Fáklya, 1975 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-30 / 6. szám
MAGYARORSZÁG SZABAD! Magyarországot és ezáltal lerakja a Szovjetunió és Magyarország népei közti baráti kapcsolatok rendíthetetlen alapját.” A hitlerista hadsereggel Magyarország területén folytatott párviadalban újra megnyilvánult a szovjet katonák mesteri harci tudása és hősiessége. Magyarországnak a hitlerista megszállók alól történt felszabadítása során tanúsított bátorságáért és harci hőstettéért a szovjet kormány több százezer katonát, tiszthelyettest és tisztet tüntetett ki a Szovjetunió érdemrendjeivel és érdemérmeivel. 289-en közülük megkapták a Szovjetunió Hőse megtisztelő címet. A Magyarország felszabadításában részt vett sok száz szovjet tisztet és tábornokot később a Magyar Népköztársaság érdemrendjeivel tüntettek ki. Moszkva 21 díszlövéssel köszöntötte a magyar városok és falvak felszabadítóit. A Szovjet Hadsereg 120 köteléke és alakulata, amely kiváló érdemeket szerzett a legnagyobb magyar városok felszabadításában, a „Budapesti”, „Miskolci”, „Debreceni” és „Szegedi” nevet kapta. A Magyarország felszabadításáért vívott harcokban egyúttal világosan megnyilvánult a szovjet hadművészet fölénye a hitlerista tábornokok harcászati és hadászati módszereivel szemben. A szovjet fegyveres erők több fronthadműveletet hajtottak végre Magyarország területén. A debreceni, a budapesti és a bécsi például több front által közösen megvalósított hadászati jellegű hadművelet volt. Ezek közül mindegyik gyökeresen megváltoztatta a hadszíntér helyzetét. A Szovjet Hadsereg felszabadító harcai során Magyarország kivált abból az igazságtalan rablóháborúból, amelybe Horthy klikkje sodorta bele. Az 1944 december végén demokratikus alapon szervezett, ideiglenes nemzeti kormány megszakította a kapcsolatot a hitlerista Németországgal és hadat üzent neki. A Szovjet Hadsereg azáltal, hogy szétzúzta a fasiszta megszállás bilincseit, visszaadta a magyar népnek nemzeti függetlenségét, a horthysta-nyilas hadseregnek — a magyar reakció fő támaszának — megsemmisítése révén pedig megnyitotta a magyar dolgozók előtt az új élethez vezető utat. Ennek az útnak a meghatározásában nagy szerepet játszott az a valóban internacionalista politika is, amelyet a Szovjetunió és a szovjet fegyveres erők követtek a felszabadított magyar körzetek lakosságával kapcsolatban. Azokban a napokban a magyar dolgozók milliói saját tapasztalataik alapján győződtek meg arról, hogy a szovjet katona a szabadság küldetésével és az igaz barátság érzésével jött hozzájuk. A világ első munkás-paraszt államának képviselőivel való találkozás sok magyar embert arra késztetett, hogy megváltoztassa életszemléletét, a kommunista párt eszméinek hűséges híve, az új Magyarország következetes harcosa legyen. A szovjet katonák, minden szovjet ember szemében szintén mindenkor drága volt az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaság hős napjainak emléke, a magyar proletariátus hőstette, amely Szovjet-Oroszország után elsőnek emelte magasra a szocialista forradalom zászlaját. A magyar és a szovjet dolgozókat a forradalmi barátság mélyen gyökerező hagyományai kötötték egybe. Éppen ez volt az oka annak, hogy a magyar földön vívott harcok idején a nehéz helyzetbe került szovjet katonák segítségére siettek magyar barátaik. A háború után a szovjet kormány a magyar állampolgárok népes csoportját tüntette ki a Szovjetunió érdemrendjeivel és érmeivel azért, mert szovjet katonák életét mentették meg. R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Népszabadságban megjelent cikkében az egész szovjet nép és a Magyarország felszabadításában résztvett szovjet harcosok nevében mondott köszönetet a magyar barátoknak nemes tetteikért. Az egyik kitüntetett, Klein János, a 2. Ukrán Front volt parancsnokához írott levelében megállapította: „A mi hazánkban sok hozzám hasonló ember van, aki segítette a Szovjet Hadsereget, mert az 1919-es Tanácsköztársaság mély gyökeret vert a munkások körében; a 25 éves horthysta terror sem tudta teljesen kiirtani a magyar dolgozókból a szovjet nép iránt érzett rokonszenvet. És bár a magyar munkásosztály legjobb fiai börtönben pusztultak el, a szovjet—magyar barátság lángját nem lehet kioltani!” Ezek a szavak minden magyar hazafi gondolatait kifejezik. (Vége következik) 12 Budán, a gellérthegyi Felszabadulási Emlékmű bronzba öntött szovjet harcosa géppisztollyal, zászlóval a kezében áll őrhelyén. Vaszilij Golovcov, akiről a művész a szobrot mintázta, jelenleg az Ivanovo területi Tyejkovo faluban él. Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából munkatársunk felkereste az egykori harcost is. Levelek... Levelek ... A Szovjetunió különböző városaiból, falvaiból. És számos levél Magyarországról — Akad boríték ilyen címzéssel is — mondja mosolyogva Vaszilij Mihajlovics Golovcov: — „Tyejkovo. Vaszilij katonának, a hegyen álló házikóba...” — És megkapta a levelet? — Amint látja igen. Harminc évvel ezelőtt Kisfaludi Strobl Zsigmond, a kiváló szobrászművész a budapesti Felszabadulási Emlékmű alakjait egy magyar nőről, Erzsikéről — Thuránszkynéról — és a szovjet közkatonáról, Vaszilij Mihajlovics Golovcovról mintázta meg. Hogy, hogy nem: a modellt álló katona családi neve feledésbe merült. A művész csak a gárdista keresztnevére, a SZABADSÁG A VÁROS