Fehérvári Hiradó, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)
1883-01-07 / 1. szám
rékkel és tolakodókkal, akik könnyű szerrel akarják nagylelkűségét kizsákmányolni, szokott röviden elbánni, de a valóban támogatásra méltó hazafias, főleg ipari czélok előtt mindig kész az áldozatokra. Hogy csak a legutóbbi napokról említsünk néhányat, föl kell jegyeznünk, hogy az orsz. nő-iparegylet (melynek ő másodelnöke) nő-ipariskolája számára saját költségén egy újabb közös munkatermet rendeztetett be; szövőszékekre 500 frtot adományozott; az orsz. iparegyesület vezetése alatt álló ipariskolák tankönyveinek olcsóbbá, illetőleg az iparos tanulók számára hozzáférhetőbbé tételére 1000 forintot adott. Az országgyűlésen pedig mindenki elismeréssel fogadta a vidéken létesítendő ipariskolák javára adományozott 12.000 frtot. Íme egy főúr, aki az ország színe előtt követeli az ipariskoláknak országszerte leendő mielőbbi tervezését. Ha a miniszter azt feleli neki, hogy nincs pénz, azt nem tekinti akadály gyanánt. Legyen hát jövőre s addig is az általa sürgetett czél előmozdítására áldoz ő maga a saját zsebéből. Oly nemes tett, melynek kevés párja van a parlament történetében, mely e speciális esetben azonfölül valóságos jótétemény s a vidéki iparosság ezreinek elismerésével találkozik.— Méltó tett volt ez hozzá s azon hazafias intencziókhoz, melyekkel ő a magyar gazdasági viszonyok javítására törekszik. Áldozatkészségét és nagylelkűségét ezenfölül számos esetből ismerik bensőbb barátjai s ha az néha mégis szűkebb korlátok közé vonul, annak főleg a lelketlen zsarolók és kizsákmányolók az okai, akik visszaélnek az ő nemes szivével és nyilvános szereplésével. Ezek miatt azonban az igaz ügy sohasem szenved részéről rövidséget. "■ Zichy Jenő ma az ország legnépszerűbb emberei közé tartozik. Számos vidéki és fővárosi ipartársulat és egyletnek tiszteletbeli tagja, de mi még ennél is többet jelent, az illető egyletek és társulatok a legőszintébb tisztelettel viseltetnek irányában. Működésének és buzgalmának hálás tér nyílik legközelebb az 1884-ik évi országos kiállítás rendezése körül. Eddig az iparegyesület élén rendkívüli ügyszeretettel vett részt az előmunkálatokban és az előleges kiadásokra 10,000 frtot ajánlott föl. Most, hogy a kiállítás ügye a minisztérium vezetése alá került, ő a másodelnöki tisztre van kiszemelve. Bizonyára nagy hivatása lesz az országos kiállítás sikerének biztosítása körül is és a legközelebbi jövőben hihetőleg e körül fogja minden tevékenységét központosítani. Az ő páratlanul ügyes agitationális fellépése a kiállításra nézve már annyi, mint félsiker. Zichy ma férfikorának legszebb éveit éli. Még csak 45 éves, de testben és erőben ruganyosabb, mint sok fiatal ember. Az ő működése is, mely tulajdonképen az 1879-ik évi székesfehérvári kiállítás óta vált országos jellegűvé és ez idő óta vert nagyobb hullámokat, bár már eddig is jelentősebb eredményeket ért el, épen eddigi jelentékeny irányánál és sikereinél fogva, még nagyobb reményekre jogosít, bennünket a jövőben. A lelkes főúr, a nagyműveltségű ember minden közügy előmozdítójának legodaadóbb munkása és áldozatkész híve. És ha eddigi szereplése máris elsőrendű helyet biztosít neki a leghazafiasabb magyar főurak sorában, közéletünk kimagasló jelesei között, még nagyobb reményekkel lehetünk eltelve azon jövő iránt, melynek az ő eddigi szereplése és áldásos munkálkodása sokat ígérő programmja gyanánt tekinthető, rendesen lehet és negyvenéves korában, főleg este, húszévesnek tarthatnánk, mi irodalmi existencziájának nem kevésbbé javára vált. Nem is hiányoztak az imádók, kiket ő sokatmondó, de nem kompromittáló pillantásokkal állandóan le tudott bilincselni anélkül, hogy férje vagy a világ valamit gyaníthatott, vagy saját magának szemrehányásokat tehetett volna. Férje tudta, hogy mindezt csak azért teszi, hogy nevét terjeszsze, de sülyedni nem fog, mert igen helyesen a márványszivet mindennapi tűznél felolvadni nem hitte. Ezen sajátságos házaspárnak egy fia és egy leánya volt, kiknek úgy teszi, mint lelki kiképzéséhez a pénz nem kimehetett, de szeretetük nem őrködött bölcsőjük felett. Demborszki abban a szent hitben ringatta magát, hogy pénzért mindent meg lehet venni és atyai kötelessége csak annyi volt neki, mint egy számtani feladat megoldása, melyet öröm, fájdalom, gond, odaadás és hosszas tűrés nélkül is meg lehet oldatni. Anyjuknak néha kedve kerekedett ugyan az anyai szerepet is játszani, vendégek előtt festői csoportokba állította maga körül gyermekeit, különben pedig az „angyalkákat“ a cselédek gondjaira bizta, mialatt ily czímű mű jelent meg tőle egy könyvárusnál: „A nő állása a művelt társadalomban és ennek befolyása a jövő nemzedék képzésére.“ Volt a gyermekeknek dajkájuk Schweitzból, nevelőnőjük Londonból és Párisból, tanítójuk Berlinből, tornatanítójuk Svédországból, európai hírű művészek Rómából és Münchenből, hogy a szépművészetek titkaiba beavassák, csak a szív kifejlesztésére nem volt gondja senkinek, a szunnyadó érzelmek nem lettek fölkeltve. Természetesen Timoleon és Emilia sokat tanultak, csodagyermekekké nőtték ki magukat, de amint felnövekedtek, nem feleltek meg a hozzájuk kötött várakozásnak. Az idősebb, Timoleon, természetesen sohasem járt iskolába, mert sehogy sem egyezett meg az atya gondolkozásmódjával az, hogy fia aroszul nevelt, pajkos gyermekek közé menjen, kik tán káros befolyást fognak a kicsiny Tymre, igy hívták gyermekkorában, lelkületére és szokásaira lenni. Otthon izleltették meg vele külföldi tanítói a tudományokat és táplálták az emberi bölcseség vívmányaival, melyeket paedagogiai mérték szerint kiszabott adagokban vetettek be vele. Azután udvarmestereivel körutat tett Európában, németországi főiskolákon hallgatta a technikát, nemzetgazdászatot gyakorlatilag tanulmányozta a mezei gazdaságot Angliában és Belgiumban, meglátogatta Európa legnagyobb gyártelepeit és tudományokkal, tapasztalatokkal megterhelve, túléretten tért haza. Az apa büszkén tekintett fiára, hallatlan eredményeket várt tőle, melyeket azonban Tymlo sohasem hozott létre. Pán Demborszki későn vette észre, hogy a sok tüzelő anyag gyakran elfojtja a tüzet, nem hogy táplálná A fiatalember, mely ránézve idegen volt és lett, hazája iránt legnagyobb gyűlölettel tért vissza külföldi útjából, magát a legtökélyesebb lénynek tartotta és nem tartotta érdemesnek, hogy oly csekély teremtések környezetében magát kitartó munkára adja. Rá nézve minden közönyös volt. A világnak előtte nem volt titka, csak talányai, mindent számtaniig, vegytaniig és bölcsészettanilag tudott bonczolni, a szív előtte egy húsdarab, az érzemény neki csak az idegműködés eredménye volt. Nem szívesen beszélt szellemről, lélekről és hitről, a vallás és a bölcselet előtte csak ideigóráig tartó értékkel birt. Tymbo termete nyúlánk, vonásai rendesek voltak, homloka magas, szemei feketék, de az ifjúság varázsa hiányzott és ajkain mindig bizonyos sarcasticus mosoly játszadozott, mely egész lényének egykedvűségét még élesebbé tette. Főhajlama és szenvedélye a bírálgatás volt, erre mindenütt talált anyagot; valóságos művészettel tudta minden tudomány gyönge oldalát, minden körülmény hiányát, minden személy félszegségeit föltalálni és pelengérre állítani. Egyetlen kívánsága a jólét és kényelem volt, e nélkül az emberi életet nem is tudta volna képzelni Ami az ifjúságra oly nagyszerű befolyást gyakorol; szerelem, hírnév, léleknagyság, őt nem ingerelte, vállát vonogatta, ha ilyesfélékről volt a szó; tán elfogadta volna mindezeket, ha aranynyal hímzett vánkoson fölajánlották volna neki, mint megillető jutalmat, de érték fáradozni nem akart egy kisujjával sem. Angol kényelem után törekedett; Anglia volt az egyetlen, mely fölött legkevésbé gúnyolódott. Egy félreeső kerti pavillonban lakott, hol angol módon élt. Későn kelt föl, egy sétát tett a földeken, hol atyjának munkálkodásait gúnyosan szemüvegezte, kezében a Times vagy Daily Telegraph legújabb számával reggelizett, agarával játszadozott, vadászott, fürdött, a tudományos és szépirodalmi újdonságokat átlapozta, megkezdett valamely munkát, melynek bevégzése legtöbbnyire kedvhiány miatt elmaradt, ásítozott, vacsorázott és lefeküdt, hogy másnap hasonló rendben töltse az időt. Hiába kísérelte meg atyja őt közönyéből fölrázni. Szerinte nem érdemes a fáradságra a lengyelek honáért valamit tenni, habár elvitázhatatlanul szép tudománya volt és eltekintve attól, hogy jó lovagló és kiváló zenész és festő volt, alaposan értette a földészetet és technikát, csakhogy ő egy bekapcsolt ismerettárhoz hasonlított angol kötésben. Emilia kisasszony, a gyakorlati férfiú leánya, ép oly szép volt, mint az anyja. Testileg és szellemileg kitűnőleg volt képezve, játszott, mint Schumann Klára, festett, mint Bonheur Róza, énekelt, mint Patti Adél, tánczolt, mint hajdan Elsler Fáni, három-négy nyelven tudott csevegni, csodálkozást gerjesztett, de nem vonzotta sziveket, mert neki Szombaton, decz. 3- án itt először adatott „A tótleány,“ Almásy Tihamér kitűnő népszivműve A közönség az egész előadáson a darab sajátjá sem volt szive. Gazdaságról, czimekről álmodozott melyek a legmagasabb körök ajtait megnyithatják előtte, külföldi utazásokról stb. Eszményképe volt egy német herczeg, vag egy franczia marquis, vagy angol lord, végső szükségben egy lengyel milliomos, ha mindjárt rút évén is, csak gazdag legyen. A falusi életet nem állhatta és ha atyja kényszerítette, hogy népszerűség kedvéért az óvóintézeteket vagy iskolákat látogassa meg, kendőit beszagosította é gúnyolódott a rá tukmált „falu őrangyala“ czk felett, mely szerinte csak aggszüzeket és vénaszszonyokat illet. Sem a fiú, sem a leány nem tanúsította valami különös tiszteletet szüleik iránt. Emili alattomban gúnyt űzött anyja irodalmi működéséből, Tymlo pedig vállat vont atyja gazdasági , ipari terveire. Fivér és testvér kicserélték egymással ítéleteiket szüleik fölött. Meg kell mé említenünk, hogy egy körülmény mint Damocle kardja lebegett folyton a család vagyona fölött Demborszki nagyatyja, ki hasonlókép nagy speculáns volt, mesés olcsón vette meg a birtokot, s egyúttal folytatta a hosszú port, mely a terjedelmes jószág birtokáért már évek során át folyt. A per még Demborszki idejében sem ér véget, habár mindenki határozottan állította, hog az ellenfél le van győzve, maga a gyakorlati férfit is meg volt győződve, hogy a birtokot már sajátjának tekintheti és rajta jövedelmes vállalatokba bocsátkozhatik. A sors forgandósága és az ember számításból származható tévedés ismeretlenek voltak a gyakorlati férfiú előtt, ki magát csalhatatlanabbnak hitte, mint az evangéliumot és kinél gondviselés helyét a gyakorlati ész töltötte be. | Gambetta | Egy óriás oszlop dőlt le, omladéka megrázkódtatá a mivelt világot, Gambetta meghalt! Midőn az emberiségre újév virradt, ugyanakkor az emberiségnek egyik tündöklő csillaga leáldozott, Gambetta meghalt! A franczia köztársaságot megalkotta, megszilárdította, mert élére állt a nagy nemzeti ügynek, váljon nem fog-e a nagy ügy hanyatlásnak indulni, mert Gambetta meghalt! Francziaország meglehet nagy bonyodalmaknak néz elé, a Napoleonidák, a Bourbonok felütik fejüket, hogy leverjék a köztársaságot, mert Gambetta meghalt! Francziaországban nagy a gyász, de nagy az öröm is a klerikálisok közt, mert Gambetta meghalt, aki a kultur-harczot megkezdte. Francziaországban a köztársaság és a nemzeti nagyság eszméjét egy ember képviselte, ki fogja ezután képviselni, ha Gambetta meghalt! Most már csak kettő él Kossuth és Castelár, mert Gambetta meghalt!! Körlevél Fejér megye tisztelt gazdaközönségéhez. A „Fejérmegyei gazdasági egyesület" tisztelettel tudatja a t. ez.gazdaközönséggel, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelmügyi miniszter az országos tenyésztési czélokra szükségelt bikák kiválasztása és megvásárlása tárgyában Fejér megye közgazdasági előadójához 50715 sz. alatt a következő köriratot intézte, u. m.: Az országos szarvasmarha-tenyésztés rendszeres fejlesztése érdekében elhatároztam, hogy ezentúl az országos tenyésztési czélokra szükséges bikák kiválasztását és megvásárlását megbízottaim által fogom eszközöltetni. Ezen kiválasztás és vásárlás minden év február és márczius havában fogván megejtetni, minden év január hó végéig okvetlenül szükséges leen, tudnom az országban tenyésztési czélokra megszerezhető, nemkülönben az azon évi tenyészidény alatt községeknél és magánosoknál felmerülő bikaszükségletet. Ez okból felkérem a f eladó urat, hogy közigazgatási bizottsága területén a magántenyésztőktől megvásárolható, tenyésztésre alkalmas, valamint az elhelyezhető és fajták szerint megjelölendő bikák számát jegyzékbe foglalni és azt minden év január végéig hozzám beterjeszteni szíveskedjék A jegyzékek beérkezése után haladéktalanul intézkedni fogok az iránt, hogy az eladandó bikák megbizottaim által megszemléltessenek és amenynyiben tenyésztési czélra alkalmasaknak találtatnának, meg is vásároltassanak. Az ily módon megvásárolt bikák minden évben, lehetőleg ápril 15-ig át fognak a kincstár által vétetni, azon esetre pedig, ha az átvétel és elhelyezés a mondott határidőig eszközölhető nem lenne, az eladó bika-tulajdonosoknak, az átvételig a megvett bikák tartásáért naponkint és darabonkint 2 klgr. zabot és 7 klgr. szénát számítva, 35 kr. tartási díj fog a kincstár által fizettetni. A bikák kiosztásánál követendő elveket a követközetkezőkben állapítom meg: Magántenyésztők a bika vételárát rendszerint az átvételkor tartoznak lefizetni, figyelembe vehető körülmények fenforgása esetén azonban azon kedvezményben részesíthetők, hogy a bika árának lefizetésére 3 félévi részlettörlesztés engedtetik nekik. Községeknek a bikák vételára rendszerint a becsár 20%-ának elengedésével számíttatik, melyet 3 félévi részletben tartoznak fizetni. Ha azonban a községek teljesen hitelt érdemlőleg kimutatják, hogy ezen kedvezmények mellett sem képesek a tenyésztésre szükséges bikát megszerezni, még ennél nagyobb kedvezményben is részesíthetők. Végre felkérem, hogy jelen rendeletemnek minél tágasabb körben leendő megismertetése iránt intézkedni szíveskedjék, hogy a tenyésztő közönség felnevelt bikáinak eladhatása, illetőleg bikaszükségletének mikénti fedeztetése iránt tájékozást nyerjen. A „gazdasági egyesület“ egyik kiváló fontosságú feladatát képezvén a hasznos házi állatok okszerű tenyésztésére és nemesítésére buzdítólag hatni és minden ez irányban nyilvánuló mozzanatot éber figyelemmel kisérni, őszinte örömmel vett tudomást a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek, — a fentebbi köriratban jelzett azon közhasznú és a megyei gazdaközönségre nézve is felette fontos czélzatáról, miszerint a szarvasmarha-tenyésztést rendszeresen emelni szándékozik; midőn tehát ezen leiratot egész terjedelmében a t. ez. községi elöljáróságok, uradalmak, birtokos és bérlő urakkal közölni kötelessé- gének tartja, egyúttal ugyanazokat tisztelettel fölkéri, hogy amennyiben tiszta vérű, akár magyar, akár nyugati fajtájú eladó tenyészbikájuk lenne, a faj, kor és magasság körülírását, úgy a követelt árt tartalmazó jegyzéket, a gazdasági egyesület titkári hivatalához mielőbb, legkésőbb azonban 1883-ik évi január 20-ikáig beterjeszteni szíveskedjenek. Fölkéri továbbá a gazdasági egyesület mindazon t.ez. gazdákat és községi elöljárókat, kik tenyészbikákat szerezni kívánnának, hogy ezen óhajukat az általuk kívánt fajnak megjelölésével és azon körülmény megjegyzésével, váljon a fentebbi körlevélben felsorolt fizetési kedvezményekkel mennyiben kívánnak élni, a kitűzött időig — a gazdasági egyesület titkári hivatalánál bejelenteni ne késsenek. Végre megragadja a gazdasági egyesület ez alkalmat arra, hogy a t. ez. községi elöljárósága figyelmét egyszersmind a sertvés anyag javításét is fölhívja és őket felkérje, hogy az egyesülete tudassák, váljon a legjobb minőségű kisjenői margalicza fajból hány kanna, esetleg emlére lenn szükségük? Megjegyezvén, miszerint a fentebbi köriratban felsorolt fizetési kedvezmények, az állambirtokokról megszerezhető sertvésanyag bevásárlását nézve is fennállanak, biztosíttatnak a községek a iránt is, hogy a „gazdasági egyesület“ úgy a tenyészbika, mi a sertvésvásárlásnál szives közvítitését és útbaigazítását a legnagyobb készséget ajánlja fel. Kelt Székesfehérvárott, 1882. decz. 28. A „Fejérmegyei gazdasági egyesület 11 elnöksége. Könyvismertetés. A Gyulai Pál által szerkesztett „Szemlében egy czikk jelent meg, Mayláth Bélától a lánczhi történetéről. Ezen ötletből Trefort minister, levelt intézett Gyulai Pálhoz, melyet igy kezd: „A 48-ki események már oly távol feküljnek, hogy azok sorai, kik nemcsak azoknak volta szemtanúi, hanem a magyar ügyek fejlődését 1836 tól 1848-ig is figyelemmel kisérhették, napra napra inkább ritkulnak Azok volnának pedi hivatva ezen érdekes korszak történelmét megírni tanulságul a fiatalabb nemzedéknek, mely me lehet, hogy a Sz.-István, vagy a mohácsi vész korszakát ismeri, de Magyarország újabb történelmiben igen járatlan, a minek bizonyságául szolgálni azon politika, mely azt hirdeti, hogy Magyarorszá 1848-ig szabad, független s vagyonos ország vol most pedig tökéletesen hanyatlásnak indult; szegény Magyarország, pedig ez időben nem vo sem szabad, független, sem vagyonos!“ stb. Trefort miniszter óhajtásának tesz eleg. Gelich Richard tábornok aki „Magyarország függetlenségi harczát 1848—1849-ben irja meg. Magyarország függetlenségi harczát többe megírták, de ez eddig megjelent katonai munka többnyire csak a függetlenségi harcz hadművelet részével foglalkoztak és a honvédelem szervezése csak felületesen érintették szerző erre fekteti fő súlyt. Szerző e munka megírásánál saját jegyzetei kívül számos forrást felkutatott, hogy ama világiszóló eseményeknek hű képét adja és műve a eddig megjelent műveknek kiegészítését képezendi Az egész munka két vaskos kötetre teljed (egy-egy 32- 35 ív) nagy 8-ad rétben, dísze kiállításban fog megjelleni és 17 négy ives füzetben is kibemáratni A hozzá csatolt hadászat térkép, valamint a nemzeti hadsereg különböző fegyvernemeinek egyenruháit feltüntető színes csoportok kiváló érdeket fognak munkának kölcsönözni. Előfizetési ára 6 forint, melyet két részben is lehet fizetni. A füzetes kiadásból 2 hetenkin egy füzet jelenik meg, ára 40 kr. A nemzet dicsőségét hirdető munkát meleget ajánljuk a nemzet dicsőségiért kerülni tudó hazafiak figyelmébe! Kiadja Aigner Lajos Budapesten. Színház. (Folytatása következik.)