Fejér Megyei Hírlap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

Csütörtök, 1976. július 1. HÍRLAP 3 Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának dokumentuma 1976. június 29—30-án Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában meg­tartották 29 európai kommunista és munkás­párt konferenciáját. E pártok képviselői véle­ménycserét folytattak az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és a társadal­mi haladásért folyó harc kérdéseinek megha­tározott köréről. E célok elérésében minden részt vevő párt kész közreműködni. A konferencia résztvevői hangoztatják pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden egyes párt által országuk társadalmi, gazdasá­gi és politikai feltételeivel, valamint nemzeti sajátosságaival összhangban önállóan és füg­getlenül kidolgozott és elfogadott politikai irányvonal alapján a jövőben is következetes harcot vívnak a béke, a demokrácia és a tár­sadalmi haladás céljainak eléréséért, ami megfelel valamennyi ország munkásosztálya, demokratikus erői, néptömegei közös érdekei­nek. Teljes határozottsággal kinyilvánítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája az or­szágoknak a társadalmi rendszerüktől függetle­nül, kifejtett tevékeny együttműködése és a nemzetközi enyhülés összhangban van vala­mennyi nép érdekeivel, az egész emberiség haladásának ügyével, és semmiképpen sem jelenti a különböző országok politikai és tár­sadalmi status quo-j­át, hanem ellenkezőleg, megteremti a legjobb feltételeket a munkás­­osztály és valamennyi demokratikus erő har­cának kibontakoztatásához, minden nép ama elidegeníthetetlen jogának érvényesítéséhez, hogy szabadon döntsön fejlődésének útjáról és haladhasson ezen az úton, továbbá a mono­póliumok uralma ellen, a szocializmusért ví­vott harchoz. A konferencia résztvevői megállapítják, hogy a nemzetközi helyzetben alapvető, pozi­tív változások mentek végbe, s ezek a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadítás, a füg­getlenség és a szocializmus javára megválto­zott erőviszonyoknak, valamint a néptöme­geknek, s a széles politikai és társadalmi erők harca fokozódásának eredményei. Ez megha­tározta a feszültség és a konfrontáció politi­kájáról az enyhülésnek, továbbá az államok és népek közötti új kapcsolatok és együttmű­ködés normalizálásának és minden oldalú fejlesztésének irányvonalára való áttérés fo­lyamatát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az ala­pon új helyzet jött létre Európában is, meg­teremtődtek a feltételek az államok közötti új kapcsolatok és együttműködés fejlődéséhez, annak leküzdéséhez, hogy a kontinenst egy­mással szembenálló katonai tömbök osztják meg. A továbbiakban méltatja a Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet történelmi jelentőségét, azt hogy az értekezlet kidolgozta és rögzítette az államok közötti baráti kapcsolatok és együtt­működés elveit. A dokumentum megállapítja, hogy az euró­pai biztonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság to­vábbi megszilárdítására, valamennyi európai ország együttműködésének és kapcsolatainak gyümölcsöző fejlesztésére, s ez kedvező ha­tásokkal jár majd a világ valamennyi népe számára. Az eddigi tapasztalatok mutatják, szükség van kontinensünk kommunista és munkáspártjainak, valamennyi demokratikus és békeszerető erejének, széles közvéleményé­nek, néptömegeinek újabb aktív erőfeszíté­seire. A dokumentum áttekinti az antiimperialista, demokratikus és haladó erők sokéves harcá­nak eredményeit, majd így folytatja: A szocialista országok — fejlődésük, a dol­gozó tömegek érdekeit szolgáló, a szocialista társadalom természetéből fakadó folyamatos gazdasági növekedésük alapján, a békés egy­más mellett élés érvényesítésére irányuló, a nemzetközi kapcsolatokra egyre nagyobb ha­tást kifejtő külpolitikájuk eredményeként — kiemelkedő szerepet játszanak az új világhá­ború elhárításában, a nemzetközi biztonság megszilárdításában és az enyhülési folyamat továbbfej­lesztésében. A szabadságukat és függetlenségüket elért népek befolyásos nemzetközi erővé váltak. Az el nem kötelezett országok mozgalma, amely­ben részt vesz a fejlődő országok többsége, ma a világpolitika egyik legfontosabb ténye­zője. A tőkésországokban növekszik a munkás­­osztály, valamint más széles társadalmi és po­litikai erők aktivitása, amelyek a békéért és a népek közötti együttműködésért lépnek fel, és fontos tényezői az enyhülés megszilárdítá­sáért vívott harcnak. Ezekben az országokban fokozódik az a harc, amelyet a munkásosztály — a társadal­mi fejlődés fő erejei, a dolgozó néptömegek, a társadalmi haladás, az egész nemzet érde­keinek kifejezője — vív, és fokozódik a többi demokratikus- és monopóliumellenes erők harca is. Ez a harc a monopolkapitalista ura­lom alapjai ellen irányul. A társadalom mind szélesebb rétegei számára nyilvánvalóvá vá­lik annak történelmi szükségszerűsége, hogy a kapitalista társadalmat minden egyes nép akaratával összhangban létrehozandó szocia­lista társadalom váltsa fel. Mindez új lehetőségeket nyújt arra, hogy a népek sikeresen küzdjenek az európai nem­zetközi kapcsolatoknak az enyhülés szellemé­ben történő további átalakításáért, a demok­ráciáért és a haladásért. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy növekedjék a szocializmus esz­méinek befolyása a társadalmi fejlődésre. A konferencia résztvevői méltatták az enyhülésben elért előrehaladást. Ugyan­akkor hangsúlyozzák, hogy az egyetemes bé­ke még koránt sincs szavatolva, hogy az eny­hülés még nem szilárdult meg, s hogy a tar­tós biztonsághoz és együttműködéshez vezető úton még nagy akadályokat kell leküzdeni. Az imperializmus, a neokolonializmus poli­­ti­kája, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formája továbbra is a fő veszély a béke, a népek függetlensége és egyenjogúsá­ga számára. Az imperializmus lényege nem változott, de az erőviszonyok változása következtében po­zíciói gyengébbek. Ez kifejeződik abban, hogy nem képes felszámolni a szocializmus történel­mi vívmányait és feltartóztatni a haladó erőknek, valamint a népek felszabadító és függetlenségi mozgalmának előretörését. Az imperialista rendszer nehézségei a kapi­talista rendszer általános válságának további elmélyüléséből fakadnak; ez a válság a kapi­talista­ társadalom életének valamennyi — gazdasági, társadalmi, erkölcsi és politikai — területére kiterjed és a különféle országokban eltérő formában és mértékben nyilvánul meg. A dokumentum rámutat azokra a mély el­lentmondásokra, amelyeket a kapitalista rend­szer válsága idéz elő a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, majd megállapítja: A munkásosztály, a kapitalista Európa dol­gozói a válságból való demokratikus kiútért küzdenek, olyan kiútért, amely megfelel a nép­tömegek érdekeinek és megnyitja az utat a társadalom szocialista átalakulása felé. A nagytőke reakciós körei úgy igyekeznek kiutat találni ebből a helyzetből, hogy korlá­tozzák a néptömegek demokratikus és szociá­lis jogait, igyekeznek rájuk hárítani a válság terheit. Ezen felül arra törekednek, hogy aka­dályozzák az enyhülés és az aktív együttmű­ködés politikáját, aláássák a helsinki érte­kezlet eredményeit és az államközi kapcsola­tokban ismét a feszültség és a konfrontáció légkörét teremtsék meg. Bizonyos erők még mindig annak a hidegháborús politikának visszatérése mellett lépnek fel, amelynek kö­vetkezményeként a kontinens egymással szemben álló tömbökre hasadt. Az ilyen poli­tika ellen harcoltak és harcolnak a kommu­nista pártok és más demokratikus és békesze­rető erők. Véget kell vetni a fegyverkezési hajszának, hozzá kell látnia a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséhez. A növekvő fegyverke­zési kiadások mind súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptömegekre. Ha ezt az óri­ási anyagi erőt a népek életszínvonalának emelésére fordítanák, az hatalmas hasznot je­lentene az egész emberiség haladásának. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok véleménye szerint az enyhü­lésért vívott harc fontos hozzájárulás az olyan nemzetközi feltételek megteremtéséhez, ame­lyek hozzájárulnak a társadalmi haladáshoz. Mindez a tőkésországokban kedvezőbb har­ci feltételeket hoz létre a demokratikus és szocialista átalakuláshoz. Segíti a­ szocialista országok­­további sokoldalú gazdasági, szociá­lis és politikai fejlődését, a szocialista társa­dalom lehetőségeinek még teljesebb kibonta­koztatását. E tényezők együttes hatásaként fokozódik a népeknek az igazságosságra és a békére való törekvése. A szocializmus eszméi mind­inkább áthatják a széles tömegek tudatát. Az európai országok kommunista és mun­káspártjai a többi demokratikus és békesze­rető erővel együtt döntő szerepet játszottak azokban a politikai akciókban, amelyek Euró­pában lehetővé tették az enyhülés, a biztonság megerősítése és az együttműködés irányában tett fordulatot. A konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együttműködés és társadalmi haladás Európájáért. Ebben a szellemben fogják fejleszteni inter­nacionalista, elvtársi önkéntes együttműködésü­ket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján szigorúan figyelembe véve az egyes pártok egyenjogúságát­ és szu­verén függetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, tiszteletben tartva a haladó tár­sadalmi átalakulásért és a szocializmusért ví­vott harc különböző útjai megválasztásának szabadságát. A szocializmusért a saját ország­ban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztályával és népével szembeni felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, ösz­­szes haladó mozgalmainak és a népeinek köl­csönös szolidaritásával a szabadságért és a függetlenség megerősítéséért, a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben való kölcsönös szolidaritásával. A kommunista és munkáspártok szükséges­nek tartják a kommunisták és az összes többi demokratikus, békeszerető erők közötti párbe­szédet és együttműködést Eközben abból in­dulnak ki, ami összeköti őket és fellépnek az együttműködést gátló bizalmatlanság, az elő­vételetek leküzdéséért. Kötelességüknek tartják felhívni a népi erők figyelmét azokra a károkra amelyeket az el­vakult antikommunizmus okoz a békéért és haladásért indított mozgalom kibontakoztatá­sának. A kommunista pártok semmiképpen sem tekintik antikommunistáknak mindazokat, a­kik nem értenek egyet politikájukkal, bírál­ják tevékenységüket. Az antikommunizmus olyan eszköz volt és marad, amelyet az impe­rialista reakciós erők nemcsak a kommunis­ták, hanem más demokraták és a demokrati­kus szabadságjogok ellen is felhasználnak. Ezek az erők kampányokat folytatnak a kom­munista pártok, a szocialista országok ellen, kezdve a Szovjetunióval, a szocializmus és a haladás erői ellen azzal a céllal, hogy lejáras­sák a kommunisták politikájának és eszméi­nek hitelét a nép tömegei,­ előtt, megosszák a munkásmozgalmat, akadályokat gördítsenek a demokratikus és a népi erők együttműködése elé. A haladásért és demokratikus fejlődésért indított népi mozgalom érdeke, hogy elszige­telje és leküzdje az antikomm­unizmust. A konferencia résztvevői üdvözlik azokat a sikereket, amelyeket számos országban és nemzetközi téren a kommunista és a szoci­alista, szociáldemokrata pártok közötti együtt­működés fejlesztésében értek el. A konferencia résztvevői — hangsúlyozza a továbbiakban a dokumentum — elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegét tekintve a munkásosztályt a kapita­lista rendszernek rendeli alá. " A harcnak, amelyet földrészünk kommu­nista pártjai és a kapitalista országok demok­ratikus erői a fasiszta rendszerek maradvá­nyainak felszámolásáért, a demokrácia fej­lesztéséért, a békéért, az ellen az állandóan növekvő fenyegetés ellen folytatnak, amelyet a nemzetközi monopóliumok és multinacio­nális társaságok tevékenysége jelent minden egyes ország szuverenitására, és függetlensé­gére nézve, nagy jelentősége van abban, hogy Európa a béke és a haladás kontinensévé vál­jék. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok a munkásokhoz és alkalma­zottakhoz, a parasztokhoz, a középrétegekhez, a tudományos-műszaki értelmiséghez, a kul­turális személyiségekhez, valamennyi politikai párthoz, tömegszervezethez és egyesüléshez, minden, a haladásban és Európa békés jövő­jében érdekelt emberhez azzal a felhívással fordulnak, hogy tevékenyen vegyenek részt abban a küzdelemben, amely a következő cé­lokért folyik: " 1. Az enyhülési folyamat elmélyítéséért a­ le­szerelésre és az európai biztonság növelé­sére irányuló hatékony intézkedések meg­valósításával. A konferencia résztvevői felszólítanak azok­nak az alapelveknek és megállapodásoknak pontos betartására és teljes megvalósítására, amelyeket az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmánya tartalmaz, valamint minden olyan szerződés és megegye­zés végrehajtására, amely ezeknek az alapel­­veknek megfelel, s a békét és a biztonságot szolgálja. A­ dokumentum kiemeli, hogy az enyhülés megszilárdítása és elmélyítése érdekében Eu­rópa a katonai enyhülésre irányuló intézke­dések gyakorlati megvalósításának példáját mutathatja és kell is, hogy mutassa. Az európai kommunista és munkáspártok nyomatékosan felszólítanak minden népet és kormányt arra, hogy energikusan szánjanak síkra: — mindenfajta fegyverkezési verseny, kü­lönösen a nukleáris fegyverkezés megszünte­téséért; a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások meggyorsításáért; — a külföldi katonai támaszpontok meg­szüntetéséért és a külföldi csapatok, a fegy­verzetek idegen területekről való kivonásáért és a csapatok feloszlatásáért, minden állam katonai költségvetésének rendszeres csökken­téséért. Haladéktalanul szükséges. — hangsúlyoz­zák a konferencia résztvevői —, hogy kikü­szöböljék az atomháború veszélyét, amelynek kirobbantása az emberiséggel szemben a leg­nagyobb bűntett lenne. Ezenkívül a dokumentum célul tűzi ki a baktérium-fegyverek, a vegyi fegyverek és más tömegpusztító eszközök betiltását és meg­semmisítését. Sürgeti a tömegpusztító fegyve­rek új típusainak, valamint az ilyen jellegű új fegyverrendszer kifejlesztésének és elő­állításának megtiltását. A konferencia résztvevői állást foglalnak amellett, hogy Európa és a világ különféle területeit a béke és az együttműködés öveze­teivé alakítsák át, amelyek mentesek külföldi hadseregektől és katonai támaszpontoktól. A konferencián részt vevő pártok síkra­­szállnak azért, hogy a Földközi-tenger a béke tengerévé váljék, továbbá, hogy csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzeteket első­sorban azokban a körzetekben, ahol a katonai konfrontáció különösen veszélyes. Abban a meggyőződésben — folytatja a dokumentum —, hogy Európa tömbökre való megosztottságának megszüntetése jelentős mértékben hozzájárul földrészünkön és az egész világon a tartós biztonság és a béke eléréséhez, a konferencia résztvevői síkra szállnak a NATO és a Varsói Szerződés egy­idejű felszámolásáért és első lépésként azok katonai szervezeteiknek megszüntetéséért. A konferencia résztvevői szükségesnek tart­ják az agressziós háborúk, az erőszakkal való fenyegetés és a bármilyen fajta erőszak-alkal­mazás propagálásának haladéktalan meg­szüntetését és betiltását, továbbá minden nép széles körű és rendszeres tájékoztatását a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a le­szerelés érdekében folytatott tárgyalások ala­kulásáról és intézkedésekről. 2. A fasizmus kiirtása, a demokrácia és a nemzeti függetlenség megvédése. Spanyolországban új helyzet alakult ki. Az erőteljes és egyesített harc, amelyet az or­szágban most egyre nyilvánosabban vívnak, az Európában fennálló utolsó fasiszta rend­szer közeli végét jelzi — állapítja m­eg a do­kumentum, majd hangsúlyozza: a konferencia résztvevői szembeszállnak minden olyan kí­sérlettel, amely a frnancóizmus politikájának bármilyen formában való továbbfolytatásába irányul, és felszólítják Európa demokratikus és haladó erőit, hogy fokozzák tevékeny és konkrét szolidaritásukat Spanyolország min­den antifasiszta erejével a demokráciáért és a szabadságért vívott harcukban. A konferencia résztvevői üdvözlik az 1974. április 25-én a fasizmus alól felszabadított új Portugália haladó irányú fejlődését. Támogat­nak minden arra irányuló lépést, hogy akció­egységet hozzanak létre a kommunisták, a szocialisták, a fegyveres erő mozgalma és az összes demokratikus erők között, amelyek azt a ma már az alkotmányban is deklarált célt tűzték maguk elé, hogy felépítik a szocializ­musra orientálódó demokratikus és független Portugáliát. A konferencia résztvevői kinyilvánítják Ciprus népével való szolidaritásukat. Követe­lik, hogy haladéktalanul hajtsák végre az ENSZ Ciprusról szóló határozatait, amelyek előírják az el nem kötelezett Ciprusi Köztár­saság függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartását, az összes külföldi csapatok Ciprusról történő azonnali és feltétel nélküli kivonását. A konferencia résztvevői kifejezik szolidari­tásukat Görögország kommunistái és összes demokratikus erői iránt, szolidaritást nyilvá­nítanak Észak-Írország demokratikus erőivel és határozottan fellépnek a­ Török Kommu­nista Párt legalizálásáért. A konferencia résztvevői fellépnek a kom­munisták és más haladó erők mindenfajta megkülönböztetésével és üldözésével szemben, valamint az NSZK-beli antidemokratikus tör­vényhozás ellen. A demokrácia és a társadalmi haladás ér­dekében a békén és a kölcsönös bizalmon ala­puló nemzetközi kapcsolatok és a baráti együttműködés megőrzése érdekében ki kell irtani a fasizmust, meg kell akadályozni a fa­sizmus akár nyílt, akár álcázott formában újraéledését, harcolni kell a fasiszta és neo­fasiszta terrorista szervezetek és csoportok lét­rejötte és tevékenysége ellen éppúgy, mint a fajüldöző propaganda és akciók ellen ame­lyek a munkásosztály és más haladó erők megosztására irányulnak — hangsúlyozza a dokumentum. 3. A kölcsönösen előnyös együttműködés ki­alakításáért, a népek közötti jobb kölcsö­nös megértésért. A konferencia résztvevői abból indulnak ki, hogy az együttműködésnek az emberi tevé­kenység legkülönbözőbb területein való fej­lesztése elősegíti a béke megszilárdítását és a népek biztonságát, a személyiség gazdagítását a béke, a demokrácia és a humanizmus esz­ményeinek szellemében. Ennek előfeltétele és elengedhetetlen velejárója minden­ ország né­pe ama jogának tiszteletben tartása, hogy po­litikai, gazdasági, társadalmi és jogi rendsze­rét külső beavatkozás nélkül, önállóan hatá­rozhassa meg és fejleszthesse, történelmi és kulturális értékeit megvédhesse és gyarapít­­hassa. Ezért a­­konferencia résztvevői felhívnak ar­ra, hogy harcolni kell,­­ az államok közötti együttműködés fejlesztéséért és kibővítéséért összhangban a helsinki értekezlet záróokmá­nyában rögzített elvekkel és megállapodások­kal. Síkraszállnak azért, hogy a tömegtájé­koztatási eszközök objektív információk alap­ján mindenütt a kölcsönös megismerés, a jobb megértést elősegítő eszmék terjesztését, a né­pek közötti bizalom és együttműködés elmé­lyítését szolgálják; továbbá a kulturális érté­kek és műkincsek cseréjének fokozásáért, amely a népek közötti igazságosság, szabad­ság, testvériség és barátság eszményeinek megvalósítását szolgálja. 4. A békéért, a biztonságért, az együttműködés­ért, a nemzeti függetlenségért és a társa­dalmi haladásért az egész világon. A konferencián részt vevő kommunista és mun­káspártok meg vannak róla győződve: a béke, az együttműködés és a társadalmi haladás Európájáért vívott harc fontos hozzájárulás ahhoz, hogy megoldják a politikai, gazdasági és szociális problémákat az egész világon, s ez szükségessé teszi minden ország egyenjogú részvételét. A földrészünkön végbemenő po­zitív változások kedvező feltételeket teremte­nek a népek felszabadító harcához, a háború veszélye elleni küzdelemhez, a feszültség enyh­hűtéséhez a világ más részein is, a népeknek az újgyarmatosítással és a nemzeti elnyomás minden formájával szemben folytatott harcá­hoz. Európa kommunista és munkáspártjai hangsúlyozzák az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő orszá­gok által arra vonatkozóan vállalt kötelezett­ (Folytatás a 4. oldalon.)

Next