Sándor levelező A budapesti ipari vásár Hosszas előkészületek után, május 23-án ünnepélyesen megnyitották a Városligetben a budapesti ipari vásárt, amely délelőtt 10-től este 10-ig nyitva tartja kapuit az érdeklődők számára. A magyar fővárosban 1906 óta rendeznek ipari kiállításokat, a budapesti kiállítás tehát világviszonylatban a negyedik legrégibb árumintavásár a nyizsnijnovgorodi, a lipcsei s a párizsi ipari vásárok után. Az idei budapesti vásár egyébként minden tekintetben igen nagy fejlődésről tanúskodik, hiszen míg tavaly csak magyar kiállítók vettek részt a budapesti árubemutatón, az idei kiállításnak felépítették a ,, nemzetek pavilonját" is, amelyben a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság állítja ki fejlődő szocialista iparának termékeit. A tavalyi budapesti vásárral összehasonlítva, az 1958-as ipari vásár méreteiben hatalmas fejlődést mutat, hiszen a tavalyi 600 kiállítóval szemben az idei vásáron csaknem ezerre növekedett a kiállítók száma. Az idei budapesti vásáron nagyon sok újdonságot csodálhatnak meg a látogatók. A Szovjetunió többek között kiállítja a brüsszeli világkiállításon látható eredeti nagyságú szputnyik-modell hasonmását, amelyen jól látható a műszerek elhelyezése, de még a Lajka-kutya utazófülkéje is. Ezenkívül atomerőmű és az atomerővel működő, Leninről elnevezett jégtörő hajó mátétje, továbbá nehéz gépek, rádiók, újtípusú televíziós készülékek, s a legmodernebb gépkocsik láthatók a szovjet pavilonban. Kína a budapesti ipari vásáron elsősorban az egész világot csodálatba ejtő porcelánokat és elefántcsont faragványokat állított ki. A Román Népköztársaság ipari fejlődését tükröző kiállítás iránt igen nagy az érdeklődés a magyar fővárosban. Bizonyítja ezt az is, hogy az egyik fővárosi napilap alig egy hete interjút közölt Vass Pavel elvtárssal, a kiállítás román részlegének igazgatójával, aki elmondotta, hogy a Román Népköztársaság pavilonja a szocialista iparosítás nagyszerű eredményeinek seregszemléje. A vásár látogatói körében különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg az olajipari berendezések, villamossági motorok, új típusú esztergapadok, szövetek, a bőráru és a cipőipar gyártmányai, valamint a bukaresti műanyaggyár plasztik-készítményei iránt. A kiállított áruk különösen a közszükségleti cikkek, a divatcsarnok pavilonjában kaphatók. Nagyon keresettek az édesipari termékek, a halkonzervek, a román tejfeldolgozó ipar sajtkészítményei, a népművészeti cikkek, valamint a messze földön híres szeszesital különlegességek, a híres küküllőmenti borok, továbbá a cujka és a slibovica. Vonzóak, látványosak a Német Demokratikus Köztársaság által kiállított hangszerek, az ötletes játékáruk és a nagy választékban kiállított vadászfegyverek. A Lengyel Népköztársaság rádióvevő készülékeivel, laboratóriumi felszereléseivel, kényelmes villamoskocsijaival, nagy pontosságú mérőműszereivel és újdonságszámba menő műanyaghegesztő készülékével arat megérdemelt sikert és bizonyítja be iparának gyorsütemű fejlődését. A magyar ipar — amely természetesen a legtöbb árut mutatja be — szintén sok újdonsággal kápráztatja el a vásár látogatóit. A textilipar gyürhetetlen anyagokat, kötött parasztszoknyákat és sok, műanyagból készült igen tartós, ízléses kivitelezésű ruházati cikket állított ki. Az élelmiszeripar szintetikus mosóporokat, számos konzervújdonságot és a vaj tápértékével vetekedő minőségű margarint, a háziipar a brüsszeli világkiállításra küldött készítmények mását, a gépipar pedig az új típusú magyar gyártmányú háztartási célokat szolgáló villamos hűtőszekrényt, továbbá a Brüsszelben igen nagy sikert aratott nukleáris műszereket, valamint az új magyar autóbuszokat és tehergépkocsikat mutatja be. Mivel 1949 óta nem volt Magyarországon nemzetközi jellegű árumintavásár, nagyszámú külföldi és vidéki érdeklődő kereste fel az idei ipari vásárt. Befejezésképpen elmondhatjuk, hogy az 1958-as budapesti ipari vásár nemcsak a magyar ipar, hanem az összes népi demokráciák szocialista iparának gyorsütemű fejlődését szemlélteti. Zsugán István 1958. VI. 1. vasárnap, 127. sz. Új vasúti menetrend Életbe lépett 1958. jan. 1-én 0 órakor Érkezés ] Indulás A vonat Honnan Időpont A vonat Hova Időpont neme neme Személy Vaskók 0,18 Személy Kolozsvár 0,01 Személy Tövis 1,31 Személy Vaskók 2,11 Express Bukarest 1,55 Express Biharpüspöki 2,13 Személy Temesvár 2,02 Személy Szatmár 2,42 Express Biharpüspöki 2,34 Express Bukarest 2,58 Személy Temesvár 6,00 Vegyes Körösszeg 3,05 H. érdekű Csúcsa 6,09 Személy Hollód 3,21 H. érdekű Szatmár 6,16 Személy Temesvár 5,00 Személy Vaskoh 6,25 Személy Bors 6,28 Vegyes Körösszeg 6,40 Vegyes Fürdők 7,00 Személy Szilágysomlyó 7,23 Vegyes Hollód 8,12 Személy Hollód 7,38 Személy Vaskód 8,30 Gyors Arad 8,00 H. érdekű Csúcsa 9,08 Személy Bors 8,40 Gyors Szatmár 9,10 Vegyes Fürdők 8,48 Gyors Vaskód 9,28 Gyors Bukarest 9,01 H. érdekű Szatmár 9,42 Gyors Temesvár 11,07 Gyors Arad 10,23 Személy Fürdők 11,53 Személy Fürdők 10,45 Személy Bukarest 12,04 Gyors Kolozsvár 11,17 Személy Szatmár 12,20 Személy Temesvár 12,31 Személy Vaskód 13,27 Személy Vaskód 13,10 Személy Hollód 15,27 Személy Szatmár 14,10 Gyors Kolozsvár 16,01 Vegyes Körösszeg 15,00 Személy Fürdők 16,51 Személy Fürdők 15,44 Gyors Vaskod 17,23 Gyors Temesvár 16,12 Személy Temesvár 18,05 Személy Bukarest 16,15 H. érdekű Szatmár 18,15 Személy Szilágysomlyó 16,16 H. érdekű Csúcsa 18,21 Személy Hollód 16,25 Gyors Szatmár 18,27 Gyors Bukarest 18,36 Vegyes Körösszeg 18,46 Személy Bors 18,35 Vegyes Hollód 18,54 Személy Vaskód 19,30 Személy Bors 19,25 H. érdekű Szatmár 20,02 Vegyes Fürdők 22,00 Vegyes Fürdők 20,05 Személy Vaskód 22,57 H. érdekű Csúcsa 20,17 Személy Szatmár 23,40 Személy Temesvár 20,24 Junius 1-én, vasárnap délután az esti bemutató miatt nincs előadás. Junius 1-én, vasárnap este 8 órakor: Ciocirlia (román bemutató). Junius 3-án, kedden este 8 órakor: Ciocirlia. Szalontán: A róka meg a szőlő. Junius 4-én, szerdán este 8 órakor: Moralitatea Dnei Dulska (A Petrozsényi Állami Színház vendégjátéka). Junius 5-én, csütörtökön este 8 órakor: Remény. (A sepsiszentgyörgyi Állami Színház vendégjátéka). Junius 6-án, pénteken este 8 órakor: A róka meg a szőlő. Junius 7-én, szombaton este 8 órakor: A róka meg a szőlő. Junius 8-án, vasárnap délután 15.30 órakor: Dulszka asszony erkölcse. Junius 8-án, vasárnap este 8 órakor: A róka meg a szőlő. Junius 10-én, kedden este 8 órakor: A róka meg a szőlő. Junius 11—12—13 az aradi Állami Színház vendégjátéka: „TOPAZ“. * PUSKIN: A szerelem jogán. (Bolgár film). MÁJUS 1: Camelia (Mexikói film). Előadások: 3, 5, 7 és este 9 órakor a kerthelyiségben. TRANSILVANIA: Bocsáss meg (Olasz film). Előadások: 11 és 3 órakor. Hűtlen asszonyok (Olasz film) Előadások: 5, 7, 9 órakor. ARTA: Ezer veszélyen át. (Szovjet film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. Bocsáss meg. (Olasz film). Előadások: este 9-kor a kerthelyiségben. IFJÚSÁGI: A jó tündér városa. (Francia film). Előadások: 11 és 3 órakor. A kapitány és hőse (Német film). Előadások: 5, 7, 9 órakor. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA LÁTOGASSÁTOK az egészségügyi kiállítást! A gyermek poliklinika dísztermében, Nagyvárad, Hübschenberger utca 14. szám alatt nyílik meg 1958 június 1-én. (181) Válasz a Bánk bán váradi előadásának bírálatára Szabad-e klassz fálszmténk? Elöljáróban ki akarom jelenteni, hogy ha a váradi Bánk bánról írott bírálat meg nem jelenik, talán még vártam volna a fenti kérdés tárgyalásával, de Jánosházy elvtársnak több egymás után következő, s főleg az Utunk 496. számában megjelent cikke érlelte meg bennem azt a szándékot, hogy ma és ne holnap foglaljak állást ez ügyben. S elnézést kérek, ha a kérdés ránk vonatkozó részével foglalkozom legtöbbet. Sokszor, de úgy látszik mégsem elégszer hangoztatott igazság, hogy művészi és ideológiai tevékenységünk alapja a műsorterv és ennek keretében az olyan klasszikus értékű darabok, amelyek méltó módon tükrözik a szépet és nemest, haladó — magyar és nem magyar — hagyományainkat, mindazt, ami emberi, amit az évszázadok, sem tudtak elho *) *) Jánosházy Györgynek a nagyváradi Bánk bán előadásáról írott bírálatára az Utunk 498. számában Tóth István „Több tárgyilagosságot! Több körültekintést!“ című cikkével válaszolt. Az Utunk szerkesztősége lapalji jegyzetben említi meg, hogy Dauer Andrástól, a nagyváradi Állami Színház igazgatója-,tól is kapott hasonló témájú cikket, amellyel egyetért, de helyszűke miatt csak az előbb beérkezettet, a Tóth Istvánét közli. A Dauer András cikkét szerkesztőségünk is megkapta, s mivel városunk egyik jelentős kultúrintézményéről van szó, közöljük: mályosítani, mert együtt nőnek az idővel. Gondolom, ezért választotta a szatmári színház Shakespeare Romeo és Júliáját, a vásárhelyi Szentgyörgyi István Intézet Szofoklész Antigonéját, a kolozsvári színház Shakespeare Othellóját, Kolozsvár és mi Katona Bánk bánját, stb. Szeretném, ha Jánosházy elvtárs megértené, hogy színházainknál nem öncélú szándék a klasszikus drámák színrehozatala. Ebből tanulhat a legtöbbet és a legalaposabban színész és rendező, néző és kritikus egyaránt, mindenki, aki szeret gyönyörködve tanulni. Tovább megyek : színházainknak nemcsak joguk, de kötelességük is klasszikust játszani. Ezt megérteni üdvös és ugyancsak kötelesség. Ezért és nem másért üzent hadat Hajdú Győző a „Művészet“ első számában a hazai magyar színpadokon egyre szélesebb körben teret hódító esztrád kultusznak, a „könnyű“ előadások polgári ízléstelenségének és ezért kéri, követeli a klasszikusok színrehozatalát. Színházaink többnyire csak nagyanyagi és művészi áldozatok árán hozhattak színre klasszikus drámákat, de megéri ! Minden, a színházhoz közelálló ember tudja, mennyi nehézséggel, fáradsággal, emócióval jár, amíg egy-egy klasszikus előadásán felgördül a függöny, míg az első megérzett kapcsolat létrejön színész és néző között, míg „bejön az első taps“, míg lefut az első, második, harmadik felvonás végét jelző függöny, míg megjelenik az izgalommal várt szinibírálat... Persze minden színész azt szeretné, ha jókat írnának róla — a színiigazgató is, ha a művészeiről — de ez viszont amily természetes, éppoly lehetetlen is. Ahogyan ezt mi tudjuk. Ugyanúgy tudja a kritikus is. Ő csak egyről feledkezik meg, sajnos igen gyakran, hogy a színész nemcsak tolmácsolója egy egyéniségnek vagy eszmének, hanem ő maga is ember. Félreértés ne essék, nem irgalmat vagy hamis dicséretet kérek az érzelgős ripacsnak, vagy az egyébként kitűnő színésznek, ha egy alakítása félrecsúszott; a színiakadémia lelkes és tehetséges, de a pofonokhoz még kevéssé hozzászokott növendékének sem. Csak egyet kérek, azt hiszem ehhez jogom van : több szeretetek tapintatot és felelősségérzetet. Sokkal több felelősségérzetet! Tudniillik, hogy színházaink nem öncélú módon „minden áron“ óhajtanak klasszikust játszani. De ha Jánosházy Györgyre hallgatva arra várnának, míg „felnőnek“ e darabok tökélyéig, akkor időközben egész nemzedékek is felnőnének, le is hanyatlanának s mi adósaik maradnánk. Jánosházy György az Utunk 492. számában megrója a Szentgyörgyi István Intézet vezetőségét, amikor növendékei bucsuelőadásául az „Antigone“-t választotta. Dicsérő szó helyett a célnak jól megfelelő előadásért „jóval nagyobb szerénységre“ inti az Intézet vezetőit. Erre írja Domokos Géza az Ifjúmunkásban: „...tiszteletet érdeklő igyekezetre vall, amit lóhátról lekezelni éppen annyit jelent, mintha valaki sáros, durva csizmával végiggázolna egy ápolt csemetekerten“. Bizony, ez sajnálatos. Az Othello kolozsvári, a Bánk bán váradi (annak idején kolozsvári) előadásáról Jánosházy elvtárs körülbelül egyet ír, feltűnően egyet. Az eltérés talán csak a nevekben, szerepekben van. A két, sőt három előadás viszont a cikkíró szerint nagyjából csak egyet bizonyít, valami olyasmit, hogy „Szintázak, vigyázat, ne játsszatok klasszikus drámát, mert kicsik vagytok ti még ehhez, várjatok, amíg én szólok“. A kolozsvári színházat „oktalan merészséggel“ vádolja. Bizony ez is sajnálatos. A váradi Bánk bánról a többi közt ezeket írja: „Elvben csak dicséret illetheti a váradi színházat“ a gyakorlatban persze nem — „hogy a Bánk bán bemutatására vállalkozott. De a főképpen operetteken nevelkedett együttesnek még sok közbeeső fokozaton kell keresztül vergődnie, amig eljuthat a Bánk bán típusú nagy tragédiákhoz. Álljunk meg egy pillanatra. Először is szabad legyen emlékeztetnem Jánosházy elvtársat, hogy az operetten nevelkedni igen ritkán jelent hátrányt a jó drámai színésznek. Sokoldalúságot, színeket visz az a fejlődő színész munkájába. Operettszínészek voltak vagy ma is azok a magyar színpad olyan nagyságai, mint Delly Ferenc, Szabó Ernő, Borovszky Oszkár, Andrássi Márton, dr. Gróf László, Ihász Aladár és olyan tehetséges fiatalok mint Dukász Anna, Cseke Sándor és mások. Másodszor pedig: mit tekint Jánosházy elvtárs „közbeeső fokozatnak ?“ Mi úgy gondoljuk, hogy ezen „keresztülvergődtünk“. Színházunk arculata különben is prózai, még akkor is, ha évente eljátszunk egy-egy operettet. Nem rossz eredménnyel vittünk színre az elmúlt években Bródyt és Shakespearet, Caragialet és Schillert, vagy Gorkijt. Sikerrel mutattuk be a hazai színházak országos versenyén Lovinescu drámáját, a „Rombadőlt fellegvárat“. Úgy hiszem, hogy a Váradon évente bemutatott hét-nyolc prózai előadás közelebb áll a drámához, vagy legalábbis a „közbeeső fokozatokhoz“, mint az operetthez. De akkor miért nem szabad klasszikust játszanunk ? Ami a Bánk bán szereplőinek és rendezőjének munkáját illeti, több mindenben egyetértek a bíráló megállapításaival. De nem általános értékelésével, még kevésbé végkövetkeztetéseivel, legkevésbé sértő hangnemével. Ha azt a sok irányból elhangzott óhajt tekintjük, ami a darab műsorra tűzését megelőzte és azt a felemelő szeretetet, amellyel a Bánk bán közönsége megtisztel bennünket, amikor az előadás tagadhatatlan gyengéi ellenére is az a tudat tölt el bennünket, hogy szép hivatást teljesítettünk, még ha elvszerű engedmények árán is — mert vannak ilyenek. S ebben a meggyőződésben vetjük fel a kérdést: kinek használ, mit szolgál a bírálatnak ez a hangja, ez a módja s következtetései ? Milyen szándékában akarja színházunkat befolyásolni, miért akarja a jószándékú és tehetséges színészek önbizalmát aláásni, milyen célt követ a közönség felé ? A bíráló kötelességérzetével, komolyságával, tapintatával és dokumentáltságával szemben támasztott igénykérdése túllépi az egy-egy előadás, jelen esetben a Bánk bán kapcsán írott cikkek jelentőségét, általános érvényű kérdés ez. Ezt az igényt Jánosházy elvtárs írásai nem igen veszik tekintetbe. Sok felületesség és ellentmondás ássa alá a Bánk bán kritikáját is, annyira, hogy ezáltal sok, egyébként helytálló, az alá látásokra, fényhatásokra, díszletekre vonatkozó megállapítása is hitelét veszti. A főszereplők nagy részének játékát nem fogadja el, ehhez joga van. De méltatlan, hogy „szecskázásról“ beszél legtöbb előadó művészünkkel, különösen a Peturt alakító Mogyoróssy Győzővel ezzel a színen is, magánéletében is annyira komoly, lelkiismeretes színésszel kapcsolatban. Sértő, amikor egy másik, köztiszteletben álló negyvenéves művészi múltra visszatekintő jó színészt, műkedvelőnek minősít. Az sem használ éppen hitelének, hogy meg nem történt szöveghúzásokkal vádolja a rendezőt, vagy azzal, hogy a statiszták felvonásvég után vonulnak át a színen, ami szintén nem történt meg. Bár ő maga elismer egy-két jó alakítást, mint Halasi Biberach-ját, Vadász Zoltán II. Endréjét, Kozma Lajos Solem mesterét és „Gróf László Tiborcát“ — mindez mégsem gátolja meg annak kijelentésében, hogy a váradi színháznál még az epizódszerepeket sem lehet megnyugtató módon kiosztani. Ellentmondás ez már önmagában, de fokozhatjuk a kérdéssel: hát ha még drámai epizódszerepekre sincs színészünk, akkor milyen „közbeeső fokozatokra“ merészkedhetünk ? Több olyat ís Jánosházy elvtárs, amire nem számíthattunk. Bár hónapokkal ezelőtt megpróbált minket lebeszélni a darab színrehozataláról s már akkor is „óva intett“, mégis nagyon meglepett bennünket az a tőle nem várt felületesség, amellyel Tiborc alakítóját Solti Miklós helyett következetesen Gróf Lászlónak nevezi. Hetekkel azelőtt valóban szó volt arról, hogy dr. Gróf László játssza majd Tiborc szerepét, s úgy látszik, a változásról (Folytatása a 4-es oldalon) *)