Fejér Megyei Hírlap, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
Redd, 1965. február 2. 1) perc belpolitika s ffsz asszonyok helytállása Tíz—húsz—ötven, vagy talán ennél is több asszony jött össze a dunaújvárosi járásban, hogy az 1964. évi tojásbegyűjtése és csirkenevelési akció eredményét értékelje és egyben meghatározza idei feladatait. — Jó hangulatú, lelkes megbeszélés zajlott le — értékelte a tanácskozást több elvtárs és mindegyik hozzátette: az aszszonyok nélkül nem tudtuk volna megoldani a feladatainkat. Ez nem általános dicséretként hangzott el, ami gyakran elhangzik tanácskozásokon. A dunaújvárosi járás asszonyainak dicsérete mögött kemény munka volt, ami többek között azt eredményezte, hogy a megye tojásbegyűjtési tervét a vártnál sokkal magasabb eredménnyel teljesítettük. — Büszkék vagyunk munkánkra, mert ez a közös összefogás eredményeként jött létre — dicsérte az asszonyok tevékenységét Tóth elvtársnő, a járási nőtanács titkára és a kipirult arcú, csillogó szemű asszonyokat nézve arról győződhetett meg a szemlélő, hogy a tavalyi munka alapján az idén is mindent megtesznek az asszonyok annak érdekében, hogy a feladatokat teljesítsék, vagy túlszárnyalják. A jó munka eredménye az erkölcsi sikeren túl kézzel fogható anyagi eredményt is hozott a legjobbaknak. Nagy Lajosné Perkátáról huszonnyolcezer darab tojást, 240 kg csirkét, Molnár Pálné Apátszállásról 15 ezer darab tojást, 380 kg csirkést és Ruff Pálné 3000 db tojást és 680 kg csirkét adott az államnak. De az öröm közös volt. A vásárlási értéken túl üdülési, utazási lehetőséghez jutottak, és különböző háztartási gépeket kaptak a legjobbakkal együtt jó egynéhányat Az eredmény olyan kollektív munkát tükröz a járásban, ami nem most kezdődött és indul. Tulajdonképpen a mezőgazdasági átszervezésnek első nagyobb mozzanataival kezdődött és egyre erőteljesebben él ma és folytatódik holnap. — Akarnak és tudnak tenni, ha bátrabban osztogatják a munkát — mondogatta több asszony és ez tükrözte azt a megváltozott politikai hangulatot, amelynek napjainkban tanúi lehetünk nemcsak a Dunaújvárosi járásban, de a megye községeinek nagy többségében is. Az egyéni paraszti életből átlépni egy újba, a szocialista gazdálkodás talajára nem történt nyomtalanul. Ez kihatott a családokra is és sokféle gondolatot szült, ami viszont a munkában jelentkezett. — Dolgozni, egyre jobban dolgozni, ez ma a falvakban a jelszó — mondták az asszonyok. Ebben a munkában ott áll az asszony a maga akaratával, erejével és ha úgy tetszik nem egyszer a harcosabb kiállásával, lelkesedésével a férfi mellett. Ebben a gondolatban benne van az a hatalmas fejlődés, amin az átszervezés óta falusi asszonyaink keresztülmentek, asszonyok segítsége nélkül nem születhettek volna olyan eredmények mint pl. Pusztaszabolcson, ahol a tavalyi célkiűzéseket háromszáz százalékon felül, vagy Besnyőn, ahol 299 százalékra teljesítették, — hangsúlyozta a beszámoló. Az emberek elfogadták, magukénak érzik az újat és a távlatokban is ilyen irányban gondolkodnak .A távlati gondolkodásban a ma és a holnapi gondok gyülekeznek és az asszonyok ebben a járásban részt kérnek a feladatokból. Az 1965-ös év feladatai erőfeszítéseket igényelnek mindenkitől, így az asszonyoktól is. Nem csak arról van szó, hogy a tsz-ekben jelentkező munkák elvégzésére az asszonyok erejére is támaszkodunk, hanem ki kell használni a lehetőségeket a házkörüli tevékenységekben és az idei év tojásbegyűjtési, a csirkenevelési feladatok újra az asszonyok vállaira nehezedik. —.i. — Beszélgetni kel az asszonyokkal és megy a korai csibék igénylése. Mezőfalván fél nap alatt 1200 darabot kötöttek le, — hangsúlyozta Gardáné — azért, hogy a tsz-be jelentkező koratavaszi munkák idejére a csirkék már nagyok legyenek. Van olyan eset nem egy, amikor a hideg miatt egyikmásik asszony kisebb-nagyobb technikai kezdeményezést tett, hogy megmentse a könnyen pusztuló, fiatal csirkéket. Egy okosan elhelyezett villanyégő, egy kis leleményesség és máris minimálisra csökkent a veszteség. Jó ez a nagy közösségnek, de jó a családinak is. Tavaly sok millióval teljesítettük túl a tojás-felvásárlási terveket. Az idei megmozdulás arra mutat, hogy asszonyaink készek a munkára. Határozzuk hát meg a feladatokat pontosan és világosan! A dunaújvárosi járás asszonyainak tenniakarása azt mutatta, hogy nincs probléma a kezdeményezésben és a járási főtanács nagyon ügyesen, sokoldalúan határozta meg a feladatokat. A jó indítás után az igazán sokoldalú munka a falvakban dől el. A sikerhez azonban hozzátartozik az is, hogy a falvakban a pártszervezetek többet törődjenek a nőtanácsok munkájával. Túl vagyunk azon az időn, amikor csak formális tanácskozások zajlottak le és esetleg arról volt szó, hogy a nőtanács képviselője passzív hallgatóként szerepelt a problémák tárgyalásánál. Sokkal többet kell foglalkozni velük, de tegyük hozzá, hogy sokkal többször meg kell hallgatni az asszonyok véleményét a munka jobbátétele érdekében is. Lévai András Több gépállomás és állami gazdaság mellett a termelőszövetkezetek traktorellátottsága is nagyon fontos a földjeinken pusztító erózió elleni védekezésben. A kormányzat ezeket a nagyszabású munkálatokat messzemenő anyagi segítséggel támogatja. A legfontosabb takarmánynövény mégyényben is a kukorica. Itt megvan az előfeltétele, hogy szakszerű műveléssel jelenlegi ötéves tervünk végére a 16— 17 méter mássás holdadtalti átlagtermést elérjük. Takarmánykészleteink javításában nagy szerepet játszik a pillangós növények nagyobb arányú termesztése és a korszerű szénaszárítási módszerek általánossá tétele. A gyümölcstermelés fejlesztésében a megye kiválóan alkalmas a csonthéjasok, bogyósok termesztésére. A megye gazdag történelmi, irodalmi és művészeti hagyományai ma is élő, ösztönző erőt jelentenek kulturális forradalmunkban. Szécsény és Romhány őrzi II. Rákóczi Ferenc, Drégelypalánk Szondi György, Balassagyarmat Balassi Bálint és Mikszáth Kálmán, Csesztve Madách Imre, Benczúrfalva Benczúr Gyula, Endrefalva Krúdy Gyula emlékét, hogy csak a legnagyobbakról szóljunk. Megrénkben több mint harmincötezer gyermek tanul az általános, négyezer pedig a különböző szakközépiskolákban és gimnáziumokban. mintegy nyolcszázan végzik hazánk más részein egyetemi és főiskolai tanulmányaikat Ugyanakkor négyezer felnőtt dolgozó vesz részt általános, közép és egyetemi színtű oktatásban napi munkája mellett. Csaknem ötvenezer azoknak a száma, akik a párt, a társadalmi tervezetek és ismeretterjesztő szervek politikai, kulturális és tudományos előadásaiknak rendszeres hallgatói. Nagy népszerűségnek örvend és egyre jobban terjed az iskolareform következtében meghonosodott gyakorlati oktatás, amely a technikai fejlődés egyik követelménye. Egyes gyárainkban és a kísérleti állami gazdaságokban a tudományos kutatómunkához egyetemi munkaközösségek, akadémiai szakcsoportok adnak hatékony támogatást. Képzőművészeink tárlatai már évek óta országos hírnek örvendenek és alakulóban van a megyén belüli irodalmárok köre. E tekintetben hasznos támogatást nyújtanak a megyéből elkerült, országos hírre emelkedett, és velünk élő kapcsolatot tartó fiatal íróink, költőink. Kondoros János A ZIM salgótarjáni üzemében elkészítették a huszonötezredik új konstrukciójú gáztűzhelyet Palóc kislány Hollókőről. (Koppány György felvételei) -Fejér megyei Hírlap Hat óra múlott pár perccel. A gyár udvara még sötétségbe burkolózik, de itt bent, a hatalmas szerelőcsanokban már dolgoznak. Az egyik gép mellett találom Ferencz Mózes elvtársat, a szerszámüzem vezetőjét, őt kérdezem először a Kovács brigádról. A hivatalos nevük ugyan „Vörösmarty négyszeres szocialista brigád”, de az üzemben csak így tartják őket számon: Kovács brigád, vagy egyszerűen: az elköszörüsök. — Amióta összekerült ez a kollektíva, becsülettel teljesítik kötelességüket — mondja Ferencz elvtárs, s elkalauzol a brigádhoz. Belépünk az üvegfallal elkerített „birodalomba”. A gépek fülsértő zúgással formálják az anyagot, pattog a szikra és tompán zúg a porelszívó berendezés. Pillanatra felém fordulnak a tekintetek, de aztán újra a munkára irányul a figyelem, hiszen elég 0,005 milliméter eltérés a megadott mérettől — és máris el lehet dobni a mukadarabot. Pedig mire idáig eljut az anyag, addigra sok-sok munkaórát rádolgoztak a szerszámkészítők, marósok, esztergályosok. A brigádvezető Kovács Ferenc szabadságon van. Helyettesével, Csonka Lászlóval beszélgetünk. Elmondja, hogy a brigád négy éve alakult, valamivel korábban, mint ahogy a gyárban beindult a szocialista brigádmozgalom. Felvetődött a kérdés a fiatal kollektíva tagjai között, hogy bekapcsolódjanak-e mozgalomba? Alapos megfontolás után végül is úgy döntöttek, hogy vállalják a szocialista brigádok számára előírt követelményeket. Munkájukhoz jelentős segítséget kaptak a csoportvezetőtől és Gemmel Zoltán fiatal műszaki délgozótól — Nem az anyagi előny reménye hajtott bennünket — mondja Csonka László, — hanem az a tudat, hogy az üzemben elsőik között kapcsolódtunk a mozgalomba, s azok, akik eddig nem akartak, vagy nem mertek indulni, a mi példánkon bátorodva vegyenek részt ebben. — Vállalásunk teljesítése így kétszeresen is kötelezett bennünket. A munkafegyelem megjavításával elértük — mondja a brigádvezetőhelyettes. — hogy ma már selejt nélkül, jelentős anyagmegtakarítással dolgozunk. Ebben nagy szerepe van a havonta megtartott szakmai továbbképzésnek is. — Ha már a továbbképzésnél tartunk — vetem közbe, — a brigádtagok egyéni továbbképzéséről is mondjon néhány szót. — Havonként tartunk politikai tájékoztatót, ezenkívül a brigád négy tagja a Marxizmus-Leninizmus tanfolyam hallgatója — válaszol Csonka elvtárs. — Öten tanulnak különböző iskolákban. —Közös szórakozás, moed, színház .. ? — Hát ez már nehéz probléma — veszd át a szót Major Ferenc. — Nagyon sokan vagyunk vidékiek, akik naponta jelentős időt töltünk utazással, így kevés a lehetőség, hogy munka után közösen szórakozzunk. Én is például Lovasberényből járok be. Reggel fél négykor kelek, hogy a négy órakor induló busszal (később nincs járat!) bejöhessek. A busz húsz-harminc perc alatt beér, s a műszakkezdésig van még másfél óra. Ez elpazarolt idő és fárasztó is. No, de elkanyarodtunk a tárgytól. Azért járunk közösen is szórakozni. Kolleltívan meglátogattuka BNV-t, azonkívül Agárdon néhány mukatársunknak van nyaralója, s vasárnaponként hozzájuk szoktunk lerendulni csónakázni, fürdeni és horgászni. Közben előkerül a brigádnapló is. Négy év eseményeit őrzi lapjain. Találomra felnyitom. 1964. november 21.: „Brigád-megbeszélés. Tárgy: selejtmentes munka, munkaidő jobb kihasználása, import tárcsamarók javítása.” — Miért ilyen fontos a tárcsamarók javítása? — kérdeztem, hogy még a brigádnaplóba is bekerült? — A brigádunkban lévő marósok — mondja Csonka elvtárs — osztrák importból származó tárcsamarókat használnak. Gyakran előfordul, hogy a vidra acélfog kitörik a maróból. Mi ezeket megjavítjuk, ezáltal újból használhatók, sőt egyenértékűek az újjal. Ez komoly deviza-megtakarítást jelent. Azonban nemcsak ez az egy módja van a takarékosságnak. Például a más üzemekből kidobált, elkopott esztergakéseket is összegyűjtjük — a szó szoros értelmében a szemétdombról is ezeket is újból használhatóvá tesszük. Az elmúlt évben 18 ezer forint megtakarítást eredményezett. Mielőtt elbúcsúznék a brigádtól, még megkérem a mellettünk lévő gépen dolgozó Róza Józsefet, a brigád többszörös újítóját, mondjon még valamit a brigád életéről. — Nem tudok semmi rendkívülit — válaszolja, — dolgozunk. „Semmi rendkívül“ — ízlelgetem a szavakat, miközben megyek a hűvös reggeli utcán. Igen. Nekik már nem hat rendkívülinek, hogy szabad vasárnapjukat, feláldozva, munkatársuk családi házát segítik felépíteni, hogy évente 18 ezer forintot szednek ki a szemétből. Az sem rendkívüli, hogy társadalmi munkába dolgoznak az új üzemrész építésénél, hogy fel- kérés nélkül tárcsamarókat javítanak munkaidő után ... Igen, nekik ez már természetes. Dolgoznak, tanulnak, segítik egymást, ahogy azt négy évvel ezelőtt vállalták. Kiss Csaba Brigádról—brigádra Mint négy évvel ezelőtt 3 — A szocialista címhez vezető úton szerte az országban számvetést készítettek a brigádok, fejlődtek-e, ha igen, miben, hol vannak még hibák, amelyeken javítani kell ebben az évben. Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári gyáregységében a Petőfi Sándor hőmegmunkáló brigád tagjai, Kiss Lajos, Lánczos Gyula, Kankád Ferenc, Kóródy Vince, Hopka István, Lukács László, Ugróczi István, Szalonna János és Simon István brigádvezető is összegezték múlt évi munkájuk eredményeit. Két éve alakult a brigád, azóta a szocialista címért küzdenek. Beszélgetésünk közben sorra vesszük a célkitűzéseket, s azt, hogy mennyi valósult meg ebből. — A munkával nincs baj, minden hónapban száz százalék felett teljesíti tervét a brigád — mondja Nagy János, művezető, a brigád patronálója. Lapozgatok a brigádnaplóba. Februárban 108 százalék, aztán 107,5, 106, 104 és így tovább a múlt év minden hónapjában. Nem egy dicséret is olvasható. „A Petőfi Sándor szocialista címért küzdő brigád a termelőmunka területén megállta a helyét és kérem, hogy a jövőben is végezzék munkájukat leendő szocialista brigádtagokhoz méltóan.” — írta a naplóba az üzemvezető. De aztán a következő oldalak üresek. Csak a cím van felírva, jelezve azt, mit kellett volna ide bejegyezni. Nincs egy sor sem írva a felajánlások teljesítéséről, az anyagtakarékosságról, a selejtcsökkentésről. Brigádnaplójuk nem tükrözi azt a jó munkát, amelyet nap, mint nap végeznek. — Ebben az évben rendszeresebben vezetjük a brigádnaplót, ígéri Simon István brigádvezető. És ami nincs meg a brigádnaplóban, most szóban mondják el. — Ebben az évben egyszer sem volt selejtünk, nem fordult elő baleset és igazolatlan hiányzás sem. Nem egyszer megdicsértek minket a tisztaságért. Férfiak vagyunk mindannyian, de arra vigyázunk, hogy tiszta legyen a műhely. A brigád az előző években nem egy újítást adott be. Az 1964-es év újítási eredményeiről kérdezem őket. — Egy újításunk volt ebben az évben, a műanyag-festék összetöréséhez készítettünk egy darab festék-keverő dobozt Elfogadták. 300 forintot kaptunk érte. Mire költötték a pénzt? — Ebből a 300 forintból és a többi újításra kapott pénzből együtt járunk színházba, családi összejöveteleket rendezünk azért, hogy a brigádtagok között szoros baráti kapcsolat is kialakuljon. — Hát ez bizony nem árt mert a kollektív szellemmel néha van egy kis baj — szól közbe a művezető. A brigád tagjai rendszeresen figyelemmel kísérik a sajtót. Járnak politikai oktatásra, ha nem is rendszeresen! A technológia dolgozói gyakran elbeszélgetnek a brigáddal a szakmai kérdésekről, ismertetik az új anyagokat, amelyekkel a brigád a közeljövőben fog dolgozni. De a tanulásban és továbbképzésben még akad bőven tennivalójuk. Ezt kérik tőlük az üzem vezetői is: „Kérem, hogy a szakmai és politikai továbbképzés tekintetében jobb eredményeket érjenek el és vegyék ki részüketa szervezett politikai oktatásból is”. Beszélgetésünk sok mindenre fényt derített. A hibákra éppúgy, mint az eredményekre. A brigád tagjai azzal búcsúztak tőlem, hogy az ez évi számvetésnél már azt is hozátehetik a brigád nevéhez, hogy szocialista brigád. Piskóty Zsuzsa