Falvak Dolgozó Népe, 1972 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-27 / 39. (1320.) szám
10 Szekérsorral, cigányosan, echot verő vidám zenével barangoltak Erdélyen át : vándorszínészek Dérynével. (Aprily) Amikor Kovászna, Hargita vagy más megyék városait és falvait járjuk az aszfalton simán gördülő autóbuszokban, eszünkbe jutnak-e echóző elődeink, a sok nehézséggel küzdő hajdani színészek? A régi „színjátszó társaságok", akik kóboros szekéren, göröngyös utakon vándoroltak faluról falura, lámpafény mellett játszottak vendéglőkben, csűrben, vagy éppenséggel a szabadban ? Petőfi Demnjén Mihály társaságával járta a bihari mezővárosokat és falvakat, Katona József színtén vándorszínészként kezdte pályafutását. — eov társulatban Dérynével, azaz Széppataki Róza kisasszonynyal, aki iránt mély vonzalmat érzett. Pillantsunk hát vissza Déryné életére és színészi pályafutására. Jászberényben született, 1793 december 24.-én. Szülei Pestre adták német szóra, itt került kapcsolatba a magyar színészekkel. 1810-ben a második magyar színtársulathoz szerződött. Színjátszást Murányinétól, éneket Pacha Gáspártól, a társulat karmesterétől tanult. 1813-ban feleségül ment pályatársához, Déry Istvánhoz, akitől hamarosan elvált ő volt az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb művésznője. Prózát és operettet, valamint operát egyformán játszott. 1815-ben a pesti társulat feloszlása után vidékre ment és sorra játszott Eger, Miskolc, Székesfehérvár és más városokban és a környező falvakban. 1823-ban Kolozsvárra kerül. Nevéhez fűződik a kolozsvári opera megteremtése és felvirágzása. Több kisebb erdélyi városban is megfordult. Később visszatért Pestre, a Nemzeti Színházhoz, itt azonban már hiányzott a vidéki közönségtől megszokott meleg szeretet. 1347-ben otthagyta a színpadot, és Miskolcra vonult vissza nővéréhez, ahol megírta emlékezéseit. Ez nemcsak a magyar színészet történetének egyik legfontosabb forrásműve, hanem közvetlen és élénk stílusával a magyar memoárirodalom remeke is. Közvetlen, kedves alakja többször megihlette az írókat és képzőművészeket. Színdarabot, regényes életrajzot írtak róla, életét filmen is feldolgozták. Alakját festményen és szoborban is megörökítették. 75 éves korában még egyszer fellépett Egressy Ákos jutalomjátékában. Miskolcon halt meg, 1872 szeptember 29-én. Útja — bár sikerekben gazdag — nehéz és göröngyös volt. Mégis vállalta a nehézségeket és hirdette a művészetet, a kultúrát falun és városon egyaránt. Emlékezzünk hát vissza rá most, halálának száz éves évfordulóján. KUDELASZ ILDIKÓ, a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház tagja Száz éve halt meg Déryné FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Bandi Mária mintája FARKASLAKA—1972 szeptember 24 Nemcsak a nagyvilág tekintete irányult Farkaslaka felé ezen a vasárnapon, ele valahogy sokkal jobban megtalálta helyét a mi szívünkben is. Különösen, hogy elkészült a régen várt emlékmű Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor szobrászművész páratlan alkotása. Tamási születésének 75. évfordulóját aligha lehetett volna méltóbbképpen megünnepelni, mint ennek a műnek a felavatásával. Nagy művészek találkozásának lehettünk tanúi valamennyien, olyanokénak, akik szemükkel állandóan a népsorsot vigyázzák. Ilyen emlékművet nálunk még magyar író nem kapott, már a vállalkozás is sejteti, hogy a maradandóságért nagyon meg kell küzdeni. De inkább átadnám a szót Sütő Andrásnak, aki ezúttal mint az írószövetség alelnöke, Constantin Olariuval együtt, az emlékműavatás ünnepi szónoka volt. A kilenc tonnás „mennykövet“ faragó Szervátiusz Jenőről mondta: „A rokon művész hangján rendre hívja elő az életmű alakjait. Mint rendes feltámadásnál, a cselekedeteik szerint állítja sorba s füröszti meg őket saját balladacsobogásuk képzeletében. Itt van már az Énekes madár serege: kéz a kézben a szerelmes Magdó és Móka, Bolha kutyájával Abel, csodás változásaiban Jégtörő Mátyás és Tündöklő Jeromos. Súlyosan lépeget utánuk tüzet árverezni a megsiratott Boda Férus. A kőbe költözködés metamorfózisában levetik tündéri könnyedségüket; eljövendő szerepük szerint, a súlyos anyaghoz igazodva, körkörös összeforrottságban egyetlen intelemmé tömörülnek. S ha valakinek szeme van hozzá, olyasféle tanulsággá, amire az időnek markában, további miheztartás végett éppen szükségünk van. Néhai Süket Imre gátja mellett ez a szervátiuszi gyülekezet is elébe veti magát az abroncstalanság természetének. Akit meg nem állít, viszontlátásra serkenti legalább“. (Újabb úti tűnődések — Igaz Szó, XX. és 1., 2. szám 1972.) Ahogy megfigyeltem, könnyen magukra ismertek a környékről összesereglettek az emlékmű figuráiban. Hiszen az övékéhez hasonlatos a szemek állása, a bajuszviselet, az ingdíszítés, a kendőkötés. De megérti az interviető a távoli vidékről jövő, s a más nyelvet beszélő is. Különösen, ha az emlékmű egyik fő alakjára tekint, aki a furulyázó gyermeket vigyázza: „Aggódom és messzire tekintve, erőt sugárzom“ (Kántor Zsiros). Az csak természetes, hogy igazi értékek birtokba vételének folyamatában a szülőfalu rendszerint élenjáró szerepet vállal. A farkaslakiak régóta készülnek erre az ünnepségre, Tamási színművel, az emlékszoba rendbetételével és sok minden egyébbel. De most, a megfelelő keretet is megtalálták ahhoz, hogy ezután sokkal körültekintőbben gazdái lehessenek annak a páratlan értékű örökségnek, amit a falu nagy fia, Tamási Áron hagyott rájuk. Ezen a vasárnapon ugyanis megalakult a Tamási Áronról elnevezett művelődési egyesület, amelynek éppen az a célja — amint erre Szekeres Sándor elvtárs, az RKP Hargita megyei, titkára is rámutatott —, hogy a Román Kommunista Párt Országos Konferenciájának szellemében munkálkodva azt az írói örökséget ápolja, amit Tamási ránk testált. Az újonnan alakult egyesület elnöke a lapunk hasábjairól is jól ismert Jakab Zsigmond községi állatorvos és népművész, díszelnöke pedig Sütő András és Vakot Elek, a Hargita megyei néptanács alelnöke. Tamási születésének 75. évfordulóján örömmel idézzük lapunk olvasói emlékezetébe, hogy negyven évvel ezelőtt, 1932 szeptemberében Tamási Áron is részt vett azon a kolozsvári első megbeszélésen, mely éppen a Falvak Népét hívta életre. „Talán kevesen tudják — olvassuk a lap akkori főszerkesztőjének, Demeter Jánosnak a visszaemlékezéseiből —, hogy ezen, Kohn Hilleren kívül, aki az RKP területi titkárságát képviselte, jelen volt Tamási Áron és Jancsó Elemér is. Tamási már az első lapszámban írt. (A novella címe: Okos szekér. Megjelenési ideje 1932. szeptember 30.) Fémjelezte az indulást és elősegítette a vállalkozás népszerűségét. CSIKK PÉTER Országunkban az iskola és a család a gyermekek szocialista nevelésének legfontosabb tényezői. A nevelés feladata bár elsősorban az iskolára hárul, de az csak az iskola és a család harmonikus együttműködése útán oldható meg sikeresen. Minden szülő örömmel veszi tudomásul, hogy szeptember 15-től iskolás lett a fia, lánya, de egy kissé félve gondol arra is, hogyan állja meg a helyét gyermeke az iskolában ? Sokan kérdezték tőlem „Mit tanácsol, mit tegyek ?“ A szülők a gyermekek első nevelői. Az, hogy gyermekük iskolába jár, nem szünteti meg felelősségüket e téren. Éppen ezért az alábbiakban néhány tanáccsal segíteni szeretnék a szülőknek, hogy a gyermeknevelés minél kevesebb gondot okozzon. A nevelés nem elvont dolog. Minden egyes hétköznapi tettnek megvant a maga emberformáló jelentősége. Ebből következik az, hogy ne csak akkor akarjunk nevelni, amikor hangulatunk van, kedvünk van hozzá. Az a szülő neveli, s neveli jól gyermekét, aki a mindennapi élet ezernyi mozzanatában állandóan figyeli és irányítja gyermeke viselkedését, cselekedeteit. Okosan, megértéssel, ha kell szigorral, de mindig szeretettel teszi ezt. Ahhoz, hogy közös célunk valóra váljon feltétlenül szükséges, hogy a nevelés legfontosabb elveit ismerjék, s azokat betartsák. A gyermek nevelésében az első és alapvető fontosságú elv a rendszeresség. A hatéves gyermek életében új szakaszt jelent az iskola. A játékos tevékenységről fokozatosan a rendszeres foglalkozásra tér át. A gyermek élete az első naptól kezdve az iskolai élet pontos tervszerűségével, órarend szerint folyik. Mindez kényszeríti a gyermeket, hogy az otthoni munkáját is „napirend“ szerint ossza be. Pontosabban : a szülőknek kell meghatározniuk, hogy gyermekük mikor tanul, mikor pihen, mikor szórakozik, játszik. A gyermek életének a napirend meghatározott ütemet, ritmust ad, hozzásegíti ahhoz, hogy a jól végzett munkán kívül minél több szabad ideje legyen. Rendszeresen dolgozni csak akkor tud a kisiskolás, ha ennek feltételei is megvannak. Az első feltétel az, hogy legyena gyermeknekállandó helye, ahol tanulhat, s legyen egy szekrénypolca vagy fiókja, ahol könyveit, füzeteit tartja. A rendes munka másik feltétele az, hogy iskolás gyermek csendben, nyugodtan tudjon dolgozni. Ha lehetséges a gyermek tanulási ideje alatt a család többi tagja is csendben foglalkozzon valamivel. Ne szóljon a rádió, TV, a kisebb gyermek pajtásai ezalatt ne jöjjenek játszani. Megzavarja a gyermek tanulását, ha munka közben máshova is kell figyelnie. A legkisebb iskolásoknál, a hatéveseknél azonban nem elég csak megteremteni a tanulás feltételeit, meg kell őket tanítanunk arra, hogy hogyan kell tanulni. Bizony különösen az első hetekben a tanítók fáradozása mellett a szülőknek is nagy türelemmel kell elsős gyermekükkel foglalkozniuk. Amikor a gyermek tanul csak a füzet vagy a könyv legyen az asztalon, amelyre éppen szüksége van. A többi maradjon a táskában, írás közben a gyermek könyöke ne lógjon le az asztalról ! Feltétlenül ellenőrizni kell egy-egy pillantással, hogy jól fogja-e a ceruzát, nem nyomja-e rá nagyon a pappírra, vagy nem ír-e nagyon halványan. Fontos nevelési elv a nyugalom. A szülő a gyermekkelszembeni magatartásában, beszédében, mozdulataiban, hanglejtésében legyen nyugodt. Nyugodt, egyenletes légkörben csak akkor nevelhetjük gyermekünket, ha a családi élet is kiegyensúlyozott, harmonikus. Ha a szülők könnyen, megértik egymást, ha könnyen megoldják nevelésében előforduló vitás kérdéseket is. Nagyon fontos, hogy a szülők négyszemközt tárgyalják meg a vitás kérdéseket. Amit az édesapa megtilt, az édesanya se engedje meg a gyermeknek az apa tudta nélkül, és fordítva. E kapcsolat kialakulásának egyik velejárója azonban : az őszinteség. Ügyeljünk arra, hogy mi magunk mindig igazat mondjunk a gyermek előtt. Oktalan, értelmetlen dolog a szülő részéről félrevezetni a gyermeket. Ez az őszinteség azonban ne legyen egyoldalú. A gyermek részéről is követeljük meg a mindenkori őszinteséget. A kisgyermek sohasem mond szándékosan a valóságtól eltérő dolgokat. Miért hazudik később mégis a gyermek ? Mert fél a büntetéstől, mert valamit el akar érni, mert vágyódik valami után. A gyermekkorban előforduló hazugságok lenagyobb részét a büntetéstől való félelem okozza. Ne büntessünk olyan szigorúan, hogy a félelem erősebb legyen a gyermekben, mint a bizalom a szülő iránt. Meg kell könnyítenünk az igazmondást a kisgyermeknek. Nem várhatunk tőlük olyan bátorságot, hogy a büntetéstől való félelem ellenére vállalják azt. Soha ne mondjuk a gyermeknek határozott hangsúllyal : „most hazudtál“ ! Neveljük a gyermekbe inkább azt a meggyőződést, hogy ő jó és igazmondó. A gyermek könnyen elhiszi magáról a jót is, a rosszat is, ha a felnőttek mondják neki. Ha hazugnak tartjuk, hazudni fog valóban. Az iskolás gyermektől megköveteljük, hogy még akkor is mondjon igazat, ha az szántára kellemetlen. Érezze, hogy megvetjük az olyan embert, akinek szavában nem lehet megbízni. Természetesen mi járunk elől jó példával. Szeretettel nevelt, szüleire bizalommal tekintő gyermeknek nincs szüksége hazugságra. Az iskolába lépő gyermeknél már mind jobban érvényesül az a nevelési módszer, amely a gyermek értelmére és belátására igyekszik hatni : a meggyőzés. Az első osztályos gyermeknek tudnia kell azt, hogy viselkedését, cselekedetét büntetés vagy jutalmazás követi-e. Ne fenyegessük azzal, hogy ha nem tanul, büntetés vár reá, hanem győzzük meg arról, hogy az iskolai munka elvégzése a legfontosabb feladata, csak ezután kerülhet sor a játékra. Az eddig említett valamennyi nevelési módszer helyes alkalmazása közös célunkat szolgálja : minden gyermekből olyan embert formálni, akire joggal lesznek büszkék felnőtt korában szülei és tanítói egyaránt. MAJOR ESZTER tanítónő (Szilágynagyfalu) közös igyekezettel