Fejér Megyei Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

­ Az egység helyreállításáért Helsinkiben szombaton megnyílt a Finn Kommunis­ta Párt rendkívüli kongresz­­szusa. A kongresszus azokat az indítványokat vizsgálja meg, amelyeket a párt egy­ségének helyreállítását cél­zó tárgyalások folyamán dolgoztak ki. Az egységtárgyalások ered­ményeiről Aarne Saarinen, a párt elnöke és Taisto Stns­salo parlamenti képviselő tartott beszámolót. A kongresszus elé terjesztett javaslatokat előzetesen meg­vitatták és jóváhagyták a ke­rületi pártbizottságok és a Finn KP tavaly áprilisi, XV. kongresszusának delegátusai, akik egyben a rendkívüli kongresszuson is képviselik pártszervezeteiket. (MTI Tűz a müncheni zsidóközpontban München Tűz ütött ki szombatra vir­radó éjjel a müncheni Rei­chenbach Straßsen, egy zsidó szociális otthon épületében. A házban, amely egy, ima­­háznak, hivatali helyiségek­nek és egy kultúrcsoportnak is szállást ad, hamar elhara­póztak a lángok. Az idős gon­dozottak közül többen nem tudtak idejében kimenekülni: hét ember életét vesztette, harmincan pedig könnyebb­­súlyosabb égési sebesüléseket szenvedtek. A zsidóközpont földszint­jén egy üres kannát talált a rendőrség. A kanna erede­­tileg gyúlékony anyagot tar­talmazott. A vizsgálat kimu­tatta, hogy a tűz abban a he­lyiségben tört ki, ahol a kan­nát megtalálták, de még nem tudták teljes kétséget kizáróan megállapítani, hogy góca valóban ez a kanna volt-e. Ennek ellenére a rendőrség azt állítja, hogy gyújtogatás történt. A müncheni rendőrség le­tartóztatott három arabot A bajor fővárosba utazott Genscher nyugatnémet bel­ügyminiszter, hogy a vizsgá­latban személyesen részt ve­gyen. Megérkezésekor sajtó­­értekezleten közölte, hogy a bonni hatóságok soron kívül 75 000 márkát folyósítanak a bajor nyomozószerveknek a vizsgálat mielőbbi sikeres le­folytatása érdekében. (MT) Ez ember ragaszkodik... (Folytatás az első oldalról, hoz most elengedhetetlenül szükséges pince elkészítésé­ről, a folyamatban lévő 144 férőhelyes itatásos borjúne­velő kialakításáról, össze­sen közel 3,2 millió forint be­ruházásról. A szövetkezet nem mond le, sőt éppen az új gazdasági év jövedelmé­nek zálogát látja abban is, hogy mindemellett csökkenti a termelési költségvetés elő­irányzatát, azzal a szándék­kal, ami tulajdonképpen ma­gában foglalja a magasabb, illetve jövedelmezőbb gaz­dálkodás kritériumait. Ez nem az elnök, nem is kizá­rólagosan a vezetőség „hob­byja”, sokkal inkább a me­zői­aljai szövetkezeti tag­ság érdeke. Továbbá úgy nem mond le a fejlesztésről, a szakszerű irányított gaz­dálkodásról, hogy ésszerű rá­fordítással a termelési érték így is hatványozottan nö­velhető. Példának említik az 1968—69. évi — hivatalos n­yelvén szólva — halmozott termelési érték szembe állí­tását, ami egyetlen év alatt 14,9 millió forinttal növeke­dett. Egy év alatt tehát ez 34,5 százalékos növekedést jelent. Mindez kitűnő alap, de távolról sem olyan egyszerű a vezetőség, a tagság, az egész szövetkezet dolga, ha egyrészt tartani kívánja az elért gazdasági termelési és árbevételi szintet, másrészt növelni akarja az új gazda­sági évben is a részesedési arányt, és megint csak fi­gyelemmel a gazdálkodás di­namikusabb ütemére. Az a vezetőség, amelyik — hízelgés nélkül — alkalmas volt arra, hogy „felhozza"­­ a mezőfalvi határ termelési kultúráját, és valóban szim­patikus tervet készíteni 1970-nek feltétlen bizalmat érdemel. Utalás nélkül is értik ebben a nagy szövet­kezeti közösségben e köz­gyűlési tudósítás első mon­datát. P. T. B. HÍRLAP Brandt az NDK-ba utazik ? Bonni politikai körökben arra számítanak, hogy Willy Bandt kancellár elfogadja Willi Stophnak, az NDK mi­niszterelnökének a meghívá­sát és kész közvetlen tárgya­lásokra Berlinbe, az NDK fővárosába utazni — jelenti a DPA nyugatnémet hírügy­nökség, hozzáfűzve, hogy a kancellár távollétéban (mint ismeretes Bandt Koppenhá­gában tartózkodik) nem fog­lalnak hivatalosan állást a kérdésben. Willy Bandt nyugatnémet kancellár kétnapos dániai látogatásának végeztével szombaton délután hazare­pült Bonnba. Koppenhágai sajtóértekez­letén a kancellár nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy elfogadja-e Willi Stoph­nak, az NDK Minisztertaná­csa elnökének a közvetlen tárgyalásokra vonatkozó ja­vaslatát. Brandt mindössze ennyit mondott: „Szombaton este visszatérek Bonnba és munkatársaimmal megvita­tom a kérdést”. Lemondott a török kormány A török fővárosban szám- és átnyújtotta kormányának haton reggel hivatalosan kő­ írásbeli lemondását. Sunay töltéli, hogy Süleyman De­ elnök az új kormány meg­­mirel miniszterelnök felke­­alakításával ismét Demiralt Jeste Cevdet Sunay elnököt bízta meg. (MTI) Mirage-ok Athénnek A Reuter iroda párizsi jól tájékozott körökből szerzett értesülései szerint Franciaor­szág tárgyalásokat folytat az athéni rezsimmel harminc Mirage típusú harci repülő­gép eladásáról. A „bizonyos ideje folyó” tárgyalások so­rán a görög junta, a hírek szerint, francia gyártmányú ágyúnaszádokat is kért, a cherbourgi események kap­csán hírhedtté vált típusból. . A Reuter hangsúlyozza, hogy az esetleges megállapo­dás még vitatottabbá fogja tenni a francia fegyverszál­lítási politikát. Mint ismere­tes, Franciaország a közel­múltban száz Mirage szállí­tásáról kötött szerződést­ Lí­biával, e héten pedig megál­lapodás született harminc gép Spanyolországnak törté­nő eladásáról. Barnard legújabb „szívátültetése" Christian Barnard, a világ első szívátül­tető sebésze, másodszor is megnősült. Az ünnepelt johannesburgi társasági szépsé­get, Barbara Zoellner kisasszonyt vette el, mégpedig szokatlan időben, éjfél után kez­dődött az a ceremónia, amelyet a meny­asszony szüleinek házában, dél-afrikai mi­niszterek jelenlétében rendeztek meg. Azért éjfél után, mert miss Barbara nem akart pénteken, 13-án esküdni. Az újságírók mintegy százötven főnyi hadának a negyvenhét éves Christian Bar­nard — menyasszonya 19 éves — elmondta, hogy nászútjuk Olaszországba, Amerikába, Norvégiába, Libanonba és Svájcba vezet, azután pedig visszatérnek és Fokvárosban telepednek le. (MTI) Levél Szlovákiából Készülünk felszabadulásunk negyedszázados évfordulójára Felszabadulásaik 26. évfordulójának méltó megfelep­­lésére egész Csehszlovákia készül. A jelenlegi időszakban nagy figyelmet szentelünk a pártszervekben és a Nemzeti Front szerveiben történő ideológiai és tömegpolitikai mun­kának. Nagyméretű kulturális és sport­programot készí­tünk elő. Fontos helyet foglal el, nemcsak a pártszervek munkájában, de az NF szerveinek tevékenységében is a társadalmi munkára való mozgósítás, üzemeinkben, a szö­vetkezetekben és általában minden munkahelyen. A CSKP KB szeptemberi ülésének határozatai és a CSKP KB felhívása a társadalmi munka kiszélesítésé­re, felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére mély visszhangra találtak a galántai járás dolgozói közt. A Járási Nemzeti Bizottság és a Nemzeti Front galán­tai járási bizottságának kezdeményezésére megindult a városi és helyi nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Front szervezeteinek versenye. Falvaink túlnyomó többsé­gében kötelezettségvállalások jöttek létre. A községi kötelezettségvállalások értéke összesen 78 443 600 koronát tesz ki. Ennek nagyobb része a faluszé­pítésre, valamint az életkörülmények szebbé tételére irá­nyul. A Nemzeti Front szervei és falvaink lakosai kötelez­ték magukat 4 121 000 munkaóra ledolgozására. E mozga­lom keretén belül a járásban 58 170 folyóméter betonjárda épül, 11 klubterem és kultúrház, 2 sportöltöző, 1 sport­pálya, 5 óvoda létesül, 10 090 darab facsemetét ültetnek ki, 46 875 négyzetméter parkterületet és virágágyat építenek, illetve hoznak rendbe, 17 autóbusz-megállóhelyet építenek stb. Például Nagymecséden 74 800 óra ledolgozására köte­lezték magukat, ennek keretén belül 1100 folyóméter jár­dát építenek, rendbehozzák az óvoda udvarát, az iskolát újra vakolják, a családi házak előtt virágágyásokat készí­tenek, stb. Sorolhatnánk tovább a példákat, hogy milyen értékek rejlenek a kötelezettségvállalásokban. A nemzeti bizottsá­gok és a Nemzeti Front sikeres összmunkájának alapja já­rásunkban ezen és a többi szakaszon is a kölcsönös meg­értés, együttműködés. A helyi nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front helyi bizottságainak ülésein és a nyilvános gyűléseken születnek a kötelezettségvállalások. A nemzeti bizottságok ezen kö­telezettségvállalások megvalósítására szilárd anyagi bázist és pénzbeni alapot fognak kialakítani, a Nemzeti Front helyi bizottságai szervezik a polgárokat a munkára. A Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontjának galántai járási bizottsága felszabadulásunk 25. évforduló­jának tiszteletére meghirdette a versenyt, a Nemzeti Front legjobb helyi bizottságáért. A versenyt 1970. május 9-én értékelik, a nyertesek pénzjutalomban részesülnek. A verseny szervezésére és értékelésére a falvakban értékelő bizottságok alakulnak, amelyek a HNB, a Szlo­vák Kommunista Párt falusi bizottságának, a NF helyi bizottságának és az Egységes Földműves Szövetkezet (A mezőgazdasági termelőszövetkezet — a szerk.) vezetői­ből. A galántai járásban hazánk felszabadulásának negyed­­százados évfordulóját szépen rendezett falvakkal, új épü­letekkel, tehát konkrét építőmunkával akarjuk fogadni. Ez lesz a mi feleletünk a CSKP KB felhívására, szerény hozzájárulásunk társadalmunk fejlesztéséhez polgártár­saink jóléte érdekében. Muzslay Vidor, a SZSZK NF JB titkára Galán­ta ­Vasárnap* 1970. február 13* Helyszíni factalitás II Tv Galériája nyilvános adásáról Mint arról már beszámoltunk, Meszlényi János, a Székesfehérváron élő szobrászművész munkáiból ki­állítás nyílt a Derkovits teremben. A Tv Galériája csütörtökön adott közvetítést a kiállításról. A Derkovits teremben este háromnegyed kilenckor még majdnem minden csendes., Az utcán egy nagy kék busz, a helyiségben a felállított ka­merák árulkodnak arról, hogy valami készül. Ismerősök persze máris vannak: most érkezett Mesz­lényi János, a szobrász. Fe­hérvárról jött Kovács Péter művészettörténész, de itt van Karlinszky Gyula, újságíró kolléga is, aki a Szabad Föld rovatvezetői tisztét most a műgyűjtőjével cserélte fel, — ebben a „minőségben” van jelen — itt a kiállításon is két szobor látható, amelyeket Meszlényitől vásárolt. Nézegetjük a kiállítást, Karlinszky az egyik kitűnő rézdomborítás elé vezet. Bet­­lehemesek. „Most már ez is az enyém.” A műgyűjtemény — amelyben a legtöbb kép, szobor, vásárhelyi művésztől származik — ismét egy je­les darabbal szaporodott. Pap Gábor, a Tv Galéria szerkesztője roppant csönde­sen és észrevétlenül dolgozik. Többnyire a háttérben ma­rad, úgy ad egy-egy instruk­ciót. Persze, aki a televízió képzőművészeti adásait fi­gyelemmel kíséri, tudja, hogy ő a művészet szürke eminen­ciása ezen a poszton, sok mű­sor, ötlet gazdája. A műsor riportere Rapcsá­­nyi László. Szemernyi izga­lom nélkül készül az adásra, irigylésreméltó nyugalommal memorizálja az adásban el­hangzó­­ neveket. Mert bizony a riportfilm általában helyben születő műfaj, itt, a nézők szeme láttára alakul. A forgató­­könyve pedig mindössze egy vázlat, amely két és fél gé­pelt oldalon a legszüksége­sebb tudnivalókat tartalmaz­za. A Tv Galéria, helyesebben a Derkovits terem — kény­szerből — igen ötletesen megépített konstrukció. A pince és egy valódi galéria hozzákapcsolásával olyanná alakult, amely alkalmas sok ember befogadására — már ami az „alkalmasság” jelen lehetőségeit illeti — úgy, hogy azok ne zavarják az adást. Most a külső helyiség­ben áll egy igen mozgé­kony felvevőgép, a belsőben ugyanilyen, s egy rögzített gép a galérián. Namármost, aki a galéria földszinti kiállí­tótermében tartózkodik, szá­míthat rá, hogy a kamera rá­les valamelyik óvatlan pilla­natban. A monitorok, amelyeken az adásban lévő kép látszik, anélkül, hogy hangot halla­nánk, egyelőre a kamerapró­­bát mutatják. Meszlényi odanéz, s mintha sose látta volna, úgy megörül: a szob­rom! A belső helyiségben lé­vő monitor épp a külsőből ad közvetítést. Aztán 9 óra után átveszi a tévé műsorát. Egy szemüveges férfi jár le­­fel hang nélkül.­­Mint tévé­néző társaim egybehangzóan kijelentették: örüljek neki. A galérián óra­próba van! Az adás alatt ugyanis öt percenként gyullad ki egy­­egy világító, 5—5 percet mu­tató időjelzés, hogy a ripor­ternek ne kelljen az óráját néznie. Egy fiatal nő leszól a galé­riáról, fejhallgatóval a fejére Egy-két perces csúszás vár-­ ható! Közben begyűlt az érdek­lődő közönség is. Figyelem, csendet kérünk! S a felvevőgép fején kigyúl a piros lámpa. Mindig csodáltam a szö­vőnőket. Fut a millió szál mellettük, előttük, ők meg egyengetik, megkötik, pilla­natokra sem lankadva figye­lik, hol kell segíteni. Most ugyanígy csodálom Rapcsá­­nyit. Szuperkoncentráció és óriási rutin szükséges egy ilyen közvetítés levezetéséhez. Figyeli saját mondatait. Figyeli a másikét. Átadja a szót, ha szükséges, s meg­mentőként visszaveszi, ha a riportalany elveszti a fona­lat. Helyezkedik, mindig tud­ja milyen kép következik, a kamerának mit kell mutat­nia. Figyeli a monitort, s figyeli az órát. Mindezt úgy, hogy ebből a néző alig ve­gyen észre valamit. (Jelen sorok írója már bírálta a ga­léria műsorát, elmarasztaló­­lag is, épp az állandó időza­var miatt. Most töredelme­sen megbánja bűnét...) A riporter azonban nem­csak azért van ott, hogy mindezeket észben tarsa, meg, hogy tartsa a mikro­font. Ő a fix pont. Akinek a tekintetébe belekapaszkod­hat a nyilatkozó, aki biztató szemvillanással bátorítja. Most is, itt is volt olyan, aki izgalmában még a szavakat is lenyelte, ahelyett, hogy kimondta volna. A riporter valósággal kihúzta belőle. Mármint a szavakat. A művészettörténész, Pá­los Judit, szintén igen oko­san, rutinnal kommentálta a szobrokat. A helyszínen vi­szont ezalatt volt a legna­gyobb felfordulás. A felvevő­gépek, mint lomha elefántok jártak körbe, megmutatva az éppen szóbakerülő művet. A közönség meg, mint mágnes után a vasreszelék, csak ment, csak sodródott a kame­ra elől. A nyilatkozatok között a legkedvesebbek azok voltak, amelyek a barátság hangján szólaltak meg: Sobor Anta­lé, Szalay Ferencé. De érde­kes volt a művész szembesí­tése a vendégkönyvvel is! Másképpen éli át az ember az adást a helyszínen, mint a képernyő előtt. Így hát kri­tikát mondani végeredmény­ben a műsorról, nem tud. De ha az, amit látott, hűen tük­röződött a képernyőn is, ak­kor okosan szerkesztett, szí­nes, jól riportosított műsort láthatott a közönség. S külön öröm, hogy mind­ezt egy fehérvári szobrász­­művész kiállításán. Torday Aliz

Next