Famunkás, 1965 (65. évfolyam, 1-13. szám)
1965-01-04 / 1. szám
1965. JANUÁR 1. Meleg szeretettel köszöntötték karácsony ünnepén szakszervezeti Nagy Alajos szb-titkár üdvözölte Novák Lajos, a központi nyugdíjas csomagot nyújtott át nekik. Az uzsonnával vendégelték meg központunk nyugdíjasait, az egybegyűlteket, majd csoport titkára ajándékünnepségen résztvevőket S A MUNKÁt Egyszerűm, gyorsan... Imre Lászlónak öt év alatt , amióta az egri bútorgyárban dolgozik, sokfajta mesterséggel kellett megbarátkoznia. Hosszú ideig késelezéssel, majd beállítással foglalkozott. Amikor szükség volt rá, marógépet kezelt. Bármilyen faipari géppel könnyen boldogul. A gépi famegmunkálásnak mestere lett a fél évtized alatt. Eredeti szakmája azonban kőműves. Ő építette fel — néhány segítőjével — az új raktárépületet. A nevéhez fűződik a Szárítószín alapozási munkája. Sőt a gépházat is ő hozta tető alá. Könnyen szót ért az emberekkel, mivel ismeri a bútorgyár valamennyi üzemének dolgozóit. Négy évvel ezelőtt — asztalosok, csiszolók, lakatosok, villanyszerelők — bízták meg a bizalmi tisztséggel. Közel húsz fős csoportjához a legkülönbözőbb szakmájú dolgozók tartoznak. Ennek ellenére nagy a megértés a csoporton belül. — Minden kérdést meg lehet oldani, csak szót kell érteni az emberekkel — vallja Imre László. — Itt van például a tagdíjbesorolás. Pethő Mátyásnak például magasabb lett a keresete, s a régebbi 17 forinttal szemben most 20 forintot kell fizetnie. A szalagcsiszoló — mivel előzőleg beszélgettem erről vele — zokszó nélkül fizeti a magasabb tagdíjat. Figyelme kiterjed társainak szorult családi problémáira is. Horkai Andrásné több mint két hónapig nyomta a betegágyat. Amikor újra munkára jelentkezett, már várta a szakszervezeti segély. Vincze Ferenc villanyszerelő lánya a közelmúltban ment férjhez. A bizalmi elintézte, hogy hatszáz forint OMB előleget kapjon. Az olyan bizalminak, aki sokat jár-kel az üzemben, nem okoz fejtörést a szervezés. Csoportjának tagjai soha nem hiányoznak a szakszervezeti gyűlésekről, tanácskozásokról. Az oktatásban is szívesen részt vesznek. Maga Imre László nemrég végezte el a szakszervezeti tisztségviselők részére rendezett háromhónapos tanfolyamot, s az előadásokon hallottakat naponta alkalmazza munkájában. Bármilyen kéréssel fordulnak hozzá a dolgozók tanácsára, segítségére mindenkor számíthatnak. A sokoldalú Imre Lászlónak arra is jut ideje, hogy újítson a munka könnyebbé, gyorsabbá tétele érdekében. A kihúzós asztalok csúszólécvájatának kiképzése korábban bonyolult munka volt. Imre László javaslatára egyszerre lehet most elkészíteni a kimarást és a tisztázást is. Egy fontos művelettel egyszerűbb lett a munka. Imre László egész munkásságát ez a törekvés jellemzi: egyszerűen, gyorsan megoldani dolgozótársainak problémáit. Ezt a célt mindig el is éri. Rá is szolgált társai bizalmára. F. J. A NÉPTRIBUN FEJEZETEK BOKÁNYI DEZSŐ ÉLETÉBŐL A MAGYAR MUNKÁSP MOZGALMI IRODALOM p nagy adóssága a legkiemelkedőbb szocialista vezetők arcp képének megrajzolása. Egyik ről-másikról — Sallai és Fürst, Schönherz Zoltán, Madzsar József — ugyan megjelentek p már monográfiák, de ezek p legtöbbje alkalmi munka, távol attól, hogy a teljesség p igényével léphetnének fel. Pedig az osztályharcos mozgalom hazánkban, a megindu P lása óta eltelt évszázad alatt P nem egy igen jelentős, a nemzetközi munkásmozgalomban P is elismert vezetőt adott. Ebből az adósságból törlesztett , egy részt Kelen Jolán és Barrabás Gyula Bokányi Dezsőről, sa magyar munkásmozgalom et kiváló vezetőjéről írt s most megjelent kitűnő könyvével, Bokányi Dezső tevékenysége elválaszthatatlanul kapcsolódik egybe a magyar munkásmozgalom kezdeti idejével, fejlődésével. Az elnyomott és kizsákmányolt dolgo■ zó nép szeretete párosult benne hatalmas szónoki és szertvezőkészségével. A népért dobbanó szívnek és zsenialitásnak ez a szerencsés találkozása kölcsönözte számára azt a forradalmi lendületet, mely még ellenfeleit is bámulatra és — természetesen — félelemre késztette. Ez a bámulat csendült ki a századforduló éveiben gróf Adrássy Gyulából: „Irigylem ezt a borzas kőfaragólegényt orgánumáért.” S a legendás hírű forradalmártól való félelem késztette a hatalom birtokosait arra, hogy üldözzék, bebörtönözzék, majd — a Tanácsköztársaság leverése után — halálra ítéljék. BOKÁNYI, MINT KŐFARAGÓ, az építőipar területén kezdte nagyívű pályafutását. Itt nőtt, edződött, tanult, tudatosodott , e kemény, az időjárás szeszélyei és a tőkés elnyomás elleni örökös küzdelemben megacélosodott emberek között jutott el oda, hogy már élete delelőjén kibontakozzék benne az igazi forradalmár, aki, miután felismerte saját pártja opportunizmusát, tudatosan és teljes határozottsággal lépett a Lenin mutatta útra. Már pályája kezdetén látszottak oroszlánkörmei. Nagy, nemegyszer véres sztrájkok robbantak ki az elmúlt század ellentmondásokkal terhes második felében. E harcok a bennük részvevő hősi helytállása ellenére is nagyobbrészt elbuktak. Bokányi egyike volt azoknak, akik felismerték e bukások alapvető okát, a szakmai szétszórtság hátrányait. Mindent elkövetett, hogy az apró és egymástól elszigetelt szakmai csoportok nagy, az egész ipart átfogó, egységes szervezetekbe tömörüljenek, amelyeken keresztül, adott esetben az ipar minden dolgozóját mozgósítani lehet. így alakult meg 1903-ban a MÉMOSZ is, melynek öt betűje csakhamar az egész országban fogalommá vált. OLYAN TEHETSÉG, mINT BOKÁNYI, természetesen nem maradhatott kizárólag az építőmunkás-mozgalom keretein belül. Tüneményes szónoki, agitációs és szervező képességét az egész magyar munkásmozgalom kincsévé kellett tenni. S azáltal, hogy az 1894-ben megtartott MSZDP-kongresszus küldöttei a párt vezetői közé választották, tevékenységi köre egyszerre kiszélesedett. Bekapcsolódott a földmunkás-mozgalomba is. És ettől kezdve, ha nem is volt — mert nem lehetett —, az urak parlamentjének tagja, megnyilvánulásai, cselekedetei által, amelyek nem mindig fedezték a szociáldemokrata párt megalkuvó vonalvezetését, a mindenkori kormánynak számolnia kellett létezésével. Életművét, melyet fáradhatatlan szorgalmával, állandó önműveléssel, önfeláldozó munkájával alakított ki „bekoronázta” az a megtiszteltetés, hogy a Tanácsköztársaság alatt népbiztossá és hadseregparancsnokká tették. A szerzők több éves fáradhatatlan kutatómunkájának az eredménye, hogy ez a Bokányiról szóló mű megszületett Az igyekezetes, hogy annak a férfiúnak az élete folyását feltárják, aki lángbetűkkel írta be nevét a dolgozó nép szívébe, siker koronázta. Kutatómunkájuk nem volt könnyű. Háborúk, ellenforradalmak süvítettek több esetben végig az országon, romboló tüzekben emberek és írott dokumentumok tömege semmisült meg. MUNKÁJUK KÜLÖN ÉRDEME, hogy a maga tiszta valóságában mutatják be az embert és a harcost, az odaadó férjet és az eszme rendíthetetlen katonáját. Ugyanakkor nem rejtik véka alá gyengéit sem. Megrázó erővel festik elénk pl. vívódását a saját pártja iránti hűség és a forradalmi igazságot hirdető kommunista érvek között az őszirózsás forradalom izzó napjaiban, hogy aztán, amikor a magyar munkásosztály — az orosz proletariátus után elsőnek —, a szocialista forradalom útjára tér, a lelkében dúló vitát a forradalom javára döntse el. Amikor a fehérterror gyűlölettől eltelt bírái ezt számon kérve, megkérdezték tőle, hogy szociáldemokrata létére hogyan állhatott a diktatúra mellé, határozottan felelte: „Hogy én a proletárdiktatúra gondolatvilágába kerültem, ez összefügg osztályhelyzetemmel ... Következménye annak, hogy a proletárok osztályához tartozom .. Igen, Bokányi a proletárok osztályához tartozott s élete végéig büszke volt erre, ugyanúgy, mint ahogy büszkék voltak, s büszkék ma is rá a proletárok — nem utolsósorban mi, építőmunkások —, hogy az ő soraikból került ki s közöttük emelkedett naggyá. Palotás Imre - A SZOT elnökségének határozata a nyereségrészesedés hatékonyságának fokozására A népgazdasági és vállalati tervfeladatok megoldásában az anyagi ösztönzésnek jelentős szerepe van. A nyereségrészesedés rendszere a tervekben meghatározott célkitűzések gazdaságos teljesítésére ösztönzi a vállalatokat. A nyereségrészesedés megtermelésében, igazságos elosztásában a szakszervezeti szerveknek jelentős a szerepük. Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve a SZOT Elnöksége a szakszervezeti szervek feladatait az alábbiakban határozza meg: I. A NYERESÉGRÉSZESEDÉS BIZTOSÍTÁSA Érdekeken teendő FELADATOK: A nyereségrészesedés alapja a vállalati tervekben előírt jövedelmezőségi feladatok teljesítése és túlteljesítése. A szakszervezeti szervek: ' — követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy a vállalati tervmutatókat — különösen a jövedelmezőségi célkitűzéseket — gyáregységekre, üzemekre lebontsák. Ez a feltétele annak, hogy az egyes dolgozó csoportok a rájuk vonatkozó feladatokat megismerjék és végrehajtását elősegítsék; — a szakszervezetek termelést segítő munkájában — a tervek komplex teljesítése mellett — a főfigyelmet a gazdaságosságot se-gítő versenymozgalmakra irányítsák, hogy a dolgozók vállalásaiban a gazdaságos termelést segítő feladatok végrehajtása tükröződjön; — a szocialista munkaverseny nyilvánosságán keresztül biztosítani kell, hogy a dolgozók év közben tájékozódjanak vállalásaik teljesítéséről. A szakszervezeti szervek követeljék meg a gazdasági vezetéstől, hogy a jövedelmezőségi feladatok teljesítéséről, a nyereségrészesedés alakulásáról évközben rendszeresen beszámoljanak. Erről a dolgozókat is tájékoztassák — az anyagi ösztönzőket — ezen belül a nyereségrészesedés vállalaton belüli feltételeit is — , úgy állapítsák meg, hogy az erkölcsi ösztönzőkkel párosulva a tervekben előírt minőségi mutatók teljesítésére is ösztönözzenek. IS A NYERESÉGRÉSZESEDÉS ELOSZTÁSÁVAL KAPCSOLATOS FELADATOK A nyereségrészesedés vállalaton belüli (gyáregységek közötti) és az egyénekre történő felosztásánál a következő főbb elveket kell alkalmazni : — a kollektív ösztönzés elvéből kiindulva a nyereségrészesedés mindazon dolgozókat megilleti, akik munkájukkal, tevékenységükkel hozzájárultak a nyereségrészesedés biztosításához; — a munka szerinti elosztás elvét — a gyáregységek, üzemrészek és dolgozók között — a nyereségrészesedés elosztásánál is biztosítani kell. Ezért az egyes dolgozók, dolgozó csoportok a nyereségrészesedést hozzájárulásuk arányában kapják; a nyereségrészesedés elosztásával is elő kell segíteni a vállalati törzsgárdák megszilárdítását, a szocialista munkafegyelem erősítését, a társadalmi tulajdon fokozott védelmét. A fenti elvek érvényesítése érdekében a nyereségrészesedést minden vállalatnál egységesen a következő módszer alapján kell felosztani: Teljes nyereségrészesedésilap megilleti mindazon dolgozókat, akik a nyereségrészesedés szempontjából számításba vett tárgyévben a vállalatnál dolgoztak és december 31-ig éves folyamatos munkaviszonyuk van. Két év folyamatos munkaviszony szükséges annál a dolgozónál, aki előző munkaviszonyát egy éven belül kétszer, vagy többször továbbá az ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondta (kivéve a rvit. V. 30. §. (2) bekezdés a—f) pontjában említett esetekben történt felmondást). Részleges (időarányos) nyegyűreségrészesedésre jogosultak az — a minimálisan előírt 1 éves munkaviszonytól függetlenül — azok a dolgozók, akik: — évközben nyugállományba kerültek; — évközben elhaláloztak (ilyen esetben az elhalálozott dolgozó örökösei a jogosultak); — évközben átszervezés, létszámfelesleg címén felmondottaknak (kivéve a vállalat által eszközölt indokolás nélküli felmondást (Mt. 29. §. (2) bek.); — határozott időre, vagy meghatározott munkára alkalmaztak, ha legalább 3 hónapos munkaviszonyuk van a vállalatnál; — a fegyveres testületekhez tényleges szolgálatra behívottak és leszereltek; — évközben más vállalathoz áthelyezettek és a vállalathoz áthelyezéssel került dolgozók; — a hozzájárulással — az Mt. V. 30. §. (2) bekezdése a—f) pontja alapján — kilépett dolgozókat, ha a tárgyévben legalább 3 hónapot a vállalatnál ledolgoztak. Állományon kívüli, illetve nem a vállalat állományába tartozó dolgozók (pl. orvos, ipari tanulók és oktatók) a nyereségrészesedésből csak az üzemi tanács külön határozata alapján részesíthetők. A részesedés mértékét is az üzemi tanács határozza meg. A vállalatnál tevékenykedő függetlenített párt- és tömegszervezeti tisztségviselők a nyereségrészesedés szempontjából úgy bírálandók el, mint a vállalat állományába tartozó dolgozók. A trösztök, nagyvállalatok központjában dolgozók, valamint a vállalatok, gyáregységek vezetőállású dolgozóinak nyereségrészesedésre való jogosultságánál az 1. és 2. pontokban foglaltakat értelemszerűen kell alkalmazni. A nyereségrészesedésre jogosultak az év folyamán a ténylegesen munkában töltött idejük arányában kapjanak nyereségrészesedést. Ténylegesen ledolgozott időnek kell tekinteni a munkában töltött időn kívül: — a fizetett szabadságot, — a szülési szabadságot, — a fegyveres testületekhez (munkásőrség, honvédség, légó stb.) továbbképzésre behívottk szolgálati idejét, — az ülnöki megbízással járó elfoglaltságot, — a mozgalmi szervek és az üzem részéről történt iskolára, tanfolyamra küldés idejét, — a dolgozó önhibáján kívül betegállományban töltött időt (pl. a foglalkozási megbetegedés, üzemi baleset, tbc, rákos megbetegedés, gyermekápolás címén fizetett táppénzes időszak időtartamát). Az egyéni nyereségrészesedés számítási alapja a dolgozó átlagkeresete. © NYERESÉGBESZEDÉST növelő TÉNYEZŐK: a) azoknak az egységeknek, amelyek a nyereségrészesedés megtermelésében különösen kimagasló munkát végeztek, az átlagos nyereségrészesedésnél magasabbat kell adni. Ennek feltételeit és mértékét gyáregységekre az intéző bizottság a vezérigazgatóval közösen, a vállalatoknál, gyáregységeknél az üzemi tanács határozza meg; b) a vállalatoknál huzamosabb idő óta dolgozókat — ideértve az , áthelyezett dolgozókat is — a nye- reségrészesedés terhére hűségjuta-l lomban kell részesíteni. Ennek mértékét az üzemi tanács határoz-s za meg. £ Az egy dolgozónak kifizethető nyereségrészesedés a növelő té- í nyezőkkel együttesen a 6 heti átlagkeresetnek megfelelő összeget nem haladhatja meg. O A NYERESÉGRÉSZESEDÉS! CSÖKKENTENI KELL: a) azoknál az egységeknél, amelyeknél bizonyítható, hogy tevékenységükkel rontották a vállalat gazdaságossággát, jövedelmezőségét. A csökkentés mértékét gyáregységek esetében az IB a vezérigazgatóval közösen vállalatoknál, gyáregységeknél az ÜT határozza meg. b) fegyelmi vétség — ezen belül fokozottabban a társadalmi tulajdon elleni vétség, a dolgozók testi épségét veszélyeztető magatartás esetén, c) igazolatlan hiányzás és rendszeresen ismétlődő késések esetén, d) olyan egyéb tényezők fennforgása esetén, amelyek gátolják, illetve rontják a vállalat jövedelmezőségét, mint pl. selejt, szerszámtörés, kötbérfizetés, helytelen anyaggazdálkodás stb. fegyelmi határozat nélkül is lehet a nyereges részesedést csökkenteni az egyes dolgozóknál. A b.c. és d. pontoknál a csökkentés szabályait a felosztási szabályzatban előre kell meghatározni és közölni kell a dolgozókkal, kivéve azon eseteket, amikor a nyereségrészesedés csökkentése az Mt. V. 171. §. (1) bekezdése a) pontja alapján fegyelmi büntetésként, illetve a társadalmi bíróság határozata szerint történt. A NYERESÉGRÉSZESEDÉSRE NEM JOGOSULTAK: a) az előírt minimális idővel nem rendelkezők (kivéve a 2. pontban felsorolt eseteket), b) akik a nyereségrészesedés szempontjából számításba vett tárgyévben szüntették meg a munkaviszonyukat, kivéve akiknél a munkaviszony folyamatossága nem szakad meg (Mt. V. 30. §. (2) bekezdése az 1. pontok), c) akiket a vállalat fegyelmi úton elbocsájtott, d) a más vállalattól korábban elbocsájtott dolgozók az elbocsájtástól számított 2 évig (Mt. V. 172. §. (3) d. bekezdés alapján), e) akiknek az üzemi tanács által meghatározott napnál több igazolatlan hiányzásuk van, f) akinek a vállalat az Mt. 29. §. d) pontja alapján felmondott (kivéve, ha a dolgozó önhibáján kívül válik alkalmatlanná munkája ellátására pl. betegség); g) akiket a bíróság az év folyamán bármilyen bűntett miatt szabadságvesztésre ítélt, továbbá akiket a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett miatt bármilyen büntetéssel sújtott. Amennyiben a jogerős fegyelmi, illetve bírósági határozat a kifizetés időpontjában nem áll a vállalat rendelkezésére, a dolgozó nyereségrészesedését az ügy jogerős befejezéséig vissza kell tartani. EGYÉB kérdések 1. a fennálló rendelkezések alapján a „kiváló dolgozó” kitüntetéssel járó jutalmakat a nyereségrészesedésből kell fedezni. Azonban a jutalmazott dolgozók nyereségrészesedését emiatt csökkenteni nem lehet. 2. A felosztható nyereségrészesedésből évközi jutalmazásokra, kulturális, szociális, sport támogatásra, valamint az esetleges reklamációk fedezésére tartalékot kell képezni. Nagyvállalati szinten a tartalék mértékéről és felhasználásáról az intéző bizottság a vezérigazgatóval közösen dönt. Vállalatoknál és gyáregységeknél e jogkör az üzemi tanácsot illeti meg. 3. Az üzemi tanácsok minden évben legkésőbb január 15-ig határozzák meg a nyereségrészesedés egyénekre történő elosztásának szabályait. Az ipari nagyvállalatoknál működő intéző bizottságok irányelvek kiadásával segítsék ezt. Ahol üzemi tanács nincs, ott e határozatban felsorolt jogokat a szakszervezeti bizottság gyakorolja. A szabályzatban foglalt csökkentő és kizáró tényezőket (kivéve az üzemi tanács határozatánál magasabbrendű jogszabályban foglaltakat) csak attól az időponttól lehet alkalmazni, amikor a dolgozókkal ismertették. ZÁRÓRENDELKEZÉS E határozattal hatályát veszti a SZOT Elnöksége 60 1960. (XII. 24.) számú határozata. Ez a határozat 1965. január 1-től lép hatályba. 1965. évre kivételesen a nyereségrészesedési szabályzatot 1965. március 31-ig kell elkészíteni. Budapest, 1964. december 19. HL Idősebb, mint az iskola, a 87 éves Felkey Ignác építészmérnök (x), akit — mint az iskola legidősebb élő, régi növendékét — meghívták az Ybl Miklós Építőipari Technikum 85. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségre. Osztálytársai közül már csak Osváth Zoltán él Romániában, akivel két éve — legutóbbi találkozásuk óta — levelez. Az idős mérnök az utódoknak, a leendő építésztechnikusoknak azt kívánta: mindig szeressék az iskolát, s tanáraik fáradozásait jó munkájukkal köszönjék meg. Részt vett az ünnepségen Létai András 80 éves aranydiplomás tanár (balról a negyedik) is.