Fejér Megyei Hírlap, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-30 / 282. szám

Szerda, 1966. november 38. Csak azt termeljük, amit el is fogyaszthatunk Félreértés ne essék, a szükségletek abszolút kielégítéséről reménytelen dolog volna álmodozni vagyis, hogy mindenki olyan lakást, bútort, háztartási gépet, munkahelyet stb. kapjon, amilyenre vágyik. Az viszont reális igény, hogy a vásárló — akár vállalat, akár egyéni fogyasztó — a legkedvezőbben költhesse el pénzét, s azt vehessen, amire tényleg szüksége van. Ebbe az irányba jelent nagy lépést előre a gazdaságimechanizmus reformja, amely jobban épít a sokszínű árukapcsolatokra és a közvetlen piaci hatásokra. A tervutasítások mai, viszonylag rugalmas rendszerében is persze, már fontos alapelv a szükségletek szerinti termelés. A gyakorlat mégis néha mást mutat. Érdemes ezzel azért is foglalkozni, mert az új mechanizmusban sem valósulhat meg teljesen automatikus módon a szükségletek szerinti termelés. A fő kérdés az, hogyan valósítható meg szellemi és anyagi erőforrásaink, adott lehetőségeink legésszerűbb hasznosítása. Persze joggal kérdezhetik ezek után: hol vannak ezek az optimális határok ? Talán múlt időben határozottabban fogalmazhatunk. A második ötéves tervben 280 ezer lakás épült, ez tény. Lehetőségünk is volt rá, térfla, cement, panel, üveg, faanyag, szerelvény, munkaerő stb., bizonyítja ezt, hogy már beköltöztek a lakásokba. Mégis, utólag vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a tégla, a cement, az üveg, a gép, a munkáskéz nem volt mindig ott, akkor és abban a minőségben, ahol amikor és amilyenre éppen szükség lett volna. Mennyi bosszúságot okozott mindez a magánépítőknek, az állami vállalatok, a szövetkezetek dolgozóinak. Hány százezer óra és mennyi értékes anyag, energia ment veszendőbe emiatt az építkezéseken, vagy éppen a megelőző gyártási fázisokban a betonelem, a tégla, az üveg stb. iparban. Annyi bizonyos, gyorsabban és olcsóbban, sőt, utólag úgy tűnik, valamivel több lakást is építhettünk volna a második ötéves tervben, ésszerűbb termelés és munkaszervezés esetén. A szükségletek szerinti termelés nem azt jelenti, hogy feltétlenül mindenből annyi készül, ami még aznap felhasználásra kerül. Sőt, jónéhány termékből a szükségletek hiánytalan kielégítése a mainál nagyobb és biztonságosabb készleteket igényelne. Az is nyilvánvaló, hogy az ésszerű gazdálkodás esetén is elkerülhetetlen bizonyos feleslegek képződése, s ennek kockázatát — éppen a biztonságos ellátás érdekében — vállalni kell. Ma azonban még messze meghaladják az egyes cikkekből képződő feleslegek a szükséges kockázatok mértékét. Nagy és eladhatatlan feleslegek képzését még egy hatalmas és gazdag ország sem engedheti meg magának, de különösen nagy luxus ez hazánkban, ahol a bőség kosarából még annyi minden hiányzik. Sokféle igény és szükséglet kielégítetlen jelenleg is az országban. Ám mégis csak viszonylagos ez a mi szegénységünk. Gyakran helyileg olyan anyagokat és termékeket tékozolnak el, — mert sok van belőle —, amelyekből másutt ínség mutatkozik. A szép cipőre, az új ruhára, a televízióra és más effélére valót nem könnyű megkeresni, s néha úgy tűnik, ízlésünk, kedvünk szerint vásárolni is nehéz. Ez utóbbi jelenség is mutatja, hogy szemléletben és szervezeti változásokra is szükség van, hogy mindenki kedve szerint vásárolhasson és a tényleges szükségletnek megfelelő mennyiségben, minőségben választékban termeljen. Illúzióink persze, nem lehetnek, máról-holnapra nem teremthetünk általános árubőséget De a konkrét igények és szükségletek a mai lehetőségeink és adottságaink színvonalán hiánytalanul kielégíthetőek ésszerű gazdálkodás esetén. Ha minden vállalat és intézmény valóban azt rendeli meg, amire múlhatatlanul szüksége van, és csak azt termeli, amire tényleg igényt tart a társadalom. Az értelmetlen nagyvonalúság, a globális eredményekre törekvés aligha árthat többet, mint úgy, hogy a nagy feleslegek okoznak másutt pótolhatatlan hiányokat. A szükségletek szerinti termelés, az ésszerű gazdálkodás, az életszínvonal emelésének nagy tartaléka jelenleg. Ha mindenütt korszerű, jó minőségű és keresett cikkek előállítására fordítják a meglévő erőt és energiát, anyagot és termelőkapacitást, csupán az áruellátás javulása is nagyot lendíthet a dolgozó családok anyagi helyzetén. Hiszen szerény jövedelmükből ezáltal azt vásárolhatják meg, amire leginkább szükségük van. Ezentúl a társadalmi munka növekvő hatékonysága közvetlenül is a jólét emelésének forrása. Szinte már közhelynek számít, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit megtermeltünk. Igényeink szüntelenül nőnek, nem árt tehát e mondáson időnként így fordítani, csak azt termeljük, amit valóban el is fogyaszthatunk. Kovács József ÉM. Budapesti Betonárugyár Budapest, XXI. ker. Rákóczi F. u. 289. (Csepel) azonnali belépéssel felvesz: lakatos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő szakláng- és ívhegesztő vizsgával rendelkező hegesztőket, mozaiklap és betonelemgyártó munkára női és férfi segédmunkásokat, azonkívül portásokat és éjjeliőröket-Munkásszállást és napi egyszeri melegétkezést, térítés -kenőben biztosítunk. Feltételhez munkakönyv, MTL-lap és tanácsi igazolás szükséges. Felvételre jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportjánál: 8333. TÖLTŐTOLL VÁSÁR! ALKALMI ÁRAK! Trió készlet 22,— Ft helyett 17,60 Ft. Apolló töltőtoll 75,— Ft helyett 45,— Ft. Stylus töltőtoll 96,— Ft helyett 57,60 Ft. Stylus töltőtoll 128,— Ft helyett 77,— Ft. Beszerezhető Székesfehérváron: a Kossuth utcai és Március 15. utcai PAPÍR-ÍRÓSZERBOLTBAN, Móron: a PAPÍR-ÍRÓSZERBOLTBAN: 8203. Fujéi tyogyel UfrUf • •Ösvény a pusztán Keskeny ösvényen taposunk libasorban. Érdekes, hogy összeszűkült az út, a világ pedig hogy kitágult. Dunaújváros felél egy darabig a műúton jöttünk, a Dunaparton, aztán rákanyarodtunk a kövesútra, jött a földút, a lelkünket is majd kirázta, aztán egy egészen keskeny út, nagy kátyúkkal és kerülőkkel, és végül ez a csöpp ösvény, amit senki sem épített, csak úgy tapostak ki az emberi lábak, a térdig érő elszáradt gyom közt alig tud elhaladni rajta egyszerre egy ember. A világ pedig furcsa mód kitárult. Pusztaszabolcson még körülhatárolták a teret, amelyen haladtunk, a házsorok. Alsóbesnyő csak néhány ház. Alig negyven család él itt. A határ végtelen, a szél keményebb, és hidegebb a csípése. A menetlevélre csak azt írta a gépkocsivezető: „Könyvtárlátogatás”. A művelődési autó most ott parkol az iskola mögött, a fák alatt. Könyvtár? Pusztai könyvtár. Egy tanteremben, ez az egész iskola, agyonfaragott padok, a sarokban egy kopott szekrény. A szekrényben 150 kötet. Ez a könyvtár. A „tanítónéni”, Gosztola Ferencné sovány, kicsi aszszony. Most együtt halad velünk az ösvényen, mutatja az utat Palkovicsékhoz. Tulajdonképpen ő javasolta, hogy ide jöjjünk. — Palkovics János — mondta — a legjobb olvasónk. Ő viszi a legtöbb könyvet. Ha érdekes témát akar, vele beszélgessen. A „tanítónéni”. Még frissen él bennem az első benyomás: törékeny, vézna asszony a katedránál, szinte a kezébe képzelem a pálcát, amivel a falra akasztott képes táblákra mutat... a,... b„ .. . A „könyvtár”, azaz a szekrény mellett mosdó. Mellette a polc, minden gyereknek saját pohara van. Ez már az ő érdeme. Huszonegy* gyerek jön ide, mert nincsen itt, csak alsó tagozat, azok közül is tíz az elsős. Azt hiszem, a gyerekek taposták ki ezt az ösvényt az iskolához. A tanítónéni, most éppen azt mondja, három éve van itt, és máris nagyon belefáradt. Pedig szeretik. Beteghez orvost hív, harmadikos, negyedikes könyveket ad a felnőtt iskolások kezébe, egy analfabétát ő beszélt rá, hogy tanuljon meg írni-olvasni, le is vizsgáztatta. Biztosan nem most mondja először, hogy belefáradt. És mégis mindig újrakezdi. " A pusztai könyvtár legszorgalmasabb olvasóját nem találjuk otthon. Juhász a Mező Imre Tsz-ben, kóborlás a kenyere. Új arcok. Bak Sándor állattenyésztő. Ő is három éve jött a pusztára. De már valóságos őslakosnak számít, olyan nagy itt a fluktuáció. — Szeret olvasni ? — A könyvtárt gondolja? Igen. Meg kell ragadni itt a betűt, kérem. Én négy újságot is járatok. A Népszabadságot, a Hírlapot, a Képet, újságot meg a Rádióújságot Kell a rádió, meg az újság, mert puszta ez itt. Tv nincs, mozi is csak azóta, amióta ez az autó idejár. A tanítónő már egy aszszonnyal beszéget. ő szervezte meg a szülői munkaközösséget, most meg a nőtanácsot szervezi. Rácsos kiskapun nyitunk be, a konyhaajtó előtt tolószéket kell megkerülnünk. Szilárdi Károly bácsihoz jöttünk — ő is olvasója a könyvtárnak. Az állami gazdaság nyugdíjasa, a lábát elvesztette idős korára, élete a könyvekhez kötődött. (A 40 család közül hatnak van könyve a pusztán. Az egyik ez. — Van még néhány könyv idehaza is. Hozd csak ki őket! — szól a feleségéhez. — Volt sok, volt vagy nyolcvart, de sokat elvittek belőle a gyerekek is. A két fiam, meg a két lányom. Meg az unokák is szeretik a mesekönyvet. Itt nevelődnek nálunk, négy unokát neveltem én, kérem. Libasorban haladunk az ösvényen. S amíg tapossuk a sarat és kerülgetjük a pocsolyákat, a többi ilyen pusztai ösvényre gondolok, ahol csak megfordultam már itt a megyében. Velencénél Hajdútanya, alig 5 kilométerre a műúttól. Gábormajor, az isten háta mögött — három kilométerre a Martonvásári autósztrádától. Ginza, fenn a hegyek között, ahol egyik házban sem találtunk egy darab papírt. Tudom, sokan vannak, akik feleslegesnek tartják a pusztai népművelést. Minek az? A puszta halálra van ítélve. Még egy-két év, esetleg évtized, aztán végképp kiürülnek. Dehát addig? Addig ne törődjünk azokkal, akik ezeken a pusztákon élnek? És vannak életrevaló puszták is. Jánosmajor például, ahol a baromfigyár van. Belsőbáránd, Pettendpuszta, ahol a régi cselédházakat sorra lebontották. Nemrég levelet hozott a posta Enyingről a szerkesztőségbe. Egyik diáklevelezőnk adott hírt az iskolai kultúrcsoport Tartuffe előadásáról , Kabókapusztán. Tobak László KISZ segítőtanár, mikor a levél nyomán megkerestem, azt mondta a csoport nevében: „Szívesen mennék más pusztára is. Csak közlekedési lehetőségre nem tudunk szert tenni”. Ha csak ennyin múlik, nem lehetne-e a népművelési intézményhálózat eszközeivel segíteni rajta? S nem kellene-e meggondolni, hogy érdemes lenne ezeket a pusztai dákelőadásokat intézményessé tennni az egész megyében? A Megyei Művelődési Ház nyolc tagból álló kisegyütteseket szervez. Azért nyolc tagot, hogy elférjenek a kisbuszban, az egyetlen járműben, ami a kultúrát közvetíti ezekre a távoli, apró településekre.. A megyei könyvtár úgynevezett autókönyvtárainak száma egyre csökken. Ami kezdetben misszió volt a népművelés számára, lassan kifejlődő kulturális intézmény lesz: autókönyvtárból fiókkönyvtár. 1962 óta kilenc ilyen metamorphózisra került sor. A kisegyüttesek pedig eleven műsort vinnének: verseket, táncot, népzenét. Nagyon kellene a szervezettebb ismeretterjesztés is. Ezt jelenleg legtöbb helyen saját lelkismeretéről késztetve végzi egy-egy pusztai pedagógus. Sokszor alapvető egészségügyi, nevelési problémákról kell beszélnie. Megyünk az ösvényen, a száraz gyom között. S ahogy a házhoz érünk, ahová az ösvény vezet, ott van minden kulturális intézmény, iskolaterem, könyvtár, kultúrterem, esti iskola a négy fal között, észreveszem, hogy nem ez az egyetlen ösvény, amelyen mi jöttünk. A másik oldalon is van egy, s amott a ház végében még egy. Mintha valami jelkép lenne, hogy minden út ide vezet S BT. ösvények szélesednek. Egyre többen tapossák ki őket Mokis János - 5 . VÖRÖS ZÁSZLÓK A TÉRKÉPEN Érdekes kiállítás nyílt hétfőn délelőtt 11 órakor Székesfehérváron, az Ybl Miklós Általános Iskolában. Az iskola hetedikesei, a II. Rákóczi Ferenc raj, egy kiállítás anyagát gyűjtötték össze a Vörös zászló hőseinek útján mozgalom keretében a kommunista párt megalakulásának, harcainak Fejér megyei emlékeiről. A kiállítást most a pártkongresszus első napján, a IX. kongresszus tiszteletére nyitották meg. A képes tablók a megye munkásmozgalmának kezdetétől végig kísérik dokumentumok segítségével a látogatót megyénk mintegy 60 évének történetén. Igen gazdag a Tanácsköztársaságra vonatkozó gyűjtemény. A dokumentumok nemcsak a proletárállam fehérvári eseményeire utalnak, hanem — a direktórium tagjainak bemutatásán kívül — felelevenítik például Velinszky Lászlónak a Tanácsköztársaság kisiskolásai számára szerkesztett olvasókönyvét is. A megye térképén elhelyezett 14 apró vörös zászló 26 mártírnak állít emléket, akiket a proletárhatalomért végzett munkásságukért gyilkolt meg a fehérterror. A kiállítást megtekintő pajtások megtanulhatják, kiknek az emlékét őrzi számos székesfehérvári utca neve. Az antifasiszta harc mártírjait, Skoda Jánost, Benke Ferencet, Lőwinger Józsefet, dr. Koch Lászlót — s a többieket képekről — életük, harcuk rövid leírásából ismerhetik meg az iskola úttörői. A városi úttörő elnökség nevében Szabó Jenőné köszöntötte a kiállítás kis alkotóit, akik több tudományos intézmény s tanáraik segítségével valóban értékes, tanulságos kiállítási anyagot gyűjtöttek össze. _ m __ KÁLYHAFÜTŐT téli szezonra felvesz a gabonafelvásárló ÉS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT Központja Székesfehérvár, Petőfi Sándor u. 9 Jelentkezés a gondnoknál37- Alkalmi vétel! Férfi pouplin ing 112, — Ft helyett 75,— Ft Férfi zefir ing 98,— Ft helyett 48,— Ft Sötétkék zefir ing 89,— Ft helyett 68,— Ft Pouplin alsó 26,_ Ft Női selyemflór harisnya barna és fekete 30,20 Ft helyett 19,— Ft Gyermek patent harisnya 0—4 számig 3,— és 4,_ Ft MARADÉKBOLT Székesfehérvár, Liszt Ferenc utca, 8314 Kellemesen illatosított izzadsággátló és szagtalanító krém, amelynek használata egész napon át a jólápoltság és édesség érzetét kelti 8139.