Fehérvári Hiradó, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)

1883-01-07 / 1. szám

rékkel és tolakodókkal, a­kik könnyű szerrel akarják nagylelkűségét kizsákmányolni, szokott röviden elbánni, de a valóban támogatásra méltó hazafias, főleg ipari czélok előtt mindig kész az áldozatokra. Hogy csak a legutóbbi napokról említsünk néhányat, föl kell jegyeznünk, hogy az orsz. nő-iparegylet (melynek ő másodelnöke) nő-ipariskolája számára saját költségén egy újabb közös munkatermet rendeztetett be; szö­vőszékekre 500 frtot adományozott; az orsz. iparegyesület vezetése alatt álló ipariskolák tan­könyveinek olcsóbbá, illetőleg az iparos­ tanulók számára hozzáférhetőbbé tételére 1000 forintot adott. Az országgyűlésen pedig mindenki elis­meréssel fogadta a vidéken létesítendő iparis­kolák javára adományozott 12.000 frtot. Íme egy főúr, a­ki az ország színe előtt követeli az ipariskoláknak országszerte leendő mielőbbi tervezését. Ha a miniszter azt feleli neki, hogy nincs pénz, azt nem tekinti akadály gyanánt. Legyen hát jövőre s addig is az általa sürgetett czél előmozdítására áldoz ő maga a saját zse­béből. Oly nemes tett, melynek kevés párja van a parlament történetében, mely e speciális eset­ben azonfölül valóságos jótétemény s a vidéki iparosság ezreinek elismerésével találkozik.— Méltó tett volt ez hozzá s azon hazafias inten­­cziókhoz, melyekkel ő a magyar gazdasági vi­szonyok javítására törekszik. Áldozatkészségét és nagylelkűségét ezen­­fölül számos esetből ismerik bensőbb barátjai s ha az néha mégis szűkebb korlátok közé vonul, annak főleg a lelketlen zsarolók és kizsákmá­nyolók az okai, a­kik visszaélnek az ő nemes szivével és nyilvános szereplésével. Ezek miatt azonban az igaz ügy sohasem szenved részéről rövidséget. "■ Zichy Jenő ma az ország legnépszerűbb emberei közé tartozik. Számos vidéki és fővá­rosi ipartársulat és egyletnek tiszteletbeli tagja, de mi még ennél is többet jelent, az illető egy­letek és társulatok a legőszintébb tisztelettel viseltetnek irányában. Működésének és buzgalmának hálás tér nyílik legközelebb az 1884-ik évi országos ki­állítás rendezése körül. Eddig az iparegyesület élén rendkívüli ügyszeretettel vett részt az elő­munkálatokban és az előleges kiadásokra 10,000 frtot ajánlott föl. Most, hogy a kiállítás ügye a minisztérium vezetése alá került, ő a másodel­nök­i tisztre van kiszemelve. Bizonyára nagy hivatása lesz az országos kiállítás sikerének biztosítása körül is és a legközelebbi jövőben hihetőleg e körül fogja minden tevékenységét központosítani. Az ő páratlanul ügyes agitatio­­nális fellépése a kiállításra nézve már annyi, mint félsiker. Zichy ma férfikorának legszebb éveit éli. Még csak 45 éves, de testben és erőben ruga­nyosabb, mint sok fiatal ember. Az ő működése is, mely tulajdonképen az 1879-ik évi székes­­fehérvári kiállítás óta vált országos jellegűvé és ez idő óta vert nagyobb hullámokat, bár már eddig is jelentősebb eredményeket ért el, épen eddigi jelentékeny irányánál és sikereinél fogva, még nagyobb reményekre jogosít, bennünket­­ a jövőben. A lelkes főúr, a nagyműveltségű ember minden közügy előmozdítójának legodaadóbb munkása és áldozatkész híve. És ha eddigi sze­replése már­is elsőrendű helyet biztosít neki a leghazafiasabb magyar főurak sorában, közéle­tünk kimagasló jelesei között, még nagyobb reményekkel lehetünk eltelve azon jövő iránt, melynek az ő eddigi szereplése és áldásos mun­kálkodása sokat ígérő programmja gyanánt tekinthető, rendesen lehet és negyvenéves korában, főleg este, húszévesnek tarthatnánk, mi irodalmi existencziá­­jának nem kevésbbé javára vált. Nem is hiányoztak az imádók, kiket ő sokat­mondó, de nem kompromittáló pillantásokkal állan­dóan le tudott bilincselni a­nélkül, hogy férje vagy a világ valamit gyaníthatott, vagy saját magának szemrehányásokat tehetett volna. Férje tudta, hogy mindezt csak azért teszi, hogy nevét terjeszsze, de sülyedni nem fog, mert igen helyesen a már­ványszivet mindennapi tűznél felolvadni nem hitte. Ezen sajátságos házaspárnak egy fia és egy leánya volt, kiknek úgy teszi, mint lelki kiképzé­séhez a pénz nem kimeh­etett, de szeretetük nem őrködött bölcsőjük felett. Demborszki abban a szent hitben ringatta magát, hogy pénzért mindent meg lehet venni és atyai kötelessége csak annyi volt neki, mint egy számtani feladat megoldása, melyet öröm, fájdalom, gond, odaadás és hosszas tűrés nélkül is meg lehet oldatni. Anyjuknak néha kedve kerekedett ugyan az anyai szerepet is ját­szani, vendégek előtt festői csoportokba állította maga körül gyermekeit, különben pedig az „an­gyalkákat“ a cselédek gondjaira bizta, mialatt ily czímű mű jelent meg tőle egy könyvárusnál: „A nő állása a művelt társadalomban és ennek befo­lyása a jövő nemzedék képzésére.“ Volt a gyermekeknek dajkájuk Schweitzból, nevelőnőjük Londonból és Párisból, tanítójuk Ber­linből, tornatanítójuk Svédországból, európai hírű művészek Rómából és Münchenből, hogy a szép­­művészetek titkaiba beavassák, csak a szív kifej­lesztésére nem volt gondja senkinek, a szunnyadó érzelmek nem lettek fölkeltve. Természetesen Ti­­moleon és Emilia sokat tanultak, csodagyerme­kekké nőtték ki magukat, de a­mint felnövekedtek, nem feleltek meg a hozzájuk kötött várakozásnak. Az idősebb, Timoleon, természetesen soha­sem járt iskolába, mert sehogy sem egyezett meg az atya gondolkozásmódjával az, hogy fia a­roszul nevelt, pajkos gyermekek közé menjen, kik tán káros befolyást fognak a kicsiny Tymre, igy hívták gyermekkorában, lelkületére és szokásaira lenni. Otthon izleltették meg vele külföldi tanítói a tudo­mányokat és táplálták az emberi bölcseség vív­mányaival, melyeket paedagogiai mérték szerint kiszabott adagokban vetettek be vele. Azután ud­varmestereivel körutat tett Európában, németor­szági főiskolákon hallgatta a technikát, nemzet­­gazdászatot gyakorlatilag tanulmányozta a mezei gazdaságot Angliában és Belgiumban, meglátogatta Európa legnagyobb gyártelepeit és tudományokkal, tapasztalatokkal megterhelve, túléretten tért haza. Az apa büszkén tekintett fiára, hallatlan eredményeket várt tőle, melyeket azonban Tymlo sohasem hozott létre. Pán Demborszki későn vette észre, hogy a sok tüzelő anyag gyakran elfojtja a tüzet, nem hogy táplálná A fiatal­ember, mely ránézve idegen volt és lett, hazája iránt legna­gyobb gyűlölettel tért vissza külföldi útjából, magát a legtökélyesebb lénynek tartotta és nem tartotta érdemesnek, hogy oly csekély teremtések környe­zetében magát kitartó munkára adja. Rá nézve minden közönyös volt. A világnak előtte nem volt titka, csak talányai, mindent szám­taniig, vegytaniig és bölcsészettanilag tudott bonczolni, a szív előtte egy húsdarab, az érzemény neki csak az idegműködés eredménye volt. Nem szívesen beszélt szellemről, lélekről és hitről, a vallás és a bölcselet előtte csak ideig­­óráig tartó értékkel birt. Tymbo termete nyúlánk, vonásai rendesek voltak, homloka magas, szemei feketék, de az ifjúság varázsa hiányzott és ajkain mindig bizonyos sarcasticus mosoly játszadozott, mely egész lényének egykedvűségét még élesebbé tette. Főhajlama és szenvedélye a bírálgatás volt, erre mindenütt talált anyagot; valóságos művé­szettel tudta minden tudomány gyönge oldalát, minden körülmény hiányát, minden személy fél­­szegségeit föltalálni és pelengérre állítani. Egyetlen kívánsága a jólét és kényelem volt, e nélkül az emberi életet nem is tudta volna kép­zelni A­mi az ifjúságra oly nagyszerű befolyást gyakorol; szerelem, hírnév, léleknagyság, őt nem ingerelte, vállát vonogatta, ha ilyesfélékről volt a szó; tán elfogadta volna mindezeket, ha aranynyal hímzett vánkoson fölajánlották volna neki, mint megillető jutalmat, de érték fáradozni nem akart egy kisujjával sem. Angol kényelem után töreke­dett; Anglia volt az egyetlen, mely fölött legke­vésbé gúnyolódott. Egy félreeső kerti pavillonban lakott, hol angol módon élt. Későn kelt föl, egy sétát tett a földeken, hol atyjának munkálkodásait gúnyosan szemüvegezte, kezében a Times vagy Daily Tele­graph legújabb számával reggelizett, agarával ját­szadozott, vadászott, fürdött, a tudományos és szépirodalmi újdonságokat átlapozta, megkezdett valamely munkát, melynek bevégzése legtöbbnyire kedvhiány miatt elmaradt, ásítozott, vacsorázott és lefeküdt, hogy másnap hasonló rendben töltse az időt. Hiába kísérelte meg atyja őt közönyéből fölrázni. Szerinte nem érdemes a fáradságra a len­gyelek honáért valamit tenni, habár elvitázhatat­­lanul szép tudománya volt és eltekintve attól, hogy jó lovagló és kiváló zenész és festő volt, alaposan értette a földészetet és technikát, csak­hogy ő egy bekapcsolt ismerettárhoz hasonlított angol kötésben. Emilia kisasszony, a gyakorlati férfiú leánya, ép oly szép volt, mint az anyja. Testileg és szel­lemileg kitűnőleg volt képezve, játszott, mint Schu­mann Klára, festett, mint Bonheur Róza, énekelt, mint Patti Adél, tánczolt, mint hajdan Elsler Fáni, három-négy nyelven tudott csevegni, csodálkozást gerjesztett, de nem vonzotta sziveket, mert neki Szombaton, decz. 3- án itt először adatott „A tótleány,“ Almásy Tihamér kitűnő népszivműve A közönség az egész előadáson a darab sajátjá sem volt szive. Gazdaságról, czimekről álmodozott melyek a legmagasabb körök ajtait megnyithatják előtte, külföldi utazásokról stb. Eszményképe volt egy német herczeg, vag egy franczia marquis, vagy angol lord, végső szük­ségben egy lengyel milliomos, ha mindjárt rút é­vén is, csak gazdag legyen. A falusi életet­­ nem állhatta és ha atyja kényszerítette, hogy népszerűség kedvéért az óvóintézeteket vagy isko­lákat látogassa meg, kendőit beszagosította é gúnyolódott a rá tukmált „falu őrangyala“ czk­ felett, mely szerinte csak aggszüzeket és vénasz­szonyokat illet. Sem a fiú, sem a leány nem tanúsította valami különös tiszteletet szüleik iránt. Emili alattomban gúnyt űzött anyja irodalmi működésé­ből, Tymlo pedig vállat vont atyja gazdasági , ipari terveire. Fivér és testvér kicserélték egy­mással ítéleteiket szüleik fölött. Meg kell mé említenünk, hogy egy körülmény mint Damocle kardja lebegett folyton a család vagyona fölött Demborszki nagyatyja, ki hasonlókép nagy specu­láns volt, mesés olcsón vette meg a birtokot, s egyúttal folytatta a hosszú port, mely a terjedel­mes jószág birtokáért már évek során át folyt. A per még Demborszki idejében sem ér véget, habár mindenki határozottan állította, hog az ellenfél le van győzve, maga a gyakorlati férfit is meg volt győződve, hogy a birtokot már saját­jának tekintheti és rajta jövedelmes vállalatokba bocsátkozhatik. A sors forgandósága és az ember számításból származható tévedés ismeretlenek vol­tak a gyakorlati férfiú előtt, ki magát csalhatat­lanabbnak hitte, mint az evangéliumot és kinél­­ gondviselés helyét a gyakorlati ész töltötte be. | Gambetta | Egy óriás oszlop dőlt le, omladéka meg­­rázkódtatá a mivelt világot, Gambetta meghalt! Midőn az emberiségre újév virradt, ugyan­akkor az emberiségnek egyik tündöklő csillaga leáldozott, Gambetta meghalt! A franczia köztársaságot megalkotta, meg­szilárdította, mert élére állt a nagy nemzeti ügynek, váljon nem fog-e a nagy ügy hanyat­lásnak indulni, mert Gambetta meghalt! Francziaország meglehet nagy bonyodal­maknak néz elé, a Napoleonidák, a Bourbonok felütik fejüket, hogy leverjék a köztársaságot, mert Gambetta meghalt! Francziaországban nagy a gyász, de nagy az öröm is a klerikálisok közt, mert Gambetta meghalt, a­ki a kultur-harczot megkezdte. Francziaországban a köztársaság és a nem­zeti nagyság eszméjét egy ember képviselte, ki fogja ezután képviselni, ha Gambetta meghalt! Most már csak kettő él Kossuth és Caste­­lár, mert Gambetta meghalt!! Körlevél Fejér megye tisztelt gazdaközönségéh­ez. A „Fejérmegyei gazdasági egyesület" tisz­telettel tudatja a t. ez.­gazdaközönséggel, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelmügyi miniszter az országos tenyésztési czélokra szükségelt bikák kiválasztása és megvásárlása tárgyában Fejér megye közgazdasági előadójához 50715 sz. alatt a követ­kező köriratot intézte, u. m.: Az országos szarvasmarha-tenyésztés rend­szeres fejlesztése érdekében elhatároztam, hogy ezentúl az országos tenyésztési czélokra szükséges bikák kiválasztását és megvásárlását megbízottaim által fogom eszközöltetni. Ezen kiválasztás és vásárlás minden év február és márczius havában fogván megejtetni, minden év január hó végéig okvetlenül szükséges leen, tudnom az országban tenyésztési czélokra megsze­rezhető, nemkülönben az azon évi tenyészidény alatt községeknél és magánosoknál felmerülő bi­kaszükségletet. Ez okból felkérem a f eladó urat, hogy köz­­igazgatási bizottsága területén a magán­tenyész­tőktől megvásárolható, tenyésztésre alkalmas, va­lamint az elhelyezhető és fajták szerint megjelö­lendő bikák számát jegyzékbe foglalni és azt minden év január végéig hozzám beterjeszteni szíveskedjék A jegyzékek beérkezése után haladéktalanul intézkedni fogok az iránt, hogy az eladandó bikák megbizottaim által megszemléltessenek és a­meny­nyiben tenyésztési czélra alkalmasaknak találtat­nának, meg is vásároltassanak. Az ily módon megvásárolt bikák minden év­ben, lehetőleg ápril 15-ig át fognak a kincstár által vétetni, azon esetre pedig, ha az átvétel és elhelyezés a mondott határidőig eszközölhető nem lenne, az eladó bika-tulajdonosoknak, az átvételig a megvett bikák tartásáért naponkint és darabon­­kint 2 klgr. zabot és 7 klgr. szénát számítva, 35 kr. tartási díj fog a kincstár által fizettetni. A bikák kiosztásánál követendő elveket a követkö­­zetkezőkben állapítom meg: Magán­tenyésztők a bika vételárát rendsze­rint az átvételkor tartoznak lefizetni, figyelembe vehető körülmények fenforgása esetén azonban azon kedvezményben részesíthetők, hogy a bika árának lefizetésére 3 félévi részlettörlesztés en­gedtetik nekik. Községeknek a bikák vételára rendszerint a becsár 20%-ának elengedésével számíttatik, me­lyet 3 félévi részletben tartoznak fizetni.­­ Ha azonban a községek teljesen hitelt érdemlőleg ki­mutatják, hogy ezen kedvezmények mellett sem képesek a tenyésztésre szükséges bikát megsze­rezni, még ennél nagyobb kedvezményben is ré­szesíthetők. Végre felkérem, hogy jelen rendeletemnek minél tágasabb körben leendő megismertetése iránt intézkedni szíveskedjék, hogy a tenyésztő közön­ség felnevelt bikáinak eladhatása, illetőleg bika­szükségletének mikénti fedeztetése iránt tájékozást nyerjen. A „gazdasági egyesület“ egyik kiváló fon­tosságú feladatát képezvén a hasznos házi állatok okszerű tenyésztésére és nemesítésére buzdítólag hatni és minden ez irányban nyilvánuló mozza­natot éber figyelemmel kisérni, őszinte örömmel vett tudomást a földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi miniszternek, — a fentebbi köriratban jelzett azon közhasznú és a megyei gazdaközön­ségre nézve is felette fontos czélzatáról, miszerint a szarvasmarha-tenyésztést rendszeresen emelni szándékozik; midőn tehát ezen leiratot egész ter­jedelmében a t. ez. községi elöljáróságok, uradal­mak, birtokos és bérlő urakkal közölni kötelessé-­­ gének tartja, egyúttal ugyanazokat tisztelettel fölkéri, hogy a­mennyiben tiszta vérű, akár magyar, akár nyugati fajtájú eladó tenyészbikájuk lenne, a faj, kor és magasság körülírását, úgy a követelt árt tartalmazó jegyzéket, a gazdasági egyesület titkári hivatalához mielőbb, legkésőbb azonban 1883-ik évi január 20-ikáig beterjeszteni szíves­kedjenek. Fölkéri továbbá a gazdasági egyesület mind­azon t.­ez. gazdákat és községi elöljárókat, kik tenyészbikákat szerezni kívánnának, hogy ezen óhajukat az általuk kívánt fajnak megjelölésével és azon körülmény megjegyzésével, váljon a fen­tebbi körlevélben felsorolt fizetési kedvezményekkel mennyiben kívánnak élni, a kitűzött időig — a gazdasági egyesület titkári hivatalánál bejelenteni ne késsenek. Végre megragadja a gazdasági egyesület ez alkalmat arra, hogy a t. ez. községi elöljárósága figyelmét egyszersmind a sertvés anyag javításét is fölhívja és őket felkérje, hogy az egyesülete tudassák, váljon a legjobb minőségű kisjenői mar­galicza fajból hány kanna, esetleg emlére lenn szükségük? Megjegyezvén, miszerint a fentebbi körirat­ban felsorolt fizetési kedvezmények, az állambir­tokokról megszerezhető sertvésanyag bevásárlását nézve is fennállanak, biztosíttatnak a községek a iránt is, hogy a „gazdasági egyesület“ úgy a te­nyészbika, mi­­ a sertvésvásárlásnál szives közví­titését és útbaigazítását a legnagyobb készséget ajánlja fel. Kelt Székesfehérvárott, 1882. decz. 28. A „Fejérmegyei gazdasági egyesület 11 elnöksége. Könyvismertetés. A Gyulai Pál által szerkesztett „Szemlében egy czikk jelent meg, Mayláth Bélától a lánczhi történetéről. Ezen ötletből Trefort minister, levelt intézett Gyulai Pálhoz, melyet igy kezd: „A 48-ki események már oly távol fekülj­nek, hogy azok sorai, kik nemcsak azoknak volta szemtanúi, hanem a magyar ügyek fejlődését 1836 tól 1848-ig is figyelemmel kisérhették, napra napra inkább ritkulnak Azok volnának pedi hivatva ezen érdekes korszak történelmét meg­írni tanulságul a fiatalabb nemzedéknek, mely me lehet, hogy a Sz.-István, vagy a mohácsi vész kor­szakát ismeri, de Magyarország újabb történelmi­ben igen járatlan, a minek bizonyságául szolgálni azon politika, mely azt hirdeti, hogy Magyarorszá 1848-ig szabad, független s vagyonos ország vol most pedig tökéletesen hanyatlásnak indult; sze­gény Magyarország, pedig ez időben nem vo sem szabad, független, sem vagyonos!“ stb. Trefort miniszter óhajtásának tesz eleg. Gelich Richard tábornok a­ki „Magyarország füg­getlenségi harczát 1848—1849-ben irja meg. Magyarország függetlenségi harczát többe megírták, de ez eddig megjelent katonai munka többnyire csak a függetlenségi harcz hadművelet részével foglalkoztak és a honvédelem szervezése csak felületesen érintették szerző erre fekteti fő súlyt. Szerző e munka megírásánál saját jegyzetei kívül számos forrást felkutatott, hogy ama világi­­szóló eseményeknek hű képét adja és műve a eddig megjelent műveknek kiegészítését képezendi Az egész munka két vaskos kötetre teljed (egy-egy 32- 35 ív) nagy 8-ad rétben, dísze kiállításban fog megjelleni és 17 négy ives füzet­ben is kibemáratni A hozzá csatolt hadászat térkép, valamint a nemzeti hadsereg különböző fegyvernemeinek egyenruháit feltüntető színes csoportok kiváló érdeket fognak­­ munkának kölcsönözni. Előfizetési ára 6 forint, melyet két részben is lehet fizetni. A füzetes kiadásból 2 hetenkin egy füzet jelenik meg, ára 40 kr. A nemzet dicsőségét hirdető munkát meleget ajánljuk a nemzet dicsőségiért kerülni tudó haza­fiak figyelmébe! Kiadja Aigner Lajos Budapesten. Szí­nh­­áz. (Folytatása következik.)

Next