Fejér Megyei Hírlap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
Csütörtök, 1977. december 1 HÍRLAP . Utaztatás és vendégfogadás Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda az alapításától eltelt húsz év alatt el-,sőrendű feladatának tekinti a fiatalok igényeihez és anyagi lehetőségeihez méretezett bel- és külföli csoportos ésegyéni turisztikai programok szervezését, lebonyolítását. Működésével, céljaival kettős feldatot lát el. Egyrészt szorosan kapcsolódik a Kommunista Ifjúsági Szövetség tevékenységéhez, mint annak vállalata, másrészt fontos helyet foglal el az ifjúsági turizmus, az idegenforgalom szervezésében. Az utazási iroda szolgáltatásait mintegy 700 ezer magyar fiatal vette igénybe 1977-ben. A KISZ KB Intéző Bizottságának határozata rögzíti az Express fő feladatait a belföldi turizmus fejlesztésében, s a nemzetközi kapcsolatok szélesítésében. Ennek érdekében jöttek létre kirendeltségek a megyeszékhelyeken, s a nagyvárosokban. A székesfehérvári kirendeltség forgalma az idén az 1971. évinek ötszörösére emelkedett. Ebben az időszakban csaknem 13 ezer megyei fiatal utazott külföldre, több mint 93 ezer fiatal részére szervezett belföldi programokat, 18 ezer külföldi és 44 ezer magyar fiatalt látott vendégül megyénkben. Jelentős eredmény, hogy az utazó fiatalok több mint nyolcvan százaléka szervezett, csoportos programokon vett részt. A megyénkbe, elsősorban a szocialista országokból érkező fiataloknak baráti találkozókat szerveznek a KISZ-védnökséggel épült, vagy épülő üzemek, vállalatok KISZ-bizottságaival közösen. A kirendeltség a belföldi utaztatásra jelentkező, évről évre növekvő igényeket nehezen tudja kielégíteni. Különösen szezon idején okoz gondot a szállás- és autóbuszhiány. A tanulmányi kirándulások jelenlegi rendszere is nehezíti a belföldi utazások szervezését. Az utazások előtt rövid idővel bejelentett igények jelentős részét nem tudják teljesíteni. A kirendeltség dolgozói közül ketten tevékenykednek a Fejér megyei Diákturisztikai Bizottságban. A természetjáró turisztikai sportprogramok szervezését, valamint az országjáró diákok köreinek munkáját segítik. Jelentősen növekedett az elmúlt két évben az iroda segítségével, vagy önállóan szervezett sportturisztikai rendezvények száma. A külföldi programok közül a Szovjetunióba induló társasutazások iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés. A megyei KISZ-bizottsággal közös szervezésben béke-barátság ifjúsági különvonatot indítottak Moszkva—Leningrád útvonalon már három alkalommal. Rendszeres a Vorosilovgrád megyei és a Fejér megyei fiatalok csereutazása. Az NDK-ba, Lengyelországba, Csehszlovákiába kedvezményesen, az ÁIB utalványainak felhasználóval egyre több fiatal utazhat főképp a középiskolás, főiskolás diákok közül. Az egyénileg utazók megvásárolhatják a kirendeltségen menetjegyeiket, a valutát, s a szocialista országokba szállásfoglaláshoz is segítséget kaphatnak. A kirendeltség valutaforgalma ebben az évben meghaladja az ötmillió forintot. A társasutazások vezetésére 1971-től 250 idegenvezetőt képeztek, nagy gondot, jelent azonban, hogy csak mintegy 25-en vállalnak közülük idegenvezetői munkát. Az Express megyei kirendeltsége a jövőben is jelentős részt vállal a fiatalok szabad idejének hasznos megszervezésében, a megye KISZ-fiataljai nemzetközi kapcsolatainak szélesítésében. A programok, szolgáltatások színvonalának emelését fontos feladatának tartják. — Házi — KEZDŐ LEPESEK Régen nem jártam már Vajtán. Ezt az érzést az a változás keltette bennem, amit ott láttam. Egyszóval ez a megyehatárszéli kis falu igencsak megszépült. Mostanában a nevét is gyakrabban olvashatjuk az újságban. Vajtán ugyanis pár évvel ezelőtt meleg vizet találtak. Nos, egy szerény fürdője máris van a falunak, s határában tábla hirdeti az ifjúsági tábort. — Nyolcszáz gyerek üdült a nyáron a táborban — mondja Cece tanácselnöke, hozzátéve, hogy a fürdő építéséhez jelentős összegű tanácsi támogatást kaptak, és erejükhöz mérten anyagi segítséget nyújtottak a járás községei is. A tanácselnök éppen a hétfői vajtai falugyűlésre készült. Ez év áprilisától ugyanis Cece, Vajta és Sáregres közös tanácsú közigazgatási egységet alkot, cecei központtal. Nos, a közös irányításnak gyakorlata és módszerei néhány hónap alatt formát öltöttek, s ehhez igen nagy segítséget nyújt a községi pártvezetőség is. Csákvári Györgygyel, a vajtai általános iskola igazgatójával, a községi pártvezetőség tagjával azokról a soron levő és fontos politikai feladatokról beszélgettünk, amelyek a pártvezetőség előtt állnak. Az az igazság, hogy még mi is a kezdő lépéseknél tartunk, hiszen a pártvezetőség is alig néhány hónapos. Négy alapszervezet tartozik irányításunk alá, köztük két termelőszövetkezeti és két községi pártalapszervezet. Lényegében három régóta szomszédos községről van szó, együttesen ötezer lakossal. Területileg ugyan nincsenek túl nagy távolságok, mégis mindhárom településnek megvan a maga sajátos arculata, jellege. Sáregresnek van például a legjobb földje, itt a legjobb a termés, Vajtán meg meleg vizet rejt a föld. Cece? Cecének is megvan a maga egyéni jellege, a termelőszövetkezet mellett, jó néhány kisebb üzem is található már. Ezeket néhány éve telepítették a faluba. Tej-, sütő- és varróüzem ad itt munkalehetőséget. A pártvezetőségnek mindezeket az összetevőket figyelembe kell vennie a további munkánál. A vajtai tanácsi kirendeltségen beszélgetünk. Ide ..ugrott” át a szomszédos iskolából Csákvári György, hiszen mellesleg a tanácselnök társadalmi helyettese is. — Mindegyik vezetőségi tag segíti egy-egy alapszervezet munkáját személyesen is. Elmegyünk vezetőségi- és taggyűléseikre, de azon túl is, gyakran találkozunk, beszélgetünk. Én például a cecei körzeti alapszervezetet segítem. Régi tapasztalat, hogy mindenfajta változás kisebb-nagyobb megrázkódtatással jár. A közigazgatás átszervezése, a termelőszövetkezetek egyesítése a közelmúltban zajlott. A pártvezetőségnek és az alapszervezeteknek segíteniük kell az egység megteremtésében, hiszen ez a továbblépés alapja. — Nagyon jónak értékeljük — mondja —, hogy a közigazgatás munkája nem gyengült. Sőt. Itt van például a vajtai falugyűlés. Reméljük, sikerül, sokan eljönnek, hiszen megtudhatják itt a részleteket is a jelenről és a jövő terveiről. A legutóbbi pártvezetőségi ülésen megvitatták, miként segíthetnék a pártoktatást? A jövőben jobban számítanak azokra, akiknek magasabb politikai képzettségük van. — Hogy mit tettünk eddig? — kérdez vissza Csákvári György —. Megpróbáltuk erősíteni, sőt fokozni a társadalmi élet fórumait, segíteni a vezetést, hogy terveiket megvalósíthassák, s hogy e terveket ismerve mindhárom község lakossága abban mindjobban közreműködjék. E cselekvő közreműködés egy-egy rugója, láncszeme a vajtai falugyűlés, az igen jól sikerült politikai könyvnapok, a 60. évfordulóra rendezett ünnepségek, s az, hogy a pártalapszervezetek mindegyike kezdi megtalálni a maga legfontosabb feladatát. Hogy a termelőszövetkezetek kommunistái most legfőbb tennivalójuknak a szövetkezet erősítését jelölték meg, a községi alapszervezetek pedig a községpolitikai tervek valóra váltását segítik. Kezdő lépések, de úgy tűnik, jó irányba visznek. Balázs Katalin Pályaalkalmassági vizsgálóközpont A közelmúltban megkezdték Veszprémben az Autóközlekedési Tanintézet új iskolaközpontjának az építését A hat tantermes és negyven gépkocsi-állásos intézet 1,6 hektáros területen jól biztosítja évente a közel háromezerötszáz hallgató korszerű képzését és a gépjárművezetők rendszeres továbbképzését is. Az új veszprémi intézet felépítése huszonötmillió forintba kerül és a tervek szerint már 1979-ben ebben az iskolában oktatják a jövő gépjárművezetőit. Sőt, az intézetben kap majd helyet a vizsgabizottság is. Ezenkívül egy kísérleti osztályt is szerveznek, hogy általa kialakíthassák a legjobb módszereket az oktatás hatékonyságának a fokozására. Az Autóközlekedési Tanintézet Veszprémben pályaalkalmassági központot is létesít a már épülő, új iskolában. Egész Dunántúlra — így a megyénkre is — kiterjedő hatáskörrel működik majd a központ. Laboratórium, orvosi vizsgáló, benne korszerű berendezés és felszerelés biztosítja, hogy a jövőben csak az arra alkalmasak ülhessenek majd a volán mögé, szerezhessenek jogosítványt. Tanácsülés Sárbogárdon Fejlesztik a nagyközség bolthálózatát Sárbogárd nagyközség tanácsa a héten ülésezett. A kereskedelmi ellátást javító beruházási, fejlesztési és szakosító szervezés eredményeiről készült jelentésen kívül napirenden szerepelt még a vb. munkájáról készült tájékoztató, a lejárt határidejű határozatok végrehajtása, valamint a tanács és a végrehajtó bizottság 1978. évi munkatervének megtárgyalása és elfogadása. A nagyközség kereskedelmi ellátásáról a jelentés készítője, Sáfrány Ferenc, a Sárbogárdi Járási Áfész elnöke szóbeli kiegészítésében elmondotta, hogy 1976-tól — mióta az áfész kereskedelmi tevékenysége az egész járás területére kiterjed — húsból, zöldségből tejből és kenyérből alapvetően javult a lakosság ellátása Az üzletek nyitvatartási idejének meghatározásánál figyelembe vették a helyi szokásokat és igényeket. Beszélt arról is, hogy 1977-ben 977 ezer forintot fordíthattak beruházásra, fejlesztésre. Ebből 681 ezer forintot költöttek a sárszentmiklósi részen levő vendéglő és étterem átalakítására, bővítésére. A fennmaradó összegből a boltok részére berendezéseket és az elszámolást, adminisztrációt könnyítő irodagépeket vásároltak. A jövő esztendőben az ideinél kevesebb jut a kereskedelmi hálózat fejlesztését szolgáló beruházásokra. Az e célra felhasználható összeg 850 ezer forint lesz. Fenntartásra, karbantartásra 290 ezret fordíthat az áfész. A jelentésből kitűnik, hogy Sárbogárd nagyközségben a bolthálózat elaprózott, sok az egyszemélyes, kis alapterületű kereskedelmi egység. Enek kulturáltsága a mai követelményektől elmarad, a forgalmazás, ellátás vonalán is ezek okozzák a legnagyobb gondot. Sárbogárd nagyközség középfokú kereskedelmi központ, de korszerű, elfogadható színvonalon álló egységeinek száma kevés. A község nagy kiterjedése, hosszan elnyúló fekvése miatt sok a vegyes élelmiszer jellegű üzlet, ám az ellátás fehér foltjait még ennek ellenére sem lehetett kiküszöbölni. A ruházati és vegyes iparcikkek dinamikus forgalma is elmarad a korábbi évekétől. Ennek oka egyrészt a hiánycikkekkel, az öltözködési szokások változásával, valamint a városok elszívó hatásával magyarázható. A tanácsülésen a legnagyobb érdeklődést és vitát Sárbogárd töbörzsöki részén, átaztatássál létesítendő ABC-áruház váltotta ki. Ha elkészül az áruház, megszűnik Töbörzsökön két elavult, korszerűtlen vegyesbolt. A nagyközségben ezenkívül a meglevő 11 közül 2 vegyesboltot önkiszolgáló rendszerűvé alakítanak át. 1977. december 10-ig két ABC-ben bevezetik a kenyér konténeres szállítását. Korszerűsítik a 6. sz. zöldségboltot és vasárnap a tej árusítását a 9. sz. büfében és a Béke bisztróban oldják meg. Mérsékelt beruházással kívánják javítani a központban levő áruház kihasználtságát és átalakítást hajtanak végre a leértékelt áruk boltján is. Felújítanak, bővítenek és korszerűsítenek több iparcikkboltot is. A sárbogárdi cukrászda termelő üzemét az időközben megszűnt tejbolt 50 négyzetméteres alapterületével bővítik. •— bognár — — 3 Az utóbbi évek emelkedetten tudományos közgazdasági szóhasználatában minduntalan feltűnt egy, a ■ köznyelv mély rétegeiből idesettenkedő kifejezés: a kóceráj... Bizonyos döntések illusztráló jelzőjeként, sőt, lényegi indokaként bukkant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbről —, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hordozza: „Gyatra, elhanyagolt kis műhely v. bolt.” A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött feldereng, korántsem az, hogy akad-e nálunk gyatra, elhanyagolt kis műhely vagy bolt. Természetesen jócskán akad, de nyelvészek a megmondhatói, hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kisműhelyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bontakozott ki a gazdasági elméletben — és ennél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban —, a kisüzemek szerepéről egyfelől, illetve a kisüzemek megszüntethetőségéről másfelől. Ezt a folyamatot tükrözte a kóceráj kifejezés: jobbára az utóbbi — megszüntető, beolvasztó törekvés — stilisztikai indokolásaként. Ha a probléma valóban csak a „gyatra szisműhelyek” témakörére korlátozódna, akkor aligha érdemelne különösebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rendkívüli horderejű iparszervezési kérdése húzódik — lényegében ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? A gazdálkodás dialektikája Erről szólva érdemes korunk egy sajátos világgazdasági jellegzetességére utalni. Nos, a közvéleményünk sokat hallhatott az utóbbi évek-évtizedek koncentrációs hullámairól, amelyek világszerte a termelőerők összpontosítása/ óriásvállalkozások kialakítása irányába hatottak. Kevésbé ismeretes, hogy ezzel párhuzamosan és szintén világszerte reneszánszukat élik a kisvállalatok. Az ok különösebb közgazdasági bizonyítás nélkül is nyilvánvaló: a koncentrált nagyvállalatoknak rendkívül kifizetődő ha bizonyos tartozékokat, alkatrészeket ezek gyártására szakosodott kisüzemektől szereznek be — így tehát a „kis” és a „nagy” fogalmak a gazdálkodás dialektikájában egyáltalán nem ellentétesek. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű amíg a „sok” és a „kevés” magyarán: a mennyiség elfoglalta ésszerű helyét a gazdasági közgondolkodásban, ám a „kicsi” és a „nagy” kategóriáinak értelmezésében ez a helyfoglalás még nem ért véget. Sok ebben mindkét irányban a szubjektív elfogultság, s ez jól szemléltethető kulcsszavunk: a ...kóceráj” hangsúly árnyalataival. Védekezés a lebecsülés ellen Az egyik oldal nyomatékosan vallja, hogy a vállalati méreteket tekintve, ami „nagy” az szükségképpen fejlettebb, hatékonyabb is, így tehát a fejlődés gyorsításának, a hatékonyság javításának mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A másik oldal a kisüzemi „öntudat” felmutatásával védekezik a kóceráj-lebecsülés ellen, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban, adminisztratív apparátusban és sok másban — „nagyként” viselkedni. A kérdés azonban, amit az imént föltettünk — sok vagy kevés-e a kisüzem? —, valójában csak a gazdálkodási tények és tapasztalatok tükrében válaszolható meg. Ami a tényeket illeti: gazdaságunkban nemzetközi méretekben vizsgálva is rendkívül magas fokú a vállalati centralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékeltebb. A kétféle fogalom ezt jelzi: a 60-as évtizedtől kezdve páratlan ütemben haladt előre a vállalati centralizáció, hiszen az állami iparvállalatok száma az 1960. évi 1368-ról 1976-ig 737-re csökkent — ez azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásával. Az irányítás összpontosult mind kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, illetve a minisztériumi iparban még nőtt is. Az állami iparban a legfeljebb 100 munkást foglalkoztató telepek igen magas, kétharmados arányt érnek el. Közben pedig: erőteljesen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó, a szakosított együttműködésbe bevonható, az igényekhez gyorsan alkalmazkodó kisüzemek száma. Kevesebb új cikket terveznek Érdemes utalni arra, hogy éppen a közelmúltban készült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgálata, amely a vállalatok jövő évi szándékait összegezi. Ebből kitűnik, hogy a kívánatosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, s egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglalta el a vállalati szándékok között a szükséges helyetés ebben egyik legfontosabb indokként szerepel: az alkatrészbeszerzési, kooperációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt amire utaltunk. Ez, egyebek között, azzal a költséges következménnyel is jár, hogy hatékony bedolgozó-kiegészítő háttér nélkül a nagyüzemek rendre-sorra berendezkednek bizonyos tartozékok ,,házi” előállítására, egyfajta önellátó ráfizetéses autarchia módszereivel. Nem népi kohókkal Tegyük mindjárt hozzá: mindaz amit elmondtunk, korántsem érvényes egyetemesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazatra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valamiféle „kisüzemesítésére” — nemde a népi kohók módszerével. Az sem kétséges, hogy a valóban ,,gyatra kisműhelyek” tervszerű felszámolása fontos feladat, egyebek között városrendezési, munkavédelmi okokból is. Mindemellett nyilvánvaló, hogy a gazdaságszerkezet korszerűsítése nélkülözhetetlenné teszi a „kis” és a „nagy” fogalmainak ésszerű értelmezését. A mérce egyértelmű: a társadalmi hatékonyság — és ezzel mérve, a sajátosságok bonyolultságából itt-ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi” nem okvetlenül elmaradottabb, a „nagy” sem minden esetben hatékonyabb... – Tábori András Kóceráj vagy nélkülözhetetlen kisüzem?