Fejér Megyei Hírlap, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
f Péntek, 1965. január . Új boltok Rövidesen csaktocsánatokkal gazdagodik Székesfehérvár. Lekerült az állványzat, szabaddá vált az út az átalakítás, építés alatt álló Március 15 utcai porcelánbolt előtt. Mint az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál elmondották, január végén átadják a forgalomnak az újjá alakított porcelánboltot, amelynek berendezése is minden tekintetben a vásárlók kényelmét szolgálja majd, s az első olyan iparcikket árusító bolt lesz Székesfehérváron, amely szabadpolcos, önkiválasztó rendszerű. A napokban kezdtek hozzá a Március 15 utcai vasműszaki bolt tatarozásához, amelyet részben önkiválasztó rendszerűvé alakítanak át, s terv szerint január második felében adnak át újra a forgalomnak. A két bolt átadása után kezdenek hozzá a Március 15 utca és a Juhász Gyula utca sarkán lévő férfi divatáru bolt kibővítéséhez, ahol nagyobb vevőtér, bővebb választék áll majd a vásárlók rendelkezésére. Először is boldog új évet kívánok, kedves Szerkesztő Úr, azt, hogy az új évben minden terve sikerrel záródjon ... Apropó terv! Furcsa dörög ez a terv és általában a tervszerűség, s ha nem zavarok, néhány tapasztalatomat kipakolom az asztalára, ha már így jött ki a lépés. Volt ugyebár néhány tervünk, s ezidáig azt hittem,jfthogy ezekből tanultunk is. Aztán olvasom az egyik napilapban az aforizmát, miszerint: „némelyik embernek húsz év kell ahhoz, hogy egy ötéves terv lényegét megértse”. Hát ez a baj kedves Szerkesztő Úr! Az hogy sokan vannak és vagyunk, akiknek még az eltelt húsz év sem volt elég. Hiszen itt van mindjárt az építőipar. Újévkor kérdem a sógoromat, aki főmérnök egy építőipari vállalatnál, hogy hány lakást építenek az idén. Csak a fejét rázza, mivelhogy még nem tudja. Mire mondom én, hogy hogy-hogy nem tudod, amikor már augusztusban azért éjszakáztál, hogy az 1965 évi anyagigénylést összeállítsd! Erre mondja a rokon, hogy az más! De minthogy az más? Más az anyagigénylés és ellátási terv és más az is, hogy mire lesz felhasználva? Azt mondja, hogy igen. Mire és én... ! Egyszóval összerúgtuk a port, mert ilyen tréfát csak április elsején tűr el az ember — mondom én, mire a főmérnök azt mondja, hogy w wwwwwwwwww/ A Novoszid hírügynökség ez év végén néhány kérdést intézett a szovjet űrhajósokhoz. Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, Pavel Popovics, Andrijan Nyikolajev, Vlagyimir Komarov és Konsztantyin Feotyisztov — a Szovjetunió hősei — szívesen válaszoltak. Arra a kérdésre, hogy „Mit tart az 1964-es év legjelentősebb eseményének az űrhajózás terén”, mind az öten a „Voszhod” többszemélyes űrhajó felbocsátását emelték ki. Vlagyimir Komarov megemlítette még a „Ranger—7” amerikai mesterséges hold sikerét, a Holdról készített közeli felvételek Földre történt továbbítását. A második kérdéssel kapcsolatban már inkább megoszlott az űrhajósok véleménye. Így például Valentyina Nyikolajevna Tyereskova a „Barátság kőolajvezeték üzembehelyezését tartotta az 1964-es esztendő legjelentősebb „földi” eseményének. jóhogy említem az április elsejét, ugyanis akkorra már bizonyossá válik, hogy abból a húszezer négyzetméter nádpallóból, amit szeptemberben igényeltek, kell-e mind a húszezer, vagy esetleg annak a duplája is kevés lesz, mivelhogy a tsz építkezések nagyrészéhez sok nádpalló kell... Nem értem most sem az egészet, hiszen akkor még a rokon főmérnök maszek-bádogosnál dolgozott, akkor az valahogyan úgy csinálta, hogy ha rendelnek nála húsz tepsit, harminc tűzhelyet és kétszáz méter esőcsatornát, akkor minimális rátartással csak erre a rendelésre szerezte be a negyedéves, fél- vagy egész éves készletét. De azt mondja a sógorom, hogy az megint más tészta, hiszen az kapitalista iparos volt, mivelhogy kilenced magával dolgozott. Nálunk meg országosan szoros tervgazdálkodás folyik, hát érthető, hogy az ellátó vállalatok már az előző év második felében tudni akar,sák miből mennyit igényeljenek a gyártóvállalattól. S a tervfegyelem betartása helyes. Következetesen csak így lehet elkerülni a kapkodást, a tervszerűtlenséget, a hajrákat... De most már nem is zavarom kedves Szerkesztő Úr, mert a két ünnepnapom foglárt. Ugyanis a sógorom, a főmérnök megkért, hogy hajtsak fel neki valahol a megyében tíz mázsa tizes gömbvasat, hogy az áthúzódó munkát még a héten befejezhessék. Mert 1961-re csak nyolc mázsát rendeltek, s közben kiderült, hogy tizennyolc kell... Biztosan lesz valahol elfekvő készletben tíz mázsa ebből a vacakból. Talán valamelyik kisznél, vagy kisüzemnél... Andrijan Nyikolajev: — Nehezen tudnék kiemelni egyet a szovjet nép számtalan gazdasági, tudományos és politikai sikere közül. Ez év őszén hazalátogattam szülőfalumba, Csuvasföldre. Kolhozunknak még soha nem volt ilyen gazdag termése, mint az idén. De nemcsak Csuvasföldön, az egész országiban kitűnő volt a termés. Vajon ez is esemény? De az ám, méghozzá jelentős esemény! Ez évben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa törvénybe iktatta a kolhoztagok nyugdíjellátását, s ez olyan örömteli és nevezetes esemény, melynek én, mint, a Szovjetunió polgára szívemből örülök. Pavel Popovics: — Az 1964-es év fontos eseményének tartom a szovjet sportolók győzelmeit az innsbrucki és tokiói olimpián. Konsztantyin Feoktyisztov: — Az idei év jelentős ,,földi” eseménye volt a szovjet emberek anyagi jólétének további emelkedése, ezen belül, a padagógusok, egészségügyi és közszolgáltatási dolgozók fizetésének felemelése. Arra a kérdésre hogy mi volt az űrhajósok nemzetközi kapcsolatainak legjelentősebb eseménye, Andrijam Nyikolajev így válaszolt: — Soha nem fogom elfelejteni a magyar és a jugoszláv nép szívélyes vendégszeretetét. Már eltelt azóta néhány hónap, hogy ezekben az országokban jártaim, de kapcsolataim új barátaimmal nem szakadtak meg, sőt, erősödtek. No és vajon mit kívánnak az űrhajósok 1965-re a szocialista országokban élő barátaiknak? Valentyina Nyikolajeva-Tyereskova: — Újabb sikereket kívánok barátainknak a szocializmus építésében, valamint virágzó életet, jólétet, sok boldogságot minden anyának és minden gyermeknek ugyanazt kívánom, amit a saját gyermekemnek: nőjenek fel békében. Országaink barátsága legyen erős és örök. Pavel Popovics: — Sok sikert az új élet megteremtéséhez, sok boldogságot és jó egészséget. Andrijan Nyikolajev: — Sok sikert a szocializmus felépítésében és rohamos gazdasági fejlődést, hogy a népek napról-napra szebben, jobban élhessenek. Jó egészséget és sok boldogságot kívánok mindenkinek. Vlagyimir Komarov és Konsztantyin Feoktyisztov: — Kívánjuk, hogy az új esztendő a barátság, a béke és a szocialista országok felvirágozásának éve legyen. Kívánjuk, hogy barátaink minden álma, minden vágya valóra váljék! (APM) „Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság hűséges katonája leszek.”... Az eskü szövegétől, katonák feszes díszlépésétől volt hangos december 31-én délelőtt 11 órakor Székesfehérváron a Dózsa György tér. A székesfehérvári helyőrségben elhelyezettkatonai alakulatok újoncai sorakoztak ünnepélyes eskütételre. A dísztribünön foglalt helyet Juhász János elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Bujdosó Imre elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke, Németh Győző, a Munkásőrség megyei parancsnoka, Bodnár Lászlóné elvtársnő, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Kálazi József vezérőrnagy, a székesfehérvári helyőrség parancsnoka, a tisztikar és a társadalmi szervek képviselői. Visszhangzott a Dózsa-tér, amikor Kálózi József vezérőrnagy üdvözlő szavára harsogó hajrával felelt az esküre felsorakozott egység. Köszöntötte Fejér megye és Székesfehérvár párt- és állami szerveinek vezetőit, dolgozóit a szülőket és hozzátartozókat. — Fiatal katonák! — mondotta a vezérőrnagy. — Az önök számára különös jelentőségű ez az eskü, hiszen együtt születtek népünk szabadságával, akkor, amikor a pusztító háborútól elgyötörten, száz sebből vérezve, de új reményekkel, a jövőbe vetett bizalommal és alkotni vágyó lendülettel kezdett hozzá népünk a szocialista fordalom feladatainak megvalósításához. A továbbiakban a húsz év eredményeiről és az ifjú katonák hazájuk iránti kötelességérzetéről szólott. Többek között azt mondotta: — A haza védelme ma kétszeresen hazafias tett és az adott szó, az eskü erre kötelez. Mindannyiuktól bátor helytállást, férfias küzdelmet és elszántságot követel. A vezérőrnagy szavai után férfiasan hangzott az eskü szövege: — Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság hűséges katonája leszek... Ezután Bodnár Lászlóné, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja, a KISZ Fejér megyei Bizottságának első titkára, a párt-, társadalmi és az állami szervek nevében köszöntötte az esküt tett katonákat, szüleiket, hozzátartozóikat, az ünnepség résztvevőit. Az újoncok nevében Baróti Szabolcs honvéd válaszolt. Szavai után a feszes, férfias, katonás díszlépés tette még impozánsabbá az ünnepséget Míg a katonák férfias felelősségérzettel és ugyanakkor gyerekes izgalommal mondották az eskü szövegét, mérték lépteiket az ünneplő sereg, köztük szüleik, feleségeik, menyasszonyaik, testvéreik, barátaik büszkén nézték őket. Kiss István, a Tolna megyei Alsótengelicről jött, hogy tanúja legyen veje Berki József fogadalmának. Természetesen elkísérte őt lánya, Berki honvéd felesége is. A fiatalasszony már megtalálta, férjét a középső sor közepén, s egyre csak őt figyeli. Szavai büszkén hangzanak: — Biztos vágyik benne, hogy férjem, a katonaságnál is helytáll. Fésű Jánosné, aki Kisláng- tól jött, Mihály fiát figyeli. — Nagyobbik fiam nemrégen végezte el az egyetemet, most a Velencei Növényvédő Állomáson dolgozik, Mihály pedig most teszi az esküt. Hiába keresem a sorok között, egyelőre nem találom. Viszont itt mindenki nagyon hasonlít Miskámra. A pázmándi Torma József megpödri rövid bajszát. Közbem a felesége kihasználja a szünetet és könnyek közt mondja: — Nagyon büszke Jóska fiam, hogy katona. Én féltve engedtem el, de most, hogy már többször meglátogattam, megnyugodtam. Nagyon jó helyen vannak, ezalatt a pár hét alatt egészen férfivá nőtt. Mellettük nem messze Ádám Etelka figyeli a bátyját, Dezsőt, mellette sógornője, Ádám Dezsőmé áll. Mutatják merre áll a katona és büszkén nézik. A 12 éves, barnaszemű, kerekarcú Nagy Lacinak egyetlen hozzátartozója sincs itt, s mégis érdeklődve figyeli az eskütételt. — Én is katona szeretnék lenni — mondja álmodozva. Bámcsy Gábort, a Könnyűfémmű dolgozóját is Károly fia és Ilona lánya hívta az ünnepélyes eskütételre. Mind a ketten általános iskoláira járnak és nagy gyönyörűséggel figyelik a feszes vigyázállást, hallgatják az újoncok férfias, megható eskütételét. ...Elvonultak a katonák, léptük visszhangzik a téren, a szülők, a hozzátartozók, a város és a megye képvilőinek meghatódott, büszke érzésében . (b. b) Az űrhajósok újévi nyilatkozata Ünnepélyes katonai eskütétel Székesfehérváron ■fe$r reeg&l fiirfap ÍGY évszázad A budai várkapu tornya, mely 1872-ig állt a mai Március 15-e és a Várkapu utca sarkán. lebontás előtti fényképfelvétel. És ugyanez a hely 1964 decemberében 3