Szovjet Híradó, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
varrógép, amott a hurkológép és a hímzőgép. Számolni kezdtem, hány gép van összesen. Valahol ötvennél kötöttem ki. A Csajka gyár a kerület tizenhárom iskolájának ipari oktatását látja el. A gyermekek havonként négy alkalommal jönnek ide. Három órát dolgoznak. A varróműhelyben azok a lányok szorgoskodnak, akik a varrást akarják megtanulni. Akinek nem tetszik ez a foglalkozás, átmehet más műhelybe. A munkáért bért kapnak, mint minden gyárban. Egy ruha megvarrásáért 22 kopejka jár. — És hány ruhát tudnak megvarrni három óra alatt? — A varrónőtől függ — mondja Krilova művezető. — Árpikor ősszel először jönnek hozzánk, egyet sem, pedig rögtön a gép mellé ültetjük őket. Első napi termelésünk: kilométernyi elhasznált cérna. Aztán egyet mesterkednek össze. Két év múlva — az oktatás végén — néhány ügyeskezű lány húsz ruhát is elkészít. Vegye számításba, hogy a gyakorlati munkán kívül az elméleti ismereteket is el kell sajátítaniuk: a tervezést, az összeállítást, mert ezek is szerepelnek a tantervben. Megismerkednek ... ...a divattal is otthon magának, kimenő- és báli ruhákat is, természetesen a legutolsó divat szerint. Ezekután meg kellett tudnom a legfontosabbat: végeredményben mit ad a gyári munka a gyerekeknek, és elhatároztam, hogy... ... meginterjúvolom a lányokat Néggyel beszélgettem közülük: a kilencedikes Nyina Mironovával, Tanya Sztyepanovával, Nyina Scserbakovával és Tamara Harjasinával. Vajon olyan foglalkozást választanak-e majd, amely összefügg a varrással, vagy általában a textiliparral? Ez izgatott mindennél jobban, és megkérdeztem: — Milyen pályára mentek az iskola elvégzése után? Az első Nyina, amint kiderült, történész szeretne lenni, Tónya újságíró, a második Nyina és Tamara matematikus. Már-már kételkedtem az iskolai ipari oktatás hasznosságában. Erre más oldalról közelítettem meg a kérdést és az iránt érdeklődtem: mi a hobbyjuk. A két Nyina a sportért rajong. Tamara, aki úttörővezető, máris sietett »gyerekeihez«, hogy tavaszra seregély-dúcokat fabrikáljanak. Csak Tónya jegyezte meg: — Magam varrok meg mindent magamnak. Sőt a kishúgomnak is. No, ez is valami. Persze nagyon kevés: négyből csupán egy. Frontális támadásba mentem át: — Mit ad maguknak a gyárban végzett munka? — Jó feleségek és háziaszszonyok leszünk — összegezte a véleményét a másik. — Megtanultam dolgozni — határozta meg szabatosan Tamara. — Jólesik tudni, hogy kezem munkájával hasznára vagyok a gyermekeknek és az államnak — vélekedett Tónya. Szavaikban minden benne volt, amit tudni akartam, a gyár létrehozásának, az iskolai ipari oktatásnak az értelme és célja. Az elmondottakhoz hozzá kell fűznöm, hogy a Csajka gyárban rádió- és elektromos üzem is működik. Itt főképp fiúk dolgoznak. Náluk is jártam, és meg kell mondanom, hogy többségük olyan élethivatást választott, amely összefügg a gyári munkával. Az iskolagyárban készült játékok túlnőnek a játék fogalmán: hasznosak az államnak és a közösségnek, bár a gyárra nézve előnytelen, amit a gyerekek nem is sejtenek. Hiszen a babaruhák, a miniatűr villamosmotorok még a kifizetett béreket sem fedezik. Azonkívül az iskolai füzetek és a tankönyvek is önköltségi árukon alul kerülnek forgalomba. Ám itt az állam nem fukarkodik és »kölcsönt« nyújt az iskolásoknak, ahogy az egyetemistáknak is kölcsön adja az ösztöndíjat. Ez a kölcsön a jövőben százszorosan megtérül. JURIJ KAZEJEV Erről akkor győződtem meg, amikor a gépek zaja elült és a lányok körülfogták Krilovát, úgyhogy nem is tudtam vele alaposabban beszélgetni. — Nem sikerül a bevarrás. Most mit tegyek? — Cipzárat akarok a ruhába varrni. Jónak találja? A válaszok különbözőek voltak: A művezetőtől az otthoni — Megtanultam varrni — munkához kértek tanácsokat, mondta az első Nyina. — Ez Ugyanis mindegyikük varr otthon igen fontos. GMAZ ISKOLÁBAN Elválaszthatatlan jó barátok :D 'DC 15 a Ew ID cd A varródéban szünet nélkül berregnek a gépek A pápai Petőfi Sándor gimnázium leánytanulóinak a kérésére közöljük alábbi cikkünket .