Fejér Megyei Hirlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
L/C ve lieft' • ^2/^ I a ni ünnepünk. -- /L ^^erziss^ I7t7 ín BnAi rer(ni.. Ji VILAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKVoccos üdvözlet AZ MSZMP FEJÉR MEGYEI ELNÖKSÉGÉNEK ÉS FEJÉR MEGYE TANÁCSÁNAK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. SZERDA, 1957. MÁJUS 1. Százmilliók ünnepe Mára megmozdul a világ munkássága, utcára vonul Zászlók erdeje köszönti május elsejét, százmilliók éltetik a munkásosztály nemzetközi összefogásának ünnepét. Nem volt mindig ilyen népes ez a munkáscsalád, nem mindig és nem mindenhol köszöntötte dal e napot. Nem volt hiány sortüzekben, botozásban, bebörtönzésben — de a vereségek megedzették, összekovácsolták a munkáskezeket s ma már a világ egyharmadán magasra emelkednek a munkásvér festette zászlók s fennen hirdetik a munkásosztály nemzetközi összefogásának erejét. Dallal, színpompával ünnepel a magyar munkás is, megyénk munkásai, dolgozó népe is. Volt már itt is véres ünnep, talán ma is az lenne, így akarták az októberi utcán, így szóltak a kishitűek: hová lett a munkáshatalom? Az út, amely kivezetett bennünket az ellenforradalom sikátoraiból válaszol a kérdésre. Ott menetel a munkásság színe-java a májusi utcán. Lépteit, tetteit s gondolatait egy ugyanaz erő fűti: a hovatartozás magabiztos érzése. Mert október iskolájából megtanultuk, hogy aki teli torokkal »semlegességet« ordított, aki nyugati nadrágban, nyugati vajon kérődzve kesergett a haza sorsán, aki lépésről-lépésre hátrálva feladta a magyar nép 12 év hősi munkájával épített állásait, annak vajmi kevés köze van néphez. Ma már világos, hogy az ilyen »magyarkodók« kinek a szekerét tolták az októberi vérgőzös utcán s hogy mégsem tudták eladni a szocializmust építő népünk ügyét, csak azért történhetett, mert volt a nehéz napokban proletár nemzetközi összefogás, amely semmit sem engedett kivenni kezünkből, de mindent segített megtartani, amit ebben az országban megszereztünk. proletár internacionalizmus hatalmas ereje vezette a szovjet fegyvereket, a szocialista tábor egysége adott felmérhetetlen segítséget az ország gazdasági helyzetének megszilárdításához. Ez az összefogás segítette megtartani a gyárat, a földet, a forintot, ez az összefogás fojtotta el egy új háború tűzcsóváját. Ez az erő, a proletárinternacionalizmus ereje acélozza meg ma a munkások arcát s a fogadalom, hogy mindezt megvédjük, nem adjuk! Ott menetel ma az utcán a munkásság, megvillan a munkásőrség fegyvere. Nem elég szélesek tán az utcák? Hát elég hosszúak annak a hatalmas árnak, amely ma birtokba veszi. Mert többé az utcát sem adjuk! Tehettek itt engedményt nagyimrék és mindszentyk, kaput nyithattak Hegyeshalomnál, szemet hunyhattak gyilkosoknak és csavargóknak, de nem teszünk engedményt mi, nem engedünk egy tapodtat sem. Menetelünk a májusi utcán. Tisztuló fejjel, büszkén, egy hatalmas család egyenrangú tagjaként. Beszéltünk már sokat a munkásosztály nemzetközi összefogásáról, de soha nem ünnepeltük, soha nem becsültük ezt az összetartozást olyan mélyen mint ma, a 13. szabad május elsején. Velünk együtt menetel a vörös zászlók alatt a parasztság, a haladó értelmiség is. Velünk halad a munkásosztály nagy ünnepén, mert október minden szennye sem tudta szétzúzni azt a tudatát, hogy a munkáshatalom és a munkásosztály pártja adta kezébe 1945-ben a földet, az iskolát, hogy a munkásosztály hatalma nyitotta meg a parasztság felemelkedésének útját, hogy egyedül a népi demokrácia teremtett először olyan lehetőséget a történelem folyamán ebben az országban, melyben minden haladó értelmiségi a nép javára bontakoztatja ki képességeit. És ez a munkásosztály védte meg most is mindezeket számukra.któber imperialista bérenc hangadói kétségbevonták a magyar nép hovatartozását. Hamis jelszavakkal és fondorlattal kiszakítani igyekeztek a nemzetközi munkásosztály összefogásából, a szocialista tábor egységéből. De munkásosztályunk legjobbjaival az e téren elkövetett hibák sem feledtették azt a hatalmas segítséget, amit a felszabadító Szovjetunió, a nagy Kína és a szocialista tábor egésze nyújtott népünknek. Az ellenforradalmat követő nagy összefogás nemcsak igazolta, de megerősítette a magyar munkásosztály tudatát: dolgozó népünk csak a szocialista tábor tagjaként haladhat a felemelkedés útján. A májusi utca ezt a szilárd akaratot tükrözi: együtt haladni a munkás nemzetköziség zászlaja alatt, nagy barátunk, a Szovjetunió oldalán. A tisztuló munkásfejek azonban nem eshetnek ma csupán az ünneplés mámorába, egy már sikerrel megvívott harc feletti örömbe sem. Immár másodszor állította talpra országunkat a Szovjetunió s ez a segítség megsokszorozódott a népi demokráciák erejével. De ez bármennyire nagy is, csak segítség a számunkra. Ennek a segítségnek párosulnia kell a mi két kezünkkel, munkánkkal és akaratunkkal. És válaszol a májusi utca: bányáink, gyáraink, üzemeink munkásai már ezt az utat járják. Ez az akarat vezeti a dolgozó parasztot a néphez hű értelmiségit. Nincsen rangsor a felvonulásban, ki tett eddig többet, mert egyek vagyunk az ország sorsán való munkálkodásban. S ki eddig már sokat tett, éppúgy nem tett eleget, mint akik még hátrább vannak. A májusi utca tettekre hív! Olyanokra, mint amik az ünnep előtt születtek. A pusztavámi szénbányászok 445 vagon szenet termeltek áprilisban terven felül, az egy főre eső teljesítmény pedig 1,3-ról 1,4 tonnára növekedett. A Motorjavító Vállalat dolgozói mintegy 1 205 000 forint értékű munkát végeztek el a 100 százalékos teljesítés mellett. A Vadásztölténygyár gazdaságos termelésével hosszú ideje példát mutat. Balinkán a nemes vetélkedés során több mint 200 vagon szenet hoztak a felszínre terven felül. Noha anyaghiánnyal küzdöttek, mégis túlteljesítették havi tervüket a Vas- és Fémöntöde dolgozói is. Tettek kellenek! Ezt akarjuk, így akarja, erre hív minden munkást ma a párt a munkásosztály pártja. Az a párt, amely az árulás útjáról még időben fordította vissza népünk sorsát a szocializmus útjára, az a párt, melynek a nehéz órákban is voltak olyan vezetői, akik nem inogtak meg, hanem határozott kézzel, kommunista módra cselekedtek. Május 1. a világ dolgozóinak seregszemléje. Seregszemlén vagyunk ma mi is. A szocialista táboron a világ szeme. Hajtunk, az ellenforradalom tépázta országunkon is. Ebből a táborból merít erőt ma még az a munkás, akinek harcolnia kell az utcáért, aki a nemzetköziség vörös zászlaját csak ott, a tömeg védelmében emelheti magasra. Nem vagyunk vakok. Hamis nemzetköziség zászlaja nem téveszt meg többé bennünket. Októberben megízleltük a kapitalista „nemzetköziséget", az imperializmus összefogását a magyarországi ellenforradalomban, a „segítségül” küldött nyugati fegyvereket. Megtanultuk és tudjuk, mi mennyit ér, ki a barát és ki az ellenség. Ez a tudat mélyül el dolgozó X népünkben a munkásosztály nagy ünnepén, ez fűz bennünket eltéphetetlenül a nemzetközi munkásosztály izmosodó táborába A májusi utca arról beszél: munkás nem engedi el többé a munkás kezét s a vörös zászlót sem, mely harcban emelkedett fel a májusi égre és biztatóan hívja a világ proletárjait: egyesüljetek! r így vonulunk fel, így ünnepelünk Mennyi szín, mennyi szépség, mennyi erő lesz ebben a mai felvonulásban. Mindenki, akinek szíve a szocializmus szent ügyéért dobog, kinek lelkében a boldogabb jövő lelkedzik, ott lesz a Dózsa György téren. Egyszerű munkások és dolgozó parasztok ezrei, a hű értelmiségiek, a diákok, úttörők mind-mind felsorakoznak és lelkesen ünneplik a világ proletárjainak hatalmas seregszemléjét. Felemelt fővel, büszkén lépkedünk, mert van hitünk és reményünk. Hiszünk a pártban, reménykedünk abban a tiszta kibontakozásban, amelynek valamennyien részesei vagyunk. Új úton haladunk, melynek horizontján már fényesen ragyon teljes pompájával a nagyszerű holnap csillaga. Méltóak leszünk május első napjához! Vadásztölténygyár A Vadásztölténygyár dolgozóinak menetét a KISZ-fiatalok nyitják meg. Világoskék ing feszül majd rajtuk. Utánuk a munkásság jelképe, egy vörös csillag következik, majd az ünneplő dolgozók sokasága, kezükben zászló, táblák, rajta jelmondatok. A sportolók is együtt indulnak el a gyártól a gyülekezési helyre, ahol aztán csatlakoznak majd a város többi sportolóihoz, vonulnak fel a Dózsa György téren. Az asszonyok és lányok itt is szép kendőket kötnek a fejükre: piros alapon fehér csillag. A sorok elején egy hatalmas alumíniumtáblát visznek a dolgozók, amelyeken feliratok, jelszavak vannak. Az ünnepség után pedig az üzem KISZ-fiataljai — mintegy negyvenen, — a Balaton mellé kirándulnak a vállalat autóbuszával. Jó szórakozás* Bőrgyár Még az utolsó napon is lázasan készülődtek a Bőrgyárban, hogy soraikat minél szebbé tegyék. A zászlókat Zsiga Ambrusné készítette el otthon, társadalmi munkában. A kőművesek és ácsok tegnap délután díszítették fel a bejáratot. A konyha is felkészült, virslit főznek, melléje tormáts két zsemlyét adnak, utána sörrel és borral locsolják meg az ízletes falatokat. A gyár dolgozói zárt rendben vonulnak az ünnepség színhelyére. A dolgozók táblákat visznek a kezükben, rajta a feliratokat: „Éljen május 1. a proletár internacionalizmus nagy ünnepe”, „Éljen és viruljon a szovjet—magyar barátság”! Könnyűipari Szerszámgépgyár A Könnyűipari Szerszámgépgyár dolgozói az ötéves tervben felépített bérházaknál gyülekeznek, majd a Május 1. téren zárt rendbe állnak fel és onnan indulnak a Dózsa György térre, hogy meghallgassák az ünnepi beszédet. Az ő felvonulásukat is sok szín jellemzi majd. Büszkén lobognak a vörös és nemzetiszínű zászlók és kék színűek, a béke jelképe. Az asszonyok és lányok selyemkendőkkel integetnek. Transzparenseket is készítettek, amelyekre május 1-i, valamint a szovjet— magyar barátságot éltető jelszavakat festettek. Motorjavító Vállalat A vállalat dolgozói az ünneplést már akkor elkezdték, amikor munkaversenyre léptek egymással. Meg is lett az eredménye, hisz tervüket 35 százalékkal teljesítették túl, ami több mint 1 200 000 forintot jelent népgazdaságunknak. Ma zárt, fegyelmezett menetük ezt is kifejezi, ezt a szép győzelmet. Könnyűfémmű ! A Könnyűfémmű dolgozói 150 vörös és nemzetiszínű zászló alatt am s - •■•■■••..• - »Eskünkhöz híven megvédjük a nép hatalmát« Új termelési sikerekkel készültek a dolgozók május 1-re Ma a munkások vörös ünnepe — május — köszönt bennünket. Ilyenkor az emberek a finom ebéd után kézbeveszik az újságot, kíváncsian tekintenek az oldalak sorai közé. Mert nagy tettre serkentette őket ez a dátum. Az eredmény pedig dicséretre méltó. A nemes vetélkedés gyümölcsöző volt. Néhány üzemről adunk csak híradást. De ebből is érződik: nemcsak szóval és külsőleg, hanem a termelési eredmények növelésével is bensőségesebbé tették e napot. 445 vagon szén A Pusztavámi Szénbányában nagy lendülettel indult a munkaverseny. A bányászok vállalták, hogy április havi tervüket 112 százalékra teljesítik. Büszkén jelentették, hogy a végeredmény: 112,4 százalék. A versenyidőszak alatt 445 vagon szenet adtak terven felül. Az elmúlt hónapban növekedett az egy főre eső termelés is. A verseny beindulása előtt 1,3 tonna volt az egy emberre jutó teljesítmény, ma már 1,4 tonnánál tartanak. A növekedés tehát pontosan egy mázsa. De érdemes is volt többet termelni, hiszen az élenjárók között a bánya vezetősége 31 ezer forintot oszt szét a mai napon. Előbb készültek el a lakások A Fejér megyei építőipari munkásokról keveset beszéltünk, de eddigi eredményeik ékesen bizonyítják, hogy ők sem tétlenkednek, hogy ők is tervük túlteljesítésével ünnepelték a nemzetközi munkásosztály seregszemléjét. Budakajtoron hat lakást június 15-i határidő helyett április utolsó napjaiban adtak át tulajdonosaiknak az építők. Ez Meiszter (Folytatás a harmadik oldalon)