Fejér Megyei Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
----- 6 — Kossuth Rádió 8.18: A Fáy-együttes játszik. 8.35: Harsan a kürtszó! A Gyermekrádió műsora. 9.10: Gounod, Faust, ötfelvonásos opera. 11.42: Indiai hangszeres muzsika. 12.20: Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz nercben. 12.35: Melódiakoktél. 13.44: Törvénykönyv. Élő alkotmány. 13.59: VI.i felvételeinkből. 14.06: Klasszikusok magnószalagon: A három testőr. Alexandre Dumas regénye rádióra alkalmazva. 15.10: Éneklő Ifjúság. 15.21: Janácek: Szimfonietta. 15.45: Óza. Részletek Andrej Voznyeszenszkij poémájából. 15.59: Hallgatóink figyelmébe! 16.00: A világgazdaság hírei. 16.05: Dalok. 16.34: Kovács Andor gitározik. 16.49: A Magyar Népköltészet Hete. 17.05: Sándor Judit és Palcsó Sándor népdalokat énekel, ifj. Balogh László cimbalztrozik. 17.30: Krónikások a testvérbrigádról a Május 1. Ruhagyárban. 18.00: Könnyűzenei Híradó (ism.: csütörtök, P. 12.03) 18.30: A Szabó család (ism.: holnap, K. 11.30). 19.25: Egy rádiós naplójából. 20.25: Kórusok és népi zenekarok műsorából. 21.05: Kozmosz. Tudományos Magazin. 21.30: Félóra sanzon. 22.30: Szimfonikus zene. 23.30: Mikes Éva énekel. Dobsa Sándor együttese játszik. 0.10: Torony zene. Petőfi Rádió 8.05: Világhírű karmesterek felvételeiből. 9.03: Verbunkosok, népdalok. 9.52: Könyvek, tájak, emberek. 10.05: Zenés műsor üdülőknek. 12.03: Kamarazene. 13.03: Igor herceg. Részletek Borodin operájából. 14.00: Randevú kettőtől—hatig... A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.10: Pedagógusok közt Angliában. G. Tímár György útijegyzete. 18.25: Walter Gieseking Bach felvételeiből — ún. rész. 19.04: Julie Andrews énekel. 19.25: Operahatosok. 19.54: Jó estét, gyerekek! 20.27: Új könyvek (Ism.). 20.30: Kapcsoljuk a Salzburgi Festsnielhaust. kb. 21.30: Gondolatok filmekről. Bán Róbert jegyzete. kb. 21.45: A hangversenyközvetítés folytatása. Kb. 22.30: Nóták. URH 18.10: Magyar zeneszerzők. 18.40: Az Edwin Hawkins-együttes amsterdami koncertje. 19.30: Zenekari muzsika. 20.00: A lengyel zene története. IX. (befejező) rész. 20.23: Papp Lajos: Négy darab gordonkára. 20.41: Külföldi tudósoké a szó. 20.56: Nada és Engelbert Humperdinck énekel. 21.25: Bemutatjuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új lemezeit. A Bartók vonósnégyes játszik. 22.15 :Mirella Freni és Hermann Prey énekel. Rádióműsor televízióműsor Budapest 17.33: Hírek 17.40: Műemlékvédelem. (Ism.) 18.15: Tallin ’72. Riportfilm a Dal és Tánc ünnepe,él. 18.50: India szabadságra ébred. Dokumentumfilm. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A filatelista halála Szovjet film. 21.15: Pogány. III. rész: Hogyan élünk? 22.05: Tv-híradó . 2. kiadás. 22.15: Sakk-matt. Beszámoló a világbajnoki döntőről. Osztrák tv I. 16.45: Kicsinyek műsora. 17.00: A kutya eltakarodott. Film. 18 35: Jó éjszakát gyerekek. 18.40: Riportműsor 19.25: Az ORF ma este. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Sporthírek. 20.15: Folklór fesztivál. 21.15: A muzsika szerelmeseinek. (2.rész). 21.55: Tv-híradó — Esti kiadás. Osztrák tv II. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Sporthírek 20.15: Közvetítés a Konzerthausból. 21.35: Sporthírek. 21.50:Tv-híradó. Jugoszláv tv 17.00: Magyar nyelvű kulturális panoráma. 17.40: Kis világ. 18.30: Tudományos stúdió. 19.15: Tartalékosok. Humoros adás. 19.45: Rajzfilm 20.30: Válogatás más tv-központok műsoraiból. 21.15: Sheriff New Yorkban. Pozsonyi tv 17.10: Hírek. 17.15: Aranykamera és NDK-beli vendégei. 18.40: Esti mese. 19.00: Tv-híradó. 19.35: Publicisztikai film a hazatértekről. 20.00: Irány a SZISZ Kongresszus. 20.10: Ewa doktor. Lengyel tv-sorozat befejező része. 20.50: Párbaj az emlékezettel. Vetélkedő-sorozat. 21.25: Autósok-motorosok. 21.45: TV-híradó. 2. műsor 19.45: Tv-híradó. 20.00: Úszó városok. Lengyel kikötő. 21.00: Nyelvészeti vetélkedő. 21.35: Tvhíradó. / KÁNIKULÁBAN (A Wochenpresse-ből) Beszédes statisztika Nők a Szovjetunió közéletében A férfiakkal egyenértékű népgazdasági feladatokat vállaló szovjet nők aktívan részt vesznek az államirányításban is. Az SZKP 14,5 milliós tagságából több mint 3 millió nő. A XXIV. kongresszus küldöttei között 24,3 százalék , 1204 nő volt. A szovjet nőik a férfiakhoz hasonlóan 18 éves korukban faji és nemzeti hovatartozásuktól, vallásuktól, iskolai végzettségüktől, családi állapotuktól, szociális és vagyoni helyzetüktől függetlenül részt vehetnek az országos és a helyi választásokon. Minden 23 évét betöltött szovjet állampolgár beválasztható a Legfelsőbb Tanácsba, 21 évtől a szövetségi, és az autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsaiba, 18 éves kortól pedig a helyi tanácsok küldöttei közé. A Szovjetunió nyolcadszor összehívott Legfelsőbb Tanácsának küldöttei között 463 nő volt (232 a Szövetségi Tanács, 231 pedig a nemzetiségek üléstermében). Az először összehívott Legfelsőbb Tanácsnak mindössze 189 nőtagja volt. A Legfelső Tanács 16 tagú elnökségében 3 nő foglal helyet. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nemzetiségi tanácsának elnökéül Jadgar Naszriddinova üzbég nőt választották, helyetteseinek egyike Umatker Riszmambetova Kirgiziából, míg a másik ülésterem — a Szövetségi Tanács — helyettes elnöke Samama Haszanova, Azerbajdzsánból. Az autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsai elnökségei közül négynek az elnöke nő (az Észak Oszetvin, a Jakut, a Nahicseváni, és Tuvin Autonóm Köztársaságban.) A szövetségi köztársaságok minisztertanácsában 10 nő tölt be elnökhelyettesei posztot. Huszonheten köztársasági minisztériumokat vezetnek. Jekatyerina Furceva pedig a Szovjetunió Kulturális Minisztériumát. A 15 szövetségi köztársaság legfelsőbb tanácsaiban 34,8 százalékban nők foglalnak helyet, míg a több mint 50 ezer helyi tanácsban 45,8 százalék a részarányuk. A nők aktívan részt vesznek a szakszervezetek tevékenységében — a tagság felét alkotják. A szovjet szakszervezetek legfelsőbb szervében (VCSZPSZ) több mint egyharmadrészt nők dolgoznak, míg a gyári és a helyi szakszervezeti és revíziós bizottságokban 60,5 százaléka nő. A Szovjetunióban 2648 nő dolgozik, mint bíró (32,38 százalék). A népbíróságok ülnökei közül körülbelül 300 ezer — azaz 48,3 százalék — nő. HIKlA ! Válaszolunk munkajogi kérdésekre Jutalékra való jogosultság Olvasónk általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetnél áll alkalmazásban, műszaki munkakörben. Munkaszerződése megkötésekor havi díjban és jutalékban állapodtak meg. A jutalék százalékos mértékét munkáltatója csökkentette. A csökkentéssel nem értett egyet és egyoldalú munkaszerződés módosítás miatt munkaügyi vitát kezdeményezett. Az elsőfokon eljárt munkaügyi döntőbizottság panaszának részben helyt adott és munkáltatóját bizonyos összegű jutalék kifizetésére kötelezte. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megfellebezte, mivel az a teljes összegű jutalék kifizetését nem rendelte el. A másodfokon eljárt területi munkaügyi döntőbizottság a fellebbezésének részben helyt adott és a jutalék összegét az elsőfokon meghatározott összeg kétszeresére felemelte. A határozat ellen munkáltatója panaszt nyújtott be az illetékes ügyészséghez és kérte a jogerős határozat óvással való megtámadását. Az ügyészség törvénysértőnek találta a határozatot és ellene óvást nyújtott be. Az óvásban azt fejtette ki, hogy a munkaviszony létesítésekor kötött munkaszerződésnek a jutalékra vonatkozó része érvénytelen, mivel műszaki beosztású dolgozót jutalékos bérrendszerben foglalkoztatni nem lehet. Tekintettel arra, hogy a jutalékot a jogszabályi előírással ellentétben határozták meg, ezért indítványozta, hogy hozzon a munkaügyi döntőbizottság olyan új határozatot, melyben a jutalékra vonatkozó teljes igényt elutasítja. A másodfokú munkaügyi döntőbizottság az óvással nem értett egyet, és azt elbírálásra felterjesztette a felettes szervéhez. A felettes szerv az óvást alaposnak találta és a másodfokú munkaügyi döntőbizottságot az eljárás megismétlésére és új határozat meghozatalára utasította. Vonatkozó határozatában kifejtette, hogy a munkaszerződésnek a jutalékra vonatkozó rendelkezése érvénytelen, mivel az ellentétes a vonatkozó miniszteri utasítással, így a jutalékra vonatkozó igény elutasítandó. Olvasónk érthetetlennek tartja a határozatot. Tudomása szerint ugyanis a bérezési formában a felek szabadon megállapodhatnak és ha már megállapodtak, attól egyoldalú intézkedéssel eltérni nem lehet. Méltánytalan is a határozat, hiszen a továbbiakban már csak a sima havi bérért kell dolgoznia, egyéb juttatásban nem részesülhet. Kérdése, hogy a határozat ellen van-e további jogorvoslati lehetősége, ha nincs, van-e arra mód, hogy a jutalék helyett valamilyen egyéb juttatásban részesüljön? Olvasónkat elöljáróban arról tájékoztatjuk, hogy az óvás alapján hozott új határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A határozat érdemét tekintve közölhetjük, hogy az megfelel a jogszabály előírásainak. Az Mt. V. 62. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a bérformákra és a bérrendszerekre a jogszabály kötelező előírásokat adhat. Jelen ügyben ilyen jogszabálynak tekintendő a munkaszerződés megkötésekor még hatályos 52/1967. sz. BkM. sz. utasítás, amely a jutalékos bérrendszert szabályozta. Ezen utasítás 2. § (2) bekezdésében egyértelműen kimondta, hogy jutalékrendszerben csak a kereskedelmi egységek forgalomtól függő állománycsoportjába tartozó dolgozók részesíthetők. Olvasónk e körbe nem vonható, hiszen nem kereskedelmi, hanem ipari állománycsoportba tartozó dolgozó, így jutalékban sem részesíthető, és jutalékot jogszerűen a munkaszerződésben sem köthettek volna ki. Az Mt. 22. §-ában foglalt rendelkezés ugyanis kimondja, hogy érvénytelen a munkaszerződésnek az a rendelkezése, amely ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabálylyal. Figyelemmel arra, hogy a hivatkozott BKM. utasítás a műszaki állományú dolgozók részére a jutalékos bérezést nem teszi lehetővé, így annak munkaszerződésben való kikötésére sem volt törvényes lehetőség, ezért az érvénytelen. A munkaszerződésnek az érvénytelen rendelkezésének alkalmazása pedig munkaügyi döntőbizottsági úton nem kényszeríthető ki. Ezek szerint tehát a bérezésre vonatkozó jogszabályi rendelkezés a feleket köti, attól törvényesen szerződésben sem térhetnek el. Az eltérés ugyanis a szerződés vonatkozó részének érvénytelenségét eredményezi. Olvasónkat az alapbéren felül törvényesen munkáltatója többletjuttatásban, pl. prémiumban részesítheti és azzal ösztönözheti az építőipari tevékenység jobb és hatékonyabb ellátására. Megemlítjük, hogy az ügyben folytatott tájékozódás során arról is tudomást szereztünk, hogy több fogyasztási szövetkezet is törvénysértő módon alkalmazza a jutalékos bérrendszert, ezért arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy a törvényesség betartása és a felesleges viták elkerülése érdekében a jogszabályi előírásoknak megfelelő bérezési formára térjenek át. (L. I.) Kedd, 1972. augusztus 15. Gleccserolvasztás Szovjet expedíció indult a Pamír hegység alig ismert keleti régiójába, ahol roppant jégtömeg halmozódott fel mintegy 15—20 ezer láb magasságban. Ez az óriási, jégmennyiség a Pamírt szinte kimeríthetetlen víztartállyá avatja. Az expedíció tagjainak feladata megvizsgálni a gleccserek mozgását és meghatározni, hogy milyen vízmennyiség szilárdult meg a csúcsok jégsapkájában. Több tucat folyó kapja vízét a Pamírból. A vízgazdálkodási tervek kidolgozásában eddig nem számoltak a Pamír felhasználható jégtömegeivel. Tekintetbe vették azonban, hogy Szovjet-Közép-Ázsia öntözött területei egyre bővülnek, az ipar terjeszkedik és a települések gyors ütemben nagyvárosokká alakulnak át. A vízfogyasztás tehát rohamosan növekszik, de a folyók vízhozama gyakorlatilag változatlan marad. Ezért fontos a Pamir óriási víztartalékának felhasználása. A vizsgálatok, lezárása után olyan eljárásokat dolgoznak ki, amelyek mechanikai úton — például gondosan előkészített robbantásokkal — siettetik a gleccserek csúszását, a gleccserek levándorlását azokba a mélyebben fekvő régiókba, ahol a jég már megolvad. A folyók naiy mennyiségű vizet kapnak a gleccserolvasztás következtében, ezért hatalmas gátrendszerekkel biztosítják a mederpartok szilárdságát; öntözőrendszerek kialakításával a víz nasz kiterjedésű és avm-s felhasználását teszik lehető- Az a gaz Kovácsné egész úgy kezdődött, hogy elszaggattam kedvenc cúgos cipőmet. (És ráadásul a Kovácsné pletykás!) Annyira a szívemhez és a lábamhoz nőtt ez a három esztendő koptatta jószág, hogy a búcsú után szomorúan csuktam rá a kuka fedelét. Mingsírottaim bőrének örege ráncait, a drága kis szegeket benne, amelyek oly ádázul üzentek hadat sajgó lúdtalpamnak. S illatát —a azt már sosem feledem. Fátyolos szemmel (miközben nem tudtam, hogy a Kovácsné pletykás) elindultam hát szemügyre venni a cipők legújabb nemzedékét. Az első boltban közölték, hogy csillagzat alatt születtem. Ráadásul rossz lábbal, mert negyvenkettes számban csak búvárcsizmával vagy bocskorral szolgálhatnak. Konokul utasítottam el ezt az ajánlatot a második, harmadik, sőt még a negyedik boltban is. Vesztemre, mert az ötödikben jövendő végzetemmel találkoztam. A kirakat jobb sarkában, a rá olyannyira jellemző szerénységgel, húzta meg magát cúgoscipőm újdonatúj testvéröccse! Elfúló hangon kértem. Próbáltam. Fizettem. Megkaptam. És rohantam végre haza. Sarokba rúgtam a kényszerűség adta ünnepi feketét és felhúztam az áhított cúgost. Csodás volt. Simult, mint egy szerelmes lány. Mintha a felhőkön jártam volna, amikor sétáltam. Bőre, a vadonatúj, úgy fénylett, mint a nap. Boldog voltam! Teljes öt napig tartott a kiegyensúlyozott séta, aztán beütött a vész. (Még ekkor sem tudtam, hogy a Kovácsné pletykás!) Cipőm talpa, az átkozott, szerelembe esett az aszfalttal. Rövid tusakodás után elvált felsőrészétől, s ott maradt a tüzes úttesten. Mit tehettem? Módom és szakértelmem a beavatkozásra nem volt, ott hagytam hát. Fölocsúdva a csapás okozta kábulatból, utam ismét a cipőboltba vezetett. Előadtam a velem történteket, s hála a bölcsen megőrzött számlának, bajomat orvosolták. Új cipőt kaptam a használhatatlanná vált régi helyett, de — s itt kezdődött a baj — nem ám az annyira szeretett cúgost. Az már nem volt. Helyette majdnem azonos értékben (csak nyolcvanat kellett ráfizetni) egy csodálatos divatkreációt húzhattam lábamra. Gyönyörű volt, aranyló színű, mint a búzamezők. Praktikus rojtokkal, ezüstös fémszerelvényekkel. Hatása rendkívüli volt. Ismerőseim kezdtek végre más szemmel nézi rám. Hangsúlyozottan nyújtottak kezet, s akármit mondtam, elismerően bólogattak. Kezdett nőni az önbizalmam. Egészen elkeseredtem, amikor két hét múltán azt a cipőt is visszavittem a boltba. Számlát elő, panaszt kántáltam és pár perc múlva már új lakkcipőm orrán játszadozott a nyári napsugár. A hatás az előzőhöz hasonló volt. Az irigy ismerősök öszszesúgtak a hátam mögött, gyerekeik fagylalttal, csörgővel kínáltak. Minden a növekvő népszerűségre utalt. (Ekkor már észrevettem a Kovácsné arcán valami undorítóan alattomos kifejezést). Bízva az örvendetes fejlődésben, három hét múltán, örömmel látogattam el megszokott cipőboltomba. Ekkor már, ismerve a cipőipar esetlegesen előforduló hibáit, a hibásért cserébe kapott, piros-kék-zöld színű, magasított sarkú cipőkölteményt, igencsak kíméltem. Táskában vittem mindenüvé s csak akkor húztam fel, ha ismerőst láttam közeledni. Mihelyt eltávolodott, azonnal levetettem. Aggasztó méretű lúdtalpam a mezítláb járás következtében lassan gyógyulni kezdett, úgyhogy a következő csere után (mert nem lehet egy cipőt a végtelenségig hordani, még táskában sem) ezt a gyakorlatot szívesen folytattam. Ekkor már határozottan észrevettem, hogy a Kovácsné utál — valószínűleg irigy a szép cipőkre — s pletykákat terjeszt. Biztosan tudom, hogy ismerőseim hirtelen pálfordulása az ő csúnyás szájának köszönhető Barátaim, kollegáim kerülni kezdtek. Főnököm gúnyos „na, hogy vagyunk, hogy vagyunk”-kal fogadott nap, mint nap, A legkedvesebb (imádott) Malvinom is felettébb hűvösnek mutatkozott irányomba. Csak a boltban éreztem magam jól, ott mindig kedvesen fogadtak. Egy augusztusi délután legújabb cipőmet vittem vissza, mert a szivárványszínű bört egy hirtelen zápor következtében feloldódott. Épp azon töprengtem, hogyan tépem ki majd a gaz Kovácsné pletykás nyelvét, legújabb gonoszságért. Azt híresztelte rólam a házban, hogy galócával mérgeztem meg agg nagynénémet. És mindezt azért, hogy eladhassam azt a kilenc girhes macskát, ami egyetlen vagyona volt, s a pénzen új cipőket vehessek! Mély felháborodással motyogtam az utcán, amikor régi cimborám, Vencel fogta meg a karom. Szomorúan nézett rám, s érthetetlen módon a cipőipart kezdte szidni. Majd kihasználva pillanatnyi szórakozottságomat, kiragadta hónom alól a gondosan óvott, s mégis meghibásodott cipőt. A közeli kukába dobta! Nem törődve zokogásommal, elvette a tárcámat és a számlát is összetépte. Szörnyű pillanat volt. Sírtam, kiabáltam, szidtam a gaz Kovácsnét. Vencelt, a világot... De megtörtént. Otthon aztán megvigasztalt. Az asztalon régi, elszaggatott cúgoscipőm várt. Megjavítva és egy kicsit kifényesítve. Vencel valamelyik szeméttelepről szedte össze. Felhúztam, és nagyon örültem, mert bizony én ilyen cipőt szerettem volna. Vencel megtiltotta, hogy a cipőboltba menjek. Ideadta nagyapja öreg katonabakancsát, ha mégis elszakadna a megjavított. Azt mondta, hogy dolgoznira kell mennem egy ideig, az orvos kímélő életmódot írt elő. Megtiltotta, hogy Kovácsnét megverjem, mert azt mondja, az árt nekem. Mármint a verés. Mármint amikor a Kovácsnét verik. Pedig ő mindennek az oka! - pletykált. Ha, jó leszek, akkor majd vesz nekem egy újsúgos cipőt De nem kér hozzá számlát. Mert azt mondja, a számla VPo-fives. A suszter, az jobb. Azt hiszem, a Venceloolt valami komplexusa lehet a cipőiparral. --- plolfPS —