Fejér Megyei Hírlap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

Szombat, 1977. október 8. Az Akadémiai Kiadó több érdekes munkát jelentett meg. „Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják” című kt — Kardos László történésznek, a NÉKOSZ egykori etitkárának szerkesztésében is tanulmányával — több mint félezer érdekes dokumentum segítségével ismerteti népi kollégiumok történeét, a Győrffy kollégium 1939. ■vi alapításától a kollégiumi mozsálom 1949-ben történt, ■lhamarkodott felszámoláság. A dokumentumok többsége először kerül publikálásra; ■ gazdag anyagot szintén dokumentumértékű 200 fotó ■gészíti ki. Vörösmarty Misésa összes műveinek sorozatban látott napvilágot a 16. rötet, a költő publicisztikairásaival (az anyagot Solt Andor és Fehér Géza rendeze sajtó alá), valamint az akadémiai és a Kisfaludy-tárisági iratokkal. (Ezeket Gergely Pál rendezte sajtó alá). A dokumentumkötet meggyőzően bizonyítja, milyen aktív közéleti tevékenységet folytaott Vörösmarty. Az Értékelések a történeti tudományok töréből című sorozatban lrott napvilágot Fügedi Erikanulmánya, a Vár és társadalom a XIV—XIV. századi M Magyarországon; ez vázolja a korabeli várak különleges ■zerepét, politikai, kulturális és közigazgatási szempontból egyaránt. Ugyanebben a sorozatban jelent meg a királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Audományos értekezés — Snsel Pál munkája — az 1387—1437 közötti fél évszázaddal foglalkozik. A bányáink kimagasló szerepét muatja be a felszabadulást követő újjáépítésben Erdmann Ayuila és Pető Iván közös munkája, A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves tervig. Érdekes szociológiai tanulmány Somai Péter: Hivatalnoki szervezet és intenzív iparosítás című könyve, amely Max Weier bürokráciaelméletével, a gazdasági és a politika víziszonyával foglalkozik a századforduló Németországában. Újabb, változatlan lenyomatban jelent meg A magyar helyesírás szabályai című tézi könyv, a Terra szerkesztőség gondozásában pedig két sűrűn keresett kisszótár. Országa László Magyar—angol, illetve Halász Előd Német— magyar szótára. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságan közül első helyen érdemel említést az Ady évfordulóhoz méltó kiadásban, s valóban rendkívül olcsó áron megjelentetett Ady Endre összes versei című kötet, melynek anyagát Láng József és Schweitzer Pál rendezte sajtó alá. Mai témájú kisregény a Medúzák, szerzője Fekete János, a mai magyar ember magatartásának, helytállásának rugóit kutatja. Most jelent meg Temesi Ferenc novelláskötete, Látom, nekem kell lemennem címmel. Jókai Anna: A feladat című regénye, Bokor Ágnes két kisregénye (egy kötetben), a Nincs felelet és a Hajótöröttek szigete. A Népművelési Propaganda Iroda is több érdekes kiadvánnyal jelentkezett. Az Irodalmi Múzeum sorozatban látot napvilágot az 50 éves a Korunk című összeállítás, amely a tavaly tartott emlékülés alapján készült, Kabdebó Lóránt szerkesztésében. Ugyanebben a sorozatban jelent meg a két világháború közötti baloldali folyóiratok szerkesztőinek, munkatársainak emlékezéseivel a Búvópatakok című összeállítás gazdag anyagát. M. Pásztor József gyűjtötte össze. Ugyancsak ezt a sorozatot gazdagítja a Kortársak Kassák Lajosról című összeállítás, szerkesztette és sajtó alá rendezte Iljlés Ilona és Taxner Ernő. A színházművészet alapjairól szóló tanulmányokat tartalmaz a Színházi Mi kicsoda, — Székely György munkája. | UtS) Csákberény Mindenki otthona? A falusi művelődési házak jó része már nem tud a régi módon élni, de még az új tartalmakat és formákat sem találta meg. A valamikor mindenki intézményének tekintett ház, amelyet mai határozatok, irányelvek az iskolán kívüli művelődési alapintézményeként emlegetnek, sok helyen a kevesek, mégpedig elsősorban csak a fiatalok otthonává vált, így van ez Csákberényben is. Nem elég érezni A puszta szórakoztatás, a könnyed időtöltés, az éppen adódó kulturális értékek továbbítása szükséges, de ennél ma már több kell. Az emberek mindennapjaiból adódó igények kielégítése, válaszadás az „itt és most” megfogalmazott, olykor nyugtalanító kérdésekre. Mindehhez nem elég tudni, hogy mi a legújabb divat, mi az, amit sikerként „eladhatunk”. Ismerni kell a helybeli szokásokat, a hagyományokat, a település társadalmi, gazdasági szerkezetét, múltját, mai és holnapi feladatait, lakóinak életmódját, kötődéseit, igényeit. Ismeri-e mindezeket például a csákberényi művelődési otthon vezetője, Bognár Zoltánná? Képesítés nélküli népművelő. Szereti és sokak szerint jól is csinálja feladatát. Van már néhány dolog, amit biztosan tud, sok mindent még csak érez, s van, amit még észre sem vett. — A hivatásos népművelő, akitől átvettem ezt a munkát, gyermekgondozási szabadságon van, s még marad is jó pár évig. Szeretem, de nem ezt a pályát választottam élethivatásomnak, pedagógusnak készülök. Nem tartom elveszett időnek ezt a „kitérőt”, hiszen pedagógusként is szeretném majd hasznosítani népművelő hajlandóságaimat. Tapasztalom, hogy ezen a pályán is nagy szükség van a jó pedagógus erényeire. Csákberényi születésű és fiatal. Nem véletlen, hogy korosztálya lelt leginkább otthonra a művelődési házban. A KISZ-klub programjai hívogatók, csak épp a berendezés nem marasztaló. Van sztereomagnó,rádió, minden, ami kell, de a bútorzat kopott, egy nagy asztal körül sorakozó székek tagadják a klubjelleget és hangulatot. Alakulóban az irodalmi színpad, van fotófelszerelésük, csak képzett vezetőjük nincs. Novemberben nyolc község csapatát invitálják szellemi vetélkedőre. Ezzel köszöntik a forradalom évfordulóját. Bál és kocsma A fiatalok egyik nagy sérelme, hogy augusztus 20. óta nem volt táncos rendezvény. Megsokallták a községben a hetedhét faluból, s még Fehérvárról is ide özönlő táncos kedvű ifjakat és lányokat. Igaz, a bálokon mostanában nincs rendbontás, de záróra után a buszok indulása előtt van utcai randalírozás. A tilalom november 20-án véget ért, mert búcsú, bál nélkül elképzelhetetlen. A fiatalok többsége nem érti, miért ilyen szigorúak a bálozókkal, s miért olyan elnézőek az italozókkal. A művelődési otthon előcsarnokában ugyanis büfé tanyázik. Kicsi de forgalmát illetően az elsők között van a járásban. Havonta 90—100 ezer forintot is leeresztenek torkukon a vendégek. Kezdetben azt hitték, hogy ha már betették lábukat a művelődés otthonába, ha megérinti őket a „művelődés szele”, egyszer csak odafigyelnek az előadásokra, a filmekre. A „hiedelem” óta eltelt jó néhány év, de még nem akadt, aki féldecijét, korsó sörét otthagyva, meghallgatta volna mondjuk a Hogyan műveljük kertjeinket című praktikus előadást. Nem, még Eszményi Viktóriáért sem mentek a nagyterembe, aki nemrégiben volt a ház zenés estjének egyik vendége. Mennek viszont a fiatalok, s ez nem kevés. Vannak-e segítők? — Kik azok, akiknek munkájára, segítő támogatására számíthat? — kérdezem Bognár Zoltánnétól. — Fiatalok. Néhány KISZ-vezető, egy képesítés nélküli peedagógus, az úttörőcsapat vezetője. — Hol van a falu értelmisége? — Sok a képesítés nélküli nevelő, a bejáró, az eljáró pedagógus — mondja, s ezzel máris jelzi nehéz helyzetét, az értelmiség nem kielégítő és hatékony jelenlétét. Nincs lakás, nem tudják kötni, marasztalni őket. Mi tagadás a művelődési ház nem kényezteti el őket jelenlétre kényszerítő, választékos programmal. A beatkoncertekből már kinőttek, a szerveződő nyugdíjas klubhoz még nem elég öregek, a népi díszítőművészeti szakkör sem csalogatja őket. A többi időtöltési formát pedig a fiatalokra szabták. Mitől korszerű? A falusi művelődési otthonok többsége nem korszerű. A csákberényi szép és nagy, de alkalmatlan a mai igények sokoldalú szolgálatára. Hogyan lehetne korszerűbb? A személyi és tárgyi feltételek együttes jelenléte ma már nélkülözhetetlen. Az emberek többségének kényelmes otthona van, érdeklődésének megfelelő könyvekkel, tömegkommunikációs eszközökkel. Ha általános, érdektelen témára invitálják őket, s ha ráadásul az előadó is unalmas, aligha számíthatnak érdeklődésre. De ha meghitt, ízléses, kényelmes terembe léphetnek, ahol a technika is a helyén van, az előadó is okos, akkor bizonyára megszűnik a sokszor csak vélt közömbösség. A helyi igényekre épülő kulturális szolgáltatást, a műhelymunkát kell megteremteni. A művelődést, a szórakozást, a pihenést együttesen nyújtó klubokat, szakköröket kell életre hívni, amelyekben az alkalmi közösségek helyett alkotó, értékeket gyarapító közösségek léteznek. Zágoni Erzsébet Filmmozaik Több mozilátogató. Ismét többet járnak moziba az amerikaiiak. Jelenleg az Egyesült Államok lakosai jóval több dollárt fizetnek be a mozik pénztáraiba, mint amennyi a mozik bevétele volt az 1968—1971 közötti időszakban. Az amerikai mozitulajdonosok szövetségének vezetője így határozta meg a mozi reneszánszának okát: „Az embereket fárasztja a televízió”. Illatos film. Fél évszázad telt el a hangosfilm megjelenése óta. Azóta már ismerjük a színes filmet, a térhatású, a szélesvásznú, a sztereofonikus filmet. Lehet ezek után még egyáltalán valami újat adni a mozikedvelőknek? Talán igen. A szovjet szakemberek olyan generátort szerkesztettek, amelynek segítségével a mozi nézőterén a film lejátszása közben elő tudják állítani a nézők előtt lepergő történet ,,kísérő illatait”: a fű, az erdő, a tenger illatát. Újabb szörny. King-Kong után a filmgyártók új meglepetést keresnek a nézőknek: francia—nyugatnémet—kanadai koprodukcióban készül 40 millió frank költséggel a „Yeti” című film, amely a legendás havasi emberről szól. A forgatásokat Montreálban kezdik el. A 9 méter magas és másfél tonna súlyú „címszereplő” fejét és mellkasát Olaszországban, szemét és karját Tokióban, lábát és testének alsó részét Londonban készítik. hírlap Műszaki könyvnapok Hétfőn délután a Videoton műszaki könyvtárában kiállítás nyílik. Ez lesz a nyitánya a műszaki könyvnapok eseménysorozatának A legfrissebb kiadványok bemutatása után, október 24-én a szovjet politikai és műszaki könyvek kiállítását nyitják meg, amely egyben az Októberi Forradalom évfordulóját is idézi, köszönti. Október 27-én a műszaki könyvtár négyszeres aranykoszorús brigádja találkozik a velük szerződésben levő szocialista közösségekkel. A műszaki könyvnapok záró rendezvényére november 4-én kerül sor. A Szovjetunióban végzett szakemberek, ösztöndíjasok találkoznak az üzem vezetőivel. A baráti beszélgetés filmvetítéssel fejeződik be. A könyvnapok vidéki eseményeit pénteken nyitották meg Vácott. A 16. alkalommal megrendezett eseménysorozat alkalmából hat kiadó 53 művet jelentetett meg. A könyvesboltok és a munkahelyi terjesztők az idén 10,7 millió forint értékű műszaki újdonságot vettek át. Kisakadémiánk és a társadalomtudományok A Veszprémi Akadémiai Bizottság egyelőre a vegyipari egyetemen székel, s így nem csoda, ha sokan úgy gondolják, hogy tevékenységi köre a vegyészetre vagy legjobb esetben is csak a műszaki és természettudományokra terjed ki. Ám mielőtt a VEAB új helyre, a veszprémi várba költözne — ezzel is jelezve, hogy más, mint a vegyipari egyetem —, már fölmutathat néhány sikert a társadalomtudományok műveltetésében is. , Igen, mert a VEAB nem műveli, hanem művelteti a tudományokat. Szervezi hat észak-dunántúli megye tudományos életét, s munkára készteti a kutatókat — egyúttal medret is szabva a kutatásoknak. S bár a szakbizottságok jó része a műszaki és természettudományok művelőit sarkallja alkotó tevékenységre, mind erősebb a VEAB társadalomtudományos szervező munkálkodása. A szakbizottságok, munkabizottságok által tagozódnak a résztudományokra, s az idén újabb munkabizottságok alakultak. Jelezve az igényt: a VEAB át akarja fogni a társadalomtudományok teljes körét. Hogy csak az újakat említsük: a vállalatvezetés, a nevelés és oktatás, a filozófia és szociológia, a pályaválasztás, a politikai oktatás, a munkásművelődés, az irodalomtörténet, a nyelvészet és a könyvtár tudós kutatóinak összefogása. Hogy ez milyen komoly előmunkálatokat kíván, bizonyítja a VEAB által összeállított tudós-kataszter — például a szocialista vállalatok kutatóinak névsorában két Fejér megyei szerepel. Az amatőr üzemtörténetírókon kívül még bizonyára több akad megyénkben is, az észak-dunántúli kisakadémia munkájába őket is be lehet vonni. Épp a tevékenységre serkentés által. Mit tesz a VEAB, hogyan mozgósítja a hat megye, köztük Fejér megye szellemi erőit? Pályázatokat ír ki, tudományos tanácskozásokat szervez, a sikeres kutatások eredményeit tanulmánykötetekben teszi közzé, segíti a tudósjelölteket pályakezdésükkor, egyezteti a kutatók munkáját, s az országos tudománypolitikai elveknek megfelelő mederbe irányítja tudósaink alkotómunkáját. A cél mindig ugyanaz: kutatóink a társadalmi igények kielégítésének a szellemében végezzék az észak-dunántúli táj múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozó valóságfeltáró vizsgálataikat. Nemrég lapunkban is bemutattuk a Dunántúl településtörténetével foglalkozó kutatók elemzéseit közreadó VEAB-kiadványokat. A most nyilvánosságot kapott várostörténeti, mezőgazdaságtörténeti, nemzetiségtörténeti, ipartörténeti, családtörténeti és művelődéstörténeti vizsgálódások minden eddiginél teljesebb megyetörténeti monográfiákat sejtetnek. Bizonyítva e nagy tárgykör sokoldalú és alapos vizsgálatának szükségességét. És azt, hogy a VEAB tudományszervező tevékenysége milyen nagy lehetőségeket ígér. A még csak néhány éves veszprémi kisakadémia a társadalomtudományok terén is reményt keltően munkálkodik. S. M. Őszi könyvhetek A hagyományos megyei könyvheteket az idén az Októberi Forradalom évfordulójának jegyében rendezik meg. A tanácsok, a közművelődési intézmények és a társadalmi szervezetek már megyénkben is készülődnek az október 21-én kezdődő és a november 20-ig tartó programsorozatra. Irodalmi műsorok, író- olvasó találkozók, könyvankétok, kiállítások szolgálják a jelentős közművelődési eseménysorozatot, amely az idén egybeesik a műszaki, a politikai könyvnapokkal, valamint a szovjet könyv ünnepével. Az üzemekben, a fogyasztási szövetkezetekben, intézményekben versenyt hirdetnek a szocialista brigádok, a KISZ-szervezetek az úttörőcsapatok között, szolgálva a könyvterjesztés jó ügyét Együtt a játékban és a nevelésben iskolás fiú írja: „Mostanában sokat hallunk a tömegsportról, de nem teszünk érte annyit, amennyit tehetnénk és amennyit kellene. Igaz, sokan azt hiszik magukról, hogy már azzal is sportolnak, ha otthon odaülnek a televízió képernyője elé, és nézik a futballmérkőzést. Jugoszláv bőrfotelben nézik végig a magyar—jugoszlávot és utána, mint akik minden sport iránti kötelességét megtették nyújtóznak el...” A székesfehérvári Petőfi Sándor iskolára hivatkozik a továbbiakban a levél Tegyük hozzá, joggal. A Petőfi Sándor Általános Iskolában talán már esztendeje is annak, hogy bevezették a maguk „munkahelyi tornáját”. A nagy szünetben, az iskolarádió sgítségével, az iskolarádió „testnevelési tanárának” vezényszavára hajladoznak a gyerekek, fölfrissítik izmaikat, fölfrissítik vérkeringésüket. A munkahelyi tesneveléssel persze nem állnak egyedül a Petőfi iskola tanulói. Ugyanezt hallottuk például az Ezredéves Általános Iskolában is, az idén beszerelt iskolarádió közreműködésével A Petőfi Általános Iskola testnevelői — és iskolavezetői — nemcsak így hanem más eszközökkel is szolgálják a gyermekek egészségét. Az idén már jól sikerült nyitott napot rendeztek, a szülőket is hívták: tornázzanak, játszanak gyermekeikkel együtt. Ismét az iskolás tudósítót idézem: „Minden szombaton délután háromtól este hatig és vasárnap délelőtt kilenctől tizenegy óráig focizhatnak, kézilabdázhatnak, futhatnak, mászhatnak kötélre, bordásfalra a környék gyerekei, a szülőkkel együtt, a testnevelő tanárok szakszerű útbaigazításával.” Nyitott kapu várja a Petőfi Általános Iskolában a gyerekeket és a szülőket is. Együtt a játékban, majd együtt a nevelésben is, együtt szülők és nevelők. Diákok a mezőn Szüretelnek, kukoricát törnek, almát szednek a diákjaink is. Szerte a Mezőföldön, Bakony- és Vértesalján népes iskoláscsoportok szorgoskodnak, hogy a termés biztos helyre kerüljön. Évenként megújuló őszi kép: diákok a mezőn. Néhány napra kiesnek a tanulásból, de megéri. Nemcsak a betakarításkor munkáskezekben szűkölködő gazdaságoknak és szövetkezeteknek, hasznot hoz az iskolának is. E haszon pedig magában a nevelésben kamatozódik. Igaz, az iskola munkára nevelő hatása aligha érvényesül, ha a munkáséletre nevelése néhány őszi napra korlátozódik, ám a munkanapok tanulságait jól föl lehet használni a tanév többi napjain. Tanórán, s tanórán kívül is. Persze csak akkor, ha a tanulók a mezőn szorgos és szervezett munkát láttak, s maguk sem voltak restek. Mert e mezei napok legnagyobb érdeme: a kétkezi munka megbecsülésére nevel. Nem mindegy, hogy mit lát s mit végez a diák. Ha kapkodást és lógást tapasztalsz ha elég, hogy maga is csak úgy tesz, mintha dolgozna, aligha tölti el valamiféle jó érzés , amely a tisztességes munkavégzésből fakad. Nem mindegy a munkát adó mezőgazdaságnak s az iskolának sem. A példamutatás természetesen a munkát adók kötelessége. Hogy láttassák, érzékeltessék a diákokkal: ilyen a munka. Nehéz is, szép is, s leginkább: értelmes. Ezért nem mindegy, milyenek ezek a napok. Kertekben, mezőn, szerte a határban. A diákok munkásnapjai — kivételesen most nem tanulást értve a munkán. Hogy a fiatalok becsüljék a munkáséletet. & M.