Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
2 amsid Riad fogadta Púja Frigyest Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter szerdán délelőtt fogadta Púja Frigyest, a külügyminiszter első helyettesét, a Kairóban tartózkodó magyar jószolgálati küldöttség vezetőjét. A megbeszélésen jelen volt dr. Kandé Jenő, hazánk kairói nagykövete és Nagy S. Lajos nagykövet, a külügyminisztérium főosztályvezetője. A magyar—egyiptomi tárgyalásokon a két ország kapcsolatairól, valamint a nemzetközi helyzet és a közelkeleti válság időszerű kérdéseiről folytattak megbeszélést. Podgornij Kairóban Szerdán hivatalos látogatásra Kairóba érkezett Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke és kísérete. A szovjet és egyiptomi zászlókkal és üdvözlő jelszavakkal díszített kairói nemzetközi repülőtéren Anvar Szadat, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Huszszein al-Sae és Al Szabri elnökhelyettesek, Mahmud Favzi miniszterelnök, valamint az Arab Szocialista Unió legfelső végrehajtó bizottságának tagjai, miniszterek. Vlagyimir Vinogradov kairói szovjet nagykövet, a diplomáciai testület tagjai, az egyiptomi főváros társadalmának képviselői üdvözölték a vendégeket. A repülőtéren mondott beszédben Podgornij a Szovjetunió népei forró üdvözletét tolmácsolta a baráti egyiptomi népnek. Ezután Podgornij Szadat elnök és más egyiptomi vezetők kíséretében felkereste Nasszer sírját és koszorút helyezett el. A Podgornij vezette küldöttség az asszuáni erőműkomplexum felavatására utazott az Egyesült Arab Köztársaságba. Az asszuáni nagygát ünnepélyes átadására pénteken kerül sor, 11 esztendővel az építés kezdete után. Az asszuáni erőmű-komplexum évi tízmilliárd kilowattóra villamos energiát képes termelni, vagyis kétszeresét annak, amit az új vízierőmű üzembe állítása előtt az egész EAK-ban előállítottak. Ennek eredményeképpen sok százezernyi hektár föld válik termővé, s az egyiptomi parasztokat nem fenyegeti többé sem a szárazság, sem a Nílus áradása. Mindez, alapvetően indokolja, miért volt a fejlődő Egyiptom szempontjából létfontosságú az erőműrendszer kiépítése. Köztudott, hogy az ötvenes években Nasszer elnök a nyugati hatalmakhoz fordult pénzügyi és műszaki segítségért. Az Egyesült Államok és Anglia ekkor kísérletet tett arra, hogy az aszszuáni nagygát építéséhez nyújtandó támogatásának keretében letérítse Egyiptomot, független, haladó irányvonaláról. Ilyen politikai feltételeket Kairó nem fogadhatott el. Ekkor ajánlotta fel a Szovjetunió, hogy önzetlen segítséget nyújt az erőmű felépítéséhez. Nyikolaj Podgornij egyiptomi látogatása idején megbeszéléseket is tart az EAK vezetőivel. Legutóbb tavaly ősszel járt az egyiptomi fővárosban magas szintű szovjet küldöttség Alekszej Koszigin miniszterelnök vezetésével, három héttel ezelőtt pedig egyiptomi párt- és kormányküldöttség tárgyalt Moszkvában, élén Ali Szabri alelnökkel. A legújabb közelkeleti események, valamint a Jarring-misszió felújítása szolgáltathatnak témát a szovjet és az egyiptomi vezetők mostani eszmecseréihez. Az EBÍD új béketerve Az Egyesült Arab Köztársaság újabb hárompontos tervet juttatott el a közelkeleti konfliktus békés rendezésére Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország kormányának — közölte szerdán a kairói Al Ahram. Az újabb egyiptomi béketervet Mahmud Riad külügyminiszter fejtette ki legutóbbi párizsi, londoni és római látogatása alkalmával. Az Ahram a következőképpen összegezi a nagyjelentőségű egyiptomi javaslatot: — a négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország — lássa el útmutatásokkal és tanácsokkal Gunnar Jarringot, az ENSZ közel-keleti különmegbízottját a Biztonsági Tanács 1997. novemberi határozatának érvényesítését célzó erőfeszítéseiben; — a Jarringnak adandó utasításoknak tartalmazniuk kellene az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozat —, amely a többi között kimondja az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről — végrehajtásának időrendi tervét. .Tarring egy hónapon belül tegyen jelentést fáradozásainak eredményéről : — ha a négy nagyhatalomnak nem sikerülne kidolgoznia a BT-határozat végrehajtásának tervét, akkor üljön össze még januárban az ENSZ Biztonsági Tanácsa és vitassa meg a határozat végrehajtásának módozatait. Ezt követőért minden nagyhatalomnak vállalnia kell a világ színe előtt a közel-keleti probléma megoldásáért ráháruló felelősséget. Schröder Moszkvába érkezett Jordániai vezetők és a gerillák újabb tárgyalásai A jordániai kormány, valamint a Palesztinai gerillás hírvezetek képviselői szerdán ismét találkoztak, hogy rendezzék nézeteltéréseiket. Ammanban szerdán hajnalban már csak néhány puskalövés hallatszott azt követően, hogy a kedd esti találkozó és megbeszélés nyomán a felek azonnali tűzszünetre szólították fel a harcolókat. Az El Fatah beirúti irodája szerint a kormánycsapatok még szerdán is lövöldöztek a jordániai főváros különböző részeiben, a gerilla harci különítmények azonban nem viszonozták a tüzet. Az El Fatah nyilatkozata hangoztatja, hogy a jordániai hatóságok állandósítani akarják a válságot, a gerillák törekvése azonban az, hogy helyreálljon a nyugalom a jordániai fővárosban. Szerdán a kormány részéről nem erősítették meg azokat a jelentéseket, hogy a keddi összecsapásokban 12 gerilla és polgári személy vesztette életét és 17-en megsebesültek. A hivatalos mérleg: a keddi lövöldözésekben két asszony halt meg, ketten pedig, köztük egy rendőr, megsebesültek. A szerdai megbeszélésen a jordániai kormány részéről újra Vaszfi Teli miniszterelnök, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Központi Bizottsága részéről pedig Ibrahim Bakr vett részt. Ladgham volt tunéziai miniszterelnök, a Jordániában működő arabközi békéltető bizottság vezetője kedden kétórás megbeszélést tartott Husszein jordániai uralkodóval abban a londoni kórházban, ahol a királyt szívbántalmakkal ápolják. A megbeszélésen ,,feltételes megállapodás” született, amelynek értelmében Ladgham esetleg folytatja közvetítő és békefenntartó tevékenységét. Tunéziai hivatalos körök szerint, „nagyon valószínű", hogy Ladgham visszatér Ammanba. NDK—NSZK tárgyalás A bonni kormány tájékoztatási hivatala szerdán bejelentette, hogy pénteken, január 15-én folytatódik az NDK és az NSZK hivatalos eszmecseréje. Az erről szóló kommüniké így hangzik: „Pénteken, január 15-én a harmadik megbeszélésre kerül sor Bonnban. Egon Bahr kancellári hivatali államtitkár és dr. Michael Kohl, NDK minisztertanácsi államtitkár között az 1970. október 29-én az NSZK és az NDK kormánya között létrejött megállapodás keretében". A két megelőző találkozó színhelye Berlin volt. Bonni politikai megfigyelőket meglepte, hogy az új találkozóra már ezen a héten, a négy nagyhatalom nagyköveteinek január 19-ére kitűzött értekezlete előtt kerül sor. HÍRLAP Szerdán Moszkvába érkezett Gerhard Schröder, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke, a Kereszténydemokrata Unió elnökhelyettese. Schröder az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának vendégeként egy hetet tölt a Szovjetunióban, és úgy tervezi, hogy Leningrádba is ellátogat. Képünkön: Scheel külügyminiszter (jobboldali) elutazása előtt fogadja Schröder! Olaszországi Jegyzetek Válása nem olasz módra GIANNI MORANDI, a nálunk is ismert táncdalénekes (egyébként kommunista) az egyik képes hetilap körkérdésére ezt válaszolta: ,,Az 1970-es év eseményeiből emlékezetes marad a válási törvény elfogadása (végre). Annak, akinek elölről kell kezdenie, és annak is, aki, mint én, hisz a családban. De az igazi családban, amelyet a szeretet egyesít, nem a kényszer.” Morandival együtt még sok millió olasz írhatná le vagy mondhatná ugyanezeket a szavakat, hiszen a válás jogának törvénybe iktatása sok évtizedes adósság törlesztését jelenti a felvilágosult gondolkodású olasz polgárok szemében. Sokkal több ez, mint közönséges hálószoba-ügyek kiteregetése (a bírósági tárgyalás alkalmával). Az emberi jogok egyikének érvényesüléséről van szó. A VÁLÁS ÜGYE évtizedekig megosztotta az olasz politikai élet különböző erőit, csoportjait. Ebben a kérdésben azonban nem annyira politikai, mint inkább világnézeti és vallási szempontok jelezték a vízválasztót. Ennek bizonyítéka, hogy most az egyik tábort a Keresztényyd omolt róla Fárt, a másikat pedig az összes többi alkotta. A törvény ugyan nem mindenki számára kielégítő, mert még most is sok értelmetlen megszorítást tartalmaz, de az lényeg, hogy megszűnt a „válás olasz módra", a nem kívánatos házastárs megölése, amivel Pietro Germ., nagysikerű filmjének főhőse „oldotta meg" családi problémáját. Amit az olasz parlament — majdnem egy évszázada vita után — törvényerőre emelt,, az már válás emberi módra. Az ügynek azonban nem annyira politikai, mint inkább vallási összefüggései vannak, különös tekintettel az olasz állam és a Vatikán viszonyára. Az egyház dogmatikus okokból ellenez le — és ellenzi — a válást, mondván, hogy amit isten megkötött, azt ember föl nem oldhatja. Ez magyarázza azt, hogy a válási törvény elfogadása után néhány napig igen feszült volt a helyzet. A legkonzervatívabb egyházi körök és vallási egyesületek erőteljes kampányt indítottak a válás ellen, és avval fenyegetőztek, hogy népszavazás útján vonatják vissza a törvényt. (Az alkotmány értelmében ötszázezer aláírás kell ahhoz, hogy egy törvény hatályosságáról népszavazást tartsanak.) AZ EGYHÁZNAK nem okozata különösebb nehézséget, hogy összegyűjtse a szükséges aláírásokat. A tervezett kereszteshadjárat mégis várat magára, és könnyen lehet, hogy végleg elmarad. A szenvedélyek csitultával ugyanis józan számvetést végezhettek a Vatikánban, és rájöhettek arra, amit baloldali politikusok és újságírók mondanak: a népszavazás katasztrofális eredménnyel járna, mert könnyen lehet, hogy 13—14 millió katolikus a válás mellett szavazna. A pápa még távol-keleti útja idején értesült a parlament döntéséről, és sietett elítélni a válást. Álláspontja természetesen nem változott azóta sem, de a Vatikánba visszatérve már eléggé mérsékelten és mindenfajta harci kedv nélkül szólt erről a problémáról. Ezen nem változtat az sem, hogy december végén a Vatikán két jegyzéket is küldött az olasz kormánynak, amelyet azzal vádol, hogy megszegte az egyház és az állam viszonyát szabályozó, 1929-ben kötött lateráni egyezményeket (a konkordátumot). Csütörtök, 1971. január 14 így látják mások■■■ ... a bolíviai „Mintha csak az októberi események ismétlődtek volna meg, ismét csak a szakszervezetek, a munkások és a parasztok álltak a haladóbb politikát képviselő Torres oldalára. Az elnöknek így néhány óra leforgása alatt sikerült végérvényesen leverni a jobboldali katonai lázadást. A bolíviai válság ezzel önmagában még nem oldódott meg, viszont nyilvánvalóvá tette, hogy a kompromisszumok taktikája alapvetően nem hozhat változást az ország életében; a kivezető utat csak az jelenítheti, ha Torres elnök politikájában egyértelműen támaszkodik a népi erőkre. A bolíviai szakszervezetek, elsősorban az ónbányászok, éppen az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján, megfelelő bázist adhatnak egy határozottabb függetlenségi papuccskísérletet fizika megvalósításához. Múlt év októberében Torres elnök még elutasította ezt a szövetséget, bízva a nemzeti jelszavakat hirdető katonatisztek egységének megvalósításában. Azóta az események azt bizonyították, hogy a külföldi tőke által támogatott jobboldallal nem lehet kompromisszumokat kötni. S valószínű, hogy a haladó erők most még határozottabban követelik majd részvételük biztosítását az irányításban. A bolíviai fejlődés szempontjából pedig ebben a helyzetben nem kínálkozik más megoldás. Ha a kellő fordulat nem történik meg, akkor a jobboldal hamarosan megint kísérletet tehet a hatalom visszaszerzésére.” (Lovas Gyula: Sikertelen puccskísérlet Bolíviában. Magyar Nemzet, január 13.). francia—spanyol kapcsolatokat A tekintélyes párizsi lap a Madrid és Párizs közti viszony hirtelen elhidegülését kommentálja vezércikkében. Emlékeztet arra, hogy a legutóbbi tizenkét hónapban erőteljesen fejlődtek a két ország kapcsolatai. Többek között öt évre meghosszabbították a kulturális egyezményt, az árucsereforgalom értéke hatszázmillió dollárra emelkedett, fokozódik a jövőben az energetikai és műszaki együttműködés. Lopez Rodó spanyol tervezésügyi miniszter joggal jelentette ki Párizsban tavaly májusban, hogy a két ország közötti kapcsolatok sohasem voltak még ilyen szívélyesek. Egyes spanyol, illetve francia miniszterek magánjellegű, vagy baráti látogatásokat tesznek egymás országában. Franciaország elsőként nyújtott, nemzetközi fogadtatást az oda látogató Juan Carlos hercegnek (a trónörökösnek), ami bizonyos spanyol körökben meglepetést okozott. Közbejött azonban a burgosi per, amelyet a francia sajtó erőteljesen bírátt. (Ez szolgált ürüggyel a madridi kormánynak, hogy bizonytalan időre elhalassza Schumann francia külügyminiszter januárban esedékes madridi látogatását.) A francia—spanyol kapcsolatok bonyolult kérdésének árnyalatain túlmenően az az alapvető probléma, hogy Spanyolországnak a liberális Európába való beilleszkedése elősegítheti-e vagy sem a frameóista rezsim valóságos liberalizálódását? Úgy tűnik fel, hogy az e kérdésre adott válaszok nem azonosak a madridi és a párizsi vezető körökben. (Le Monde, január 9.). Nixon elnök „előrelátását"’ ötvennyolcadik születésnapjára szép ajándékkal lepte meg magát Nixon elnök: január 8-án aláírt egy rendeletet, amellyel az amerikai elnökök nyugdíját évi huszonötezer dollárról hatvanezerre emeli. Egyúttal megduplázta az elnöki özvegyek nyugdíját is, amely eddig tízezer dollár volt évente. Minthogy a nyugdíjemelés máris életbe lépett, elsőként Harry Truman és Lyndon Johnson húz belőle hasznot. A volt elnökök közül ma már csak ők élnek. Ugyancsak hasznára válik Eisenhower özvegyének. (Jacqueline Kennedy lemondott a nyugdíjról az Onasszisszal való házasságkötése után.) Nixon azt mondta a barátainak, hogy szeretné, ha az elnöki nyugdíjat csak HUH után kellene élveznie: bízik másodszori megválasztásában, és az újabb mandátuma 1976-ban járna le. Ezzel a rendelettel Nixon egy szintre hozta az elnöki nyugdíjat a nagy monopóliumok managereinek nyugdíjával, mint ahogyan elődei tették az elnöki fizetéssel. (Az amerikai elnök kétszázezer dollárt kap, ami háromszorosa az alelnök és a miniszterek fizetésének. Úgy látszik azonban, hogy az elnök környezete nem akar túlságosan a részletekbe menni az elnöki nyugdíjat illetően. Az újságok még nem kommentálták ugyan, de könnyen lehet, hogy a rendeletet bírálatok érik az ország gazdasági nehézségeivel összefüggésben. Az olasz lap washingtoni tudósítója ugyanebben a jelentésében említi meg, hogy hivatalos amerikai közlés szerint a munkanélküliek aránya decemberben elérte a hat százalékot. Számuk jelenleg négymillió-hatszázezer — több, mint 1961 óta bármikor. (La Stamps, január 10.).