Fejér Megyei Hirlap, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

Szerda, 1959. április 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Továbbra is várják a pártszervezet segítségét Ha valaki kiáll Soponyán a falu szélére és végig néz a határon, az első percben megállapíthatja, hogy az egységes akarat alapján közösbe olvasztott földeken serény munka folyik. Az egyik helyen tizesével sorolnak az ekék egymásután, s engedelmesen simulnak egymáshoz a felfordított fekete földcsíkok. Amott a két pejlóval szántó tsz-tag talán éppen most fordította ki százéves mozdulatlanságából a tarackkal dúsan benőtt mezsgyéjét. A dűlő végén sok helyen ott árválkodik a kiszántott, nemrég még egyéni parcellát jelző karó. De csak addig, amíg valakinek eszébe nem jut tüzet rakni belőlük és szalonnát sütni parazsánál. A másik határrészen öt vetőgép halad egymásután az egybeszántott nagy táblán, az Újélet Tsz cukorrépáját vetik, ötven hold lesz belőle. Megint máshol traktor dübörög, eszi, falja a lovak elől az ugart. Ez már a nagyüzemi módszer térhódítása. Igaz, még kevés a gép, de az őszi szántáshoz már több lesz. Ez a külső kép fogadja a Soponyára látogatókat, akik szemtanúi lehetnek, hogyan győzedelmeskedik az út, hogyan tűnik el a régi minden kisebb-nagyobb maradványa. De annak megismeréséhez, hogy valójában mi megy ,itt végbe, nem elég csak a határt szemlélni. Az 1700 holdas Petőfi Tsz irodája ideiglenesen a községi tanács nagytermében ütött tanyát. Éppen bent találtuk az egész vezérkart Szabó István elnököt, Magyaródi István könyvelőt és Érsek József agronómust. . Van miről tanácskoznak így napközben is. Száznyolcvankilenc tag helyett kell a nagy gazdaság kisebb-nagyobb gondjait viselni, intézkedni. Dolgukon az könnyít, hogy a tagság jó hangulatban, a jövőbe vetett hittel, bizakodással dolgozik. Minden percet és minden lehetőséget megragadnak, kihasználnak a közösség boldogulására. Probléma azért mégis van, azzal birkóznak most is. Gondot okoz például, hogy honnan lesz egységes, fajtiszta vetőburgonya. Mert a tagok összeadnák ugyan, de az nem megfelelő egy nagyüzem számára. Aztán ott a dohány. Egymásután készülnek a melegágyak, sőt már kikelt palánta is van. De hova teszik majd azt a húsz hold füstölnivalót, amit termelnek? Egyelőre sok lovat kell tartani, az abrak meg kevés. Ezen a tagok segíthetnének saját tartalékaikból legjobban. Másféle vetőmagok is kellenének még. Mindezt természetocon megoldják, de addig még szert kell beszélni, érvelni a tagság előtt, meg mitagadás, egy-két hivatalba behúzódott bürokrata előtt is. Ki segít ebben a tsz vezetőségének, van-e pártszervezet a tszben? — Nincsen — mondták egyszerre. — Nem is tgidjuk, mikor lesz — mondotta Magyaródi István, a 15 holdas középparasztból lett könyvelő. — Hiszen nálunk egyelőre csak a Érsek elvtárs párttag. Aztán őszintén szólva, amióta megalakultunk, nem igen néz felénk a községi pártszervezet sem. — Elkelne pedig a segítség — tette hozzá Szabó István elnök —, az emberek tudatát is formálni kellene, mert az nem sokat változott meg, s emiatt vannak még problémák. Hogy úgy mondjam, otthon a ház körül egy kicsit még egyéni gazdák vagyunk. Ez okozza a vitát például a háztáji gazdaság kialakítása körül. Nem azt mondom, hogy ezekben a kérdésekben nem tudunk végül is megegyezni, de egy kis segítséggel biztos könnyebb lenne. Ahhoz, hogy a Petőfi Tsz-ben pártszervezetet alakítsanak, még nincsenek meg a feltételek, de várják a külső segítséget. Nem is nélkülözhetik azt továbbra sem, hiszen a megszilárditás sem kisebb feladat, mint a megszervezés volt. A községi pártszervezet sokat tehet azért, hogy a termelőszövetkezet kisebb-nagyobb belső problémái is megoldódjanak. És mi a helyzet e tekintetben az Újélet Tsz-ben? Beszélgetés közben érkezett meg a határból Dégi István elvtárs, a községi tanács és egyszemélyben az Újélet Termelőszövetkezet elnöke. — A mi termelőszövetkezetünkben — mondotta Dégi elvtárs, — hárman vagyunk párttagok. Meg lehetne alakítani a pártszervezetet, de várunk még, nem tartjuk időszerűnek, hátha nem jól fogadja a tsz tagsága. Hát ez egy kicsit különös álláspont, akárhogy is gondolkozik rajta az ember. Ugyanis a tsz tagsága, amíg egyéni parasztok voltak is, a párt szavát várták, s amikor az megmutatta a jövőt, éppen a párt szavára hallgatva léptek a szocialista gazdálkodás útjára. S az Újélet tagsága legalább olyan lelkes bizakodással dolgozik már új életük formálásán, legalább olyan energiával kovácsolják jövőjüket, mint más új termelőszövetkezet kollektívája. Hogyne vennék szívesen, ha ebben a törekvésükben jóbarátra, következetes segítő társra találnának a pártszervezetben, a kommunistákban. Hiszen az új tsz-tagok nagy tábora mindenütt azon a véleményen van, hogy „ha idáig elvezettetek bennünket, akkor álljatok itt mellettünk, vagy inkább menjetek előttünk, vezessetek tovább bennünket ezen a megkezdett úton, hiszen ti kommunisták mégis csak jártasabbak vagytok ebben”. Ezt egy középparasztból lett tsz-tagtól hallottuk nemrég, ami minden kommentár nélkül kifejezi, összefoglalja a termelőszövetkezeti parasztság döntő többségének véleményét. Éppen ezért bátran kimondhatjuk: nemcsak hogy nem időszerűtlen, hanem a fejlődés, az élet napirenden lévő követelménye a tsz-pártszervezetek megalakítása — főleg ahol ehhez a feltétel is megvan — és megerősítése, ahol már megalakult. Az ugyanis nagyon jó dolog, hogy szép terveket alkottak jövőjük megalapozásához, hogy 50 —100 hold cukorrépát, két háromszáz hold kukoricát vetnek M 5-ösből, meg Óvári 5-ösből, azután 50—100 férőhelyes istállót építenek és sorolhatnánk vég nélkül a nagyüzemi gazdálkodás megannyi jellemző vonását. De ez önmagában félmunka. Mert a nagyüzemi, helyesebben a szocialista nagyüzemi gazdálkodáshoz az is kell, hogy az emberek nézzenek túl a 10—20 hold föld, a tél, vagy egy hold szőlő határán. Szélesedjen látókörük az 1000—2000 hold határáig és azon is túl, mert a jövőjük, boldogulásuk most már ezen nyugszik. S ehhez nélkülözhetetlen továbbra is a politikai felvilágosító munka, a párt szava. Ez pedig a pártszervezeten, a kommunistákon keresztül érvényesülhet elsősorban, Soponyán is, máshol is. Az új győzelemre segítése nem könnyű, de hálás feladat, mert mindig a régi marad alul. S ezt előbb vagy utóbb méltányolják azok, akiknek boldogulásáért, felemelkedéséért mindenkor a kommunisták vállalták a legnehezebb harcot is. Ebben a munkában minden, ami a fejlődést, ha csak egy lépéssel is elősegíti — időszerű. Dege György 3. oldal. Április 10-ig befejezik a tavaszi szántást a gépállomások Megyénk gépállomásai jó ütemben végzik a tavaszi munkákat. A jelek szerint a szántást a móri, etyeki és a csákvári gépállomás kivételével, ahol később tavaszodott, április 10-ig befejezik. A gépállomásokon az utóbbi időben jelentősen megjavult a szervezés, fokozódott a szakértelmen alapuló lelkiismeretes, pontos munka, a gépkihasználás és a meghibásodás megelőzésére, a hiba gyors megjavítására irányuló törekvés. A megyei igazgatóság a jövőben méginkább kiterjeszteni kívánja azt a gyakorlatot, hogy tsz-ekben dolgozó traktorosok a közös gazdaságoknak is tagjai legyenek, így megteremtődik a feltétele a minőségi és mennyiségi munka további javulásának, mert a traktor-- k an"""f" érdekeltek lesznek a tsz-eknek végzett munkájukban. A Gépállomások Megyei Igazgatóságának másik törekvése az, hogy a tsz-ekben, dolgozó traktorosok brigádvezetői valamennyien kiváló agronómusok legyenek, hogysegítséget nyújthassanak a tsz-eknek, a gazdálkodás munkamenetének, üzemszervezésének megteremtésében, irányításában. A kőből,vasból épített kulisszák között Vidám karaván indult el március 28-án délelőtt, hogy látogatást tegyen az Általános Mechanikai Gépgyárban. Az ismert „Déryné Színház” jelzésű „családi” busz vitte magával két művészcsoportját arra a színpadra, ahol más ritmust ver a munka, más jelmezt hord a munkás. Mégis hazamentek, mert hiszen a művész ma igazi, húsból-vérből való embert ábrázol a világot jelentő deszkákon. Persze azért volt egy kis bizonytalansági érzésük: vajon nem mondják-e azok a kék overallos emberek, hogy no, ha itt vannak, akkor fogják meg egy kicsit ezt a hegesztőpisztolyt, vagy éppen a kéziköszörűt! Kiss Sándor, a Déryné Színház megyei titkára, Orbán Leó és Csúry Klára a két művészcsoport vezetői nyomában léptek be a vendégek a szerelőcsarnokba. Olyan égzengés fogadta a tapshoz szokott „közönséget", hogy az első pillanatokban a földbe gyökerezett a lábuk. De csak rövid időre, mert vonzotta magához mindannyiukat az az idegen világ, amely annyira más mint az utca, mint a város kőrengetege. Itt-ott egy pillanatra homlokra tolódott a sötét szemüveg, halk pattanással nyelte vissza lángnyelvét a hegesztőpisztoly, vagy üresen pörgött a fúró, amíg a gyári ember szemrevételezte kedvenceit ... Homoki János is nyilván elhatározta, hogy futballrajongó létére, két meccs között csak beiktat programjába egy-egy színházi estét, mert így illik, ha már Csala Zsuzsa olyan közel * mer menni ahhoz a még félmeztelen bomba autóbusztesthez! Csúry Klára, az egyik művészcsoport vezetője meg éppenséggel „hazajött". A szakértő szemével nézeget körül a műhelycsarnokban. Valamikor az Ikarusnál dolgozott a tervosztályon, és nem hiszem, hogy némi nosztalgiát ne érezzen itt a régi és ismerős szagok és hangok világában. Egyszer csak eltűnik az egész vendégsereg. Hiába, evés közben jön meg az étvágy! Egy szeizmikus mérőkocsi hatalmas gyomra nyelte el az egész társulatot szőröstől bőröstől, azaz Mágnásostól és Miskástól, alig lehet őket kicsalogatni belőle. — Csodálatos dolog a munka. Az ember, aki annyi mindent teremti — lelkendezik• Bársony Anikó, és a szemeiben benne él az a sok csoda, amelyet majd bizonyosan beleépít a színpad világába. A színész nagyon szorgalmas ember. Ha nem az, akkor nem sokáig koptatja a deszkákat. A vendégek pedig nagyon szeretik a hivatásukat, és tanulmányt lehetne arról írni, hogy mennyire egyformán tanulják a gépet és az embert. Ez az első testületi látogatásuk, de magától értetődőnek tartják, hogy ezt a stúdiumot sokszor és gyakran meg kell ismételni. Sághy István már látott üzemet, sőt a kiskállói termelőszövetkezetben is eltöltött egy kellemes és tanulságos napot, mély meggyőződéssel mondja: — Lehetetlen jó színészi munkát nyújtani, ha az ember nem kerül testközelségbe a munkásokkal ... • A téren már gyülekezik a tömeg, s körülveszik őket az üzembeli „kollégák”, a munkások színjátszógárdistái. Tudom, hogy legszívesebben megszöktetnék, valamennyit elbújnának valahová velük, hogy a sminkművészettől a kacsintásig minden „titkot” kiszedjenek belőlük afféle baráti munkamódszerátadás keretében. De nem lehet, mert ,a szónok most arról beszél, hogy miért kapta meg ez az üzem minden munkása a 26 havi fizetésének megfelelő nyereségrészesedést, emellett minden üzemrészleg összesen 154 000 forint jutalmat oszt szét munkásainak Művészeink egymásra néznek azután a mellettük álló munkátokra; ez a tekintet is felér egy vastapssal. De ki is robban, amikor az igazgató bejelezi, hogy a romos Vörösmarty Színház újjáépítéséhez hatvanezer forinttal járult hozzá az ■ üzem munkáskollektívája. Szép volt ez a találkozás, a kultúra munkásai találkoztak az anyag formálóival. Megértették egymást. Bartha Tibor A múlt év eredményeiről, az idei feladatokról, a termelőszövetkezetek segítéséről, a munkaverseny lehetőségeiről nyilatkozik Tilingerózsef a Fejér megyei Tatarozó-, Építő- és Szerelőipari Vállalat igazgatója A Fejér megyei Tatarozó-, Építő- és Szerelőipari Vállalat dolgozóira nagy feladat hárul. Jelentősen gyorsíthatják a falusi építkezéseket és jobbára az ő vállukon nyugszik Székesfehérvár régi lakóházainak felújítása is. Felkerestük Tilinger József elvtársat, a vállalat igazgatóját, aki kérdéseinkre az alábbi nyilatkozatot adta. — Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy az elmúlt esztendőben munkásaink, műszaki és adminisztratív dolgozóink derekasan helytálltak a termelésben. Igaz, hogy a Szerelőipari Vállalattal való összevonás kissé felborította a tervszerűséget, de ma már rendes kerékvágásban haladunk. A múlt évi tervünket lényegesen túlteljesítettük és ennek eredményeként a vállalat dolgozói között 228.000 forint nyereségrészesedést osztottunk szét. Az idén sokkal nagyobb programot kell végrehajtanunk, mint 1958-ban. Ezt követeli tőlünk a gyorsan fejlődő ország, a megnövekedett igények maradéktalan kielégítése, pártunk politikája. Hogy csak egy számmal érzékeltessem a vállalatunkra háruló feladatot: a kapacitáshoz képest 50 százalékkal kell többet termünk ebben az esztendőben. S ez több millióval jelent többet a múlt évhez viszonyítva. Éppen ezért a mi munkánkat nagyon hátráltatja a kései hitelnyitás. Felügyeleti szervünk csak áprilisban nyitja meg számunkra a hitelt, addig jelentősebben nem tudunk hozzáfogni a feladatok végrehajtáshoz. — Igaz, most sem tétlenkedünk — folytatta Tilinger elvtárs — több iskolát építünk és azokat a szeptemberi tanévnyitásig át is adjuk. Pákozdon már vakolják a falakat, a jenei iskola jövő héten tető alá kerül, a szabadbattyáni iskolát már falazzák, jól haladnak a füles építkezésen is. Ezenkívül további iskolák, lakások, mezőgazdasági objektumok építése szerepel tervünkben. Székesfehérváron az eddigiekhez képest nagyobb ütemben folytatjuk a régi épületek tatarozását, felújítását, átalakítását. A termelőszövetkezetek segítéséről a vállalat igazgatója ezeket mondotta: — A vállalat kommunistái segítik a termelőszövetkezeti mozgalom fellendítését. A Tordason alakult két termelőszövetkezet tagságát a jövőben is támogatni kívánják. E cél érdekében már megalakult egy építő brigád, amely kőművesekből, asztalosokból, ácsokból, szerelőkből áll. A brigád tagjai szabad szombaton és vasárnap társadalmi munkában segítik a tsz-ek építekezéseit. Egy műszakiakból álló brigád is alakult, amelynek tagjai az adminisztratív munkában, a tervezésben, tanácsadásban munkálkodnak. — Munkánk sikeréhez nagyban hozzájárult a vállalat pártos szakszervezetének hathatós támogatása. Rendszeresen résztvesznek a vezetőségi üléseken, ahol megbeszélik a soronlévő teendőket. Kicsi a mi vállalatunk, a pártszervezet is kicsi, de erős, mert összefogunk s ez erőnket megsokszorozza. Sok nehézség akad munkaközben s ilyenkor mindig kérem a kommunisták, a szakszervezeti aktivisták segítségét, s ők mindent elkövetnek, hogy a lehetőségekhez képest áthidaljuk a nehézségeket. Ezek közé tartozik például, hogy kevés a szállítási eszköz, hiányos az anyagellátás. Pedig ezen segíteni kell, mert csak úgy tudjuk idén is becsülettel teljesíteni tervünket. És hogy még sikeresebb legyen törekvésünk, most tárgyaljuk majd meg a Központi Bizottság március 6-i határozatát és felmérjük, mit tudnánk tenni a munkaverseny fellendítése érdekében, hisz arra minden adottságunk megvan. Azt akarjuk, hogy az idei termelési eredmények alapján jövőre még több nyereséget oszthassunk. És hogy ezt megvalósíthassuk, legfőbb eszköznek a munkaversenyt tartjuk — fejezte be nyilatkozatát Tilinger József elvtárs. O. T.