Fehérvári Hiradó, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)

1883-04-08 / 14. szám

zeti öntudat az utolsó évtizedekben pihenőt tar­tott, s ezen időt és alkalmat a magyar nemzet vendégszeretetével és türelmével visszaélő nemze­tiségi izgatók idomtalanul kizsákmányolták nem­telen czéljaik előmozdítására. Nem fújtunk harczi riadót, nem vertük félre a lármaharangot, a­mi történt, magától jött. Mi történt?... A nemzeti öntudatra ébredés szikrája, a magyar nemzeti lel­kesedés villanyfolyama a pihenő nemzettest élet­­e terén egyszerre csak végigszáguldott. Kárpátoktól Adriáig, Dévénytől Ciblesig, minden magyar szivet bűvös erő hozott heves lüktetésbe. Mi volt ez?... Az ezredik esztendő varázsa! Mozgalom in­dult meg a hazában szerteszét, minden ponton. A hatalmas programmot megszülte a vajúdó kor méhe. A magyar állam­eszmét teljes érvényre emelni, a magyar nemzeti egységet megteremteni, a magyar nyelvet, mint az egységes állam és nemzet nyelvét fölényre juttatni, elszlávosodott magyar testvérein­ket visszamagyarosítani, szóval a második hon­­alapítás nagy munkájához hozzá látni: ez az a Programm, melyet a keletkezett hazafias mozgal­mak sorrendjében legelső helyen az alakulóban levő „Felvidéki magyar közművelődési egyesület“ írt zászlajára. Az egyesület alapszabályai a bemu­tatási záradékkal el lévén látva — csak hetek vá­lasztanak el attól, hogy az egyesület végleg meg­alakuljon s hatalmas actióját megkezdje. A működés sikerét s annak csak megkezdését is első­sorban a tagok tömeges jelentkezése biztosíthatja. Felvidék magyarjai! Ti az itteni politikai és társadalmi alakulatoknak közvetlen szemlélői vagytok, törekvéseinket ismeritek, a kor intő szavát megértitek; nem kell bővebben indokolnunk ama kérésünket, hogy: sorakozzatok! Alföld magyarjai ! kiket magyar dal altat el s magyar dal ébreszt föl, kik azt álmodjátok, hogy a fölkelő napot magyar szó üdvözli s a lenyugvó naphoz magyar zeng búcsúszót: higyjétek el, hogy nem úgy van most, mint volt régen, ma már nem magyar tenger vizében huny el észak, kelet, dél hulló csillaga, — ma már a Kárpátok kemény szikla­fala nem állja ki az északi kolosz döngetését, — ma már itt északon a vulkanizált hazafiság tüz­­köréből kell védfalakat vonnunk. A mi veszedel­münk a tietek is, a mi életünk a ti éltetek is. Érdekeink közösek. A felvidéki magyar áldozatkészségének fénye terméketlen, kopár sziklák ormairól tükröződik vissza; a ti végtelen rónáitokon hullámzó arany­kalászok tengere, mint a jó isten bőséges áldása, megkönnyíti nektek a hazafias kötelesség gyakor­lását. Kérünk hát titeket is, hogy iratkozzatok be egyletünkbe. A ki megértett minket, módjában is áll, de még­sem támogatja szent ügyünket, az ne mondja magát magyarnak! Kelt Nyitrán, 1883. évi február hó 15. Herczeg Odescalchi Gyula s. k., a „Felvidéki magyar közművelődési egyesület“ ideiglenes elnöke. A t.­ez­­vtartók kéretnek a gyűjtő iveket 1883. évi ápril hs 30-ig Libertiny Gusztáv kir. tanfelügyelő mint az egylet ideigl. jegyzőjéhez Galgóczra (Nyitramegye) beküldeni, másik igen helyesen azzal czáfolta meg, hogy nem adósságot csinálnak, hanem a képviselő választás­kor csinált adósságot fizetgetik, mert hát a három év innen-onnan lejár s új kölcsönre lesz szükség, tehát hogy a nép bizalmát megnyerjék s az uzso­rásnál hitelök legyen, a régi adósságot le kell lassanként morzsolgatni. Azonban mi gondunk nekünk arra, hogy a honatyáknak van-e adósságuk, törlesztik-e, elég az, hogy ők honatyák s rövid pihenés után ápril 2-án újra összeültek szót szaporítani. Előre borsódzik a hátunk attól a rengeteg szótengertől, mely a középtanodai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a boldogtalan hazát el fogja árasztani. Az a sok szónoklat, mely az ünnepek alatt a honatyákban benrekedt s leüllepedett, most egyszerre felfakad és dől mint a rohanó vizár. Ez ellen nem lehet gátat vetni, tehát vértezzük fel magunkat a legvastagabb türelemmel, mely se törik, se szakad. Kezdjük tehát ott, a­hol az ünnepek előtt elhagytuk, mert a honatyák is ezt cselekedték. Hogy valami komikum is keveredjék a komoly tanácskozásba, Herman Otto tiltakozik a mai ülés megtartása ellen, mert hát a trienti zsinat Gyü­mölcsoltó boldogasszony napját ápril­­­ikára tűzte ki, ezt pedig minden jó pápistának meg kell ün­nepelni. Gyümölcsoltó boldogasszony a görögöknél márczius 25-re esik. Ezen idétlen felszólalás után, mely Gömböcs Benedek vérét is mozgásba hozta, megkezdődött a tárgyalás. Az első §. felolvasása után, mely meghatá­rozza, hogy a középiskola alatt a gimnáziumok és reáliskolák értetnek, Trefort miniszter szólalt fel. Illő és illendő is, hogy az anya szoptassa gyer­mekét, melyet a világra hozott különösen hang­súlyozta a reáliskolák fentartását. Herman Otto nem fér a bőrébe s a két kü­lönböző természetű és irányú iskolát egyesíteni­­ akarja, mit igen helyesen c­áfolt meg Jónás Ödön és Szathmáry Gyögy s az első §, változatlanul el­fogadtatott. A második s 3-ik §-on átesvén a ház, Göndöcs Benedek a görög nyelv ellen kel ki, mit Móricz Pál is pártol, Thaly Kálmánnak pedig az fúrja az oldalát, hogy az iskolákban kantint tar­tanak, pedig hát különb-e a képviselőház, mely szinte tart kantint és sok képviselő ott hivalkodja el sonka mellett az időt. Az ápril 3­diki ülésen valóban elszomorító feleselések történtek, úgy hogy a honatyák nem a napidíjt, hanem a mindennapi kenyeret sem ér­demelték meg, mert hiszen az az országgyűlés nem azért van, hogy életeljünk s tudományosságunkat fitogtassuk. A görög nyelv kötelezettsége ellen és mellett folyt a vita. Mellette szólottak Kőrösy Sándor, Lánczy Gyula, György Endre s Trefort, ellen Ha­lász Géza, Éles Henrik, Almásy Sándor, Herman Ottó, Dobránczki Péter, ha isten kegyelméből mi is ott ültünk volna, mi is ellene szólottunk volna, mert egyszer a rendetlen igék nem tudásáért ke­gyetlenül kiporolt a professorom. Hanem ez hagy­­ján, de mikor Éles Henrik oda terelte a vitát, hogy isten nem hét nap alatt teremtette a világot, hanem millió év kellett hozzá, hogy ilyenné ala­kuljon . Göndöcs Benedek és Miehl Jakab azt vitatták, hogy csak hat nap alatt teremtette, mert a hetediken megpihent: valósággal olyan dolgot követtek el, mely méltán botránkozást szül nem­csak a hallgató, hanem az olvasó közönségben is. Úgy látszik, hogy a honatyák az adózó polgárok kontójára mulatnak és mulattatják egymást. Tessék komolyan s röviden a tárgyhoz szólani, mert több nap mint kolbász. Mocsáry Lajos még a német nyelvet is kiküszöböltetni indítványozza. Herman Ottónak a görög nyelv ellen tartott beszéde végére azt jegyezzük meg, miszerint szerencse, hogy a masculinum és femininummal való szójátékot ke­vesen értik meg a vidéken s Herman Otto az ilyen szójátékot máskor a csapszékben használja. A hallgató közönség unatkozni kezdett s egy úriember azt kérdezte a karzaton szomszédjától: mi az oka, hogy Herman és Göndöcs mindig tor­zsalkodnak? — Hát nem tudod­­ felelé az — Gön­döcs nagy méhész, Herman nagy pókász. Herman még be nem fogott pókjai hálót szőnek a virá­gokra s fagalyakra és azokon Göndöcs kis méhei fenakadnak s ez az oka, hogy ez a két nagy tudós tűhegyesen állanak egymással szemközt. Érdekes volt az a párbeszéd is, mely a vita alatt Göndöcs Benedek és Móricz Pál közt folyt le. — Látod Pálom — mondja Göndöcs én tanul­tam görögül, mégsem tudok. — Hám — felel Pál — az még figurásabb, hogy én meg nem tanultam, osztánnak még sem tudok. Göndöcs Benedek szaváról eszmerokonságnál fogva eszembe jut, hogy volt nekem N.­Kőrösön egy derék professorom Balogh Mihály, a­ki azt merte magáról állítani, hogy veszszen el minden deák és görög auktor s ő lediktálja. Mikor a görög nyelv szépségét akarta kiemelni, mindig ezt a szót dalolta el: „filolojdoroisz.“ — Lássák domini — mondá — ez az egy szó szebben hangzik, mint ha a Bernáth bandája hozza a Rákóczyt. — Hanem aztán belénk is verte a görög nyelvet úgy, hogy pápai theologus deák koromban Tóth Ferencz püspök nevenapjára görög hexameterekben írtam dicsversezetet s ebből a nagy görög tudományból mai napság csak annyi maradt meg, hogy talán hellen nyelven nem tudnának eladni rabszolgának. Az ápril 4 diki ülésen megint a görög vita folyt. Trefort, Mészáros, Rostaházi a görög nyelv mellett törtek lándzsát, ez utóbbi megmosdatta Éles Henriket, hogy mert laikus kezekkel a bibliá­hoz nyúlni s még az elnököt is segítségül hivta, de az igen helyesen ott hagyta a sárban Tisza Kálmán nagy figyelem közt tartott szép védbeszédet a görög nyelv mellett s miután Csanádi Sándor is azon hajóba kapaszkodott, me­lyen Móricz Pál vergődött, szavazás alá bocsátta­tott a kérdés és kisült, hogy 75 képviselő épen nem görög, 143 nagyon görög, a horvát, hogy görög-e nem-e nem tudni. Csuda, hogy Mezei Ernő a zsidó nyelv fel­vételét is nem indítványozta ebben a khaoszban. Mit csinálnak a honatyák? A húsvéti szent ünnepek alatt, mikor a hon­atyák hazahúzódtak melegedni a családi tűzhelyhez s kedvekre kipihenhették magukat abban a meg­szokott puha ágyban, szóba jött, hogy mit csinál­nak most a honatyák? Egy elménczkedő azt a megjegyzést tette, hogy adósságot csinálnak. Egy tött, úgy hogy a velenczei lagúnák közt képzeli magát az ember. Egészen felvidultam tehát, midőn a síkból valahára gyári kémények kezdtek meredezni az ég felé, melyeknek füstje nagy város közeledtét sejteté velem. A gőzös fütyül, a vonatvezető Aradot kiált s örömmel ugrom le, hogy e nevezetes vá­rost, mielőtt utam folytatnám, megszemléljem. Sógorom várt reám s az ő kalauzolása mellett felkerestük a vértanuk sirját, megnéztük a valóban szép „Szabadság-teret, a­hová tervezik a hősök emlékoszlopának,felállítását, majd egynéhány tanár barátomat kerestem fel, a­kiknek szives kalau­zolása mellett megtekintettük az állami nagyszerű reáliskolát és gymnasiumot, melynek ablakából pompás kilátás nyílik a sebesen tova rohanó Ma­rosra s a rajta túl a síkban fák között elrejtőző várra, melynek kaszamatáiban annyi jelesünk szen­vedett. Este színházba mentünk, mely fájdalom, azóta a tűz martaléka lett kár érte, mert vidéki Thália templomaink egyik legdíszesebbje volt s a debreczeni és fehérvári mellé méltán sorakozott. No de vigasztaló az a tudat, hogy a város áldo­zatkészségéből ez év őszére újból felépül. Másnap kocsin folytattuk utunkat rendelte­tésünk czélja felé. Az egyenes országúton sebesen ragadtak lovaink s egymásután hagytuk el magunk mögött az itt már sűrűn következő piszkosabbnál piszkosabb oláh falvakat. Kivételt ezek között a régi Orod (Arad) helyén épült Glogovácz képe­zett, azonban kérdezősködésemre kitűnt, hogy ez nem is oláh falu, hanem német telep. Gazdagság néz ki minden házból s hallottam is, hogy lakói felette vagyonosak, a faluból kiérve mindjárt az országút mellett egy sorjában öt roppant nagyságú kunhalom ötlött szemembe, melyeknek egyikét kálvária számára foglalta le az ősi rendeltetéséről mit sem tudó jámbor utókor. E halmok hajdani rendeltetése felől eltérők a vélemények Némelyek római előőrsök tanyainak tartják, annyival inkább, mert innét mintegy mérföldnyi távolságban Világostól a Ma­rosnak nyúló s onnét a Bánság felé húzódó római sáncz nyomai látszanak. Ez lett volna tehát a régi dáczia véghatára. Mások sokkal régibb és pedig avarkorinak tartják. A római sáncz ezek szerint nem sáncz, hanem országút volna, azért hányva, hogy hirnökeik azon végig vágtatva a távolabbi törzseket a hadi ese­ményekről gyorsan értesíthessék. Bármint legyen is a dolog, a hagyomány egy ujabbkori, nevezetes esemény helyéül említi e hal­mokat. E szerint vak Béla hányatta volna őket akkor, midőn a hires orodi országgyűlést tartotta. A középsőn állott a királyi sátor, a más négyen az ország nagyjaié. Itt­ vagdalták össze a rendek a király megvakitóit s e halmok rejtenék csont­jaikat. Az ásatás azonban semmi erre vonatkozó adatot nem derített ki. Mondurlokot elhagyva a látó határt kéklő vonal kezdi szegélyezni, mely vonal mind maga­sabbá magasabbá domborodik ki, a mint felé kö­zeledünk. Egyszerre csak azt vesszük észre, hogy a síkból egyenesen az ég felé törő hosszú hegy­­láncz lábainál vagyunk, melynek ormait erdők, oldalait szőlők koszoruzzák, lábainál pedig a hos­- 3zu sorával egybekötött falvak érik egymást. A átó határ északi szélét Világosvár romjai szegl­­yezik, delén pedig ezüst szalagként a Maros fut végig és túl rajta a Bánságot szegélyező hegyek sötétlenek. Ez erdő­s szőlő koszoruzta vidék: Arad- Hegyalja, közepén Ménessel, hol a hazai vörös borok sirálya terem. Ide törekedtem én s Ménesgyorok­falva volt az a hely, hol szünidőmet a vidék l­­épő tanulmányozása és ha lehet minél kelleme­­sebb szórakozás mellett szándékoztam eltölteni. (Folytatása következik.) A székesfehérvári e. f. kir. törvényszék bünfenyitő osztálya által 1883-ik évi ápril hó alábbi napjain megtartandó nyilvános bűnügyi végtárgyalások. Ápril 9-én. Előadó: Scherer Kamill t. biró. Mészáros János és társai elleni súlyos testi sér­tési bünügy. Előadó: Dr. Máder Ferencz t. biró. Buderer Antal s neje elleni hatóság elleni erőszak miatti bűnügye. Ápril 12-én. Előadó: Kovács István t. biró. Raffer József elleni súlyos testi sértési bűnügy. Előadó: Barcza László t. biró. Jakab Miklós hamis eskü miatti bűnügye. Ápril 12-én. Előadó: Kovács István t. biró. Ősi István és társai súlyos testi sértési bűnügye. Előadó: Scherer Kamill t. biró. László Ján. erőszakos nemi közösülési bűnügye. Ápril 16 án. Előadó: Kovács István t. biró. Kurtosán Glcsó József és társai elleni lopási bűnügy. Szüts Jánosné Végh Sára elleni hamis esküvési bünügy. Schlézinger Samu és neje elleni hamis bukás miatti bünügy. Április 18-án. Előadó: Kováts István t. bíró. Gáncs Dániel elleni lopási bünügy. Előadó: Scherer Kamill t. bíró. Pálinkás János és társa elleni lopási bünügy. Ápril 19-én. Előadó: Kováts István t. bíró. Környei Ignácz és társa elleni lopási bűnügy. Előadó: Barcza László t. biró. Nagy Mihály és társai súlyos testi sértési bűnügye. Ápril 21-én. Előadó: Scherer Kamill t. biró. Kántor János elleni lopási bűnügy. Harangozó György rablási bűnügye. Ápril 23 án. Előadó: Kováts István t. biró. id. Mayer Jánosné súlyos testi sértési bűnügye. Előadó: Scherer Kamill t. biró. Vajda Péter súlyos testi sértési bűnügye. Előadó: Barcza László t. biró. Stibinger Ferencz és társa csalási bűnügye. Ápril 25-én Előadó: Kováts István t. biró. Puskás Ferencz és társai elleni lopási bűnügy. Előadó: Barcza László t. biró. Selymes Pál és társa elleni lopási bűnügy. Ápril 26 án. Előadó: Barcza László t. biró. Múzs Sándor közokirat hamisítási bűnügye. Előadó: Scherer Kamill t. biró. Kacsoki Pál és társai magánokirat hamisítási bűnügye. HATÓSÁGI ÉLET. IE3.ird.etm­é­ n.31_ Néhai Maj­lát­h György országbíró meggyilkolásával gyanúsított Spanga Pál volt urasági inas letartóztatandó és a kir. ügyész­ségnek átadandó. Ezer forint jutalomdíj fizettetik annak, ki őt elfogja és átszolgál­tatja. Személy­lei­r­ás: Spanga Pál 30 éves, nyitramegyei ri­­déki születésű, rom. kath., haja, szemölde sárgás szőke, telt szakáll és bajuszt viselt, orra, szája szabályos, bal arczán sebforradás van, közép termetű. Székesfejérvárott, 1883. ápril hó 1. Hóné Géza, Fejérmegye alispánja. Törvényszéki csarnok. Előadó: Bogyay Gyula t. biró. Póczik István emberölési bűnügye. Ápril 28-án. Előadó: Kováts István t. biró Király János súlyos testi sértési bűnügye. Ide János lopási bűnügye. Előadó: Scherer Kamill t. biró. Mátyás Sándor lopási bűnügye. Ápril 30-án. Előadó: Scherer Kamill t. biró Bodó István elleni lopási bűnügye. Előadó: Bogyay Gyula t. biró. Kostveld Géza és társa elleni idegen vagyon megrongálási és súlyos testi sértés miatti bűnügye. Közli: Kégl József, kiadó: IRODALOM, ÍM, MŰVÉSZEI. Az „Ország-Világ“ márczius 31-ikei száma is előt­tünk fekszik s örömmel veszünk tudomást, hogy egy régen táplált vágyunk teljesítve van, t­i. a régen nélkülözött ere­­deti regényt újra programmjába veszi. Most Acsády Ignácz, jeles Írónk „Pénzházasság“ czimü regénye nyitja meg e szá­mot, mely, ismerve a széptollu írónk tehetségét, meg fogja nyerni a műveit olvasók tetszését. Tartalma: Az Emma cyklus­­ból, (költemény) Reviczky Gyulától. Ilalmi Ferencz. Ifjabb Ábrányi Kornéltól. Calderon a plágium vádja alatt. Kis jó­szág, (elbeszélés) Mészáros Istvántól Megfagyott tavaszszal, (képpel.) A falu jegyzője, Sinkiewicz Henrik beszélye. A nők otthona Pompejiben, (képpel,) Norvég halászok vásárra me­nőben, (képpel) A hét története Ábrányi Emiltől. A király­­hering. Állandó vonatok Irodalom. Szil­ház és művészet, egy­letek és társulatok stb. Rejtvények, naptár. — Felhívjuk ol­vasóinkat, hogy pártolják e lapot, mert a pártolást oly nagy mértékben megérdemli. Előfizetési ára egész évre 10 frt, fél évre 6 frt., negyed évre 2 frt. 50 kr. Előfizethetni a kiadó­­tulajdonosok Wilckens és Waids kiadóhivatalában: Bu­dapest, Koronaherczeg utcza 3 szám. — EK) fize­tési felhívás a kihágásokról szóló bün­tető-törvény­könyv és eljárás, a közigazgatási hatóságok ha­táskörébe utalt­­ hatályban levő — és büntető intézkedéseket tarta­mazó összes TÖRVÉNYEK és RENDELETEK gyűjte­ményére. Egy oly munka, mely mind­ez elszórt törvényeket, rendeleteket összegyűjtve, módot és alkalmat nyújt az eljáró hatósági közegeknek az ép oly fontos, mint szövevényes ki­­hágásos ügyek alaposabb tanulmányozására. E mintegy 18— 20 évre terjedő munka magában foglalja: 1) A kihágásokról szóló büntető-törvénykönyvet, kibővítve a bűntettekről és vét­ségekről rendelkező büntető­ törvénykönyv általános r­étének azon intézkedéseivel, melyek e kihágásokra is alkalmazan­dók ; 2) az életbeléptetési törvény által érvényben hagyott azon törvényeket és rendeleteket, melyek a közigazgatási ha­tóságok hatáskörébe tartozó kihágásokat vagy büntető hatá­­rozatokat tartalmazzák; 3) a közigazgatási hatóságok előtt a kihágásos ügyekben követendő eljárást, a­mint azt az ide vonatkozó rendelet szabályozza, az eddigi gyakorlat érvény­ben hagyott szabályainak és az erdei kihágásos ügyekben követendő eljárás kíséretével; 4) az életbeléptetési törvényt azon összes miniszteri rendeletekkel, melyek a közigazgatási hatóságokat érintik; s végül 6) azon intézkedéseket, melyek a közigatási hatóságokra nézve a bűnvádi eljárás terén egy vagy más kötelességeket rónak. — A munka előfizetési ára 2 frt. s könyvárusi után nem lesz kapható, mert csak annyi példányban nyomatik, a­hány előfizető, illetőleg aláíró jelent­kezik. Felhívom ennélfogva azon szakférfiakat, közigazgatási közegeket s általán mindazokat, kik a munkát megszerezni óhajtják, hogy akár a­z frt. előfizetési árt, akár megrendelő nyilatkozatukat hozzám legkésőbb folyó évi május hó köze­péig megküldeni szíveskelljenek, annál is inkább, mivel az ezután érkező előfizetők, illetőleg aláíróknak példányokkal nem szolgálhatnék. A munka legkésőbb junius közepén szét fog küldetni, még pedig az előfizetőknek bérmentve, kereszt­kötés alatt, az aláíróknak pedig utánvétellel. — Csik-Szereda, 1883. márczius 26. Molnár László. A „Petőfi-társaság“ által kiadott „KOSZORÚ“ 13-ik számának tartalma következő: Szeretlek! (elbeszélés.) Irta Beniczkyné Bajza Lenke. — Szomorú nap, (költemény.) Irta Tóth Endre. — Őszi verőfény, (regény.) Irta Margitay Dezső. — Valami az emberi és egyéb állatokról Irta Franken­­burg Adolf. — A szent sir templomában. Irta dr. Hatala Péter. — Színház, Irodalom, Művészet Vegyesek. 320 magyar népdal zongorára. A „Magyar Dal- Album“- ból, mely a magyar népdalok egyetlen folyamatban lévő, zongorára alkalmazott egyetemes gyűjteménye, meg­jelent X IV-ik kötet 6-ik füzete is a 701—720 számú követ­kező dallamokkal: 1. Hát fiaim, ti vitéz nevetek. 2. Hege­dülnek, szépen muzsikálnak. 3. Hej! Csetneki, Csetneki 4. Hej ha én tudhatnám. 5. Hej! Rákóczy, Bercsényi. 6. Hess légy, ne száll rám. 7. Hét utcza van a mi falunkban. 8. Hogy ha egy oly tele pm­ezébe Hol lakik kend hugomasz­­szony. 10. Hórihorgas orra van... H. Hortobágyon hires betyár. 12. Húzd rá czigány, megittad ez árát. 13. Igyunk, igyunk barátim! 14. Isten a megmondhatója. 15. Jaj de édes a cseresnye. 16. Jaj de fényes, jaj de az ég. 17. Jaj már minékünk, magyar nemzetnek 18 Jókor reggel megfujják a trombitát. 19. Kalapom, kalapom fekete. 20. Krancsalji barna kis­lány.—A „Magyar Dal-Album“ IV. kötete ismét 10 havi füzetben jelenik meg és pedig 200 dallamtartalommal. Elő­fizetési ár egész évre 10 füzetre­­­ert. 80 kr., félévre 6 fü­zetre 90 kr. Egyes füzet ára 25 kr. Minden füzet bérmentve küldetik szét Előfizetések legczélszerűbben postautalványon a „Magyar Dal-Album“ kiadóhivatalához Győrbe intézendők Új zeneművek. Táborszky és Porsch zenemükeres­­kedés­ben Budapesten megjelentek 12 kedvelt magyar nép­dal: 1. Volt szeretőm 2. Lekaszálták már a rétet 3. Felleg borul az erdőre. 4. Kiderült az se­lttem. 6. Nézlek, nézlek. 6 Rászállott a vadgalamb a kalászra. 7. Nincsen annyi ten­ger csllag. 8. Ha bemegyek, ha bemegyek 9. Kétszer nyi­­­lik az akáczfa virága. 10. Zsindelyezik a kaszárnya tetejét 11 Keserű a borostyánfa levele. 12. Barna legény elbujdo­­sott. Énekhangra zongora-k­érettel átírta Varga József Ára egy forint. A ,,Képi'S Családi Lapok“ 27. száma tartalma: Délibáb, beszély, irta Hevesi Lajos. Folyt.) — Szomorún ül, költemény, irta Szántay Aladár. — Bacsó Klára szerelme, eredeti elbeszélés, i­ta Riesz Hermin. (Folytatás.) — Egy kis tévedés, humoreszk, (vége következik) irta Cserjés László. — Honnan ered a dohány? (Növény mythologia) közli Sz. L. — Phylax, beszély, irta Kjelland L. Sándor, a norvég ere­detiből fordította Philantrop. — He­­ tárcza: ^Vidéki színészek Budapesten A Teleki pályázat) — A leczke, elbeszélés, irta Magdics Károly — Nőalakok a mondából és a történelemből, (folyt kör) Irta­­ Illés László. Éjféli órában, költemény, irta Kovács Laura. Megjelent az „Önügyvé­d“ 21. füzete Irta Knorr Alajos, kiadja ifj. Nagel Ottó Budapesten, a nemzeti színház bérházában. E füzetben a szerző befejezi a sajtóügyi eljárás ismertetését és áttér a közigazgatási beadványok tár­gyalására s legelőbb is ismerteti a községi kötelékbe való felvétel feltételiét és módjait, azután közli a magyar állam­

Next