Fehérvári Hiradó, 1882. július-december (3. évfolyam, 28-54. szám)

1882-10-29 / 45. szám

tekintve is legolcsóbb, mert jutányosságra nézve nincs hozzá hasonlítható zenemű. E nemzeti vállalat tehát valóban meg­érdemli minden magyar hazafi és honleány pártfogását. Meg­jegyzendő, hogy e gyűjtemény két részből áll, u. m.: zongo­rára alkalmazott dallamkönyvből a „Magyar Dal­ Album”-ból és ennek szövegkönyvéből a „Magyar Daltár-ból. A „Magyar Dal-Album“ IV-ik kötete ismét 10 havi füzetben adatik ki, melyből az első füzet november hó elsején jelenik meg. Elő­fizetési ára: egész évre 10 füzetre 1 frt. 80 kr., félévre 5 füzetre 90 kr. Egyes füzet ára 25 kr. A „Magyar Daltár“ IV-ik kötete két félkötetben fog megjelenni, melynek együttes előfizetési ára 80 kr. Minden füzet bérmentve küldetik szét. Díszbekötési táblák a „Dal-Album“ egyes köteteihez 80 kr. Gyűjtőknek minden 6 egyszerre megrendelt példány után tiszteletpéldány adatik. Előfizetések legczélszerűbben posta­­utalványon a „Magyar Dal-Album“ kiadóhivatalához Győrbe intézendők. A „Képes Családi Lapok*­ 4-ik száma tartalma: „Petőfi szobrára,“ költemény, irta Thewrewk Árpád. „Szivek harcza,“ beszély, (folytatás,) irta Turcsányi Gyula. „Őszszel,“ költemény, irta Thuróczy Endre. „A jóslat,“ beszély, irta Riesz Hermin. „Czézár,“ elbeszélés, irta Szomory Károly. „Jókai Mór Petőfiről. Jókai beszéde a Petőfi-s­zobor leleplezési ünnepélyén (folytatása következik.) „Herczeg mint lakatos legény,“ beszély, irta Mühlbach Luiza, fordította Milesz Béla. Heti tárcza, irta Halvány Ifjú. — Képeinkhez. — Mindenféle. Megjelent az „Ország-Világ“ III-dik fűz­te válto­zatos gazdag tartalmát a következő dolgozatok képezik: Az „egyedüli mód“ ifj. Ábrányi Kornél kitűnő regénye, A „ki­vándorlás költészete“ Sebesi Jóbtól, „Virányos lak“ Kun Melanie vonzó novellája, „Visegrádi képek“ (hat művészi kivitelű fametszettel) „A világítás hajdan és most“ K­ácz Sándortól, „A szakértők“ (képpel,) dr. Bakody Tivadar jeles orvos és kitűnő specialista (arczképpel) „Az amerikai szabad­­ságharcz költészete Hosza Dezsőtől. „Farkasokról üldözve“ (képpel) „A Petőfi szobor leleplezése“ (a Petőfi szobor hű rajzával.) Moratis in Deo“ (képpel.) „Bakody Tivor és Petőfi Sándor“ Kertbeny Károlytól. „Mikor még a kő is virág volt“ (két képpel.) „Két hét története“ ifj. Ábrányi Kornél széd tárczája. E számhoz van mellékelve „Az első leczke“ czímű rendkívüli sikerült fénynyomatú kép. Megjelent az „önü­gyvéd“ 3-dik kiadásának 12-dik füzete. (Irta KNORR ALAJOS, kiadja ifj. NAGEL OTTÓ Budapesten ) E füzetben a beadványok bélyegére és bélyeg­mentességre vonatkozó szabályok közlése után áttér a szerző a bírósági beadványokra. Ismerteti a pertárbani eljárást és a pertárnok kötelességeit, az egyes periratokat, nevezetesen az illetőségi kifogásokat, viszonkeresetet, elleniratot, választ, viszonválaszt, végiratot és ellenvégiratot; végre a perbeli bizonyításról, különösen a beismerésről és okiratokról érte­kezik. Ezen igen érdekes füzet ára 30 kr. (Az eddig meg­jelent első tíz füzet külön fűzve, mint a munka első félkö­tete kapható minden könyvkereskedésben. Ára 3 frt. H­IRE — Egyházi kinevezés. Szombathelyi püs­pökké Hidasi Kornél neveztetett ki. — Panner alapítvány. Paul­er miniszter mikor a jubiláris tudori oklevelet átnyújtották neki, 500 forintos alapítványt tett, melynek négy évi kamatja oly szegénysorsu egyetemi tanulónak adassák, a­ki tanpályája után a bölcsészetet vagy történelmet választja. — Fel Székesfehérvár! Az Arany-szoborra az első hazai takarékpénztár választmánya 1000 forintot szavazott meg. Reményljüik, hogy a mi pénzintézeteink is megmutatják, hogy nemcsak az aranyat, hanem az Aranyt is nagyra tudják becsülni. — Zavart fogalom. Azt a nemzetet, mely Deák Ferenczet, Kossuth Lajost, Vörösmarty Mi­hályt, Eötvös Józsefet, Arany Jánost és Petőfi Sándort vallhatja magáénak, egy eszeveszett horvát képviselő barbárnak nevezte. Kell-e ennél nagyobb barbárság? — Nemes tett. A Petőfi-szobor fedezetlen költségeire a főváros 3000 forintot szavazott meg. Nem hiában nevezik a fővárost az ország szivé­nek, bár a többi városok is követnék a főváros példáját. — Véres kardpárbaj volt városunkban Gáspár Imre, a „Szabadság“ és Csitáry Emil, a „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztője között. Gáspár Imre fején és jobb kezén súlyosan meg­sebesült, de állapota már túl van a veszélyen. Re­méljük, hogy ez a párbaj egyszersmind végét veti azon illetlen hangnak is, mely a két lap között uralkodott. — Meghívás. Tisztelettel kéretnek a t. ez. műkedvelő úrnők és urak, t. i.: Perbősy Istvánné, Kupetz Elemérné (Flegel Karolina), Orbán Ká­­rolyné, Bambek Róza, Szikla Mariska, Horváth Gizella, Valter Nina, Kármán Mariska, Bogyay Jenő és Béla, Dunka Géza, Vida Pál, Németh Ármin, Biba Sándor, Báthory Miklós, Tóth Nándor, Szau­­csek József, Fektor György, Podhorny János, Tóth József és mind azok, kik 1879-ik évi szeptember hó 29-én az „Ipariskola“ javára előadatott, „Há­rom vőlegény és egy menyasszony“ czimű színda­rabban közreműködtek, hogy az 1882. évi október hó 29-én d. e. 11 órakor ő mlga Havranek József polgármester és elnök úr hivatalhelyiségében, nem­különben Felmayer Károly, Horváth István s Orbán Károly kiküldött végrehajtó bizottsági tag urak is, a fent jelzett időben és helyen megjelenni szíves­kedjenek annál is inkább, mivel a megjelent tagok végképp érvényesen fognak határozni a társulat pénzbeli vagyona fölött. Székesfehérvárott, 1882. október 23. Bassalik Mihály, alelnök. — Nyilatkozat. Ezennel kijelentjük, hogy Csitári G. Emil és Gáspár Imre urak kö­zött fenforgott becsületbeli ügy mai napon lovagiás után elintéztetett. Székesfehérvár, 1882. október 21-kén. Ifj. Kováts Pál, Tóth Arthur, Altheim Antal, Saára Gyula. — Hogy becsüljük meg nagyjainkat? Más megyékben Arany János halála alkalmából a középületeken fekete lobogók lengettek, requieme­­ket tartottak, koszorút és deputatiókat küldöttek a halhatatlan költő temetésére; nálunk mély hall­gatás volt, a nemzet gyásza minket nem érintett. — A primási palota Esztergomban teljesen elkészült, 77 lakószoba van benne. Váljon hányat használ magának az egyszerű főpap? — Szobrot Aranynak. A gyűjtések Arany szobrához megindultak, mint olvassuk a budapesti izraelita hitközség 500, a Petőfi-társaság 100, a Pesti Hírlap szerkesztősége 60 irtot adományozott. — A magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek segély- és nyugdíj-egye­sületének évkönyve megjelent és beküldetett az 1881 ik évről. Nem lesz érdektelen egy kis kimu­tatást közleni ez évkönyvből, megyénket illetőleg. Az egyletnek van 18,110 frt. 43 kr. vagyona. El­nöke: Bujánovics Sándor. Alelnöke: gróf Lónyay Béla. Választmányi tagok közt vannak megyénk­ből : Boda Imre, Dwelly Róbert, Krieger Pál, Lintner Sándor Alapító tagok közt vannak megyénkből: Boda Imre, Fehér megyei gazdasági egylet, Krieger Pál, Vértessy György. Pártoló tagok: Kuliffay Adolf, Paulinyi János. Rendes tagok: Angyal Kálmán, Árvay István, Boros József, Boli Kálmán, Báró Jenő, Borth Ferencz, Baur János, Bauer Mihály, Bellovitz Károly, Beöthy Lajos, Blauhorn Károly, Csemitzky Sándor, Czajlik Ferencz, Czopf Sándor, Dietzel Ede, Dwelly Róbert, Eggel József, Evva Andor, Fleischer Lajos, Franka Lajos, Gross Ig­­nácz, Gutmann Lajos, Hombek Gyula, Helfer János, Hembach Gyula, Heszky Imre, Hofmann József, Jankó József, Jenich Ádám, Koch Sándor, Leitner József, Lintner Sándor, Lorberer György, Máger József, Mentler Gyula, Nagy Albert, Nászay Rezső, Németh Vincze, Ottlyk Gedeon, Pap Lajos, Pau­linyi Béla, Pencz József, Piaczek Andor, Polgár Lajos, Prenn Győző, Reitner Ferencz, Rády Mihály, Radnits Mátyás, Schiffer Imre, Schmoll György, Seidl János, Sinkovich Kálmán, Skrbek Antal, Sohár Gyula, Soós Ferencz, Susits József, Szalay László, Szauer János, Szeghy Zoltán, Sztankovich József, Takács Lajos, Tantossy Sándor, Tauscher Dénes, Tolnay Pál, Tury Antal, Utassy Béla, Vetzel Lajos, Vlasics Nándor, Wekerle Sándor, Venczel József. — A németek Aranyról. „Nem mondunk sokat Aranyról, ha őt minden idők legnagyobb epikusának nevezzük, ha őt Dante és Milton mellé állítjuk. Ő és Petőfi emelték a magyar költészetet arra a magaslatra, melyről a világirodalomban el­foglalhatja az őt joggal megillető helyet. A két halhatatlan mintaképül áll előttünk örök időkre s csak azért nem irigyeljük őket a magyaroktól, mert ők a mienk is, sőt az egész emberiségé.“ így ír egy bécsi lap. — Merénylet a szerb király ellen. Milan szerb királyra október 24-én midőn nejével a tem­plomba ment egy Markovits Helén nevű nő kétszer rálőtt pisztolylyal, de szerencsére nem talált. E merénylet nagy felháborodást okozott, úgy, hogy a merénylőt alig lehetett a nép dühétől megmenteni. Este a város kivilágíttatott. Szex Lencse kivonatot királyunk is küldött a szerb királynak, úgy látszik mostanában valóságos őrület szállta meg a társadalmat. — Népesedési mozgalom. Városunkban e hó első hetében élve született 26 gyermek, meg­halt 8 egyén. A születés tehát 18-al múlta felül a halálozási eseteket, mi kitűnő egészségügyi álla­potunkat jelenti. — Merénylet szivarral. Szegeden egy úri­ember Cuba-szivart vett és szivás közben szétrob­bant a szájában, mert a szivar dinamittal volt megtöltve. Ezután jó lesz a szivarokat előre fel­bontani s azután eldobni, mert különben is sziv­­hatatlanok. — Arany János szobrára a gyűjtés az egész országban megindult. Felhívjuk megyénk s városunk közönségét a mozgalom támogatására. — V. Ödön roszhitü egyén a „Fekete sas“ kávéházban hamisan kártyázott, e miatt onnan kidobták és elverték. — Görög szertartásu magyar püspökség. A magyarajku görög katholikus egyház megálla­­pithatása czéljából nem régen Szathmármegye fel­iratot intézett a képviselőházhoz, hogy egy magyar görög katholikus püspökség állittassék fel. Szath­mármegye ezen kérvényéhez most újabban Vas­megye is csatlakozott. — Finánczok veszedelme. Véres eseményt jelentenek Baranyamegye Mágócs községéből. Kovácsics Ferencz pénzügyőri szakasz vezetőt s Herke Imre vigyázót 22-én reggel a szeré­­nyesi szőlők között meggyilkolva találták. A sze­rencsétleneket borzasztóan megkínozva ölték meg, a rettenetes módon eltorzított hullák tanúsága szerint. Herke száját földdel tömték be. Daczára, hogy szörnyű véget ért finánczok igen ember­ségesen viselték mindig magukat, a gyilkosság boszu műve, mert a meggyilkoltaktól semmit sem raboltak el, csak Kovácsicsnak fegyvere hiányzik. A gyilkosok áldozataik hulláit a szántóföldre vitték ki s ott egymás mellé fektetve, egy vas koronát tettek rájuk. — Ignatieff tábornok, a pánszlávizmus is­mert vezére, most újra meg akarja indítani izga­tásait Oroszországban. A napokban várják külföldről haza, hol nyomban megalakítja „a nemzeti munka javítását“ c­élzó társulatot, melynek czélja egészen politikai. Hogy az egylet e szerint egyik újabb izgató eszköze lesz a pánszlávizmusnak, azt vezér­­egyéniségei (Ignatieff, Mitogdoff stb ...) és szer­vezete egyaránt bizonyítják. C­sarnol*. fk- Poharak és könyvek. — A miniszterelnök a Petöy-banketten. — (Karczolat.) Hárman valánk együtt. Tisza a legközepén frakkban. Jobbról Jókai attilában kokárdával a mellén, balról pedig Ráth Károly öklelő bajuszával. Körülöttük szemben s szerteszét mindenütt előkelő „matadorok“ itták a hegy levét___ így ittak, iddogáltak.... Tisza letette kék szemüvegét, anélkül is rózsaszínű volt már a világ előtte s elmerengett édesdeden Petőfi egyik költe­ményének tartalmán. „Hányadik is már a pohár? ötödik.“ Még egy két pohárral s a hangulat tündéri lenne. Ha valaki elkiáltaná magát most: „Gyerünk, verjük be a szabadelvű kör ablakait!“ Biz Istók, velünk jönne Tisza is. Pompás kedélyben van mindenki, még Vadnai is, ki a világon a legvigabb fiúnak Királyi Palit tartja. A meggyujtott gázlángok közelebb hoznak az éjszakához s a mesterséges éj kinyitja a szi­veket tágabbra. Nos, miért is ne tárulhatnának ki a sötétben? Csak Péchy Tamás ül ott méltóságosan a bársony attilában s Gyulai pajzánkodik Pulszkyval. „Ha ez a te orrod most megpirosodnék?“ Kezd úgy nézni ki a terem, mint valami bálnak a buffetje hajnal felé. A kellnerek ásítanak, a palaczkok ki­ürülnek s folytatásuk lassan következik. Beöthy Zsolt kétségbeesve járja be a termet embert keresni Diogenesként — mert egyik szom­szédjával sem beszélhet már okosan. Jókai, Ráth Károlyt haragítja, hogy a sugár bajusza miatt teljes lehetetlenség volna kifaragni a szobrát. Egyszóval azon fokon van a bankett, hogy most már érdemes komolyan beszélni az irodalomról. — Magatok vagytok az oka — mondja Tisza, hogy a magyar ember nem foglalkozik most veletek annyit, mint azelőtt és hogy a nymbus csökkent, magatok se foglalkoztok magatokkal annyit, mint Bajzáék korában — hanem minket politikusokat nyakgattok. Ezen a themán aztán eleszmecseréztek egy darabig a Tiszáék tájékán. — De hát kivel foglalkozzunk most? Most nincsenek Vörösmartyak, Bajzák, Petőfiek, hanem apróbb emberek. — Lári-fári. Hiszen mindenki azon kezdi, hogy apró emberek. Valamikor Deák Ferencznek is kilógott hátul az inge___ — Nem az nem­ veti ellen egy okos em­ber... hanem a Jókaiék után egész generáczió hiányzik — a­ki átvehesse a nemzet koszorúit. — Hát hová lett az a generáczió? csodál­kozik Péchy Tamás. — Hám, — feleli Jókai. Az bizony talán nem ért rá megteremni. Úgy jártunk, mint az egyszeri ember a feleségével: olyan vén lányt vett el, hogy mindjárt unokákat szült neki: a fiakat kihagyta. Ezen aztán Péchy is elmosolyodott, mert a vic­ézeket ő is szereti. — Ne csak nevesetek a magatok baján — mondja a miniszterelnök. Igazán tenni kellene már valamit. A minap körülbelül a nyár elején, egy jó barátom vidéki kastélyában töltöttem egy kedélyes estét. Megleptem őket , mert nem szeretem, ha parádé van miattam. Hanem hiszen mindegy az nekik. Olyan lu­­kullusi lakomát csaptak, hogy a muszka császár sem eszik ilyet. Volt ott minden, a­mit csak nyújthat a modern czivilizáczió. Szőlő Velenczéből, baraczk Millanóból, fáczán tengerirák. Egyszóval, a­mi luxus csak van, az mind bőségben fölhal­mozva a barátom házában. Nem nevezem meg,­­ mert még kiírná valaki. Pedig nagy öröm az, ha az ember ilyen bőséget talál, a­mi aztán igazi tyúk és nem csak színpadi, mint a Potemkiné volt. Mert nem készültek engem fogadni, nem vártak, mégis min­denük van, a­mit csak szemem szám megkíván. Bizony isten egész passzió ilyen gazdag ország­ban miniszterelnöknek lenni. Hát egyszer aztán lefekvés előtt a lelkem kívánt még valamit. Legnagyobb bajom az ide­gesség, ezzel nem tudok elaludni. (— A rosz lelkiismeret kegyelmes uram! — akarta mondani Ráth Károly, de hirtelen a szájára ütött.) „Az ellen használom nyáron az ostendei fürdőket, de különben is megszoktam már, hogy lefekvés előtt mindig valami könyvön alszom el. („Lassabban beszélj, kegyelmes uram. Ide fülel Degré, magára veszi.) „Nem igen vagyok válogatós. Mindegy akármi. Tetteg a könyvkereskedőm. Tőle függ, hogy miben miveljem magamat. Hát mondom a mint a szobá­mig kisér szives házigazdám, mondom neki: „Tegyetek kérlek valami könyveket az asz­talomra, mert még olvasni szoktam ilyenkor. „Olvasni szoktál? kérdé csodálkozó szemek­kel. Ugyan ne rontsd a szemeidet kérlek. Nem kívánja azt a haza tőled.... „Magam mulatságára teszem. Ezt is irigy­­litek már tőlem? Hossza lett erre zavar, kesergélés a házban. Hallottam künn a diskursust, a parancsokat. A szolgák robogása lehangzott a lépcsőkről. Csap­kodó ajtók mutatták a lázas sietséget. A szolgák lihegve jelentgették, hogy nem találnak sehol, de sehol egy­­ könyvet. Végre a kertész (nagy memóriájú ember le­hetett) visszaemlékezett, hogy a báró úr nagyapja valaha könyveket raktatott a padlásra. Hajrá, most már a padlásra. Csak aztán meg ne gyújtsatok ott valamit! Már félig le voltam vetkőzve, mert különben kijöttem volna szobámból. Az ördög feküdjék le egy olyan házban, a­melynek a tetején égő fák­lyákkal járnak. Nem kellett soká várnom. A szolgák vissza­jöttek onnan is, hogy aszongya a tyúkok egészen pocsékká tették immár a főúri bibliothekát oda­­fönn. Nem lehet azokhoz a könyvekhez emberi kézzel hozzá­érni. Ha sok tudomány volt bennök, az ugyan el van ott temetve örökre. Hallottam gazdám boszankodó káromkodását. „Már most mi az ördögöt csináljuk? Mit adjak a miniszterelnöknek. Szégyen, gyalázat-----­— Mai napig se tudom: úgy értette, hogy neki szégyen, vagy úgy, hogy nekem. — Hollah! Menjen valaki a korcsmároshoz. Annál láttam a minap egy ócska könyvet az almá­riumon. Verjétek fel! Azonnal adja ide! Néhány percz múlva megkaptam a könyvet. Az inas hozta be egy drága müvü ezüst tálc­án, mint valami tengerentúli csoda delikateszt. A két felső lapja el volt szakítva, a többi is tele zsir­­foltokkal. Mégis megismertem messziről. Az Ábrányi Kornél könyve volt én ró­lam. Másnap aztán pironkodva, hebegve kért bo­csánatot a gazda, hogy igy, hogy úgy... . „Szivesen adtam volna — de bizony engedd meg, nincs én nálam egyéb könyv, mint izé'­., izé.... „Ne mondd ki már, hogy az­ a de könyv. Úgy­e azt akarod mondani? — Azt én, hanem ha még egyszer jösz — könyvtárt találsz. El is megyek e télen hozzá. Hanem nem merek elbizakodni. Könyvet viszek a pakkitáskámban. Mert ha mindenben megtartja is, a­mit ígér, ezt az egyet okvetlenül elfelejti. S ebben az elfelejtésben van a mi nyava­lyánk. A­mire nincs szükségünk az nem jut az eszünkbe. Hanem isten majd eszedbe juttatom. —■ Bizony beállhatnál, kegyelmes uram kol­­porteur­nek. Tisza felelni akart, hanem a szórakozott Ráth Károly épen e perezben elvette előle a poharát, mire Tisza felháborodva hallgatott. — Az ördög mesélgessen itt nektek, gon­dolta, ha a boromat kiiszszátok. P. Hírlap. dasve­rti-sp­aki 23-án. Pista. Polgárdi — A vers megvan, de hol az 5 arany? Ti bőségben úszó falusiak megfeledkeztek a szegény városiak­ról Ti boldog jegyzők, kik boldogan szeditek a sápot csak nevetitek a szegény poétát. Még csak levelet sem írtok? Jól van, majd máskor is tartok annyi dictiót Polgárdin — csak lesd Feri! Itt az alkalom. Figyelmeztetjük olvasóinkat Kaufmann és Simon hamburgi bankároknak mai számunkban megjelent hirdetésére. Eredeti sors­jegyeknek gazdag nyereményekkel összekötött ki­sorsolásáról van itt szó, a­mi nálunk is nagy érdek­lődést kelthet. Ezen vállalat teljes bizalmat érdemel, mivel az állam által van biztosítva és ezen ház a pontos fizetésről ismeretes. (Beküldetett.) Figyelmeztetés. Egy kísérlet be fogja bizo­nyítani, hogy a szorulás ellen, mely össze van kötve fej és mellre való vértódulással, a szédülés, ét­vágy hiány, böfögés, gyomor-, vese-, máj bajok ellen nincs hathatósabb s gyorsabb hatású gyógy­szer, mint Brandt R. svajczi labdacsai. Egy doboz 70 kr., elég 5 hétre. Kapható minden gyógyszer­­tárban. Nálunk D­­­e b a 11 a Gy. gyógyszertárában Ideküldetett. Kitüntetés a trieszti kiállításon Brázay Kálmán sósborszesze, me­lyet Kossuth Lajos nagy hazánkfia is csak nem­régiben nyilvánított rendkívül jó hatásúnak, a trieszti kiállításon is éremmel jutalmaztatott. Felelős szerkesztő s lapkiadótulajdonos: Boross Mihály. Zgyik­tér. 1 megküldött könyv­e nekem nagy szolgálatot tett, mert­­ nemcsak én, a­ki már teljesen remény- BB télén valók, hanem számos ismerősöm is a benne foglalt tanácsoknak köszön­hetik egészségük helyreállítását . — Ezeket írja egy szerencsésen kiépült, a rDr. Airy gyógymódjáról “ E 416 lapra terjedő kitűnő munkában ne­m csak a betegs­gek leírása foglaltatik, hanem egyszersmind a­j gyógyszerek is vannnak felsorolva, melyek, tényleg jóknak bizonyultak, úgy hogy a beteg a felesleges ki­adásoktól mentve van. Egyik szenvedőnek sem kellene tehát elmulasztani e könyv megszerzését, mely Richter kiadó­ intézetében Lipcsében jelent meg E könyv 75 kr., beküldése mellett Gori­schek K. eg­yetemi könyvárus által (Bécs, l.H István-tér 6 dik Szám) kívánatra IXTinintve iS küldetik meg. * 4—1 Ipj 52 - 28 ^ OST agy tiszteletű. BENEDEKRE^ SZERZETESEK SOULÁC APÁTSÁG (Gironde) Francziaország, Prior DO IVE IVKAfaUEXiOlNTtfE fog­ elititjének HASZNÁLATA MELLETT.­­ A Brüsseli kiállításon 1860 ban két arany érmet a két legfőbb jutalmat nyerte.­FELTALÁLTATOTT á ^ tu évben Pierre BOURSAUD AZ E • a PRIOR ÁLTAL Egypalac­kára 1.50,3,6.­­ Pulver: FI. 1.50.— Pasta, El. 1.50 Vezérügynök SDCrlC­KInS, rue Huguerie,Bordeaux X O O It i 1 o frt.­­ kr. frt. kr. frt. kr. Tiszta búza .... 9 — 8 60 8 20 Kétszeres.................... 7 20 7 10 7 — Rozs ...... 6 40 6 30 6 20 Árpa.........................* 7 — 11 70 6 40 Zab.............................. 6 20 6 10 6 — Kukoricza . . . . . 7 90­­ 7 80 7 70

Next