Fejér Megyei Hirlap, 1960. január (5/16. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
*. oldal. ÉVVÉrelLÁTOGATÁS a Vadásztöltény gyárban A Vadásztöltény gyár dolgozói 1959-ben minden tudásukkal igyekeztek végrehajtani a párt- és kormányhatározatokat. Számos bizonyíték van erre: teljesítették tervüket, jól alakultak munkájuk nyomán a termelési mutatók. Az éves feladatok teljesítése mellett arra is jutott erejükből, hogy számos újdonsággal lepjék meg a vásárlóközönséget. Utoljára látogattunk el 1959-ben a nagy gyárba, az év utolsó napján. A második portán nagy a forgalom. Ki az iroda felé fekszik, ki pedig onnan jön. Közben gépkocsik dudálnak a kapu előtt, siet mindenki. Besze Ferenc, ez az idős munkásember már hat éve teljesít szolgálatot a rendészeti osztályon. Törzsőrmester. A kapu felé siet, hogy megnyissa a „sorompót”, egy rakomány televízió hagyja el a gyárat. Alig jut idő vele beszélni egy kicsit. — Az a feladatunk, hogy óvjuk a társadalmi tulajdont és eljárjunk azokkal szemben, akik vétenek ellene. De nemcsak eréllyel, szigorral, hanem jó szóval is igyekszünk átformálni az emberek tudatát. Elérünk majd oda is egyszer, hogy a közös tulajdont is sajátjának tekinti mindenki. 1959-ben jóval kevesebb volt az eltulajdonítás, mint 1958- ban. Jövőre biztos még kevesebb lesz. Tizen vannak a szerszámüzem kés ciklusában: Kobrányi István csoportvezető, Kovács Ferenc brigádvezető és a többiek, Dombi György, Szijjártó Ferenc, Pereces István, Major Ferenc, Kóger János, Sturcz László, Bakos János, Lóránt Ferenc és Geller Lászlóné. A brigádvezető örömmel újságolja, hogy eleget tettek a takarékossági határozatnak. Egy leszúrókést vesz a kezébe. — Nézze ezt a kést, elég gyorsan kopik, méreten alul nem használhatják. Elhasználódás után a múltban eldobtuk, most újra kovácsoljuk és vagy kisebb méretű leszúrókést, vagy oldalasat készítünk belőle. Körülnéz, egy másik szerszám után nyúl. — Nagymennyiségű gyors acélt takarítunk meg azzal, hogy ezt a részt, amit a fejbe fognak, egyszerű vasból készítjük. Ehhez tompa hegesztéssel „odaragasztjuk” a gyors acélt. Legalább 600 darab ilyen, s mindenfajta kést készítünk egy hónap alatt. Novemberben 8 228, októberben pedig 6 778 forintot takarítottunk meg. — Azt mondják, — teszi hozzá szerényen — mi lettünk az elsők a brigádok közti vetélkedésben. A pártbizottság helyiségében Szalai Lajos elvtárs, a pártbizottság titkára néhány kommunistával beszélgetett. Amikor megtudja, hogy mi járatban vagyunk, így szól: — Volna egy kérésem. Minden emberrel külön-külön nem tudunk beszélni, írja meg az újságban a pártbizottság, a vállalat vezetőség és az üzemi bizottság jó kívánságait. Az újságot olvassák a munkások .. . — És mit írjunk? — Köszönjük a párt nevében az egész gyári kollektíva jó munkáját. Tíz nappal a határidő előtt teljesítettük az éves tervet, a munkások, technikusok, mérnökök, adminisztratív dolgozók ezzel is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nép életszínvonala fokozatosan növekedjen, gyorsabb ütemben haladjunk a szocializmus építésében. További jó munkát, erőt, egészséget kívánunk, eredményekben gazdag új esztendőt. O. T. Nagy tettek esztendeje A Pravda szilveszteri számának vezércikke visszapillant az elmúlt év eredményeire, és az új, 1960- as esztendő távlatait vázolja fel. A szovjet nép és a baráti szocialista országok népei számára a nagy tettek éve volt 1959. Miég szilárdabbá vált a szocialista országok közössége, új magaslatokat ért el gazdasági és kulturális életük, emelkedett a dolgozók életszínvonala. A szovjet nép kiemelkedő győzelmeket aratott az óévben — jóval a határidő előtt sikerült befejezni az évi tervet, a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó termést takarítottak be, ugrásszerűen emelkedett az állattenyésztés hozama, a hústermelés. Három szovjet űrrakéta repült fel az óévben. Bővült az atomenergia békés alkalmazása, kifutott a tengerre a Lenin atom jégtörő. Az új évben a Szovjetunió újabb nagy lépéssel jut közelebb gazdasági főfeladatának teljesítéséhez. 1960-ban megteremtjük a hétéves terv határidő előtti teljesítésének alapját. A cikk részletesen, ismerteti az 1960. évi tervfeladatokat, majd megállapítja: a szovjet nép, akárcsak az egész haladó emberiség, reméli, hogy az új évben a népek következetesen és állhatatosan küzdeni fognak az új háború veszélye ellen, a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a világbéke megteremtéséért. Hruscsov amerikai útja szemléltetően megmutatta, mennyire megnövekedett a Szovjetunió nemzetközi tekintélye, milyen népszerű és elismert lett a szovjet külpolitika a népek szemében... A szovjet emberek nagy reményeket fűznek a közelgő csúcsértekezlethez. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Az elmaradóhoz... Ám, hát elválunk... Nem én hagylak el, te nem jösz velem. Te nem követsz , te maradsz el. Én előre megyek. Közben mindig arra gondolok: milyen szép vagy, milyen nagyszerű vagy! Munkában, gondolatban együtt voltunk, amikor a világon csodálatos dolgok történtek. A föld körül keringő szputnyikok nyomán felröppent az 1ső Lunyik. Ez a soha nem álmodott rakétamadár kitört földünk vonzóköréből, s túl süvített az öreg Holdon. Szeptemberben új izgalomba estünk: szárnyra kelt a Il-ik Lunyik és repült-repült, amíg csaknem négyszázezer kilométer után fészket rakott a Holdon. Még meg sem pihenhetett égi fészektartóján, s utána süvíti it a Ht. Nem-nem!... ennek nem fészekrakás volt a hivatása, neki fényképezés. Körül szállni, körül vizsgálni a Holdat, a titkiit fényképezni, felderíteni. Aztán hozzánk, földi emberekhez továbbítani a páratlan felfedezéseket; megmutatni, hogy mire képes az alkotásban, vállalkozásban szabadon mozgó, hittel cselekvő ember. S tudtuk te is, és én is, , hogy e Keletről indult madarak szárnyrakelésükkel, felröppenésükkel jeleznek valamimit. Valami olyat, mint a tél után hazatérő gólyák. Tavaszta világtörténelemben, valami gyönyörűségesen szén tavaszt, a közelgő tartós békét... - haladtunk együtt a földön is. A szovjet ember hazájába invitálta más ország népeit, vezetőit. Mac Millan, angol miniszterelnök repülőgépbe ült és ellátogatott Moszkvába. Hruscsov elvtárs, a szovjet nép vezetője vendégszeretőn, bátorítón fogadta, s néhány hónappal később a csodálkozó óceánok felett ő repült át az amerikai név hazájába. A televízióból láttuk, hogy ott egy amerikai munkás szivarral kínálta, ő viszont a karjáról lecsatolt órát ajándékozta oda, hogy ismerősének az mutassa az időt. S most ismét nagyot roppant az ellenségeskedők dermesztősege: a nemzetközi látogatások vándorútját járó államférfiak kitűzték a csúcstalálkozót. Itthon?... Itthon novemberben-decemberben mi is találkozót tartottunk. Munkástalálkozót, kommunistát, a kongresszust. Visszanéztünk innét a megtett útra, a leküzdött akadályokra, az elért magaslatokról előre is néztünk a biztató, hívogató csillogásba. Lám, ezt mind együtt éltük át. Most szakítunk, nem az én akaratomból. Elmaradtál, nem követsz utamon, csak a szelíd, reménykeltett, ígéretes emlékeid, meg a szépséged, ígéreteid, amelyek immár a béke osztatlan óhajtásába forrasztják az egész világot. Mintha Nyugaton is az amerikai munkás szovjet órája mutatná az időt is ezek a drága ajándékaid nekem, mindenkinek, te kedves elmaradt 1959... — h — MM László Péntek, 1990. január 1. fó Vécumi Épülő, szépülő városunkban csillogóbbak, fényesebbek lettek az éjszakák az elmúlt évben. A játszótér nappal gyermekörömtől hangos, pezseg az élet, s a csendes esti hangulatban, új színt kapnak a környező házak falai, a fák koronái, az elárvult padok fényözönben fürdenek. Munkából hazaigyekvők, ha a buszt várják, ismerősök, ha találkoznak, szívesen állnak meg néhány szóra az ezüstös fényű kandelláber alatt. Örülnek, mint ahogy az ember örül, ha új ruhába öltözik, hisz az utcák, terek esti fényei ezt az érzést váltják ki az emberekben.