Fejér Megyei Hírlap, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
Szerda, 1357. március 1. A választási gyűlések előadói Március 1. Székesfehérvár. felsővárosi kultúrterem: Gubics .Ilvan. Szabadbaltyfim, kultúrház: Földes István. Tác, kultúrház: Lendvai Ferenc. Úrhida, általános iskola: Beinrorn László. Balatonbozsok: Szabó József. Sukoró, kultúrház: Benke Márton. Seréd: Szabó Istvánné. Csákberény: Klujber László. Vértesboglár, kultúrház: Horváth Istvánná. Vereb, állami gazdaság, kultúrház: Káli Ferenc. Március 2. Székesfehérvár, városi tanács nagyterme: dr. Tiringer István. Székesfehérvár, ruhaipari vállalat: dr. Jókai Lóránd. Székesfehérvár, Könnyűfémmű: dr. Mátai Pál. Székesfehérvár, MÁV Járműjavító: Herczeg Károly. Ivancsa: Vincze Bertalan. Zámoly, kultúrház: Körmendi Kálmán. Enying, kultúrház: Gonda István. Marton vásár, Kismarton puszta: dr. Szilágyi Gyula. Gánt község: Klujber László. Gánt, szociális otthon: Szabó Istvánné. Vérteskozma: Gregorics Lászlóné. Tükrös, tsz-iroda: Ormosi Istvánné. Mesterberek, általános iskola: Schreiner Imre. Nándor puszta, állami gazdaság iroda: Szilágyi László. Március 3. Alap: Albert István. Alsószentiván: Tóth Sándorné. Cece: Csóka János. Hantos: Botos László. Nagylók: Lipthay Károly. Sárosd: Nagypataki Imre. Szabadegyháza: Kovács István. Vajta: Filep Sándor. Székesfehérvár, Úttörő iskola: Varga Jánosné dr. Székesfehérvár, Vízmű kultúrterem: Kocsa László. Székesfehérvár, Építőipari V. munkásszállás: Németh Imre. Székesfehérvár, Gárdonyi Géza kultúrház: Kerkai Andorné. Székesfehérvár, kórház: Szabó Jenőné. Székesfehérvár, városi tanács nagyterme: Pap István. Székesfehérvár, KIOSZ: Bartus János. Kulcs: Molnár Jenő. Baracs— Templomos: dr. Pinke Ferenc. Kisapostag: Boór Gyula. Füle: Kovács Józsefné. Kislány, kultúrház: Paizer György. Iszkaszentgyörgy, kultúrház: dr. Czeitler István. Lepsény, kultúrház: Móder Mártonné. Budakajtori Állami Gazdaság: Vadász János. Polgárdi, kultúrház: Senkár István. Mór, Állami Gazdaság: Nagy Ferenc. Mór, gépjavító: Balogh Antal. Mór, kórház: Tóth István. Etyek, pártház: Káli Ferenc. Tabajd, kultúrház: Zsár Endréné. Március 4: Újbarok, kultúrház: Metzger János. Vasztélypuszta, kultúrház: Barcza István. Március 5: Ráckeresztúr: Mátrai Gergely. Besnyő: Nagy Imre. Pusztaszabolcs: Boros Bálint. Előszállás: Sólyom Márton. Daruhegy és Dániel telep: Gráczer Ferenc. Szár II., általános iskola: Káli Ferenc. Móricz major, állami gazdaság iroda: Szabó Imre. Fomapuszta, általános iskola: Merkli Lajos. Szabadhídvég: Varga Ferenc. Március 6: Székesfehérvár, VÖRGY, Ságvári üzem: Pulai Árpád. Baracska: Varjas István. Kápolnásnyék, kultúrház: Körmendi Kálmán. Mezőszentgyörgy, kultúrház: Schulmann István. Agárd, állami gazdaság Elza major: Brunner Tibor. Vértesacsa, kuitúrház: Einwachter József. Felcsút, kuitúrház: Sáska Lajos. Március 7: Adony: dr. Soós György. Mezőfalva: dr. Péntek József. Baracska, mozihelyiség: Kovács György. Gárdony, kultúrház: Fierpasz Károly. Kajászó, kultúrház: Fenyővári Ulászló Aba. Belsőbáránd: Tiringer György. Pusztavám község: Szőke Sándor. Kincsesbánya: Klujber László. Fehérvárcsurgó: Szabó Lajos. Hatvanpuszta, kultúrház: dr. Csóké Ferenc. Göböljárás, étterem: Kosztő Gyula. Bányavölgy, állami gazdaság iroda: Sáska Lajos. Március 8. Székesfehérvár, útépítési technikum: Bánki János. Lovasberény, kultúrház: Kálazi József. Marton vásár, párthelyiség: dr. Gáspár László. Nadap: Gyénes Lajos. Magyaralmás: Arany Sándor. Bakonycsernye: Mészáros János. Balinkabánya: Marton Károly. Bodajk: Tóth István. Nagyveleg: Homoki József. Szár, kultúrház: Horváth Istvénnné. Vál, tanácsháza: Káli Ferenc. Március 9: Pákozd, mozihelyiség: Benke Márton. Pátka, kultúrház: dr. Horváth István. Velence, Hajdútanya: Lázár Dezső. Mátyásdomb, kultúrház: Bucsi István. Székesfehérvár, városi tanács nagyterme: Bodnár László. Igar puszta: Farkas Károlyné. Isztimér: Klujber László. Balinka: Parragh György. Mecsér: Marton Károly. Három rózsa állami gazdaság étkezde: Kelemen Béla. Richard major, állami gazdaság iroda: Kaszás József. Felsőőrs puszta, ÁG-iroda: dr. Kisfaludy József. Paszkalin, állami gazdaság iroda: Klementin pta: Hervai Ádám. Március 10: Dunaújváros, Vasmű kultúrterme: Darvasi István. Cég: dr. Bak Lajos. Igaz: dr. Töttő János. Káló?: Bodnár László. Lajoskomárom: dr. Pál István. Mezőkomárom: Fülöp Gyula. Mezőszilas: Bognár Ferenc. Pusztaegres: Karácsony Miklós. Sárbogárd: Sándor József. Sáregres: Mészáros Imre. Sárkeresztúr: Kovács János. Sárszentágota: Káloozi István. Sárszentmiklós: Benkő Károly. Székesfehérvár. MÁV kultúrotthon: Filó Dezsőné. dr. Székesfehérvár. MÁV kultúrotthon: Both Vilmos. Székesfehérvár, öreghegyi kultúrház: Pólya József. Perkáta: dr. Gál László. Kisszentmiklós: Domanyek András. Tordai kultúrház: Mikodi József. Baracska, Vöröshalom puszta: Szűcs József. Velence, általános iskola: Czetz Ernő. Bakonykúti: Szabó Lajos. Gut tamási: Szőke Sándor. mi, lényegesben azért találkoztak Szekfű Gyula szavaiból, érthetjük ezt meg, aki ige irt, a Népszava emlékezetes karácsonyi számában: ......A magyar munkássággal, akárcsak a magyar parrasztsággal, nem voltak soha kapcsolataim, viszont ami a marxizmus tanelveit illeti, ezekkel szemben elfoglalt álláspontomat sohasem tartottam titokban. . . Nagy''elemi csapások idején, felhőszakadás után, árvízveszedelemben senki sem tud négy fal között maradni... Ilyen viharban élünk ma is.. Azt hiszem a szabadság dogában megérthettük egymást, mégha különböző pontokról indulunk is el”. Az értelmiség feladatává vált, hogy leleplezze az uralkodó rendszer magyarkodásának. ..hazafias” szólamainak hazug voltát. Megmutassa, hogy a magyar nép, történelmi hagyományaink legdicsőbb szakaszaiban — elsősorban 1849-ban —, hogyan küzdöttek a nép és vezetők együtt a szabadságért, függésén sósért, demokráciáért, a gazdasági és társadalmi haladásért. Az írott szóval, az előadó és képzőművészet eszközeivel próbálják felébreszteni a nemzet lelkiismeretét. Az értelmiség részvétele a közös nagy feladatban igen sokoldalú volt. A munkáskórusok és munkásszínjátszóik előadásaiba, majd a Hont Ferenc által rendezett vigadói és zeneakadémiai irodalmi esteken valóban a művészek színe-java vállalt szerepet. Olyan művészek fémjelzik ezeket az előadásokat, mint Ascher Oszkár, Bassades Mária, Bánki Zsuzsa, Baló Elemér, Gobbi Hilda, Gábor Mikdós, Gellért Endre, Hont Erzsébet, Horváth Ferenc, Major Tamás, Medgyasszai Vilma és sokkan-sokan mások. Hogy nemcsak egyszerű művészi produkcióról volt itt szó, jelzi például Kállai Gyula cikke a Népszavában, az it4. decemberi Petőfi-estről, amelynek bevezetőjét Móricz Zsigmond tartotta. „Igaza van Móricz Zsigmondnak — írja Kállai —, amikor a bevezető tanulmányában Petőfiről azt mondja: Korlátlan benne a szabadságvágy, s ezt a korlátlanságot követeli a nép számára is”. Petőfi élete Móricz Zsigmond szerint: „egyetlen harc, egyetlen eszme érdekében... megszüntetni a jogtalan és oktalan rabságot, amiben emberek milliói feküdtek”. A magyar kultúra olyan értékei nyertek úi megvilágítást, mint Bartók, Kodály, Ady és József Attila. A szocialista és rokonszenvező képzőművészek is a maguk eszközeivel tárták fel a kor égető problémáit. A Vasas Székházban rendezett kiállításon olyan nevekkel találkozunk, mint: Bán Béla, Berda Ernő, Bokros-Birmann Dezső, Derkovits Gyula, Dési-Huber István, Farkas Aladár, Fenyő A. Endre, Goldmaim György, Háy Károly László, B. Juhász Pál, Kondor György, Kurucz D. István, Mészáros László, Bánk József, Sugár Andor és mások. Pátzay Pál Petőfi emlékplakettjét, a Történelmi Emlékbizottság bocsájtotta le és az emlékezetes március 15-i tüntetés előtt már tízezres példányban díszítette a kabátok hajtókáit. A bizottság kiadásában jelent meg 1942. márciusában egy ,,Petőfi útján” című tanulmánykötet, amelynek írói ismét a legkülönbözőbb szemszögből tettek hitet Petőfi eszméi mellett. A mozgalom csúcspontja az 1942. március 15-i tüntetés előkészítése volt. Erre nemcsak a párt mozgósította tömegeit, hanem a Magyar Nemzeten. Kis Újságon és Népszaván keresztül a Történelmi Emlékbizottság is felhívást bocsájtott ki. A világháború viszonyai között páratlan erejű tüntetés élén ott, haladtak a bizottság vezetői is és tették le az emlékezés koszorúit Petőfi szobrára. A tömegek és az összefogás erejétől megrémült uralkodó osztály terrorral válaszolt. A főcsapást a pártra mérte, letartóztatva annak mintegy 600 harcosát és vezetőjét. A terror megrémítette a szövetségeseket — így a Történelmi Emlékbizottság rövid fennállása után megszűnt. Megszűnt, hogy későbbi időben új keretekben éledjen újjá. Nehéz volna felsorolni is azt a sokrétű és széleskörű tevékenységet, amelyet az értelmiség legjobbjai a rövid néhány hónap alatt tettek. Tetteik már a történelem részei és így vonhatják le a következtetést, azért csatlakoztak a párt népfrontpolitikájához, mert felismerték, hogy a nemzet sorsdöntő kérdéseiben akkor is a párt mutatta a helyes itat. Dr. Saemore Vera történész vpi Sr Círls. jelentés a Móri Vegyes Htsz-be! Az elmúlt évben kétmillió 350 ezer forintos tervet kapott a Móri Vegyes Ktsz, Mór, valamint a környező községek javítási és szolgáltatási gondjainak megoldásához. Ebből közel egymillió forint a személyi szolgáltatás igényeinek kielégítésére jutott. Amikor leültünk beszélgetni Kaiser József elnökkel, elsősorban az érdekelt, hogy milyen lehetőségek vannak az idén a szolgáltatási ágak bővítésére, ezen belül az igények kielégítésére? — Szövetkezetünk az általános fejlesztés mellett elsősorban a személyi szolgáltatás jelenlegi formájának javítására fordít nagy gondot. Többek között javítani szeretnénk, — s ez nem tűr tovább halasztást, — a móri bányászkolónia gondjain. Itt két éve húzódik egy fordászüzlet építése. A KISZÖV szövetkezetfejlesztési alapból pénzt ad e régi gond felszámolásához. Kicsi már a móri II. számú fodrászüzlet is. A fejlesztésre félmillió forint áll rendelkezésre, s úgy tervezik, hogy ebből elvégezhetik a legszükségesebb munkákat. A szövetkezet vezetői a vidéki gondokat is látják, éppen ezért többek között Doboson hetente egyszer fodrászszolgáltatást vezetnek be. Átmenetileg ez is segít valamit a gondokon. Bakonycsemyén óraátvevő helyet szerveznek a szakszerű javítás érdekében. Mint a beszélgetés elején kiderült, az idén is a személyi szolgáltatás javítása szerepel az első helyen. Ennek érdekében megfelelő ipari tanuló létszámmal igyekeznek segíteni a gondokon. Jelenleg 12 fiatal tanul, s idén már két lakatos, egy villanyszerelő és két fodrász szabadul fel. Elhelyezkedésük biztosított, hiszen ennél nagyobb létszámnak is adnának elfoglaltságot. Gond az, hogy a vízvezetékszerelő és lakatos létszámot nem tudják felfejleszteni, mert nem áll rendelkezésre megfelelő nagyságú műhely. Jelenleg tíz fős létszámmal dolgozik ez a részleg, de húsz embernek is lenne itt munka. Sok az Irodagép és háztartási gép, ami különösen sürgeti az új műhelyrész megépítését. Kilenc részleggel dolgozik a ktsz Az elmúlt időszakban a szocialista címért küzdő brigádok diktálják a lendületet. Közülük a lakatos Béke brigád már el is nyerte a címet. Vállalásukban többek között a sorrendiség, a minőség és az udvarias kiszolgálás szerepel. Több brigád elhatározta, hogy társadalmi munkában rendbehozzák a körterületeken lévő padokat, hintákat, játszótéri játékokat. 3 A bizalom, a munka és a vezetés győzelme Balinkán Ha ma azt kérdezzük a tótrétiektől: mi az oka annak, hogy az év eleji mélypontról ilyen megbecsülést érdemlő szintig emelkedett szövetkezetük, néhány pillanatig egymásra néznek, majd elmosolyodnak. Arra sem válaszolnak egyértelműen, hogy mi volt a „csodaszer”: a bizalom, a vezetés, vagy a munka. Nem is válaszolhatnak egyszerű igennel, vagy nemmel, mert amilyen bonyolult maga az élet, olyan volt a felemelkedés útja is. Bizalom híján mit sem tehet a vezetés, akármilyen jó. Tehetetlen küszködés munka nélkül is. Viszont határozott és céltudatos irányítás híján nincs bizalom, vagy ha fel is támad, látható eredmények nélkül ismét mélypontra zuhan. A több mint egymilliós mérleghiány olyan volt az 1965 évi gazdálkodás után mint a tagleütés. Beleszédültek. És nem értették, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre szövetkezetük, amelyet az akkori ügyeskedő vezetés a fejenkénti részesedés tekintetében az elsők sorába emelt Az egyszerű ember, aki csak a maga két dolgos kezével gondolkodott akinek idegen volt a számok komplikált világa, dehogy is sejtette, hogy minden kalandos és látszatos sikerhajhászásnak megvan a maga böjtje. Kábultan néztek egymásra, majd megpróbáltak kiutat találni néhány hangadóra hallgatva. Az új, ajánlott elnököt úgy fogadták, mint egy rájuk tukmált hivatalos embert: valósággal sütött a szemekből a bizalmatlanság, míg a párt józan szavára hallgató többség segítségével igennel szavazott a közgyűlés, előleget adott bizalomból Bíró Jánosnak, aki elnök is, főagronómus is volt egyszemélyben. Először mint mezőgazdász mutatkozott be. Fáradhatatlanul járta a határt, a tehenészetet, ott volt az emberek között állandóan, kialvatlan véreres szemmel. Rekedtre beszélte magát, mert félő volt, hogy otthon maradnak a kedvetlen tehenészek. Ekkor a fejési átlag egy decivel haladta meg a két litert állatonként Az emberek pénzt követeltek. A bank pedig csak akkor volt hajlandó megelőlegezni a munkabért ha a szövetkezet visszatér a munkaegység szerinti részesedésre. Akkor kapták fel először a fejüket, amikor értesültek a vezetőségtől, hogy maga a megyei tanács saját pénzügyi alapjából áldozott arra, hogy a tervezett munkaegységérték nyolcvan százalékét fizethessék azoknak, akik meg is dolgoztak érte. Ez jól esett, felcsillant a bizalom az emberek tekintetében. Azután a határ bizonyított. Sohasem került addig még olyan jól előkészített földbe. A tagság dolgos részének imponálni kezdett a szakszerű vezetés. Mondogatták is egymásnak, óvatosan ugyan, de meggyőződéssel: ilyen még nem volt a határ! És mind többen fogták meg a kapanyelet, mert ellenállhatatlanul vonzotta ki őket a szárba szökkenő élet. A harmadik kis csstát is megnyerték. Az esőtől fenyegetett zöldtakarmányt, mesterséges szárítóra hordatta a szakvezetés. Mérgelődtek is az ismeretlen technológia miatt, majd kanállal vakartatja le utána! Nem került rá sor, és akkor ismét, összegyűlt, néhány ember, hogy megtárgyalja: ez igen, ilyen szénánk még nem volt. Apró kis csaták, de mindegyike felért egy-egy döntő ütközettel a bizalomért, a jövőért. — Luksik János azt mondta: ahol a pénz, ott a boldogulás. Amikor látta az eredményeket, két annyit vállalt. Biróczki Pál, Szentesi Antalné, Horváth József, Régi Imre, Szakács József, a mecsérpusztai „arany gárda”; a balinkai idős asszonyok hatan és vagy tíz fiatal néha esett, ha fújt, összeszorított foggal vállalták a munka nehezét társaikkal — mondja elismerően Gecse Rezső főkönyvelő. A többi jött a munka nyomán. Jól sikerült a kocaforgó, a süldők paer részét tenyészkanként értékesítették, s az emberek már érezték: biztosíthatják a 32,65 forintnyi munkaegység értékét. Aschenbrenner József kovács kesernyésen jegyzi meg: — Igaz, ami igaz, nem nagyon bíztam. No, de így jó csalódni. Még egy ilyen esztendő, és megveszem a házat! Balinkán Özvegy Marosán Lászlóné, Matusek Ferencné és Hajas Jánosné a brigádvezetőt kerülgeti: — Kezdhetnénk már, nem gondolja?! Mindhárman a 15 fős aranygárda tagjai, a fehér tornácon egy pillanatra arcukat tartják a nap felé, mert takarodik a tél. — Keresni akarunk, azt meg csak munkával lehet — néz rám Marosánné. — Ha egyszer megkezdődik, meg sem állunk amíg be nem havazik! — De nem megyünk napi számba — jegyzi meg nevetve Matusekné. — Igaz, én egy napig sem mentem máshová a szövetkezeten kívül. Innen akarok nyugdíjba menni... Hajasné 240 munkaegységet dolgozott le, nincs oka restellkedni. — Pedig de savanyú szájjal fogtunk hozzá! Azt becsülöm legjobban az elnökben, hogy többet látjuk mint az irodája. A zárszámadás feltette a koronát a bizalomra is, a vezetésre és a munkára is, a munkaegység értéke prémiummal együtt több mint negyvennyolc forintot ért, és a 208 tagból 82-en nyolcezer forintnál többet kerestek. De nem is ez a döntő. Az a tizenöt szövetkezeti paraszt, aki fejenként több mint tizenötezret, és az a harmincnyolc szövetkezet tag, aki húszezer forint fölött keresett. Az utolsó csata még hátra van: annak a száztíz embernek az önvizsgálata, akiknek ötezer forintnál kevesebb érték került a padlására és a borítékjába. Bariha Tibor Még egy ilyen év és megveszem a házat. A málna is jobban fizetett, mint egy évvel előbb.