Fejér Megyei Hírlap, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
Szerda, 1971. május 5. Angol cégek a BNV-n Több mint negyven angol cég mutatja be áruit az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron: többségük a brit nemzeti pavilonban, míg néhány vállalat szakosított kiállításon jelentkezik. Az MTI munkatársának J. E. Reeve, Nagy-Britannia budapesti nagykövetségének kereskedelmi ügyekkel foglalkozó első titkára elmondotta, hogy a kiállító cégek olyan termékeket hoznak, amelyek exportja a magyar ágazatok fejlesztési irányaival összhangom van, s amelyek az ipari-műszaki kooperációknál számításba jöhetnek. A gépgyártás és a műszeripar számos ága képviselteti magát, az angol pavilonban a magyar szakemberek tanulmányozhatják az új típusú autódarukat, emelőgépeket, rakodógépeket, megismerkedhetnek az autóipar, a mezőgazdaság és a hajóipar számára szerkesztett új Dieselmotorokkal, a gépiparban és a bányászatban használatos gyémánt-szerszámokkal. Pótjelölés a Ráchegyen A 91-es székesfehérvári körzetben április 25-én nem dőlt el, ki képviselje a lakosságot a városi tanácsban. A három jelölt —Horváth István, Pinke István a Köfém, Takács József, a Járműjavító munkása — kerültek a listára. Közülük egyik sem kapta meg a szükséges szavazatszámot. Ezért kellett a hét első napján újabb jelölőgyűlést tartani. Az esős idő dacára összejöttek az emberek, legalábbis azok, akiknek fáj a lakóterület mostohasága. Ezért hangoztatták többen is, hogy ajrvihegyiek, a városfejlesztés forintjaiból nem kaptunk semmit az elmúlt ciklusban. Pedig szükség volna jó ivóvízre, játszótérre, járdára és másra is.” — Nehogy félreértés legyen, nekem egyik jelölt ellen sincs kifogásom. Ismerem őket. De mi annak akarunk bizalmat szavazni, aki valóban képviseli érdekeinket, ugyanaz fáj, ami nekünk, hegyieknek. Olyan tanácstagot szeretnénk, aki a Ráchegyen lakik — indokolta mondanivalóját Hajba István. Aztán Csordás Péter kért szót. A peremkerület sajátos gondjairól szólt Kifogásolta az Adonyi úti élelmiszerbolt nyitvatartási idejét (kora délután lehúzzák a rolót), meg azt is, hogy huzamosabb ideig „betegség miatt zárva” tartják. Azzal folytatta, hogy a tanácstagnak ilyen dolgok intézését is vállalnia kell. — Itt van miért talpalna a társadalmi munkásnak, a közéleti embernek — adták az útszavalót többet. Sok jelölőgyűlésen részt vettem, hallgattam a lakóterület fejlesztését, a közéleti pezsgést szolgáló vitát, de ez az esti beszélgetés mindegyiket felülmúlta. Nagy felelősséggel és hozzáértéssel szóltak közös dolgainkról, a város ügyéről, a lakóhely problémáiról. Róka István például olyan hozzáértéssel magyarázta lakótársainak a tanácstag szerepét, helyét a testületben, hogy annál pontosabban nehezem lehetne ezt bemutatni. — Nemcsak a mi utcánk érdekeit kell képviselnie, hanem az is teendőihez tartozik, hogy ismerje a város egészét és tudja, milyen lakóterületének a helye, szerepe ezen belül — mondotta. És amikor szavazásra került a sor, Horváth István mellett döntöttek. A volt ifjúsági vezető, a Köfém asztalosa szót kért. — Pinke Pista jó barátom. Ő volt eddig a körzet tanácstagja. Közéleti ember is. Hogy mégis én kerülöik a listára, ez azt jelenti, bíznak bennem. Bizonyára nem lesz könnyű feladatom, de megpróbálom kijárni, hogy vizünk legyen. Május 9-én, vasárnap a pótválasztás napján ismét munkában lesznek az aktívák. Várják a több mint félezer választót, akik pótválasztással indítják útjára tanácstagjukat. Németh Erzsébet Munkásemberek Kalmárék A múlt napokban adták át a megyei építőknek a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége vörös vándorzásalaját, és a Szocialista Munka Vállalata kitüntetést. Az ünnepségen jutalmazták és adták át a diísszoklevelet és jelvényt annak a 175 kollektívának is, akik elnyerték a szocialista címet. A már nagy hagyományokkal rendelkező Balogh, Emperger, Gugolya és Kecskés kőműves-brigádok neve mellé új nevek kerültek a legjobbak listájára: Kalmár József asztalos és Jelena István lakatos brigádja is feliratkozott az aranykoszorúsok közé. A központi telep mindennapos zajos életét éli. A sívító szalagfűrészek nesze elől az üzemvezetői irodában keresünk egy kis csendet, hogy elbeszélgessünk Kalmár József brigádvezetővel, Cs. Horváth József és Kulifai Ferenc asztalosokkal. A brigád életét bemutató naplót lapozgatjuk. „Megint elnyertük a címet!” — villanak össze a tekintetek és a lapozgatás ürügyén szinte napról napra újra élik, amit vállaltak és megtettek. Az asztal esősem nem tartozik a „látványos” munkaterületek közé. Róluk nagyon ritkán írnak, beszélnek. Pedig munkájuk nélkül a látványos magasbatörés, ami az építőket jellemzi, hiányos lenne. Az égbeemelkedő falakhoz, a tízszintes házakhoz nemcsak térelem kell: ajtók, ablakok, beépített szekrények is, s ezek itt készülnek. A naplóit lapozgatva, amely a November 7. brigád életét dokumentálja, állandóan visszatérő mondattal találkozunk: „Csak egy kicsit jobban”. Ez tükröződik az 1970. évi vállalásokon is, amikor elhatározták, hogy jól kihasználják a munkaidőt, munkájukért felelősséget vállalnak, és aktívan kiveszik részüket a vállalati versenyből. Általában azt mondják, minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A Kalmár-brigád, mint már annyiszor, most is reálisan tervezett. Annyit vállaltak, amennyit meg tudtak oldani. Nem is akárhogyan: kiemelkedően. A brigád"krónikus híven jegyezte fel az eseményeket, amelyekből egyértelműen kiderül, miért az ismételt szocialista cím? A feláldozott szombat-vasárnapok a Videoton tanintézet és a Münnich lakótelep munkálatain, az árvizes műszakban készített 12 martonvásári lakás asztalos munkái, a X. pártkongresszus tiszteletére 45 beépített konyhabútor soron kívüli elkészítése, mind-mind hozzájárult a vállalati terv maradéktalan teljesítéséhez, s a brigád sikereihez. Mindehhez jön még az a sok kis „apróság”, melyről nem beszélnek. Véradás, közös vacsorák, színházlátogatás, munkavédelmi tanfolyamok, és az üzemvezető sok-sok évközi dicsérő bejegyzése. A legutóbbi termelési tanácskozáson ismételten csatlakoztak a vállalati felhíváshoz. A nyolcszoros szocialista cím kötelez. Csak egy kicsit jobban — áll ismét az 1971. évi vállalások élén. A Kalmár brigád, melynek tagjai több mint száz évtizedet a vállalatnál dolgoznak, tudják mit vállalnak. És ha csak egy kicsit is jobban teljesítik, amit akarnak, akkor már nem csak teljesítik, hanem túlteljesítik vállalásaikat. Hadnagy Gábor Expoland az Expo helyén Az „Expo—70” világkiállítás kapuzárása után sok különböző javaslat merült fel a terület felhasználását illetően. A döntést a napokban tették közzé: az „Expo” helyén emlékparkot hoznak létre. Változatlan formában csak egy nevezetességet hagynak meg, az úgynevezett japán-kertet. A felújítás után megnyílik itt a gyermekek számára a „meseország”, az Expoland. /§ postás nem is tudja, milyen örömet szerez egy-egy levél kézbesítésével. Fehér, hosszúkás borítékban egy meghívó. Az Ybl Miklós Gimnázium és Szakközépiskola egyik végzős növendéke címezte. Hogy el ne tévesszem, aláhúzta nevét a TV/A. osztály névsorában. Bányai Sárának hívják. S hogy minden kétségem elszánjon, odabiggyesztette kezeltásával a lajostelepi kislány. Ha jól emlékszem, tavaly nyáron írtam róla riportot. A melegtől szinte égő mezőn találkoztam vele, a farmernadrágos emberkével, aki minden szünidőben a Sárszentmihályi Állami Gazdaság szolgálatába szegődik. Édesanyja iskoláztatja, hiszen édesapja korán meghalt. Olvasom a meghívó mottóját. Goethe sorait idézik: „Csak azt illeti meg szabadság, élet, ki naponta hódítja meg". — Sára, ez magára is vonatkozik. Felnőtt emberré cseperedett. Mit tesz a szabadságért? Lehajtja fejét. Piheg még kissé. Sietett. Tornaóra volt. — Eddig is igyekeztem. Igaz, sok-sok órám elment naponta a tanulásra. De ilyenkor látja az ember, megérte. Úgy hiszem, ötös vagyok. Nem kell írásbeliznem. Tudja, ez mekkora megtiszteltetés? És milyen nagy előny? Egyszer kell felkészülni, de akkor alaposan, egyszer izgulni a bizottság előtt — és befejeződött. Talán életemnek legszebb szakasza. — Tervei? — Szövögetjük. Szép lesz? Jó lesz? Ki tudja? Szépnek kell lennie. Akarjuk, hogy az legyen! Az osztályból majdnem mindenki továbbtanul. Szalai Gábor, Katona Gábor a műszaki pályát választja. Horváth Tamás, Szumzer Erzsébet, Szénási Márta, Stubnyán Margit, Viszt Hedvig, Göde Erzsébet az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemre jelentkeznek. Ha igaz, akkor Elkán Karcsiból és Lőrintz Zsuzsannából orvos lesz. — És mire készül Sára? — Én a biológiát imádom. Debreceni egyetemre jelentkezem. Ott ismerős vagyok. Mármint a városban. — Sikerülni fog a felvételi? — Bízom magamban. Csak magamban bízhatok. Ha pedig nem, akkor elmegyek dolgozni, mint például Szűcs Judit és levelezőn tanulok tovább. De tanulni fogok! Mert tanár akarok lenni. Biológia tanár. S talán biológus. — Ennyire szereti? — Igen. Az élettan, az öröklődés, milyen lesz a jövő biológiája, megannyi izgalmas kérdés, téma. Meg kell, hogy ismerjem a jövőt. — Van kedvenc madara? — Igen. A jégmadár. — Miért pont ez? — Nálunk ritka. Szép, színes a tollazata. Ékes madár. — És a növény? — A tengeri liliom. Filmen, képen már láttam. Az életben még nem. De látni fogom! Akarom látni. Szombaton ballag a XIV A. osztály. Mindenki megtervezte már a búcsúruhát. Jutka rózsakirálynő lesz. Rózsaszínű ruhát varrt magának, s ezt rózsaszínű szirmokkal ékesíti. A jövő biológusa rózsakirálynő lesz. Illik hozzá. Orsovai Tibor A RÓZSAKIRÁLYNŐ HÍRLAP MARX születésnapján M“ Károlyra emlékezünk május 5-én, születésének 153. évfordulóján. Nemrégiben születésének jubileumán tisztelettel adóztunk élő emlékének, nagy művének világszerte, ahol a marxizmus—leninizmus eszméire, a tudományos szocializmus tanításaira fogékony dolgozók élnek. Méltón mondhatjuk ezért, hogy az egész dolgozó világ ünnepelte. Nem korlátozhatjuk azonban megemlékezésünket a kerek évfordulókra. Tanításai, munkája, példája egyre hatékonyabbá és jelenvalóbbá válik a szocialista forradalom győzelméért és megszilárdításáért harcoló, eszméi megvalósításán dolgozó százmilliók harcában és építő munkájában. A marxi életmű, az utódok, nagy alkotók és forradalmár nemzedékek közös erőfeszítései eredményeként a szocialista forradalom világméretű térhódítása és a szocialista társadalom építése révén beteljesülőben van. Marx és nagy alkotótársa Engels — akinek éppen a közelmúltban emlékeztünk meg születési jubileumáról — olyan korszak szülöttei voltak, amelyben kibontakozóban voltak a tőkés társadalom korábban ismeretlen méretű és mélységű gazdasági és társadalmi-politikai ellentmondásai. Miután felismerték ezeket és a leküzdésükre szolgáló megoldási lehetőségeket, a proletárforradalom végrehajtását, a proletárdiktatúra megvalósítását , a kizsákmányolás és mindenfajta egyéb elnyomás alapjául szolgáló magántulajdon felszámolása érdekében — arra törekedtek, hogy ennek szükségességére és lehetőségére ráébresszék az egész proletariátust, minden dolgozó osztályt és réteget. Ez a felismerés és törekvés fogalmazódott meg a munkásosztály történelmi hivatásáról szóló marxi tanításban, amely Marx kora óta világméretekben vált történelmi ténnyé, a történelem által megerősített igazsággá. Ez az igazság biztosítja számunkra máig is és a jövőben is a ragaszkodást és kötődést Marx gondolataihoz, tanításaihoz, életművéhez. Marx óta természetesen változtak a forradalmi harc feltételei, bizonyára a jövőben is változnak. Munkássága során Marx is figyelembe vette az új tendenciákat és fejleményeket, a levont következtetésekkel pontosabbá, teljesebbé tette forradalmi elméletét. Korunkban is ez a módszer, az ilyen szemlélet és magatartás biztosíthatja csak a marxizmus a leninizmus elméletének és a forradalmi munkásmozgalom gyakorlatának fejlődését, érvényesítését. Állandó törekvésünk, hogy a Marx által kijelölt úton, a leninizmusban továbbfejlesztett elmélet és politikai gyakorlat birtokában és segítségével érvényesíthessük korunk feltételei között az elévülhetetlen marxi tanítást, a munkásosztály és a dolgozó ember felszabadítását az elnyomás minden formája alól. Az a példa, amelyet erre a megvalósult és megvalósulóban lévő szocializmus országai adtak, méltó tisztelet Marx emléke és példája iránt — S. Gy. — - 3 - A megbeszélés, amelyről szó lesz, akaratlanul is tükrözte, hogy a tsz-ekben mennyire gyermekcipőben jár a gazdálkodás programjának rangjára emelt tervek készítése. Annyira, hogy még a felajánlott segítség se lehet eléggé hatékony, gyakorlatilag hasznos. A termelőszövetkezeti törvény távlati fejlesztési terv készítésére kötelezi a közös gazdaságokat. Nemrég miniszteri rendelkezés jelent meg, amely középtávú terv készítésére szólítja fel a szövetkezeteket. A két terv nem ugyanaz: az előbbi nyolc-tíz év távlatait lenne hivatva felrajzolni, az utóbbi pedig általában öt év fejlesztési programját foglalja magába. De egyik se ér semmit, ha csak a forma kedvéért készül; azért mert előírták, mert néhány formanyomtatványt ki kell tölteni, mert a legfontosabb adatokról informálódni akar a megyei tanács, a minisztérium... A tervnek csak akkor van értelme, ha programot ad, öt vagy akár nyolc-tíz esztendőre meghatározza a közös gazdaság legjelentősebb céljait, a megvalósítás legfontosabb módszereit, eszközeit. Az ilyen terv készítése pedig elég sok fejtörést, számolgatást, tájékozódást kíván a szövetkezetek vezetőitől. A segítés szándékával határozta el a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és az Észak-Fejér megyei Tszszövetség, hogy négy csoportban megbeszélésre hívja össze a bicskei, a fehérvári és a móri járás közös gazdaságainak vezetőit Mindegyik tanácskozásnak kifejezetten kettős célja van: egyrészt tájékozódást nyújtani a tsz-vezetőknek a tervkészítéshez, másrészt a hasonló adottságú szövetkezetek tervkészítéssel kapcsolatos gondjait összegezni, esetleg könnyíteni. Móron tartották az első tanácskozást, hétfőn délelőtt. A környék 12 gyenge adottságú szövetkezetének vezetői voltak a meghívottak, valamint a szövetkezetekkel partneri kapcsolatot tartó vállalatok, intézmények szakemberei. A tszszövetség nevében Gálosfai Mihály mondott el néhány megszívlelendő tanácsot. A többi között arról szólt, hogy a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek elsősorban a forgóeszköz állomány gyarapításával teremtsék meg a fejlesztés alapjait, s azután vállalkozzanak csak számottevő beruházásra. A gépesítés növelésére ne egyedi gépeket, eszközöket vásároljanak, hanem lehetőleg gépsorokat, szükség szerint más közös gazdaságokkal összefogva. Számoljanak az eddiginél nagyobb mértékben a kooperáció, a közös vállalkozás előnyeivel. Az üzemen belüli szakosodás is jó lehetőségeket kínál, nem szabad ezennket „kihagyni”. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya nevében Tóth Károly segített az informálódásban. Hangsúlyozta, hogy a magáért való tervezésnek semmi értelme. Az afféle „mondják meg, mit töltsünk ki” tervek ideje lejárt. A szövetkezet jól gondolja meg, mit akar a következő öt évben elérni, s azt is, hogy ehhez milyen eszközei vannak. Ahol megvan a lehetőség, ott többféle változatban dolgozzák ki a fejlesztés programját, s a tagság ezekből válassza ki a legjobbat. Csak egyik feladatát teljesítette a megbeszélés, a tsz-vezetők tájékoztatását, de ezt is csak részben. Azért csak részben, mert a meghívott 12 szövetkezet közül négyből senki nem vett részt a tanácskozáson, s néhány másik gazdaság a tervezésben alig szóhoz jutó munkatársával képviseltette magát. Mindössze három tsz-főkönyvelőnek volt mondani-valója, szóba hozandó problémája, bőven számítva öszszesen 25 percet foglalva le a három és félórás tanácskozás idejéből. Közülük Konrád József (Nagyveleg) szólt igazi gondokról. Ezek közül néhány leglényegesebb: A jelenlegi információk szerint a nagyteljesítményű mezőgazdasági gépek csaknem teljesen kiszorítják a kisebbeket, pedig a dombos, hegyes vidékeken ez utóbbiakra lenne szükség, például a 48 soros helyett a 24 soros vetőgépre. A korszerű röpítőtárcsás műtrágyaszóró serf használható domboldalban, a nagy vágószélességű NDKJ kombájn sem ... Milyen gépek használatát tervezzék. A kedvezőtlen adottságú szövetkezeteket az átlagosnál is jobban sújtja, hogy — az árszínvonal ígért stabilitása ellenére — sokféle árucikk nagyon megdrágult. Három évvel ezelőtt 136 000 forintért építettek egy juhhodályt, ugyanez az épület most több, mint kétszeresébe került. A tavaszi árpa vetőmagját legutóbb mázsánként 600 forintért kapták, másfélszer anynyiért, mint számították. Nyugodtan számolhatnak az árszínvonal változatlanságával? A megbeszélésen elnöklő Tanyi János, a járási hivatal osztályvezetője joggal hangoztatta befejezésül: sokkal nagyobb figyelmet érdemelne a tervezés a szövetkezetekben. Megalapozott előrelátás, a fejlesztés eszközeinek és módjainak körültekintő mérlegelése, megválasztása nélkül egyre nehezebb lesz eredményesen gazdálkodni. F. F. Newstroll tölzseic fép tervei feillenek Nagyobb figyelmet érdemelne