Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

Együtt A most zajló nagy­ poli­­tikai eseménynek cse­lekvő részesei vagyunk va­lamennyien. Nem tegnap, vagy tegnapelőtt kerültünk a kongresszus hatósugarába, hanem már hónapokkal ez­előtt. Beavattak bennünket közvetlenül is, teljes felelős­ségünkkel, munkánkkal, ami­kor megkérdezték vélemé­nyünket az irányelvekről, a Szervezeti Szabályzat módo­sításának tervezetéről, ami­kor megfogalmaztuk észre­­ vételeinket, javaslatainkat. Vasárnap az eddig közké­zen forgó írásos anyag újab­bal bővült. Pártunk központi lapja mellékleteként meg­ismerkedhettünk a Központi Bizottságnak előzetes jelen­tésével, azzal, amit a küldöt­tek felkészülésükhöz, tájé­koztatásukhoz már korábban kézhez kaptak. A szokásos újságolvasás ezen a munka­­­szüneti napon elhúzódott, hi­szen rengeteg hasznos tudni­való kötötte le figyelmünket. Adatok, tények sorakoztak egymás mellett, egymás után. Bölcs, élet-diktálta megálla­pítások, tömör indoklások gyűjteménye volt ez a szám­adás. A korábban sokszor ,,szi­gorúan bizalmas” köntösbe öltöztetett, kizárólag a párt­tagságra vonatkozó statiszti­kából ismereteinket bővít­hettünk, következtetéseket vonhattunk le. Hétfőn pe­dig, aki tehette, képernyő elé ült, vagy bekapcsolta a rá­diót, hogy továbbra is része­se legyen a X. kongresszus­nak. Volt ebben a folyamat­ban, a Központi Bizottság beszámolójának figyelemmel kísérésében valami lenyű­gözően­ újszerű. Az, hogy egyenesből közvetítették, hogy oda kívánkoztunk a résztvevők, a küldöttek tábo­rába, és hogy ott is voltunk. A magas pártfórum han­gulatát érzékeltük. Szívünk szerint beszélt Kádár János elvtárs, s örültünk, amikor egyetértésüket tapsban is ki­fejezésre juttatták a küldöt­tek. A népfrontpolitika elem­zésének kezdetekor felsóhaj­tottunk: pihenni kellene, szü­netre volna szükség, mert nem egyszerű dolog hosszú ideig egyfolytában beszélni. Valaki azt mondta, telje­sen új módszer, amely meg­honosodott nálunk, s ennek csúcsa az élő közvetítés. Igen, jó módszer ez, de több annál. A demokrácia fej­lesztésének módszere. Erősí­ti a centralizmust, növeli a felelősségérzetet. Politika, amelyet évek óta folytat pártunk. Kötelesség­érzetet növelő, közéleti akti­vitásra serkentő, cselekvésre buzdító hatása tagadhatat­lan. Tudtuk miről szólhat a Központi Bizottság beszá­molója, hogy az átöleli éle­tünk egészét és elemzi annak összetevőit. Mégis élményt nyújtott számunkra a látvá­nyosság nélküli, pátosz­men­tes, sokoldalú elemzés. „Reális” — mondtuk eredmé­nyeink számbavételekor, fel­adataink meghatározásakor, „így igaz” — értettünk egyet a bírálatok elhangzá­sakor. Egyszóval részesei voltunk és a későbbi napok­ban is részesei leszünk a kongresszusnak. Minden em­ber, legyen az bármilyen poszton, tanulhat a nagy ese­ményből. Megragadhatja a kongresszus nyíltsága, köz­vetlensége, szerénysége, fe­lelőssége. Bennünket, kom­munistákat bátorságra, jo­gaink, kötelességeink érvé­nye­zésére figyelmeztet. J­e tudni, hogy annak­­ a pártnak lehetünk tagjai, követői, amely az egész dolgozó nép vezetője, amely a társadalom minden tagjának érdekeit képviseli; s amely most felsorakoztat bennünket a szocializmus teljes felépítésének mene­tébe. Németh Erzsébet _ _ V,LAG PROL?TA,?,AZ­ EGYESÜLJETEK. Tanácskozik a X. kongresszus Kedden reggel 9 órakor Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának el­nöklésével folytatódott a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának tanácskozása az Építők Rózsa Ferenc IX m­ű velődési Házában. Az elnöklő Apró Antal bejelentette, hogy a kongresszushoz számos testvérpárt intézett üdvözletet. Elmondta: a jelölő bizottság munkájához szükséges, hogy a kongresszus döntsön a meg­választandó Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság létszámáról. Javasolta, hogy a kongresszus 101 tagú Központi Bizott­ságot és 21 tagú Központi Ellenőrző Bizottsá­got válasszon. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag el­fogadta. A kongresszus megkezdte a vitát a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolói fölött. Bugyinszki István, a Csepel Vas- és Fém­művek lakatosa hozzászólásában a többi kö­zött beszámolt a kongresszusnak legújabb munkasikereikről. Drozsnyák István, a sop­­ronhorpácsi termelőszövetkezet elnöke, Győr- Sopron megyei küldött a legutóbbi négy év­ben tett agrár- és szövetkezetpolitikai intéz­kedésekről beszélt. A következő felszólaló, dr. Márta Ferenc egyetemi tanár, a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyetem rektora, Csong­­rád megye küldötte, a felsőoktatás helyzeté­vel és problémáival foglalkozott. Ezután Né­meth Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára emelke­dett szólásra. Utána Lazányi Józsefné, a Szol­nok megyei Néplap főszerkesztő-helyettese, Szolnok megyei küldött felszólalásában a nők helyzetével foglalkozott. Pach Zsigmond Pál akadémikus, budapesti küldött következett ez­után. Az ő felszólalása után szünet követke­zett, majd a kongresszus Kállai Gyula elnök­letével folytatta munkáját. Nagy taps közepette jelentette be: a követ­kező felszólaló Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, az MSZMP X. kongresszusán részvevő szovjet küldöttség vezetője, együttműködési tapasztala­tuk van a nagyszabású gaz­dasági tervek megvalósítá­sában. Most azonban vala­mennyien szükségesnek és lehetségesnek tartjuk, hogy újabb, minőségileg magasabb szintre emeljük a szocialista országok gazdasági együtt­működését. A kulcskérdés, amelynek megoldására ma ak­tív, közös erőfeszítéseink irá­nyulnak — a szocialista gaz­dasági integráció fejlesztése. Az utóbbi­ évek folyamán az SZKP, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a többi testvérpárt­­ és országaink kormányai nem kis munkát végeztek annak érdekében, hogy még jobban megszilár­dítsuk politikai együttműkö­désünket és­ erősítsük a Var­sói Szerződés szervezetét. Úgy gondolom, joggal érté­kelhetjük kedvezően a vég­zett munkát, erre minden alapunk megvan. Közös vívmányunk a szö­vetséges fegyveres erők ha­tékonyságának jelentős szi­lárdítása is. Az utóbbi évek­ben megtartott nagyszabású hadgyakorlatok megmutat­ták a Varsói Szerződés ba­ráti hadseregeinek magas fo­kú együttműködését és har­ci kiképzését, azt, hogy meg tudják oldani a legbonyolul­tabb katonai feladatokat, és ismételten bebizonyították, hogy fegyverbarátságunk megbízható eszköz bármely agresszor megzabolázására. Napjainkban továbbra is heves harcok színhelye Dél­­kelet-Ázsia, ahol Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei a szocialista országoknak és az egész világ haladó erőinek támogatásával fegyverrel a kezükben védik szabadságu­kat és függetlenségüket az imperialistáktól és bérence­iktől. A felszabadító harc világ­frontjának része a Kö­zel-Kelet, ahol az imperia­lizmus az izraeli agresszoro­­kat felhasználva szeretne vé­get vetni az arab állmok függetlenségének és vissza­fordítani azoknak az arab államoknak a társadalmi fej­lődését, amelyek a haladás útját választották, szeretné visszavetni őket a függőség, a nemzetközi tőke és béren­cei által kizsákmányolt or­szágok helyzetébe. Mind nas (Folytatás a 2 oldalon) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára, a kongresszus szünetében. Leonyid: Brezsnyev beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának küldöttsége szívből jövő köszönetét feje­zi ki azért a lehetőségért, hogy részt vehet kongresz­­szusuk munkájában. A Szovjetunió kommunis­táinak 14 milliós serege ne­vében, valamennyi szovjet dolgozó nevében tolmácsol­juk a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa küldötteinek, a magyar kom­munistáknak és az, egész ma­gyar népnek forró testvéri üdvözletünket. Nagyra értékeljük azt a le­hetőséget, hogy részt vehe­tünk az önök pártjának kongresszusán; ezt nemcsak mint nagy megtiszteltetést értékeljük, hanem mint a testvérpártok együttműködé­sének és tapasztalatokkal való kölcsönös gazdagodásá­nak fontos formáját is. Nagy figyelemmel hallgat­tuk meg a Központi Bizott­ság beszámolóját, amelyet Kádár János elvtárs ismer­tetett­­az MSZMP­ Központi Bizottságának munkájáról. A szocialista Magyarország négy év alatt elért fejlődése, eredményeinek a beszámoló­ban nyújtott elemzése meg­győzően bizonyítja, hogy az, amit a magyar kommunis­ ták IX. kongresszusukon terveztek, ma már valóság. Nagy és igazi alkotó mun­kát végez a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és Közpon­ti Bizottsága, amelynek élén a magyar nép hű fia, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő és tiszteletben álló személyisé­ge, Kádár János elvtárs áll. Mi, szovjet kommunisták, jól ismerjük magyar elvtár­saink harcát az ország nép­gazdasága hatékonyságának fokozásáért, a szocialista tu­lajdon további szilárdításá­ért. Ismerjük pártjuknak azt a törekvését, hogy teljeseb­ben kihasználja a szocialista termelési mód előnyeit, egybehangolva a központo­sított tervezést a gazdasági ösztönzők alkalmazásával. Tudjuk azt is, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt kö­vetkezetesen folytatja a szo­cialista defztokrácia fejleszté­sének irányvonalát, szünte­lenül nagy figyelmet szentel a dolgozók kommunista ne­velésének, lankadatlanul harcol a burzsoá ideológia ellen, a marxista-leninista elmélet jobboldali és „balos” eltorzítása ellen. Ez az elvi magatartás a szocialista tár­sadalom fejlesztésével kap­csolatos legfontosabb prob­lémák megoldásába él teljes megértésre és nagyrabecsü­lésre talál a Szovjetunió kommunistái részéről. Kitűnő eszközünk van, amely segít a szocialista ál­Az üzemfenntartási gyár­részleg öntöde üzeme no­vember 23-án befejezte az 1970-es, s ezzel a harmadik ötéves tervét. Ezt a rövid hírt kaptuk tegnap reggel a Dunai Vasműből, amihez Marton Lászlótól, az öntöde üzemvezetőjétől kértünk ki­egészítő tájékoztatást. — Idei éves feladatunk 24 ezer tonna vas- és 1300 ton­na acélöntvény gyártását irányozta elő — mondta Marton elvtárs. — Az acél­öntvény tervből még hiány­zik 175 tonna, viszont a vas­öntvényből ennyivel többet gyártottunk, így az összesí­tett mennyiségi tervet no­vember 23-ra teljesítettük, s ezzel — mivel minden év­ben eleget tettünk a ránk váró feladatoknak — a har­madik ötéves tervidőszak célkitűzéseit is készre jelent­hettük. Ez volt kongresszu­si vállalásaink fő célkitűzé­se. Olyan részvállalások tel­jesítésével érhettünk el, mint amit kilenc szocialista bri­gádunk tett, s aminek ered­ményeként október 19-től az eddigi B helyett kilenc ké­­kalát gyártottunk napon­ta. Vállaltuk továbbá azt, hogy a 175 tonna acélöntvényt de­cember 20-ra legyártjuk, s ezzel év végére­­ várhatóan 102 százalékra realizáljuk az éves acélöntvény tervünket. Vasöntvény tervünket pe­dig­ mintegy 110 százalékra teljesítjük, ami pluszban csaknem 2500 tonnát jelent. A kongresszusi hét kere­tében — amit gyárrészle­­günk kezdeményezett no­vember 23-a és 28-a között — tegnap, kedden, munka­idő után kommunista mű­szakot szerveztünk. Az acél­mű részére gyártottunk sa­lakcsapoló csatornát, a­ díj­táblát és még néhány­­ öntvényféleséget. Mindehhez hozzá kell ten­nem, hogy eddigi eredmé­nyeinket 13 létszámhiánnyal oldottuk meg, s ez csak nö­veli kollektívánk sikereinek az értékét lamok fejlődésének meggyor­sításában: kölcsönös támoga­tásunk, egymás kölcsönös se­gítése, a szocialista interna­cionalizmus gyakorlata, az, hogy minden egyes szocialis­ta ország sikere valameny­­nyiünk vívmánya és közös vívmányunk a szocialista ál­lamok családjának minden egyes tagjáé. Gazdasági területen az együttműködés színvonalá­nak emelésében fontos sza­kasz volt a KGST-tagorszá­gok 1971—75-re szóló nép­­gazdasági terveinek az utób­bi időben végrehajtott koor­dinálása. A Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsában résztvevő országoknak, jó A kongres**u*nak jelentjük Lefej­ezte tervét a Danai Vasma öntödése A fegyveres erők küldötteinek egy csoportja a kongresszusi ülésteremben. (Mix­­fotók: Vigovszki Ferenc felvételei — RS)

Next