Fejér Megyei Hírlap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
Szerda, 1969. december 3. Megyénk felszabadulásának katonai története Első: Előszállás Fehérvár — Dunántúl kulcsa A Margit vonalnál HUSZONÖT ÉVE, 1944. december 3-án érte el a felszabadító szovjet hadsereg Fejér megye területét és megkezdődtek a négyhónapos súlyos harcok, amelyek során sikerült megsemmisíteni a német fasiszták dunántúli legnagyobb katonai csoportosítását. A második világháború során az országban Budapest után Fejér megye és Székesfehérvár körzetében voltak a legsúlyosabb harcok. Megyénkfelszabadítása sok vérébe és emberéletébe került a szovjet hadseregnek. Természetesen a súlyos harcok sok szenvedést jelentettek a megye lakosságának, jelentős veszteséget iparának és mezőgazdaságának, kulturális kincseinek. Joggal merülhet fel a kérdés , mi volt az oka a megye területén kialakult súlyos, mintegy négy hónapig szinte szünet nélkül tomboló harcoknak? A körülmények alakulását döntően három tényező befolyásolta. A legalapvetőbb az, hogy október 15-én a Horthy vezette uralkodó osztály elárulta a hazát, nem volt képes megvalósítani a fegyverszüneti feltételeket, hanem engedve a német nyomásnak, átjátszotta a hatalmat a fasisztákat kiszolgáló nyilas söpredéknek. Figyelembe véve az október-novemberi katonai helyzetet, a jelentéktelen fasiszta erőket Budapest, Kecskemét, Baja térségében, a magyar hadsereg átállásával biztosíthatta volna a szovjet hadsereg gyors előretörését és ezzel Budapest, valamint a Dunántúl szinte vér nélküli felszabadítását. A súlyos harcokat kiváltó másik tényező — a Dunántúl és Fejér megye nyersanyaga, földrajzi fekvése és ebből adódó katonai jelentősége. Hitler és a fasiszta katonai vezetés fontos gazdasági és hadászati jelentőséget tulajdonított a Dunántúlnak. Gazdasági szerepét a dunántúli olaj- és bauxit-kincs a mezőgazdasági termékek jelentették. Hadászatilag pedig azt gondolták, hogy a már jelentős veszteségeket szenvedett fasiszta hadsereg védekezését megkönnyíthetik az olyan természetes akadályok, mint a Duna, a Vértes és Bakony hegységek. Arra számítottak, hogy itt sikerül megállítani a szovjet hadsereg egyre lendületesebb előretörését. Fejér megye és Székesfehérvár pedig katonai vonatkozásban a Dunántúl „kulcsát” jelentette. Területi fekvése, domborzata lehetővé teszi a nagy mennyiségű katonai alakulatok, de különösen gépesített és páncélos csapatok felvonultatását és harcbavetését. A megye, a Velencei-tó és a Balaton által , kelet-nyugati irányban képzett kapuban helyezkedik el. Ennek a kapunak a közepén, mint fontos közlekedési csomópont fekszik Székesfehérvár. Aki ezt a csomópontot birtokolta, szabadon támadhatott Bicske— Esztergom, Mór—Győr, Veszprém—Graz vagy Pápa—Sopron irányokba. A KATONAI HELYZET alakulását befolyásolta végül a harcoló ellenfelek katonai felsőbb vezetésének konkrét elgondolása a különböző hadászati-hadműveleti feladatok megoldásában. Ilyen volt a szovjet hadvezetés elgondolása a budapesti fasiszta csoportosítás bekerítésére, vagy a fasiszták elgondolása ezen csoportosítás felmentésére.A Fejér megye területén lefolyt harcokat, időrendjüket és jellegüket tekintve három jól elhatárolható időszakra bonthatjuk. Az első időszak — a budapesti fasiszta katonai csoportosítás bekerítése — amely november elején kezdődött és december 26-án fejeződött be. A második időszak 1945. január 12-től február 13-ig tartott és magába foglalja a Budapesten bekerített fasiszta erők kiszabadításánakkitörésének elhárítását a szovjet hadsereg részéről, illetve a bekerített katonai csoportosítás felszámolását. A harmadik időszak 1945. március 6-tól 26-ig tartott. A hadtörténelem ezen eseményeket a „Balatoni csata” néven tartja számon. Erre az időszakra esik a fasiszták ellentámadásának elhárítása és a szovjet hadsereg támadásba való átmenetével a megye teljes és végleges felszabadítása. A megye felszabadítása vonatkozásában jelentős események 1944. novemberében kezdődtek. A fasiszták katonai csoportosítását Magyarországon ekkor a „DÉL” (német) hadseregcsoport képezi, amelynek állományába tartoznak: a 2. és a 3. (magyar) hadseregek, a 2. (német) harckocsi hadsereg, a 6. és 8. (német) hadseregek. Állományába kerül még 1945. januárjában a 4. SS harckocsi hadtest, illetve márciusban a 6. SS harckocsi hadsereg. MAGYARORSZÁG területén novemberben a szovjet Hadsereg részéről a második ukrán front, csapatai harcoltak, Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt. November—december hónapokban a front fő feladata Budapest, illetve az észak-magyarországi iparvidék felszabadítása volt. A 2. ukrán front csapatai a novemberi harcok eredményeképpen december 9-ig északon és délen a Dunára támaszkodva, keletről félkör alakban körülzárták Budapestet. Sőt, a 46. hadsereg december 5-én súlyos harcok árán Érd—Ercsi szakaszon átkelt a Dunán és december 9-én elérte Érd, Martonvásár, Velence terepszakaszon a németek „Margit”, védelmi vonalát. Október végén a 3. ukrán front Románia és Bulgária, illetve Jugoszlávia jelentős részének felszabadítása után feladatul kapja, hogy a Duna északi partjára (Temesvár, Zenta, Pancsova térségében) történő összpontosítás után, együttműködve a 2. ukrán fronttal, vegyen részt Magyarország felszabadításában. November elején a front csapatai még mozgásban voltak és a Duna bal partján Zombortól délre csak a 75. lövész hadtest volt szétbontakoztatva. November 7- re virradóra, a 75. hadtest két százada, Apatinnál és Batinánál harcfelderítés céljából szükségeszközökön átkelt a Dunán. A fasisztákat olyan váratlanul érte az átkelés, hogy sikerült a két hídfőt az átkelt csapatoknak megtartani, sőt súlyos harcok árán november 23-ig annyira kimélyíteni és szélesíteni, hogy arra átkelhettek a 3. ukrán front főerői, az 57. és 4. gárda hadseregek. Ezen idő alatt sikerült újabb hídfőket kialaktani a Dunán Gerjennél és Dunaföldvárnál. Ezen hídfőkről indította támadását Mohács, Simontornya, Székesfehérvár irányába a 4. gárda hadsereg. December 3-án a Dunaföldvárnál átkelt szovjet csapatok Előszállás felszabadításával a megye területére léptek, 9-én pedig a 4. gárda hadsereg gyors előretöréssel kiért Vákozd, Seregélyes, Tác, Siófok terepszakaszra — a fasiszták védelmi vonalához. EZZEL a szovjet csapatok december 9-ig felszabadították a megye keleti járásait. (Folytatjuk.) Nagy Lajos ezredes, a Fejér megyei TIT hadtudományi szakkörének elnöke A kukoricatábla szélén kerékpár árválkodik. Magára hagyatottan várja gazdáját, aki rendszeresen ottfeledi valamelyik bekötő út végén. A nyirkos, süppedő talajon amikor már felmondja a szolgálatot a kerék, akkor átvált gyalogszerre Oláh Sándorné. Megy társai közé, akikkel évekkel ezelőtt együtt kezdte kóstolgatni a nagyüzemi gazdálkodás ízét. Régen volt, amikor a szűkös, szegényes irodahelyiségben elhatározták az együttmunkálkodás, az együvétartozás új hajtásának, a szocialista brigádmozgalomnak ápolását. Nagy szó volt ez akkor, néhányan mosolyognivalónak tartották a kezdeményezést. De az adonyi asszonyok, Sólyom Györgyné, Lepsényi Mihályné, Magyar Györgyné, Schmidt Istvánné és a többiek fantáziát, buzdító erőt, az új lehetőségek kibontakozását sejtették a termelőszövetkezeti szocialista brigádok létében. Létjogosultságuk, ma már nem vitatéma, eredményes munkájuk pedig válasz a kétkedőknek. Jelenleg a felszabadulási vetélkedőre készülnek. Miközben zizzennek a kukoricalevelek, erről is szó esik. Mert mi tagadás, nagy izgalommal látogatják a politikai tudást, szakmai hozzáértést, történelmi múltat kutató kérdéseket. Próbatétel lesz ez is, mint annak idején a kisgépkezelő tanfolyam. A termelőszövetkezet vezetőségének kérésére a megyei nőtanács felhívására tizenhárman jelentkeztek, hogy elsajátítsák a kerti traktorokhoz, öntözőberendezésekhez szükséges tudnivalókat. Hozzáértésüknek, lelkiismeretes helytállásuknak köszönhető a hétszáz holdnyi terület „locsolása”. A 6-os úton tovasuhanó autóból nyáridőben csak az ezüstszínű ,,esőfüggöny” látható, hogy kik kezelik az öntözőgépeket, az idegen számára az nem is fontos. De helyben, a Március 21 termelőszövetkezetben nagyon is jelentős dolog. Hiszen a harmincöt erőgép mindegyikére sincs jól képzett traktoros, így a kisgépkezelők valóban nagy gondon könnyítettek. Úgy tűnhet, kicsit elkanyarodtam az útszélen talált kerékpár tulajdonosának, Oláh Sándornénak bemutatásától. Nemcsak róla szólnak a sorok, de róla is, mert kezdettől részese volt annak a nagyarányú előrelépésnek, amelynek során többé-kevésbé megvalósul a nők egyenjogúsága. A termelőszövetkezeti mozgalomban erősödött, izmosodott vezetővé. Ritka még manapság is az olyan szövetkezet, ahol asszonyra bízzák a brigádvezetői tisztséget. Adonyban nem félnek a vezetők megbízatásokat adni. Jóllhet elbíráláskor az optika szigorúbb, egy-egy gyengébb intézkedést előbb szóvátesznek, mint férfiak esetében, de az asszonyok közösségben vállalt tevékenységének elismerése tagadhatatlan. Van agronómusnő és van brigádvezető is. Az öt szocialista brigádból négyben nők dolgoznak. Munkájukkal vívták ki a tíz vezetőségben, a szociális és ellenőrző bizottságban szerepüket. Hogy mégis ostromolják a soraikból felnőtt brigádvezetőt, jogos kérésekkel, az azért van, mert a jól meggyökeredzett szemléletet nem lehet egycsapásra megváltoztatni. De ha majd módosul az alapszabályzat egyik pontja és Oláh Sándorné társaival együtt várja a módosítást, az „azonos munkáért azonos órabért” megvalósítását. A reklamációk egyik része nők és férfiak órabérének differenciájából adódik. A brigádvezető biciklivel jár. Így keresi fel a csoportvezetőket a déli munkaelosztás után. Ezzel kerekezik ki azok közé, akikkel együtt szorgoskodott a kezdet kezdetén. Hogy mit tart jelentős eredménynek? Egyebek között három lányának boldogulását. Nem maradtak ugyan a faluban, munkásnők lettek, de a hétvégét, a szabadszombatokat a Béke utcai családi házban töltik. Büszke arra, hogy Lénárt Lajosné, Nebucz Józsefné, Gergely Jánosné, Král Mihályné megbirkóznak a szocialista brigádok irányításával, gondoskodnak megfelelő programok szervezéséről. De az sem közömbös, hogy tizenhárom asszony tagja a pártszervezetnek. Ő itt is tisztségviselő. Tanul a pártközépiskolán. A vezetőség és brigádja is kritikus szemmel figyeli munkáját. Van eset, hogy túl magas a mérce, „leveri” azt. Ilyenkor vagy ha nem sikerül összeverbuválni a kívánt számú munkaerőt, elkeseredik, sírva fakad. Ez bizony nem vezetői erény, dehát ehhez a funkcióhoz edződni kell. Oláh Sándorné briádvezető sok kilométert kerekezik naponta, brigádja pedig már autóbusszal jár musikába, a kukorica-, vagy répatáblára, de ez szállítja őket kirándulásra is. Mert a tagokkal együtt gazdagodott, gyarapodott a termelőszövetkezet is. Németh Erzsébet RÉGI ISMERŐS A kerékpározó brigádvezető Kemence—fűtőanyag nélkül Szovjet feltalálók egy csoportja új típusú, aerodinamikus előmelegítő kemencét szerkesztett, amely elektromos áram vagy bármiféle fűtőanyag felhasználása nélkül is *képes hőt fejleszteni. A kemence alkalmas arra, hogy vele alumínumötvözeteket hevítsenek fel az edzéshez szükséges hőfokra, nagyszilárdságú szerkezeti elemeket melegítsenek fel hegesztés előtt, biztosítani tudják a gumi és üveg egyenletes melegítését és elvégezzék az autódugattyúk megmunkálását. Egy zárt rendszerben működő közönséges ventillátor a meghajtására felhasznált teljes mechanikai energiát hőenergiává alakítja át. Minél több energiát használ fel a ventillátor, annál magasabb a zárt rendszer belsejében uralkodó hőmérséklet. A kemencéhez nincs szükség elektromos berendezésre, tüzelőtérre, köztere, s az ily módon végzett előmelegítés nem jár füsttel és korommal. Az új eljárás segítségével kétszer olyan gyorsan elvégezhető a fémek előmelegítése, mint a legmodernebb elektromos kemencékben. Angliából, Francaiországból Olaszországból és Belgiumból máris szabadalomigényt jelentettek be az új berendezéssel kapcsolatban. megye! Hirlae 1500 sertés, 1T0 vágómarha a „nagy asztalon" Fejlődik az állattenyésztés Tácon Felszántott, kopár őszi földek között halad a gépkocsi Tác felé. Csupán néhány billenős tehergépkocsival találkozunk, cukorrépát szállítanak. A táci Petőfi Tsz irodájában az elnökhelyettest, Vajda Vince főálattenyésztőt találjuk. Örömmel újságolja: végre a megvalósulás útján van régi tervük, a sertéskombinát építése. — A régi kastély mellett tervezzük felépíteni, olyan helyen, ahol a további bővítés lehetőségei adottak. Mert jelenleg „csak” évi 2500 sertés kibocsátására alkalmas kombinát építésére futja a pénzből, de ha később betársulnak a soponyai és a csószi tsz-ek is, akkor felfejlesztjük , évi 15 ezer darab sertés előállítására alkalmas nagyüzemmé. S ezzel kapcsolatban van még egy tervünk: a volt kastélyban szeretnénk egy feldolgozó üzemet létrehozni. Mint a továbbiakban megtudtuk, ebből az üzemből a megyeszékhely, a falu, s a környék húsellátását kívánják javítani. Ehhez a kezdeményezéshez csak gratulálni lehet a táci gazdáknak, s a később betársuló soponyai és csőszi tsz-nek. S mivel a kivitelezést saját építőbrigádjuk vállalta, valószínűleg nem kell hosszú ideig várni a környékbeli háziasszonyoknak, hogy az asztalra kerüljön a friss táci disznóhús, s a feldolgozóüzem terméke, az ízletes töltelékáru. De Tácon nem elégszenek meg a „majd lesz”-szel, eddig is igyekeztek minden lehetőséget kihasználni, hogy minél több húst — nemcsak sertéshúst — tegyenek ,le a ..nagy asztalra”. Bár az elmúlt évi állatbetegségek kivették a maguk vámját, nem keseredtek el, s igyekeztek minél előbb pótolni a veszteségeket. Annak ellenére, hogy állományuknak nagy részét ki kellett selejtezni, jelentős eredményeket értek el. Hízottsertésből 1273-at értékesítettek a közös állományból, plusz még a háztájiból 226-ot. Vágómarhából is túlteljesítették tervüket: 150 helyett 170-et adtak át. Ebből 87 exportra ment, értékes valutát hozva az országnak. A háztájiból 14 szarvasmarha „ismerkedett” meg külfölddel. Juhászaink is eredményesen működött. Bár a gyapjúhozam mennyiségre kevesebb volt mint az elmúlt évben, a minőség árban hozta a különbözetet. S az a 257 tejesbárány is, ami olasz exportra ment, szép pénzt hozott a közös gazdaságnak. Érdemes tehát a juhászatot is fejleszteni. S meg is teszik. Amint elkészül az új sertéstelep, az eddigi 550-es anyajuh-állományt felfejlesztik ezerre. A régi sertéstelep épületei megmaradnak, a lehetőség adott, különösebb beruházás nem kell hozzá, miért ne éljenek a jó lehetőséggel. De ne feledkezzünk el a halászatról sem. A 125 holdat kitevő tőrendszerükből 1 200 000 forintot „halásztak” ki, ami nem megvetendő öszszeg. Egy kis körsétára indulunk Vajda Vincével. Első útunk a tehenészetbe vezet. Tiszta, világos helyiségek, jóltartott kövér jószágok dicsérik a gondozókat. A sertésszálláson nagy munkában találjuk a gondozókat rövidesen elleni fog 120 anyasertés — mintegy 1200 malacra számítanak —, s most készítik a férőhelyeket. Itt is meglepő tisztaság és rend fogad, csak talán egy kicsit hűvös az „éghajlat”. De reméljük, mikorra szükség lesz, addigra találnak valami megoldást a fűtésre, hogy a téli hideg ne növelje az elhullás! százalékot Jogos büszkeséggel mutatja a főállattenyésztő az új borjúnevelő épületét 120 kisborjú „lakását”. Tácon jól bevált az itatásos borjúnevelés, szépen gyarapodnak a kedves kis jószágok. Búcsúzóul megkérdezzük Vajda Vincét, hogyan állnak az őszi munkákkal? — Jól dolgoztak a táci gazdák, a cukorrépát már teljes egészében betakarították (a múlt hét közepén jártunk ott), végeztek az 1180 hold őszi vetésével, csupán kukoricából volt még hátra 100 hold betakarítása, amivel azóta már valószínűleg végeztek, örvendetes, hogy igen jó kukoricatermést takarítottak be az idén. Májusi morzsolban körülbelül 30— 35 mázsás termést várnak. Jól bevált a száz holdon termesztett jugoszláv hibridkukoricájuk, csövesen mintegy 70 mázsás termést ad. Minden valószínűség szerint jól zárják ezt az évet Tácon, s a gazdák szorgalmas munkája meghozza gyümölcsét. Kiss Csaba A közös gazdaság tehenészete. Előtérben a gazdaság egyik büszkesége, a napi 30 liter tejet adó Rabi. Mikor a sertésszálláson jártunk, éppen „tízóraiasztás” volt. (Rabáczy felv.) Vízvezeték a társadalmi összefogással Mostoha körülmények közt főztek mindeddig a perkátai bölcsőde és óvoda kis lakói részére: messziről kellett hordani a főzéshez és mosogatáshoz szükséges vizet. A községi tanács most vízvezetéktöntési akciót kezdeményezett. Ahol az árokásógép a talaj felázása miatt nem tudja előkészíteni a helyet a lefektetésre kerülő csővezetéknek, ott a perkátai szülők segítenek majd, társadalmi összefogással a vízvezetéket megépíteni.