Fejér Megyei Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
Szombat, 1977. október 1. Brigád a keverőben Történelmi nevet visel a brigád, II- Rákóczi Ferencét. Viselik tisztességgel, fémjelzik szorgos munkával. Hőstetteik a mindennapok, a csatamező pedig az a gigantikus, irdatlan őrlőmű, amely napjában sok száz mázsa takarmányt állít elő. Nyikorgó falépcső vezet az emelet-magas gépek birodalmába. Itt legfeljebb jelbeszéddel értetheti meg magát az ember, ám nem úgy az itt dolgozók: értik már egymást, úgyszólván szavak nélkül. Ezt állítja a brigád fiatal vezetője, Molnár Imre, akivel mégis békésebb és főleg csendesebb helyre igyekszünk. Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát zichyújfalui takarmánygyártási és forgalmi ágazatának II. Rákóczi Ferenc nevét viselő brigádja tavalyi munkája elismeréseképpen az aranyérmes brigád címet nyerte el. — Tizenhatan vagyunk. Kilenc férfi, hét nő. Munkában összeszokott közösség a miénk. Ez az összehangoltság jól jön a munkához, minden egyes ember ismeri, tudja a feladatát. Mi a brigád feladata? Felügyelni, szívvel és észszel segíteni ezt a hatalmas őrlő-, keverőgépezetet. Kétfelé osztódik a brigád, mert ez év márciusában új és fontos feladatot kaptak. Egyik rész a hagyományos tápgyártásnál maradt, ahol sertéseknek, baromfiaknak, szarvasmarháknak gyártanak dercés, granulált tápanyagokat. A másik rész — jobbára a nők — a komplett premix gyártásnál kezeli az új, nyugatról érkezett töltő-, keverőgépeket. Itt készülnek ugyanis azoknak az ásványi anyagoknak a meghatározott keverékéből álló egységcsomagok, amelyek a modern állattenyésztés hasznos, eredményes segítői. A megadott receptúra alapján összeállított tápanyagokat azután elszállítják szerte az országba, a partnergazdaságoknak. Mivel a gépek felszerelése kis késedelemmel indult, a brigád, hogy behozza az időt, még szabad szombaton is dolgozott. Ez év februárjában értékelték az előző év munkáját. Ezt az alkalmat használta fel a brigád, hogy megtegye vállalását, aminek legfontosabb meghatározója a fegyelmezett, pontos munka. Mert a napi alapnormát el lehet érni, és meg is lehet tetézni, úgy ahogy eddig is tették. — Felajánlott a brigádunk 30—30 óra társadalmi munkát személyenként. Tavaly 25 órát dolgozott minden egyes brigádtagunk. Ez a mi egyik erősségünk... Volt hol és volt mit tenni, hiszen csak körül kellett nézni lakóhelyükön, Zichyújfaluban! Legközelebb az óvoda környékét „szállták” meg, és nagy részük van abban, hogy most 33 kisgyerek barátságos otthonává vált az óvoda. Mondhatni, hazadolgozott a brigád, hiszen többségük személy szerint is érdekelt óvodaügyben. Helyben lakik a többség — Zichyújfaluban. — Sokan építenek, rendezik, tágítják otthonukat- Ebben is segítségére vannak egymásnak, s nem mond ellent a brigádszellemnek, hogy vállalásaik között szerepel az egymás segítése olyan nagy vállalkozásokban, mint például a házépítés. Van pótolnivalója egyiküknek, másikuknak, az ismeretek bővítésében. Ez már ilyenkor csöppet sem könnyű, de együttesen fontosnak ítélték meg, hogy aki valaha félbeszakította "általános 'iskolai tanulmányait, az most pótolja. Együtt örültek Fekete István sikerének, hogy elvégezte a nyolc osztályt és együtt szurkolnak azokkal, akik most fohászkodnak neki a tanulásnak. Néha felkerekedik a brigád egy szabad szombaton, vagy vasárnapon és közös élményszerző körútra indulnak. Ezek a kirándulások mindig visszatérülnek jó kedélyben, vidámságban. Erőt ad és kedvet a hétköznapokhoz. B. K. Maradjon!? — Brrr. Tessék, inter. I. — A Fejér megyei Hírlap szerkesztőségét hívom Dunaújvárosból: Székesfehérvár, tizenegy ötnyolcvannégy. — Jegyeztem, maradjon! (Maradok. Hosszú szünet.) — Itt van Székesfehérvár, tessék beszélni! — Kazánkarbantartók. — Elnézést, téves. Halló inter! — Beszélnek? Rendben, hívom újra. Tessék várni! (Hosszú szünet.) — Brrr■ Jön Fehérvár, beszéljünk! — Halló megyei kórház. Megyei kórház. Kórház... — Bocsánat, én a hírlapot... •— Beszélnek? — Nem beszélünk, téves. — Akkor rossz számot mondott, mondjon másikat! — Nem, nem... — Maradjon! (Hosszú, hosszú szünet.) — Beszéljünk kérem, Fehérvár! — Itt tizenkettőötnyolcvannégy — Bocsánat, én a tizenegyötnyolcvannégyet... — Töröljük a hívást? — Ne töröljék, életbevágóan fontos. — Csengetem, maradjon! (Közben a delet is elharangozzák, kezdődik a délutáni csúcs.) — Brrr. Inter. A hívott szám nem jelentkezik. — Lehetetlen. Ha üres a szerkesztőség, a titkárságon akkor is van valaki. — Ez minket nem érdekel. Mit óhajt? — Hívja Székesfehérvár tizenegy ötnyolcvannégyet! — Jegyeztem! (Hosszú szünet, közben a telefonüzenet aktualitását veszíti) — Jön Fehérvár. — Tessék, vágóhíd. — Beszélnek? Székesfehérvár. Téves. Hívom. Rossz szám. Téves. Beszélnek? Téves. Újra... ... és így tovább... de meddig? •i Bt VEAB-értekezlet Fehérváron Megyénk tanácsi jogalkalmazásáról Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának államjogi és államigazgatási munkabizottsága tegnap megyeszékhelyünkön ülésezett. A hat észak-dunántúli megye államigazgatási szakembereinek e tudományos fóruma ezúttal Fejér megyei tapasztalatokat elemzett. Pajor Pálné dr., a Fejér megyei Tanács VB. szervezési és jogi osztályvezető-helyettese volt az ülés előadója, s A jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei végrehajtása Fejér megye tanácsi szerveinél című értekezését vitatták meg a munkabizottság tagjai. Az előadás az egyes jogpolitikai elvek érvényesülésével részletesen foglalkozott, majd ismertette a helyes jogalkalmazást szolgáló megyei intézkedéseket. A szocialista törvényesség helyzetét elemző részből többek között kitűnt, hogy megyénkben a hatósági ügyintézés egyik mutatója, az ügyiratforgalom növekvő irányzata. Például: 1971-ben 317 ezer, 1975-ben 441 ezer üggyel foglalkoztak a tanácsok. Az ugrásszerű emelkedés a tanácsok feladatainak növekedésével, a hatáskörök rendezésével, s a lakosság gyarapodásával magyarázható. Érdekes, hogy míg erősen fejlődő városaink ügyiratforgalma évről évre nő, a járásoknál és a községeknél csökken. A tanulmány megállapítja, hogy tanácsainknál javult az ügyintézési fegyelem, tehát az ügyfelek gyors választ kapnak kérdéseikre, panaszaikra. A kisajátítási ügyek száma nem nagy, s a helyes intézkedések nyomán várhatóan még kevesebb lesz. A társadalmi, csoport- és egyéni érdek összehangolása az építési engedélyezés vonatkozásában javításra szorul, az ipar- és kereskedelmi hatósági területen viszont mindinkább találkoznak ezek az érdekek a szolgáltatások fejlesztésének gyorsítása, a kielégítetlen igények csökkentése révén. A gyermek- és ifjúságvédelemben kiemelkedő fontosságú a gyámhatósági tevékenység. A gyámhatóságok egyre több veszélyeztetett helyzetben levő kiskorút vesznek nyilvántartásba. E növekedés a feltáró munka javulását mutatja. Jelentősen javult a lakásügyi hatósági munka is. A vizsgált településeken a lakások 78 százalékát fizikai dolgozók és fiatal házasok kapták. A társadalmi tulajdon védelmét célzó , feljelentések száma az évek óta tartó csökkenés után 1976-tól újra növekedik- A társadalomra fokozottan veszélyes ügyfajtáknál a bírságok számának átlaga eléri, sőt meghaladja az országos átlagot, viszont ennek arányában nőtt az egyes bírságok összege is, megfelelve a jogpolitikai elvek által támasztott követelményeknek. Az élősdiség, a munka nélküli jövedelemszerzés fölszámolása változatlanul gondot okoz tanácsainknak. A tanácstörvény hatályba lépését követően megnőtt az igazgatási tevékenység egyszerűsítése és korszerűsítése iránti igény. E szükségszerű folyamat jelentőségét fölismerve, 1975-ben a megyei tanács végrehajtó bizottsága kidolgozta a tanácsi szervek államigazgatási tevékenységének fejlesztési tervét. A program hosszú távra megszabja a feladatokat, s megvalósulása jól szolgálja a megye lakosságának érdekeit. Az előadás vitájában részt vett dr. Töttő János, a megyei tanács vb-titkára is. A munkabizottság ülését dr. Lóczi László, a veszprémi tanácsakadémia igazgatója vezette. HÍRLAP Rekord a táci tsz-ben A táci ÚIj Tavasz Tsz központi majorjában a szövetkezet építőbrigádja három hónap alatt tető alá tett egy bábolnai típusú B—15-ös jelzésű, napi 15 vagon teljesítményű szárítóüzemet. Három hónappal ezelőtt a próbaüzemet — még a kukoricatörés előtt — október 6-ra ütemezték. A brigád még „rávert” egy kicsit, és a próbaüzemet már tegnap, szeptember 30-án megkezdhették. Arra kérték szerkesztőségünket, hogy nevezzük meg az építésvezetőt, Rubint Alfonzot, a két kőműves brigádvezetőt, Pintér Józsefet és Varga Istvánt. Tudunk olyan elhúzódó szárítóüzemi építésekről, amelyek úgy készültek, mint az a bizonyos „lucaszéke”Az ilyen háromhónapos teljesítményre rácsodálkozunk. Éppen ezért — talán joggal — egyetérthetünk Berkes István tsz-elnök kérésével. Azzal, hogy szerepeljen az építők neve a nagy nyilvánosság előtt. Nem mondta, de szavaiból úgy éreztük, legszívesebben bearanyozná most azok neveit, akik három hónap alatt, összesen nyolcvan nap alatt megcsinálták még kukoricabetakarítás előtt — a szárítóüzemet És most nem késnek meg — akár esik, akár így marad az idő, mint szeptember végén — csaknem 500 vagon kukorica szárításával. Akik ismerik a szárítóüzemi teljesítményeket Fejér megyében, nagyon jól érzékelik ezt a táci építési időt. Pénzben is bőven kifejezhető gyorsaság, ha szabad erről így fogalmazni. Voltak példák a múlt őszökről, hogy szárítóüzemi „kapacitás” híján a kényszertárolókban elveszett a termés 20 százaléka. Egy másik húsz százalék pedig a kapkodásban, a szárításban „égett” el. Az emberből önkéntelenül is kikívánkozik az „óhaj”, de jó is lenne azt a náci építési időt mindenütt érvényesíteni. (Pdf) Mozdulni kellette Figyelmeztető következtetésre jutott egyik legutóbbi vizsgálódása alapján a Dunaújvárosi Városi—Járási Népi lenőrzési Bizottság. A következtetés lényege: a vizsgált mezőgazdasági üzemekben nincs összhangban a felhasznált műtrágya mennyisége a terméseredményekkel. Még pontosabban: a múlt évben területi egységenként legtöbb műtrágyát felhasználó szövetkezet érte el búzából és kukoricából a legalacsonyabb terméseredményt! Például a ráckeresztúri búzaföldekre hektáronként kiszórt 609 kiló műtrágya ellenében csak 40,8 mázsa búza termett. Természetesen a vizsgálódás magyarázatot keresett arra is, miért ez a nagy eltérés a kiszórt, felhasznált tápanyag és a termés mennyisége között. Annál is inkább jogos ez a kérdés, mert a gazdaságok — saját véleményük szerint új, a műtrágya mennyiségét a talajvizsgálati eredményekre alapozva (!), a helyi adottságok és a várható terméseredmények alapján határozzék meg. Bár — állapította meg ezt már a NEB — az eltérések okainak kiderítése alaposabb elemzést kívánna, egy-két hiányosságra könnyen rájöhet a vizsgálódó ember. Ezek közül is a leginkább figyelemre méltó: az egyes üzemek talajvizsgálatát más-más laboratóriumok végzik, így az eredmények nem egyértelműek. Az üzemek a talajvizsgálati eredményeket, saját tapasztalatuk alapján, felülgisgálják, ezért a végeredmény nem egységes, nehezen értrüsselhető. Természetesen sok baj van a tárolással, a kiszórással, néhol rengeteg a veszteség, a műtrágyázás hatékonyságának vizsgálatára alig fordítanak gondot. E tapasztalatokat az egész megyére általánosítani lehet. A mostanában egyre gyakrabban elhangzó megjegyzéseket is, hogy szinte nélkülözhetetlenül szükség lenne Fejér megyében is az úgynevezett agrokémiai központokra. Ezek a társulással létrehozandó központok az egységes és valósan megbízható talajvizsgálatoktól kezdve, a szállításon, a tároláson és az ésszerű felhasználáson keresztül, a hatékonyság vizsgálatáig rengeteget segíthetnének a termelőüzemeknek. Ahogy ezt jó néhány példa már bizonyítja, az ország más megyéiben. A hónap közepén Mezőfalván tartott mezőgazdasági, élelmiszeripari tájértekezleten Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes is bizonyító, példákat mondott erről, az ország más vidékein szerzett tapasztalatok alapján. Miért nincsenek még mindig ilyen agrokémiai központok nálunk, ahol a műtrágya-felhasználás a legnagyobb az ország 19 megyéje között? Az említett NEB-vizsgálat jelentéséből vett megfogalmazás szerint „ennek kiderítése alaposabb elemzést kívánna”, annyi azonban biztos: tulajdonképpen a gazdaságok nem akarták még olyan nagyon igazán, hogy legyenek. Persze, ezt így „egy az egyben” senki nem ismeri el, sőt sokan példákat is említenek, hogy ők már három-négy év óta szorgalmazzák e központok létrehozását, de hiába. Az igazi akadály, mondják, hogy az állami, minisztériumi támogatásból eddig nem jutott Fejér megyének ehhez a meglehetősen költséges vállalkozáshoz, amely ugyan többszörösen megtérül az eredményekben, mégis nehéz érte jó mélyen belenyúlni a zsebbe. Éppen a legtöbb, hektáronként mintegy 370 kiló műtrágyát és sok más vegyi anyagot felhasználó Fejér megyének nem jutott ebből a támogatási alapból? De ha így lenne is, valljuk be őszintén: állami és szövetkezeti nagygazdaságaink vannak olyan erősek, s vannak annyira érdekeltek, hogy a minisztériumi „hozzásegítés” nélkül is előbbre lehetnének a jó kezdeményezés megvalósításában, az agrokémiai központok kiépítésében. A mezőgazdasági üzemek a maguk kárán érzik, hogy most már valóban halaszthatatlanul szükségük van ezekre a központokra. A többi között az említett népi ellenőrzési vizsgálat is erre figyelmeztet. Mozdulni kellene most már előbbre, az eddiginél nagyobb léptekkel. F. F. ! . Egy pályázat margójára MI NEHEZÍTI? Február első napjaiban a dunaújvárosi papírgyár egyik hirdetőtáblájára közérdekű felhívást függesztettek ki. Az állt rajta, hogy a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság dunaújvárosi csoportja az MSZMP dunaújvárosi bizottságának felkérésére. Mi nehezíti az üzem- és munkaszervezési célkitűzések hatékonyabb végrehajtását? címmel pályázatot hirdet. A beadási határidő május végére szól. Annak ellenére, hogy a felhívás másfél gépelt oldalával a többi, figyelemfelkeltő színes, dekoratív plakát között szerénykedett, éreztük, semmivel sem jelentéktelenebb azoknál. Sőt! Jómagam izgatottan vártam a beadási határidő lejártát és azonnal jelentkeztem az SZVT dunaújvárosi csoportjának titkáránál. Nem a beérkezett pályaművek nagy száma örvendeztetett meg, hiszen mindössze csak kilenc volt, hanem az a tudat, hogy néhány jó, esetleg más üzemekben is hasznosítható felfedezés birtokába jutunk az üzem- és munkaszervezési célok elérését nehezítő okokat illetően. Sajnos, a bíráló bizottság tagjainak a pályamunkákról alkotott véleménye szertefoszlatta e reményeket. Valójában egyetlenegy sem felelt meg a címben szereplő követelményeknek Készítőik nem a szervezéssel feltárható tartalékok okait kutatták és elemezték inkább új technológiák bevezetését, költségigényes beruházások megvalósítását javasolták. Mintha teljesen figyelmen kívül hagyták, vagy elfelejtették volna mihez kérte segítségüket, szakmai tudásukat, gazdag tapasztalatukat, és főleg nagy helyismeretüket a pályázat kiírója. Nem csupán az első három helyezettnek felajánlott három-, kettő-, illetve ezerforintos díjakért, hiszen köztudott, hogy az adott szervezetnél bevezetett egy-egy új rendszer — javítsa a korábban felsorolt tevékenységek bármelyikének hatékonyságát is — százezrekben, gyakran milliókban mérhető. Hiszen aki e felhívásra beküldött munkájával a nehezítő okok feltárójává válik, s javaslatai nyomán a megváltozott termelési és irányítási módszernek javító hatását észlelheti, olyan önbecsülést, önbizalmat szerez, szakmai önérzetének olyan magaslatára jut, amihez viszonyítva az említett anyagi megbecsülés csak viszonylagos lehet. Éppen ezért különös és elgondolkoztató mi vezethette a pályázókat az izgalmas és fontos téma teljes semmibe vevésére. Az okok semmiesetre sem félreértésből vagy felkészületlenségből fakadnak elsősorban Sokkal inkább abból, amiről jó néhány, üzem- és munkaszervezési tevékenysége során rossz tapasztalatokat sőt tüskéket szerzett ember beszél. A szervezéssel kapcsolatban ugyanis napjainkban gyakran tapasztalhatjuk — elsősorban a gazdasági vezetők részéről —, hogy oktalan presztízsféltésből, az újtól, ismeretlentől való idegenkedés miatt a legjobb javaslatokat, elképzeléseket is visszautasítják, megbuktatják.Az eredményes, perspektivikus szervezési tevékenységnek csaknem kizárólagos feltételeit a korszerű szervezési eszközök és a szakemberek hiányában jelölik meg. Pedig e probléma megoldása sürgető feladat. Hiszen a szervezési tevékenység fejlesztésével — s a maga módján a pályázati rendszernek is e célt kellene szolgálnia — a szervezettségi színvonal emelésével, az emberi munka és a munkafolyamat tárgyi tényezőinek ésszerű összehangolásával — gyakran beruházások és jelentősebb anyagi ráfordítások nélkül, is számottevően növelhető a munka hatékonysága. Nem egy felmérés bizonyítja, hogy ma már a munkások előtt a szervezés nem ismeretlen fogalom, tisztában vannak a munka jobb feltételeit biztosító lehetőségekkel. Reméljük, hogy az a vizsgálat amelyet az MSZMP dunaújvárosi városi bizottsága folytat a város tizenegy vállalatánál a munkaszervezés színvonaláról, s amelynek eredménye október közepén várható, azokra a kérdésekre is választ ad majd amelyekre a pályázatok nem tudtak, vagy nem akartak megválaszolni. Bognár János 3 .==