Fejér Megyei Hírlap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-29 / 123. szám
Kedd, 1973. május 29. SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen összegezte a március 1-én életbe lépett bérpolitikai intézkedések végrehajtásának tapasztalatait. Megállapította, hogy mind a központi, mind a vállalati forrásokból származó ,béremeléseket alapos előkészítő munka után, az üzemi demokrácia érvényesítésével, a dolgozók megelégedésére hajtották végre. A dolgozók jogos észrevételei és reális javaslatai általában érvényesültek. Az elnökség helyesli, hogy a férfiakkal azonos kategóriában dolgozó nők általában nagyobb béremelést kaptak, mint férfi társaik, így csökkentek az aránytalanságok. A legnagyobb erhelést — a központi keretből és saját erőforrásokból együttesen — a szakmunkásnők kapták, átlagosan 13,1 százalékot, közülük a két műszakban dolgozók bére átlag 13,9 százalékkal nőtt. Az átlagosnál nagyobb mértékben emelték a több műszakban dolgozók alapbérét is, többnyire bérpótlékkal ösztönzik a dolgozókat több műszak vállalására. Az ipari szakmunkások bére átlagosan 11,2, közülük a két műszakban dolgozóké 11,9, a háromműszakban foglalkoztatottaké pedig 12,4 százalékkal nőtt. A központi irányelveknek megfelelően az átlagosnál nagyobb mértékben emelték a nehéz fizikai munkát végzők alapbérét is. Az alapbéremelések egyedi szóródása egy-egy szélsőséges esetet leszámítva az ipari szakmunkásoknál 9—16, a betanított- és segédmunkásoknál 5—12 százalék közé esik, így a különbségek nem lépték túl a tervezett határokat. Az elnökség külön napirendi pontként tervezetet hagyott, jóvá, amelynek alapján aSZOT elnöksége a MTESZ elnökségével együttműködési " megállapodást köt. A bérből és fizetésből élő műszaki és gazdasági értelmiség érdekvédelmét természetesen a jövőben is a szakszervezetek látják el, e munkájukban azonban a jövőben fokozottan számítanak a MTESZ és tagegyesületei véleményére, javaslataira. HÍRLAP Menetrendváltozás 118 új autóbuszjárat — 80 millió utas A 14. sz. Volán Vállalatnál Kocsis Tibor igazgató és Czékman József, a Személyforgalmi Főosztály osztályvezetője tájékoztatást adott a vasárnap 0 órától életbe lépő új autóbusz menetrend megyénket érintő, változásairól. — Távolsági járatok? — Új járatpárt közlekedtetünk a Székesfehérvár— Szeged útvonalon a már ré meglévő járat mellett, aminek elsősorban zsúfoltságcsökkentő a jellege. Két új járatot indítunk Dunaújváros—Budapest között hasonló elgondolással. — Úgy hallottuk, a helyközi járatok vonatkozásában várható a legtöbb változás. — Új járatpár indul Székesfehérvár—Bicske között a kora reggeli, illetve késő esti órákban, az utasáramláshoz, az utazási igényekhez igazodva. Újabb járattal bővül a Székesfehérvár—Bakonycsernye, valamint a Székesfehérvár—Csetény útvonal. Kiemelten kezeljük — és ez a forgalomfejlesztési szempontban is kifejezésre jut — Várpalotát, ahova a már meglévők mellé újabbkét járatpárt állítottunk be. Jelentős ezen kívül a Székesfehérvár—Seregélyes, valamint Sárosd viszonylat forgalomfejlesztése, mivel a korábbi járatok már nem tudták kielégíteni az utalási igényeket. Székesfehérvár—Nadap viszonylatában a kora reggel induló járatpár is hasonló gondokat old meg. Örömmel veszik a kimcsesbányaiak egy régi gondjuk megoldását, hiszen az új menetrendben szerepel 5 új járatpár közvetlen öszszeköttetésként a régi közvetett helyett. Javul a forgalom a Válvölgyében is, mivel Baracska—Bicske viszonylatában 2 új járatpár lett beépítve munkaszüneti napokon. — Megyénk üdülőterületei? — Nem panaszkodhatnak Rácalmás, illetve a hozzá tartozó, üdülőterület, lakói sem, hiszen a periodikus közlekedés bevezetésével Dunaújvárosból Rácalmásra 30 percenként, Kulcsra óránként indulnak autóbuszok. A vasúti személyforgalom közútra való átterelése Mór-Pusztavám között a már meglévő mellett három új járatpár forgalombahelyezését tette szükségessé. A MÁV Vezérigazgatóság és a Volán korábbi elképzelésének megvalósítására került sor ezzel, amikor is 1973. június 3-tól a Volán 14-es Vállalat a Vár—Pusztavám között átveszi a MÁV-tól az utasforgalmat. A vállalat személyforgalmi osztálya már az év elején megkezdte e forgalom átvételének előkészítését és soron kívül intézkedett a személyforgalom vasútról— közútra való tereléséről. A Sárbogárd—Kislók közötti járatsűrűség is bővül, úgy, hogya Videoton gyáregység dolgozói mindkét műszakhoz kapnak járatot. A két nagy közeli fürdőhely, a Velenceitó és a Balaton nem igényel különösebb járatbővítést, a meglévő járatok elegendőnek bizonyulnak. Új vonal viszont a Sárbogárd—Tamási— Igalfürdő útvonalon közlekedő új fürdőjárat, ami munkaszüneti napokon szállítja majd a pihenni, felüdülni vágyókat. Hasonló előrelépés történt a Bakonycsernye— Mór—Komárom útvonal új fürdőjárat beindulásával is ebben a térségben. — Hadd érdeklődjünk a megyeszékhelyi, Székesfehérvár helyi autóbuszforgalmáról! — A város tömegközlekedési problémáit igyekeztünk év közben, ahogy az igények felmerültek és a lehetőségek engedték, megoldani. így kapott új autóbuszjáratot a Münnich Ferenc lakótelep (2-es, 5-ös, 13-as, valamint a 117-es közvetlen járat a Videotonhoz). 1-es számmal új járat indult a Szeder úti lakótelep és a Könnyűfémmű között, s végül 25-ös számmal az Ikarus—Videoton közvetlen járat is megvalósult. Fejlesztési lehetőségeink az ismert nehézségek miatt végesek. Az új menetrend megyénkben 118 új járatot tart nyilván. Az ezekhez szükséges járműveket nagyobb részt a meglévő állományból „gazdálkodtak ki” nem kis erőfeszítések árán, belső szervezéssel, jobb eszközgazdálkodással. Feladatainkra jellemzőül egy adat: a Volán autóbuszok országos szinten egymilliárd utast fognak szállítani az idén, s ebből a székesfehérvári Volán autóbuszaira vár 80 millió utas! — bz — Szolgaegyházából Szabadegyháza (Folytatás az első oldalról) A Szeszipari Vállalatnál az elmúlt két évben kiemelkedő munkasikerek születtek. Termékeiket ma már a világ minden táján ismerik. A vállalat a munkaszervezésben, a műszaki fejlesztésben, a termelékenység növelésében, az új technológiák alkalmazásában, a jó munkahelyi légkör kialakításában elért eredmények alapján elnyerte a Kiváló Vállalat címet. Mindez a vállalat vezetőinek és dolgozóinak becsületes helytállását tanúsítja. A Vöröscsillag Termelőszövetkezet két esztendővel ezelőtt élte kritikus napjait. " Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a közös gazdaságaz eredményes gazdálkodás útjára lépett. A tagság szorgalmas munkája és az új vezetőség szakértelme, helyes iránymutatása meghozta gyümölcsét és a kétéve még veszteséges szövetkezet az elmúlt évben már 1,3 millió forint nyereséget produkált. Az elmúlt évek során egyenletes fejlődés mutatkozott mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés vonalán. Május elején éppen Szabadegyházán volt a béke hónap járási megnyitója. Azóta megyeszerte megemlékezünk a magyar nép béke iránti vágyáról, és hitet teszünk nap mint nap a béke megvédése mellett. Az a körülmény, hogy békés alkotó munkát végezhettünk Szabadegyházán, Székesfehérvárott, Dunaújvárosban, szerte a megyében és az országban, helyes békepolitikánkat bizonyítja, egyben igazolja azt is, hogy van mit megvédenünk. Azután, hogy a dolgozó nép kezébe vette sorsának irányítását, nagyszerű eredmények születtek és mi békében ezt akarjuk gyarapítani. De békét akarunk azért is, mert egy emberöltő alatt kétszer kergettek háborúba bennünket idegen érdekekért. Ezért érzünk különösképpen együtt a szabadságukért harcoló népekkel és ítéljük el az imperialista agressziót, s teszünk hitet a béke szent ügye mellett. A megyei tanács elnökének beszéde után felavatták a falu legifjabb vörösnyakkendős úttörőit, s kezdetét vette az egésznapos sport- és kultúrműsor. A szórakoztató rendezvények sorában este a Fejér megyei Népi Együttes és a székesfehérvári Művelődési Központ Irodalmi Színpada műsorának tapsolhattak a szabadegyháziak és vendégeik. Jegyzetben reprezentálunk, lasen demonstrálunk" Az első kollektív kisdobos- és úttörőavatás hangjai töltötték be vasárnap délelőtt a ryari Lenin teret. Több volt ez az ünnepség, mint a kék és vörös nyakkendők felkötése, próbája a közös akaratnak, az együttes cselekvésnek. A kollektív gyermeknap gondolatát elültetni nem volt könnyű dolog. Sokakban ellenérzéseket váltott ki: „Ez a forma nem nyújt annyi élményt, érzelmileg sem kamatozik úgy, mintha minden iskola különkülön rendezné, kisebb közösségekben.’’ „Sok helyen nem vált be ez a forma — érveltek mások — miért pont nekünk sikerülne?!” Ez a móri vasárnap vizsganap volt. Vizsgáztak a kollektív gondolat szerzői, népszerűsítői, a szervezők, a rendezők. Ha beszámítjuk az első próbálkozásokat kísérő tapasztalatlanságot, rutinhiányt, akkor elégedettek lehetünk, és csatlakozhatunk azok táborába, akik hagyománnyá szeretnék tenni ezt a napot, Mór egyik közös ünnepévé. Le kell vonni a tanulságokat, okulni kell a hibákon, tévedéseken, tovább kell fejleszteni mindazt, ami jó volt, s el kell hagyni az ünneprontó mozzanatokat. Tetszett a rövidség, a tömörség. Messzemenően figyelembe vették a gyermek természetét, aki hamar ráun a hosszan elnyújtott dolgokra. Harminc-harmincöt percben három iskola kisdobosai és úttörői tették le az esküt: „Én a mai naptól a kisdobos nevet büszkén viselem ...” Hallhattuk a kisebbek és nagyobbak szavaló kórusát, az énekkarok dalait, Marjanek Józsefnek, a község tanácselnökének ünnepi köszöntőjét. Az egyik csoportnak munkásőrök kötötték fel a nyakkendőt, másoknak az avatószülők. Utóbbiak között voltak keresztmamák és bérmaszülők, akik semmiképpen sem illettek e szocialista tartalmú ünnepség keretébe. Ezért a jövőben helyesebb volna, ha az avatószülők szerepét munkásőrök, katonák, vagy ifjúgárdisták, egy egységes testület töltené be, akik a gyerekek szemében is nagyobb tekintélyt képviselnek, mint a szomszéd néni, az unokatestvér, vagy a pár évvel idősebb iskolatárs. Jó néhány szülő nincs tisztában az avatószülő feladatkörével, nem tudja eldönteni, ki alkalmas erre. Mások viszont nem foglalkoznak eléggé komolyan gyermeküknek e szép ünnepével. Kevés papát, mamát láttunk az érdeklődők között, és erre még az sem ad mentséget, hogy kedvezőtlen időpontban, délelőtt kilenckor rendezték az avatást. Minden gyerek életében egyszeri alkalom, s legalább annyit megérdemel, hogy a szülő elkísérje fiát, lányát, s érdeklődéssel kísérje a látványos, szép seregszemlét. Ez a nap is igazolta, hogy nem elég a gyerekeket felkészíteni, az ünnepség részleteit megszervezni, a szülőkre is hatni kell. Külsőségekkel csakúgy, mint a tartalommal. Számolni kell azokkal is, akiknek tudatszintje még nem emelkedett fel a mai érvekhez és értékekhez, aki lelkesedni tud a bérmálásáért, elsőáldozásért, de közömbösen hagyják a névadók az avatások, mert érzelmileg, de értelmileg sem tud velük azonosulni. A jövőbeni rendezések egyik vezérelvéül lehet választani azt a mondatot, amit a járási pártbizottság egyik munkatársától hallottam. „Ezekkel a rendezvényekkel nekünk nem reprezentálnunk, hanem demonstrálnunk kell.”‘ Bemutatni és bizonyítani mindazon tartalmak igazságát és elsőbbségét, amelyeket ezek a formák, s alkalmak jelképeznek. Nemcsak gyerekeink értékét és mértékét jelzik, a felnőttekét is, akik kilépve önmagukból, „az én én házam, az én váram". elv helyett közös munkába kezdenek, a sikerekből az érdemekből és eredményekből közösen merítenek. — zágoni — ✓ Mondja a szemébe valaki NEM MINDIG csaló a vétkest terheli a felelősség. Az utóbbi félévben felmentett néhány munkahelyi vezető leváltása kapcsán merült fel bennem ez a gondolat. Félreértés ne essék, nem a szóbanforgó ügyek főszereplőivel szemben, hozott döntések jogosságát vagy akár helyességét vitatom. Sőt, teljes meggyőződéssel állítom, hogy a tények ismeretében nem is lehetett más elhatározásra jutni. Másról van itt szó. Ennek érzékeltetéséül említem — csupán példaként — egy termelőszövetkezet elnökének ügyét, akit az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága nemrég kizárt a pártból. Ez az ember teljesen félremagyarázva gazdasági politikánkat, annak lényegét és céljait, durván szabálytalan üzletek egész sorát kötötte. Olyan vállalkozásokba fogott, amelyeket valójában emberkereskedelem elnevezéssel foglalhatnánk össze, a közös gazdaság úgy jutott súlyos összegekhez, hogy pecsétjükkel legalizálták maszek fuvarozók törvénytelen üzelmeit. Annyira lefoglalták a termelőszövetkezet vezetőit ezek a manipulációk, hogy a mezőgazdasági termelésre, a tényleges munka tervezésére és irányítására nem is jutott már idejük. ■ Amikor végül felelősségre vonták ezt a tsz-elnököt, ő sértődötten tiltakozott, mondván, hogy csak a közös gazdaság érdekeit tartotta szem előtt, személyes haszonlesés semmiképpen sem vezette. Nem akarta elfogadni, hogy ha még ez így igaz is, akkor sem mentő érv: a törvényesség megsértése, rendeleteink kijátszása nem bocsánatos bűn csupán azért, mert abból egy munkahely vagy akár egy egész termelőszövetkezet közösségének haszna származott. A társadalom kárára nincs joga nyerészkedni senkinek. Az önzetlen tsz-elnök mártír-nimbusza egyébként hamar szétfoszlott a pártfegyelmi tárgyaláson. Gyorsan kiderült, hogy a jogtalanul szerzett nyereségből a legvaskosabban éppen ő részesült. Az viszont igaz, hogy nem egyedül ő kapott a fuvarozók jutalékából, s jócskán jutott belőle a tsz-tagoknak, beleértve a termelőszövetkezet pártszervezetének tagjait is. És számomra — de, gondolom, nemcsak nekem — elsősorban ez a körülmény okoz gondot. Az, hogy az ilyen és hasonló ügyek kapcsán többnyire fel sem merül a környezet felelőssége. Azok felelősségéről szólok, akik lényegében asszisztálnak az ilyen tisztességtelen üzleti manőverekhez. Látják, ismerik az ügyek lényegét és hátterét, de meg sem kísérlik közbe vetni: megállj, ne tovább! Hallgatnak, mert a jogtalanul szerzett pénzből, a törvénytelen haszonból nekik is csurran — cseppen. Sajnos, nem egyedül ez az eset ad okot ilyen következtetésre. A közelmúltban kellett leváltani és a pártból kizárni egy üzem igazgatóját, aki úgy élt és viselkedett, mintha a gyárat hitbizományba kapta volna. A vizsgálat során kiderült, hogy korántsem egy csapásra változott kiskirállyá ez a különben, valóban tehetséges ember. Először a családi életben mutatkoztak bajok, aztán apró szabálytalanságok következtek, majd nagyvonalú vendéglátások és ajándékozások, üzemi költségek, s így jutott el oda, hogy végül saját szórakozásait is közpénzből fedezte. Ha ebben az üzemben szocialista normákhoz méltó morális légkör uralkodott volna, meg sem kísérelhette volna a visszaéléssorozatot — bizonyos, hogy már a kezdet kezdetén számonkérik felelős-ségét. Lehet, hogy az igazgató nem fogadta volna örvendezve a bírálatot, beosztott munkatársainak elvszerű fellépését, de bizonyos, hogy soha nem jutott volna ilyen mélyre. BÁRMELYIK ilyen ügyet elemeznénk, rádöbbenhetnénk, hogy volt alkalom, lett volna lehetőség visszarántani a szakadékszéléről a korábbi önmagával szembekerült embert. Nem kellett volna más, csupán, hogy a közvetlen környezetéből szemébe mondja valaki, így önmaga alatt vágja a fát, drága főnököm. Ezért hiba, ha az ilyen ügyekben a környezet felelősségéről szó sem esik, ha nem kérik számon a helyi pártszervezet politikai felelősségét ezekért a rossz útra tévedt emberekért. Természetesen saját magáért elsősorban mindenki önmaga felel, de társai sorsáért a környezet is számadással tartozik. Miért? Mindenekelőtt azért, mert olyan a társadalmi berendezésünk, hogy ha még valaki szándékosan akarna is, többnyire akkor sem képes egyedül, a munkahelyi közvetlen környezet közreműködése nélkül vagy éppen annak ellenére megsérteni morális és jogi normáinkat. Lehet, hogy ez meghökkentően hangzik, de mégis így igaz: sikkasztani épp úgy, mint kiskirály, úrhatnám módon élni, segítőtársak nélkül nem lehet. A közösség vagyonához csalk ott nyúlhatnak büntetlenül, ahol az ellenőrzéssel is baj van, az úrhatnám életmódhoz pedig hajbókoló szolgalélekkel kellenek, akik eltűrik, hogy valaki önmagát az általános rend fölé helyezze. És nemcsak tevőleges társakra gondolok, hanem azokra is, akiik hajlamosak, hogy a munkahelyi vezetők botlásai felett szemet hunyjanak, „megértsék” emberi gyengeségeiket. Látszólag barátai ők a főnöknek, a vezetőnek — valójában ellenségei! . Az okos munkahelyi vezető az eredményes munka alapvető feltételeként megteremti önmagának a megfelelő környezetet. Ez alatt azt is értem, hogy nem tűr meg íj maga körül mindenre készségesen bólogató talpnyalókat. Már csal azért sem, mert bölcsen tudja, hogy éppen ezek lennének, akik az első ballépés esetén részvétlenül lefelé mutatnának hüvelykujjukkal. Akik korábban istenítették, rendszerint azok ilyenkor a legkönyörtelenebb bírák. NYAKAS, újra és újra ellentmondó, gondolkodni képes, saját véleménnyel rendelkező emberekkel kétségkívül sokkal nehezebb együtt dolgozni. Nyilvánvaló, hogy kevésbé simulékonyak, és bizony ellenvetéseikkel, nyílt szókimondásukkal kellemetlen perceket is okoznak időnként. De nemcsak egyszerűen hasznosabb, hanem biztonságosabb is az ilyen közvetlen munkahelyi környezet. És hogy ez sem utolsó szempont, azt az említett ügyek szereplői, a leváltott munkahelyi vezetők saját sorsukkal is bizonyíthatják. S. J. II művészek és a dolgozók kapcsolata Hét szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és Szovjetunió — kulturális és művészeti szakszervezetei vezető szintű küldöttségeinek részvételével kezdődött meg hétfőn a Fészek klubban a szocialista művészeti szakszervezetek VII. tanácskozása, amelyet Vass Imre, a Művészeti Szövetségek Szakszervezetének főtitkára, és Timmer József, a SZOT titkára üdvözölt. Dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes megnyitójában utalt a tanácskozás jelentőségére, a valamennyi szakszervezetet érdeklő kérdésekről folytatandó eszmecserében betöltött fontos szerepére, azokra a tanulságokra, amelyek egymás nézeteinek, helyzetének, tanulságainak megismeréséből — az eddigi tapasztalatok szerint — rendkívül termékenyítő hatásúak valamennyi résztvevő ország művészeti szakszervezeteinek munkájában. A háromnapos konzultatív tanácskozás első témája a művészek és munkások barátságával, a művészek és a dolgozók kapcsolatával foglalkoznak. A szovjet delegáció vitaindítóját Gennadij Pjatakov, a Szovjet Kulturális Dolgozók Szakszervezete nemzetközi osztályának vezetője ismertette. A magyar delegáció kedden ismerteti a hazai tapasztalatokat és terveket a színművészek foglalkoztatásáról és a különféle művészeti intézmények tevékenységének összehangolásáról. (MTI)