Fejér Megyei Hírlap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-12 / 85. szám

Péntek, 1974. április 12. Szabad Élet Valóságos fóliaerdő fogad bennünket. Hirtelenjében ne­héz is lenne­ megszámolni, hány műanyag sátrat állítot­tak már fel idén tavaszon. Alattuk díszült a saláta, a re­tek, ezeket mér több mint egy hete szedik és küldik pia­ci standjukra, a karalábét is csomózhatják két héten belül. — Tizenhat fóliasátor alatt szedhetjük már a salátát — mondja a szövetkezet kerté­sze, Izsák János. — Amikor legutóbb kint jártak nálunk, olyan ígéretet tettünk, hogy a húsvéti ünnepekre bármilyen mennyiségben szállíthatjuk a salátát. Az idő és az emberek szorgalma lehetővé tette, hogy áljuk szavunkat. Leg­alább 6000 fejet akarunk el­adni az ünnepek előtt. De ez csak kis hányada a több mint kilencvenezer fejnek. ” Enni- és innivaló bőven Egy nappal húsvét előtt az élelmiszerboltokban, ABC áruházakban tart az édesség­­dömping. Kicsi és nagy cso­kinyuszik, tojáscukor, tábla­csoki várja, hogy elvigyék a gyerekeknek. Ha minden édesség elfogyna, akkor több mint tizennyolcezer mázsát ennének meg a felnőttek, gyerekek. A felnőtteket azon­ban valószínűleg jobban vonzza a húsféle, a hagyomá­nyos húsvéti füstölt sonka, füstölt tarja. Mint a vásárlók is tapasztalhatják, ebből is van elég. A háziasszonyok a nagy sütéshez-főzléshez több, mint kétszázezer tojást vásá­rolnak a Fejér megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat üzleteiben. Aligha lehet­ne pontos statisztikát készíte­ni arról, hogy ezen kívül hány t­ok­io­l-­ól ír niopi­áru­­soknál. Már az üzletekben van tízezer félkész torta, több ezer fonott és foszlós kalács, bejgli. Az üzletek rendelése alap­ján körülbelül ötszáz mázsa kenyérre lesz szükség a két­napos ünnepen. Valószínű, ez­úttal is előfordul, hogy nem mindenki jut egészen friss, még meleg kenyérhez, hiszen lehetetlen egyszerre ennyi kenyeret kisütni. Természe­tesen kenyér lesz, sőt még va­sárnap is vásárolhatnak a fe­ledékeny háziasszonyok azok­ban az üzletekben, ahol va­sárnap délelőttönként törté­nik árusítás. Az ünnepi nyit­­vatartás a következő: szom­baton a rendes nyitvatartási idő szerint árusítanak a bol­tok, s a két ünnep közül va­sárnap lesznek nyitva a kije­lölt üzletek. Hétfőn minden bolt zárva tart. A FÜSZÉRT-től szerzett in­formáció szerint déligyü­mölcsben sem lesz hiány. A szokottnál valamivel több ba­nán kerül az üzletekbe ma, citromból és narancsból min­den igényt ki tudnak elégí­teni. Szeszes italból lehet válasz­tani az ünnepi ebédhez, s új üdítő­ital is forgalomba került. A „Sztár” család következő ágra a feketeribizli kóla. HÍRLAP Szedik a fejes salátát a fehérvári Szabad Élet kertészetében. Az ünnepek előtti napon hat­ezer fej salátát szállítanak a piacra. (Fotó: Kabiczy Szilárd) Ígéret az ünnepekre Lesz elegendő primőr A húsvéti ünnepek előtt különösen nagy az érdeklődés a fehérvári piacon a primőrök iránt. Lesz-e elegendő a vitamin­­dús zöldségekből? Jut-e mindenkinek saláta, sóska a hús mellé, főzeléknek spenót, a kirándulóknak pedig ízletes re­tek, hagyma? Ezt kérdeztük a három fehérvári termelőszövet­kezettől. Kertészetük jelentősen előmozdíthatja a kínálat bő­vítését. Egész nap csomózzák a ret­ket, a hagymát, szedik a spe­nótot. A Szabad Élet piaci árudását tehát érdemes lesz felkeresni. Vörösmarty Érdemes lesz felkeresni a Vörösmarty standját is. Itt halat is mérnek. — Nagyon jól sikerült a tavalyi lehalászás, az áttele­pítés sem okozott gondot, így most naponta, az ünnepek előtt talán többet is, három mázsa szép pontyot szállí­tunk a piacra — mondja a közös gazdaság pártszerveze­tének titkára, Horváth Győ­­­zö. — Ilyenkor különösen ke­lendő cikk a hal. Természetesen zöldségfélé­ket is kínálnak a hús mellé. Hollandi ágyban nevelt fejes salátát, sóskát, egyéb zöld­ségfélét. Amit saját kertésze­tükből nem tudnak szállítani, azt a nagykereskedelmi vál­lalattól szerzik be. Kossuth Nemcsak piaci, hanem egyéb napokon is nagy for­galmat bonyolít le a Kossuth Termelőszövetkezet piaci áru­dása. Nem csoda, hiszen majdnem mindig nagy itt az áruválaszték. — Kertészetünk idén is re­mekelt — mondja Moharos Ilona, az üzletvezető-helyetes. — Igaz, a primőrök termesz­téséhez az időjárás is segített, így már most, ünnepek előtt bőséges ellátás lesz fejes sa­látából, retekből, sóskából, spenótból. Hiába, nincsen párja az üvegháznak, a fólia­sátornak, jó néhány héttel előbbre hozza a beérési időt. A fehérvári termelőszövet­kezetek tehát bőségesen kí­nálják árujukat a piacon. Sokkal nagyobb mennyiség­ben, mint egy évvel ezelőtt, o.­t. 7 Nagykarácsonyi etűdök „Béreslegény jól megrakd a szekeret..." öreg, faragott citerák nyo­mában járva egy nagy fekete zongora kereste a szállást Nagykarácsonyon, úgy kilenc­tíz évvel ezelőtt. A helye már akkor éppen elkészült, a termelőszövetkezet építő­brigádja az utolsó simításo­kat végezte a község törté­nelmének első kultúrházán. S a község történelmének első, az ottlakó nép zenei művelésének célját szolgáló zongora megtelepedett a szín­pad­ részen, az akkor friss mész­, habarcsillatú nagyte­remben. Egykori béresek, béresek unokái — a Kossuth Terme­lőszövetkezet tagjai megille­tődtek — vagy talán meg sem illetődtek. Egykori cite­­ra-pengetők, egykori dalos­kedvű béresek, vasárnap délutánonként az istállók előtti „placcon” lányokkal cicázók mostanra megőszült hajjal, bajusszal dúdolok mosolyogtak s hitetlenked­tek: zongora került a kultúr­­házba, az egykori uradalmi épület megújított falai közé. Ré-mi-ré-dó ré-lá-lá-szó lá-ti-dó... „Sarjútüske böködi a te­nyered..." Ki tudja, ki emlékszik még az egykori dalokra, ki tudja, hogy Bartók Béla is járt azon a tájon. A szomszédos Baracs nevét őrzi a magyar zenetörténelem, éppen a Bé­reslegénnyel, Bartók ottani gyűjtésével. A fekete zongora billen­tyűi engedelmesen simulnak az ujjak alá. Hangja ma is eleven, pedig ki tudja hány nemzedéket szolgált már. Talán urakat, talán falusi tanítókat, kántorokat, de semmi esetre sem paraszto­kat. Most szolgálhatná a bé­reslegények utódait, azoknak a leszármazottait, akiket őriz a magyar zene története, amíg csak magyar zene — s vele Bartók neve — lesz a világon. A zongorától nem kérik számon a Béreslegényt. Ré-mi-ré-dó ré-lá-lá-szó lá-lá-lá... „Mennél jobban böködi a tenyered..." A zongora békésen álldogí­­ rézkeretes lábain. .Hallgata­gon pihen, kivárja, amíg pe­zseg körülötte az élet. Figyeli esténként az ifjúsági klub új hangjait, hallgatja a mozi hangszóróját, figyeli néha­­néha maga mellett az irodal­mi színpad bemutatóját. Bol­dog, ha néha avatott kéz si­mítja végig, egy-egy zenés színdarab alkalmából. S éjjelenként, amikor Nagykarácsony az igazak ál­mát alussza, amikor a fák susogása indul György szállás, Kiskarácsony-szállás, már majdnem híre­ sincs puszták felől, akkor dobban a szín­pad deszkája, s citerahangon pattan a zongora húrja. Aztán elhallgat, várja a jó­zan nappalt, amikor otthon, rózsalugasos házaikban föl­ébrednek az őszhajú nagy­apák s bodorhajú unokák. A fiatalok a városba futnak, az idősebbek a szövetkezeti neon­lámpás istállókba, az automata­ etetőkhöz, Hajók­hoz. Szó-lá-szó-lá szó -ré-ré-dó ■ ré-mi-rá... „Annál jobban rakd meg a szekeredet” A hosszú, Stuttgartból Nagykarácsonyba származott zongora húr-idegpályáin már sok mindent elraktározhatott. Mostani napjai sem esemény nélkül valók. A művelődés nagykarácsonyi szekerén egyre ígéretesebb a rako­mány. Az egykori úri földön nyújtózó falu aszfaltos főut­cája esténként sem kihalt. Klubba igyekeznek a fiata­lok. Semmelweis Ilona mű­velődési ház igazgató, „ház­nagy” irányításával tartalmas élettel töltődnek a falak, bábszakkör, könyvtár, okta­tás , s még többféle értel­mes elfoglaltság születik a művelődési házban. A múlt? A ház mostani vendégei számára az alig húszéves igazgatóval együtt jóformán csak emlék, törté­nelem. De a művelődési ház munkaterve, a község köz­­művelődési terve bizonyítja, nem akarják elfeledni: hely­­történeti pályázatot írt ki a tanács, s a falu felszabadulá­sának évfordulóján szeret­nék az eredményt kihirdetni. Egy lépés az is a falu önis­merete, s az abból fakadó világismeret felé. A zongora hallgat, türel­mesen. Zene-lelkével talán sejt valamit, hogy nem min­dig a crescendo és a forte a leghatásosabb. A művelődés, a kulturálódás igényében sem. Ott, Nagykarácsonyon, egykori béresek és unokáik. Hevesből odatelepült egykori nincstelenek között, talán a közös érdek, az emberi vá­gyak mélyére ásó szívós tü­relem, leginkább a piano vagy pianissimo kelti életre a legigazabb gondolatokat, ér­zéseket — alapozza a leg­maradandóbb eredményeket. S a végszót így, múltba kötődő, mához szóló hangon mondjuk, a zongora és én: „Annál jobban rakd meg a szekeredet..." Szó-lá-szó-lá szó-ré-ré-dó ré-ré-ré... Vincze István A HÍRLAP REJTVÉNYPÁLYÁZATA 1973-74. A versenyek legjobbjai Az Észak-Fejér megyei Területi Tsz-szövetség el­nökségének egyik legtevé­kenyebb munkabizottsága a versenybizottság. Dolga is van bőven, különösen így év ele­jén, amikor az előző eszten­dő versenyeinek értékelésé­vel és az adott év mozgal­mainak meghirdetésével kell foglalkoznia. Az elnökség legutóbbi ülésén három jelentős ver­senyforma értékelését ter­jesztette elő a versenybi­zottság: a Kiváló Szövetke­zet cím odaítélésének alap­ját adó éves gazdálkodási versenyt; a gazdaságok ága­zati, valamint a kombájno­­sok betakarítási versenyét zárták le. Hét termelőszövetkezetet terjesztettek fel Kiváló­ Szö­vetkezet címre a gazdálko­dási versenyben pályázó tagszövetkezetek közül: az enyingi Vörös Hajnal, a székesfehérvári Szabad Élet, a kápolnásnyéki Petőfi, a fülei Búzakalász, az agárdi Gárdonyi Géza a seregélye­­si Alkotás és a csabdi ösz­­szetartás Tsz-t. Eredménye­ikkel valamennyien esélye­sek a kiváló címre. Az ágazati verseny leg­jobbjai is nagyrészt azok a közös gazdaságok, amelyek egész múlt évi tevékenysé­gükkel kitűntek. A húster­melési versenyben a száz hektárra jutó összes hús­termelést, ezen belül a szarvasmarhahús arányát értékelik. A szövetséghez tartozó szövetkezetek között két kategóriában folyt a verseny, külön a kisebb és külön a nagy szövetkezetek részvételével. A kisebb te­­rületűek kategóriájában el­ső lett a fehérvári Szabad Élet, második a mátyásdom­bi Lenin Tsz. A nagy szö­vetkezetek között első a se­­regélyesi Alkotás, második az Enyingi Vörös Hajnal Tsz. A tejtermelési verseny­ben a tehenenkénti átlag­hozamot, a tejzsírszázalé­­kot és a termelés költségét értékelik. Ennek a verseny­nek a legjobbjai: a csabdi összetartás és martonvásári Szabadság, illetve az Agár­di Gárdonyi Géza és az abai Vörös Hajnal Tsz. Volt cukorrépa-termesztési ver­seny is. Ebben az abai Vö­rös Hajnal és a tabajdi Arany Kalász Tsz került az élre. A kombájnosok versenyé­be 111 -en neveztek. Ebben a learatott terület (kombájn­hektár) és az egész évben betakarított összes termény (kalászos, napraforgó, bor­só, kukorica) számít. A tíz legjobb kombájnos között hat az enyingi: Csima Gyu­la, Falusi István, Maczkó ■János, Mészáros László Farkas József, Körözsi Sán­dor. A szabadbattyáni He­gyi László és Boza István az agárdi Papp László és az abai Horváth László ért el nagyon jó eredményt. Sokat fejlődött a szocialis­ta brigádmozgalom is a területi szövetségek létre­jötte óta. A múlt évben Észak-Fejér megye szövet­kezeteiben 220 brigád tett vállalást a szocialista cím megszerzésére, összesen 3279 taggal. A brigádok tag­jai között 970 a fiatal és 904 a nő. Még nem minden szö­vetkezetben történt meg a múlt évi brigádmunka ér­tékelése. Annyit azonban meggyőződéssel nyugtáz­nak a szövetségnél, hogy a legtöbb szövetkezetben a vezetők jól segítik a brigá­dok munkáját. • • • A megfejtést — a szel­vényt és a hírt — kérjük legkésőbb április 16-án dél­ig postára adni. A megfej­tők között — az Észak-Fe­­jér megyei Tsz-szövetség ajándékaként — egy 500, egy 300 és egy 200 forintos vá­sárlási utalványt sorsolunk ki. Címünk: Fejér megyei Hírlap: 300? Székesfehérvár, Postafiók 5. R-42

Next