Fejér Megyei Hírlap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
Szombat, 1989. március 1 Egy mozgalom győzelme Szabadhidvégen Azzal fogadnak a szabadhídvégiek: — Nálunk is győzött az új. Győzött a szocialista brigádmozgalom. És a kertészeti kollektíva példája bizonyítja, ami elhangzott. Elsőnek Árkus Istvánnét mutatják be. — Nem tudom, hogyan férhet meg ekkora kis aszszonyban olyan nagy akaraterő. Kora reggeltől késő estig talpon van. Mindig a községért tevékenykedik, fáradozik. Nyúl Imre főagronómus mondja ezt. De Lamm Béla növénytermesztési brigádvezető, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökhelyettese még megtoldja: — A kertészetben kitűnően ellátja a dolgát, aztán mint nőtanács elnöke dolgozik. Fogalmam sincs, mikor jut ideje az otthoni munkák elvégzésére. Igaz, hogy csak egy van belőle a faluban. Sajnos... Bözsi nénit mindenhol megtalálod. Halljuk most már akkor Bözsi nénit, Árkus Istvánnét. — Nem az enyém az érdem. Dolgozom a brigádban, a vezetője Blázsovics Józsefné. Én csak az első évben irányítottam. Meg aztán ott van a főagronómus, Imre bácsi, őt kell dicsérni, ő patronál minket. Egymásra hárítják azt, amit egész évben végeztek. Mert bizony nem volt könnyű teljesíteni a szocialistacím feltételeit Azt hiszem, az a leghelyesebb, ha leírják: valamennyi szabadhidvégi ember tett azért, hogy másodszor is elnyerjék a rímet a kertészetiek. Így aztán nincs harag, meg az elismerés is valamennyiüké. Azt hiszem, az a fontos, hogy teljesítettük, amit vállaltunk — mondja a fiatal brigádvezető, Blázsovicsné —. Sőt, jóval többet adtunk, mint amennyit elvártak tőlünk. — Bizony többet — kapcsolódik a főagronómus és egy kimutatást tesz elénk —, íme a számok. Ezek beszélnek. A 13 tagú brigád 1000 mázsa paradicsom termesztésére tett ígéretet, helyette 189 mázsát szedtek le és értékesítettek. Forinttervük 75 000 volt, az összbevételük meghaladta a 180 ezer forintot. — Számításaink szerint 244 százalékos teljesítmény ez! — Nekem — így a brigádvezető — 250 mázsa termett egy holdon. De a brigádátlag 180 mázsa volt. — Azt sajnáljuk csak — teszi hozzá Bözsi néni —, hogy a vezetőség nem szerződött le zöldparadicsomra sehol sem. Így aztán a finom savanyúságnak valót leszántották. Pedig lett volna az is annyi, mint a piros. — Okultunk is belőle — ad igazat az elnökhelyettes —, idén már másként lesz. — De mást is csináltak ezek az asszonyok, nemcsak a földön dolgoztak. Sorolják csak föl — bíztatja a két asszonyt Nyúl Imre. — Még dicsekvésnek vennék, de azért elmondjuk. Hát például küldtünk ajándékot a fóti Gyermekváros lakóinak. — A vietnamiak megsegítésére is adtunk pénzt. — Közös kirándulást szerveztünk Budapestre, s megnéztük a mezőkomáromiak múzeumát. — Havonta tartunk sajtóankétot, megvitatjuk a legjelentősebb eseményeket. — Most fejeztük be a politikai oktatást. Huszonketten vettünk részt benne. — Most meg arra készülünk, hogy a községi pártház környékét megszépítsük az 50. évfordulóra. — De előtte tartunk egy névadó ünnepséget. Szabó Sándorné nemrég szülte meg negyedik gyermekét. Nagyon szépre tervezzük az ünnepséget — A pártépítésre is gondolunk. A brigádban három párttag van, a közeljövőben• ajánljuk majd a tagok sorába Horváthnét és Czvirik Józsefnét — Azt még kifelejtették, hogy a pártszervezettől a politikai oktatás befejeztével könyvjutalmat is kaptak. Hárman, a legszorgalmasabbak közül *— Kik ősek? — Árkusáé, Brázsnjcsin és Mizerájcné. Előveszik a brigádnaplót is, mutatják, mi pedig átforgatjuk a lapokat. Kállai Éva nevét viseli a kollektíva. S ott a mottó is a lap felső jobb sarkában: Fel munkára brigád, Szívet lelket elő! Együtt minden könnyebb, Egységben az erő. Újságcikkek, levelek, fényképek váltogatják egymást a naplóban. Minden jelentősebb eseményt feljegyeztek, megörökítettek. — Ki a krónikás? — Én — mondja Blázsovicsné. — Látok verseiket is. Verseket a békéről, a vietnami nép megsegítéséről, a brigád életének egy-egy mozzanatát is rigmusokba szedték. Ki írja a verseket? Ismét Blázsovicsné válaszol. — Nincsen nekem képzettségem, egyszerű asszony vagyok. Nem érzem a rímeket, meg a sorok sem egyformák. Csak írok. Amit érzek, ami írom le. — Melyiti • legi kedvese!*» «eise? — Mindegy», az. A sostvem diktálta a kezemnek. Vjna a brigádra terelődik a szó. Arról beszélnek, hogy mennyit olvasnak. A könyvtárban nincsen már olyan könyv, amit ne ismernének. — Akikor vagy sokat olvasnak, vagy kevés a könyv. — Mindkettő igaz. Nemsokára lesz a tervtárgyaló közgyűlés, majd hozzászólunk mi is, hogy adjon a tanács meg a termelőszövetkezet egy kis frissítésre pénzt. Kell nekünk a betű, nagyon kell. Boros Jenőné, a könyvtáros csak széttárja a karját, amikor új könyvért megyünk. S még egy fontos dolgot mondanak el. Azt, hogy idén megnövelik a kertészet területét, nagyobb lesz a létszám is. Abban törik a fejüket, jó volna, ha újabb két brigád alakulna és akkor már három kollektíva versenyezne a szocialista címért. — Ha a termelőszövetkezet megszervezi, mi segítünk. Átadjuk a tapasztalatokat, miért rejtsük magunkba? Blázsovicsné még közöl velem valamit, mielőtt elválunk. — A pártszervezet engem kért meg, hogy írjak néha a Hírlapnak. Arról, ami itt a községben történik, az életünkről. Orsovai Tibor Rabáczy Szilárd Lamm Béla elnökhelyettes, aki maradék nélkül dicséri. Árkus Istvánná, aki fáradhatatlanul dolgozik egész nap. A Kállai Éva szocialista brigád patrónusa, Nyúl Imre. Aki lapunk tudósítójának szegődött: Blázsovics Józsefné. jobban biztosította, mint az idényjellegű kőművesmunka. A háború időszakában katona volt, 36 hónap frontszolgálatot teljesített. Szolgált a szerb - orosz fronton, tüzérütegük 1918. kegyetlen januárját pedig a Monte Grappán töltötte. Magas hóban hasaltak napokig, lába megfázott, reumával már 1916-ban kezelték. 1918. szeptemberében megoperálták Pesten. Csapatánál november elején kellett volna jelentkeznie, októberben azonban — amikor betegszabadságra Fehérvárra jöhetett — itthon maradt, s hamarosan a forradalom egyik irányítója lett. Egyenruhában volt — fegyver nélkül —, fegyvert egyik kaszárnyában sikerült szereznie. Akkor már itt is a szociáldemokraták voltak a politikai élet irányítói. A párt újjátervezése megtörtént még február 19-én, 12 tagú választmányának októberben tagja lett Wagner is, akinek további munkájára számítottak azok, akijek és a háború előtt együtt dolgozott. A november 5-én megalakult munkástanácsnak ő lett a titkára. A hónap végén, a párt nagygyűlésén pedig — amelynek a földművesség és a szocializmus volt a tárgya — az összehívók ajánlatára őt választották meg elnökül. Novemberben és decemberben mind a bal-, mind a jobboldalra az összefogás megteremtésének kísérlete volt jellemző. Wagner a keresztényszocialisták egyik gyűlésén vitát provokált a vezetőikkel, szemükre vetette a korábbi évek tervszerű, a munkásegység erejét gyengítő sztrájkitöréseiket. A függetlenségiek december 1-i népgyűlésének hallgatósága is— mások mellett — őt kívánta hallani. A gazdasági és politikai problémák mellett mindkét oldal munkáját nehezítették kisebb-nagyobb belső nehézségek. Ezek közül egyik legsúlyosabb a közellátás kérdése volt. Éppen ezért a munkástanács megalakulása után — kormányrendelet alapján — a régi közélelmezési bizottság helyébe új öszszetételű bizottság lépett, amelynek a munkásság részéről Wagner József lett a tagja. Wagner a későbbi hónapok során a forradalomnak elsősorban ebből az ,,állásából” gyakorolt befolyást az események menetére. Nyilvántartotta a megyében rendelkezésre álló közszükségleti cikkeket, hozzá futottak be a zsír-, liszt-, szesz-, gabona-, szénkészletekről felvett leltárak, foglalkozott a vámmalmok ügyeivel, gondoskodott a város és a megye ellátásáról , küldött megbízottakat más városokba, akik közszükségleti cikkeket vásároltak, szenet, üzemanyagot, stb. utalt ki, megkísérelte sóbánya feláratását Csála határában, segítette Budapest közellátását, ajtaja nyitva állt a közellátási panaszokkal érkezők előtt. Ugyanakkor vállalt munkát az oktató bizottság programjából is: a tél folyamán — ismeretterjesztő előadássorozat keretében — beszélt a kisipar , a szocializmus, valamint a tőke és a termelés kérdéseiről, de nem zárkózott el a pártvezetőség kétosztályú szabadiskolájának tennivalói elől sem. Előadásokat tartott a párttagságnak a szónoklás és agitáció technikáiéról és módszereiről. Maradt ideje a vidéki munkára is, noha sokszor kényszerült foglalkozni különböző feljelentésekkel, méreteiben jelentéktelen, de sok időt igénylő problémákkal, a kehes lovak levágatásától a sertésszállításokon át a szociális juttatásokig. (Cikkünk befejező részét holnapi számunkban közöljük.) Dr. Pesti János Wagner József (elől, középen) a székesfehérvári 1919. május elsejei ünnepségen. Fejér megyei Hírlap * — Európai élvonalán Európai élvonalba kerül a magyar tógazdálkodás — mondotta az MTI munkatársának ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolva Szalay Mihály, a Szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomás igazgatója. E hely megtartása folyamatos előrehaladást kíván, s a magyar szakemberek tudatában is vannak ennek. Készül a hat évre szóló középtávú kutatási program. , Az Alföld terméketlen, mezőgazdaságilag egyébként hasznosíthatatlan talaján bővítjük a tavak területét, elsősorban a Tisza II. vízlépcső hatósugarában. A piacon főként az úgynevezett zsírszegény halakat keresik. Az ilyen igészek kielégítésére a Szarvason jól bevált polikultúrás módszert terjesztjük tovább: egy-egy tóbak nemcsak nemespontyot, hanem harcsát, csukát, süllőt és növényevő halakat nevelünk egyszerre. 1975-re országosan negyven százalékkal emeljük a meglévő halastavak hozamát. (MTI) VÁLAASZOLUNK MOINI KÉRDÉSEKRE Köteles-e a vállalat írásba foglalni a munkaszerződést, ha azt a dolgozó kéri? Olvasónk határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesített munkáltatójával. A munkaviszony létesítésekor kérte a vállalatot, hogy kössenek írásbeli munkaszerződést. A vállalat azt megígérte, de a szerződés többszöri kérésére sem nyert megkötést. Kérdése: munkaügyi döntőbizottsági úton kötelezhető-e a vállalat a munkaszerződés megkötésére? A Munka Törvénykönyve rendelkezése szerint a munkaszerződés létrejöhet akár szóban, akár írásban. A munkaszerződés írásbafoglalása kötelező, ha a jogszabály előírja, vagy ha azt a dolgozó kéri. Abban az esetben, ha a dolgozó kéri a munkaszerződés írásbafoglalását, mindaddig nem köteles munkába állni, amíg az írásbafoglalás nem történik meg. Ha pedig a munkát már megkezdte és a vállalat a dolgozói felhívásra 30 napon belül nem foglalja írásba a munkaszerződést, a dolgozó azonnali hatállyal kiléphet. A munkaviszonyból való azonnali hatállyal történő kilépésnek csak a munkábalépéstől számított 30 napon belül van helye. A dolgozó a kilépés helyett a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz is fordulhat és kérheti, hogy kötelezzék a vállalatot a szerződés írásba-, foglalására. Olvasónknak az említettek szerint módja, illetve lehetősége van a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordulni és a munkaszerződés írásbafoglalására kötelező határozat meghozatalát kérni. A vállalat módosíthatja-e egyoldalúan a munkaszerződést?! Olvasónkat munkáltatója magasabb munkakörbe helyezte ideiglenes jelleggel és magasabb munkabért is állapított meg részére. Olvasónk a munkakört és munkabért megfelelőnek tartotta, ezért a munkaszerződése módosításához —máss áthelyezéshez — hozzájárult. Két hónap elteltével munkáltatója írásban közölte, hogy munkakörében véglegesíti és munkabérét is újból megállapította, de nem az előzőekben megállapított mértékben, hanem 300,5 Ft-tal alacsonyabban. Olvasónk kérdése, hogy a munkabérének megállapítása törvényesnek tekinthető-e, amennyiben nem, fordulhat-e panasszal a munkaügyi döntőbizottsághoz, mivel munkáltatója az intézkedésben jogorvoslati lehetőséget nem biztosított részére. A Munka Törvénykönyve szerint a munkaszerződést a vállalat és a dolgozó megállapodása hozza létre. Ebből következik, hogy a munkaszerződés módosítására csak a két fél közös megegyezésével kerülhet sor. Ez az előírás a munkaszerződésben rendezett minden kérdésre vonatkozik, tehát a munkakörre, munkabérre, felmondási időre stb. A törvény a közös megegyezéssel történő munkaszerződés módosítás alól két kivételt tesz lehetővé: a) Ha a bérrendszer vagy bérforma megváltoztatása miatt szükséges, a vállalat a dolgozó személyi alapbérét egyoldalúan is megváltoztathatja. b) Fegyelmi büntetésként a dolgozó személyi alapbérét a vállalat csökkentheti és a dolgozó munkakörét és munkahelyét megváltoztathatja. A fentiekből következik, hogy olvasónk új munkakörébe történő véglegesítéséhez, továbbá a munkabérének megváltoztatásához a munkáltatója egyoldalúan nem volt jogosult, ezért intézkedése törvénysértő. A törvénysértő vállalati intézkedés hatályon kívül helyezését kérheti a vállalati munkaügyi döntőbizottságtól. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy az Mt. 24. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a vállalat, rossz munkára, gyengébb képességre, többszöri figyelmeztetés ellenére történő nem megfelelő munkavégzésre stb. hivatkozással sem módosíthatja törvényesen a dolgozó személyi alapbérét. Erre csak fegyelmi úton kerülhet sor.