Fejér Megyei Hírlap, 1960. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-01 / 232. szám
2. oldal. Miért nem akarják egyesek a semleges országokat is bevonni a leszerelési tárgyalásokba? N. Sz. Hruscsov, a szovjet kormány nevében az ENSZ közgyűlésének 15. ülésszakán javasolta, hogy a rendkívül fontos leszerelési tárgyalásokba vonják be a semleges országok csoportját is. India, Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana s Mexikó például megfelelően képviselik azokat az országokat, amelyek nem csatlakoznak a két szembenálló hatalmi csoport egyikéhez sem. Ellenvetések — úgy látszik — akadnak. A szovjet javaslat ugyanis vegyes fogadtatásra talált. Különösen az ázsiai, afrikai s latin-amerikai országok üdvözlik ezt a szovjet javaslatot. Úgy tekintik ezt a javaslatot, mint elismerést a gyarmati iga alól viszonylag nemrég felszabadult új országok iránt. Másrészt sok diplomata s kommentátor egyetért abban, hogy állami érdekeiknél, s gazdag tapasztalataiknál fogva a semleges orságok értékesen járulhatnak hozzá a leszerelési tárgyalások sikeréhez. Ez az utóbbi érv uralkodik a szovjet javaslatra vonatkozó pozitív visszhangokban. A nyugati országok kormányainak hivatalos állásfoglalása még nem ismeretes. Nyilván Washington állásfoglalását várják. Amíg a diplomaták hallgatnak, beszélnek helyettük a nyugati országok befolyásos lapjai. Az amerikai, az angol s a franciai sajtó jelentős része feltűnő összhangban kampányt indított a javaslat ellen. A New York Times például „bonyolult technikai problémákra” hivatkozik, amelyek állítólag akadályozzák a semlegesek bevonását a leszerelési tárgyalásokba. „A nyugati képviselők — állítja a lap — nagy nehézségeket látnak a szovjet tervben”. Ilyen nehézségnek tartják például azt, hogy „a kis országok esetleg nem tudják az elhúzódó tárgyalásokon szükséges szakembereket s kisegítő személyzet eltartását vállalni”. A lap határozottan arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fiszerelési tárgyalások folytatása a nagyhatalmak kiváltsága, majd megjósolja, hogy az ENSZ közgyűlése jelenlegi ülésszakának határozataitól függetlenül ismét hosszantartó, kimerítő tárgyalásokra kell számítani. Vajon honnan ez a meggyőződés? Vajon nem abból ered-e, hogy a washingtoni befolyásos körök továbbra is a leszerelés szabotálásának régi álláspontján tartanak ki. Számos nyugati lap s hírügynökség tudósításaiból s kommentárjaiból kitűnik. Nyugaton irtóznak a gondolattól is, hogy a semleges országok hallatják majd hangjukat a leszerelési bizottságban. Stuart Hensley amerikai szemleíró azt állítja, hogy „a semlegesek bekapcsolása nem segíti a nagyhatalmakat a megegyezésben, sőt még jobban megnehezíti a tárgyalásokat”. Ugyan miért? A New York Times elég világos választ ad erre a kérdésre, s azt írja, hogy a semleges országok bevonása ellen emelt kifogásokat főként azzal az aggodalommal lehet megmagyarázni, hogy ezek az államok „a szovjet javaslatokat fogják támogatni”. Ezek az országok, szocialista s semleges országok, együttvéve a földkerekség lakosságának túlnyomó többségét alkotják s ez olyan tény, amelyet senki sem tud cáfolni. Ezek után lehet hinni a NATO-országok vezetőinek, amikor azt hajtogatják, hogy ők is akarják a leszerelést? / nái+ifrei "ZáTankiniR. YTÄTETTW 1 roU ttrtománuar Dkmawi WS*) & É11* k‘Afaanhitán, W-Dé/nemm, i-rrSft. HrJ&ems«. u-tie&rek T.-Jhaifä/a, VtoX-mnamiBemo/mX/HttsKärt X SUra tatjai Imperi&rt« kaim . Mmjtfijnontok * FF.JfíR MEGYEI HÍRT,AP Szombat, 1960. október 1. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága szeptember 9-én ülést tartott. Az ülés után közzétett nyilatkozatában a Politikai Bizottság elítéli a francia kormány gazdasági és szociális politikáját, amely a monopóliumok politikája s feladata, hogy maximális nyereséget, s maximális kiváltságokat biztosítson a monopóliumoknak. A fegyverkezési program végrehajtása s az algériai háború folytatása érdekében újabb s újabb terheket rónak a lakosság minden rétegére, kivéve a nagytőkéseket. Különösen súlyos csapásokat mérnek a munkásosztályra, az alkalmazottakra, a kis- és középparasztokra, a kiskereskedőkre, és a kisiparosokra, az állami tisztviselőkre, a kisvállalkozókra. A Francia Kommunista Párt helyesli s támogatja a francia kommunista ifjúság lánglelkű harcát a 18 éves fiatalok bevonultatása, csapatok Algériába küldése ellen, illetve a tárgyalásokért, az algériai békéért. A Francia Kommunista Párt helyesli a békeharcosok mozgalmát, amely elhatározta, hogy nagyarányú tüntetéseket szervez s követeli a tárgyalásokat, a tényleges önrendelkezést, a békét Algériában. Macmillan beszéde Firieda Kantorowicz, az ADN New York-i különtudósítója írja: Nemzetközi sajtókörökben csalódást okozott Macmillan angol miniszterelnöknek csütörtökön az ENSZ-közgyűlésen elhangzott beszéde. A miniszterelnöknek a leszerelés kérdéséről szóló fejtegetései nem voltak egyebek a már ismert nyugati álláspont megismétlésénél. A Nyugat előbb akar ellenőrzést s megfigyelést a tényleges leszerelési tárgyalásoknál. Nyugati újságíró körökben nemtetszést szült az is, hogy ,az angol miniszterelnök a nyugatnémet atomfelfegyverzés védelmezőjeként lépett fel. A Humanité hasábjain Pierre Courtade Macmillan beszédével foglalkozva rámutat, hogy a brit kormányfő beszédei általában sokkal kevésbé jelentősek, mint a magánbeszélgetések során tett kijelentései. Végleges ítéletet nem lehet alkotni a közgyűésen elhangzott felszólalása nyomán. Azt lehet gondolni, hogy folyosói közvetítő tevékenysége sem teljesen vág egybe nyilvános állásfoglalásaival. Ha azonban úgy jött Macmillan New Yorkba, mint közvetítő, a közgyűlésen elmondott beszéde bizonyára nem fogja megkönnyíteni feladatát. Courtade különösen kiemeli, hogy Macmillan Adenauer védőügyvédjeként jelentkezett. Courtade ezután hangsúlyozza, anyi bizonyos: a Szovjetunió, aöbbi szocialista állam — különösen pedig Németország szomzédai — nem fogják megengedni, hogy bárki is játsszék a német militarizmus kérdésével, csalódást keltett London. A Guardian ENSZ-tudósítója megállpítja, hogy a rendíthetetlenül nyugodt, előkelő, simulékony Macmillan nem volt éppen földreszállt próféta, beszéde nem lelkesített, nem volt forradalmi horderejű megnyilatkozás, csupán védte az angol és a" nyugati álláspontot. Jelentősége mindössze abban van, hogy a hidegháború ostoba voltát hangoztatta — írja a lap. Az erősen jobboldali Daily Mail szerint Adenauernak különös oka van rá, hogy elégedett legyen, mert Macmillan védte Nyugat-Németország ügyét. A Times kételkedve kérdi, vajon a Macmillan javasolta szakértői bizottság képes-e politikai hátsó gondolatok nélkül megtalálni a súlyos problémák megoldását. A laoszi válság A Hátsó-Indiai félszigeten fekszik a 236 800 négyzetkilométer nagyságú, 1,7 millió lakosú laoszi királyság. Szomszédai egyrészt a szocialista tábor két tagja: Kína és a Vietnami Demokratikus Köztársaság, másrészről semleges politikát folytató antiimperialista államok Burma és Kambodzsa, valamint a Délkelet-Ázsiai agresszív imperialista katonai tömb (a SEATO) egyik prominens képviselője Thaiföld és az USA-val katonai szövetségben levő Dél-Vietnam. Amint a térképen látható, Laosz földrajzi helyzetének következtében — Burmát és Kambodzsát összekötve — úgynevezett „semleges’* folyosót alkot Thaiföld és az ázsiai népi demokráciák között, valamint a két imperialista csatlós országot Dél-Vietnamot és Thaiföldet elválasztja egymástól. A semleges politikát folytató laoszi kormány megdöntésére imperialista sugalmazásra Dél-Laoszban Savannakhet központtal reakciós lázadás tört ki. A thaiföldi kormány által támogatott lázadó katonai egységek támadást indítottak Vientiane, az ország fővárosa ellen, azonban csapataik Paksane mellett vereséget szenvedtek. A főtérkép, valamint Ázsia áttekintő térképének (lásd lent) jelmagyarázata: 1. Ázsiai népi demokratikus országok. 2. Aktív semleges politikát folytató antiimperialista nemzeti államok. 3. Az Amerikai Egyesült Államokkal katonai szövetséget alkotó ázsiai országok. 4. Imperialista országok gyarmatai és Tajvan szigete (az USA katonai megszállása alatt). ^ ____ Hruscsov találkozott Gomulkával A Szovjetunió miniszterelnöke mellé rendelt sajtócsoport közli: A szeptember 9-én a Szovjetunió ENSZ-képviseletének a Park Avenauen levő székhelyén N. Sz. Hruscsov, az ENSZ közgyűlésének ülésszakán részvevő szovjet küldöttség vezetője találkozott W. Gomulkával, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetőjével. A szívélyes baráti légkörben lefolyt megbeszélésen kicserélték véleményüket a közgyűlés munkájáról s egyes nemzeközi kérdésekről. Ünnepségek Nigériában Lagosban ünnepi felvonulásokat rendeztek a Nigéria Államszövetség függetlenségének küszöbönálló kikiáltása alkalmából. Az ünnepségeken több ezer ember, köztük miniszterek, parlamenti képviselők, külföldi küldöttségek vettek részt. Az ünnepség végén nagy lelkesedéssel első ízben énekelték el Nigéria nemzeti himnuszát. S. M. Arucsunjan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökhelyettese, az ünnepségekre érkezett szovjet küldöttség vezetője szerda este felkereste Mallam Maltama Sule bányaipari minisztert s Mallam Shehu Shayeri gazdaságügyi minisztert. A baráti beszélgetés során érintették a két ország jövendő gazdasági kapcsolatainak kérdését Interjú néhány ENSZ-küldöttség vezetőjével „A világ egy napjáról 66 „A világ egy napja” című könyv második kötetének kiadásával kapcsolatban az Izvesztyija New York-i tudósítói meg■ ) kérték az ENSZ közgyűlés 15. ülésszakán résztvevő néhány küldöttség vezetőjét, mondják el gondolataikat s benyomásaikat erről a napról. Todor Zsivkov: Midőn 25 évvel ezelőtt Maxim Gorkij, a ■ nagy proletáríró szerkesztésében megjelent az első kötet, a Szovjetunió volt az egyedüli szocialista állam a kapitalista tengerben. A Szovjetuniónak azonban akkor is voltak hűséges s odaadó barátai. A bolgár nép a Szovjetuniót, a szovjet népet mindig legközelebbi, igen kedves barátjának tekintette. Szentül őriztük a bolgár—szovjet barátságot a fasiszta rabság súlyos esztendeiben is. Milyen mélyreható forradalmi változások mentek végbe az elmúlt 5 esztendőben a világon? Most, midőn ,,A világ egy napja” második kötetét sajtó alá rendezik, a Szovjetunió már nincs egyedül. A szocializmus hatalmas s legyőzhetetlen világrendszerré fejlődött, amely döntő hatást gyakorol a világ, az emberiség sorsára. Kádár János: A nemzetközi élet eseményei rendkívül érdekesen fejlődnek. Ezt többek között igazolja az is, hogy az Izvesztyija tudósítója ma New Yorkban keresett fel engem. Az a véleményünk, hogy a békéért, a leszerelésért folyó harc szempontjából a földkerekségen s az Egyesült Nemzetek Szervezetében egyre kedvezőbbé válik a helyzet. A magyar küldöttség készül, hogy népünk megbízása alapján a közgyűlésen kifejtsük véleményünket a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, valamint más, számunkra fontos kérdésekről. Tőlünk telhetően arra törekszünk, hogy előmozdítsuk a közgyűlés 15. ülésszakának munkáját. Ami New York városát illeti, a velünk szemben életbe léptetett méltatlan korlátozások miatt, csak igen keveset tudnak mondani róla. Befejezésül, kérem, tolmácsolja forró üdvözletünket az Izvesztyija olvasóinak, az egész szovjet népnek. Gheorghe-Gheorghiu Hej: Negyedszázad — egész korszak az emberiség életében. Viharos időszak volt ez. Ez alatt az idő alatt országunk arculata teljesen megváltozott. 1935-ben Románia gazdasági s kulturális téren elmaradott ország volt, a kommunistákat akik a demokráciáért, a haladásért, a nemzeti függetlenségért s a Szovjetunióval való barátságért harcoltak, kegyetlenül üldözték. Számomra ez az esztendő egyike volt azoknak a hosszú éveknek, amelyeket a forradalmi munkásmozgalom más részvevőivel együtt börtönben töltöttem 1960. szeptember 27-én itt vagyunk New Yorkban, ahol a Román Népköztársaság küldöttsége a Szovjetunió s a többi szocialista ország küldöttségeivel vállvetve harcol a békéért, az általános s teljes leszerelésért, a századunkra nézve szégyenletes gyarmatosító rendszer megszüntetéséért Negyedszázaddal ezelőtt a Szovjetunió az egyetlen szocialista ország. Ma fennáll a szocializmus világtábora, amely döntő befolyást gyakorol a nemzetközi események alakulására. Az emberiség nem topog egyhelyben, a szocializmus felé halad, valamennyi nép örök békéje felé s nincs a földön olyan erő, amely meg tudja állítani ezt a feltartóztathatatlan előrehaladást.