Fejér Megyei Hírlap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Vasárnap, 1978. október 1 Enying építkezik Micsoda forgalom! Egymást érik a járművek. Szerencsére bírja a nagyközség főutcája: jó is, tágas is. Elférnek rajta a szaladó gépkocsik. Észrevétlenül nőtt ekkorára a zajosabb jövés-menés a nagyközséget kettéosztó 64-es főközlekedési útvonalon. Észrevétlenül ugrott ezerre a kilencezer lélekszámú közigazgatási területen az autótulajdonosok száma. Motorkerékpárból pedig fele annyi futkos. Ehhez jönnek a másféle járművek, gépek helyben és átmenőben egyaránt. Noha sohasem volt afféle eldugott falucska Enying, mindig megvolt e sajátos szerepe e térségben. A járási székhely rangjáig is vitte már. Később átadta ezt a területi funkciót, megosztottan a székesfehérvári, illetve a sárbogárdi járásnak. Ma kiemelt alsó fokú központ. Ennek megfelelő renoméja, feladatköre. A közös tanácsú nagyközség, természetes vonzáskörzettel, művelődési hajlékkal, iskolahálózattal, kollégiummal, egészségügyi központtal, áruházakkal rendelkezik. Terebélyes a közigazgatás határa : Tekerestől (Siófoki Állami Gazdaság) Pál-majorig (Enyingi Állami Gazdaság) terjed. Elég belátni hol, mi történik. Az 1300 lélekszámú Balatonbozsok előközségrész szinte összenőtt Enyinggel. Új házak kapcsolták egybe. Mert van foganatja az évenként kiadott 40— 50 építési engedélynek. Községszerte hivalkodnak a frissen vakolt családi otthonok. Még a külterületi Leshegy is a villanegyedes utcáról híres. Kitűnő útján gyorsan megtehető Enyingig a 4 kilométer. „Ezt inkább hallgassam el” — tanácsolták, mivelhogy kimondták már egyszer erre a településre a sentenciát. Mi haszna? Tovább épült, fejlődött, így a tény akkor is tény, ha nem vesznek róla tudomást hivatalosan. Kedvcsináló telekajánlattal szorgalmazzák a helyi vezetők jó pár éve tartó építkező folyamatot. És se szeri se száma a régi házak újjávarázsolásának, a hozzátoldásnak. Igaz, még várat magára a vízmű, de a VI. ötéves tervben meglesz, így lesz majd víz az új fürdőszobákban is. Van mit tenni a kilenc kőműves kisiparosnak. Ők a magánerőből építkezők kivitelezői. A „közintézményesek” igényeiket a Vörös Hajnal Tsz, az állami gazdaság, illetve a vegyesipari szövetkezet építő részlegeinél nyújtják be. Úgy tűnik, idén legjobban a tsz építői szólnak bele a községfejlesztésbe. — Tisztességes létszámú (75—80 tagú) az építőipari részlegünk. Szükség hozta létre. Sokmilliós tsz-beruházásokat valósítottunk meg az utóbbi években. Nekünk kellett gondoskodni a kivitelezésről. Most hasznát veszi ennek a részlegnek a településfejlesztés is — említi Bálint János tsz-elnök. De még mennyire, hogy hasznát veszi! Már beköltöztek a legszebb helyen, a Petőfi parkban emelkedő Siki Károly ifjúsági lakásszövetkezet első épületeibe a fiatal házasok. A tsz brigádja emelte az első tömböt. Most meg Pákozdi Lajos brigádvezető irányításával az állami gazdaság szakemberei szorgoskodnak az újabb kienclakásos épületen. Szépen simulnak a községképhez a szalagszerű házak. Igaz, még nem épült meg valamennyi. Mert végül is kilencszer hét, azaz hatvanhárom otthon és sokszor ennyi öröm költözik majd a Petőfi parkba. És jól illeszkedik a központi iskola környékéhez az újabb nagy építkezés, a vasvázszerkezetes tornacsarnok is. Most még, mivelhogy az időjárás engedi, a szabadban tornásznak és a korszerű pályán kézilabdáznak a nebulók. Aztán? Megint szükségmegoldást keresnek. — Most már valahogyan csak kiböjtöljük, amíg elkészül a tornacsarnokunk — vigasztalja magát Nagy László, az iskola igazgatója. — Elkészül, mi rajta vagyunk — szól le a tetőről Palandor József. — Ismerjük a tervrajzot. Sajnos nagy teret elvesznek a szociális létesítmények — toldja meg társa véleményét Körmendi Károly. Aztán hozzáteszi: nagy munka ez, meg szép is, így is találkozik a vasműves munkás, a tsz és az állami gazdaság építőivel. Közös óhajuk: még az idén kerüljön tető alá az épület. Akkor jövő ilyenkorra már javában szolgálhatja a kilencszáz iskolás testedzését. Nemcsak a brigád akarja így, hanem a társadalmi munkások sokasága, az anyagiakkal, szállítóeszközökkel idesiető gazdasági egységek. Mindazok, akik már eddig is hozzátették építőköveiket a tornacsarnokhoz. Van olyan építkezés is, ami a keresőképes felnőttek javát szolgálja majd. A legnagyobb változást ebben az ötéves tervben a gyár hozza. A Videoton telepíti ide legújabb üzemét. Ehhez is, helyben kellett megtalálni és lekötni az építőipari kapacitást. A generálkivitelezést elvállalta a Vörös Hajnal Tsz építőrészlege. És most már jó ütemben megy a munka — sorolja az eredmények listájára a gyárat Megyeri Ernő, a nagyközség pártbizottságának titkára. Még nincs kész teljesen a gyár első „csarnoka”. Bár már rá sem lehet ismerni a volt komlószárítóra (ebből lesz az első üzemrész) és körút vezet a községszélre. Bent az épületben Décsi László még a vízvezetékszereléssel bajlódik. Többszakmás brigádtársai fent az emeleten, a nyomóvezetékkel foglalatoskodnak. ők tsz-tagok. De Kerti Károly energetikus a Videoton bejáró dolgozója a villamoshálózatot szereli. Vele tart Varga László és Csepregi Attila is. Sietős amunka, mert egyelőre kilencvenen már begyakorolták magukat a nagy gyárban. És mihelyt lehet, jönnek ide, kamatoztatni gyakorlatukat. — Van érdeklődés. A környező településekről is járnak majd Enyingre dolgozni Felszívja a ma még háztartásokban meglévő szabad munkaerőt a későbbi új csarnokkal bővülő gyár — osztja meg velem véleményét Till Istvánná vb-titkár. Ugyanis még jó ideig lesz mit tenniük a kivitelezőknek. A volt komlószárító mögött ágaskodó vasvázszerkezet sejteti az új csarnokot És mennyi minden kívánkozna még az építkező nagyközség tartalomjegyzékébe. Mátyásdomb csakúgy magában hordozza a fejlődő községrész jegyeit, mint Balatonbozsok. — Egyre jobban magukénak érzik az emberek ezt a sárréti tájat. Dolgoznak, öszszefognak érte. Idén 3 millió forint értékű társadalmi munkát tervezünk. Több lesz. Van hol kamatoztatni az igyekezetet — összegezi a rendeletet Boldizsár János, a népfrontbizottság elnöke. — Saját kényelmünkért szorgoskodunk — hagyja helyben Kapeller István tanácselnök-helyettes. Sok új gazdasági létesítmény és a községfejlesztés egésze példázza a felnövekvést. A nagyközség vezetői azon fáradoznak, hogy a továbbiakban se forgácsolódjon szét az építő erő. Ami helyben adott, az ott hasznosuljon szellemben, akaratban tettekben. NÉMETH ERZSÉBET nyékére. Autóbuszforduló, jó A nagy változást a Videoton új gyára hozza Fotó: Rabáczy Szilárd Hatvanhárom lakás és sokszor annyi öröm „Kiböjtöljük amíg elkészül tornacsarnokunk’* Anyák és fiaik (A bodajki Belegrai Istvánnét és a mezőszilasi özvegy Imre Ferencnét, a Fegyveres Erők napja alkalmából a honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki.) Két község, két meghitt hangulatú ünnepség. Az ünnepeltek és a vendégek szemében a meghatottság könnycseppjei, a családtagok, a felnőtt gyerekek arcán az emlékek fényei. Ahogy a tűzpiros díszdoboz tetejét remegő ujjakkal emelik, s megnézik az aranyosan ragyogó kitüntetést, mire is gondolhatnak? Azokra az esztendőkre talán, amelyek alatt felnőttek a fiúk és a leányok, hét-tíztizenkét gyerek, vagy azokra a napokra, amikor a bevonuló fiúktól kellett elválni, vagy azokra a levelekre, amelyek a katonagyerekektől érkeztek? — Hány fia is töltötte le katonaidejét, Belegrai néni? — Öt fiam. De hét gyermekem van, öt fiú, két lány. Nagyon jó gyerekek mind. Most is eljöttek erre az ünnepre, csak az egyik, aki beteg, nem lehet most velünk. .. Hát bizony volt 12 év az életünkben, amikor egymást váltották a bevonulók meg a leszerelők, azután egymás után jöttek az esküvők — emlékszik mosolyogva. — Tizennégy unokánk is van — egyik szebb, mint a másik. Ha mindnyájan ott vannak, alig félünk. Harminc ember — egy család. — Hol laknak a gyerekek? — Egy Úrhidén, hárman Bodajkon, egy Móron, ketten Fehérváron. Egyik sem került messzire. Szemével simogatja végig a körülötte ülő, szavát leső felnőtt lányait, fiait. — Boldog vagyok a gyermekeimmel. Mindből becsületes, jó ember lett. S nem emlegeti a nehéz esztendőket, pedig abból is kijutott a családnak. A mezőszilasi Imre néni sem a gondterhes évekről beszélt, hanem arról: már tizenhét unokája is van, s, ahogy a legidősebb és a legkisebb gyerekek életkora között huszonegy az esztendők száma. A harminchatos Ferenc és az ötvenhetes Katalin annak a két évtizednek a kezdő és végpontja, amely alatt tizenkét gyermek sorakozott fel egymás után az Imre családban: öt leány, hét fiú. S egy fiú kivételével mind volt már katona. Imre néni arról sem panaszkodik, hogy milyen tengersok gonddal kellett küszködnie, amikor a férje meghalt, s a legkisebb gyerek, a Kati, csak ötéves volt. A többi is csak egy-két esztendővel több. Az ünnep hangulatához nem illik a panasz szó. A sokat megélt emberek tapasztalatával és bölcsességével néz az asztal körül ülő fiaira, lányaira. S azzal a biztonsággal, amely a sokgyermekes anyák sajátja, nincs és nem lehet egyedül • • • Nagycsaládosok, sokgyerekes anyák. A Haza Szolgálatáért Érdemérem a társadalom megbecsülésének példája, ahogy a honvédelmi miniszter fogalmazza: „Kiemelkedő érdemeket szereztek a szocialista haza védelmének érdekében fiaiknak a katonai szolgálatra való felkészítésében, a haza szeretetére nevelésben... Áldozatos a családanyai helytállásukért, gyermekeik példamutató neveléséért társadalmunk és a honvédelem erősítését szolgáló közösségi tevékenységért megkülönbözteti elismerésem és köszönetem fejezem ki...” S a gyerekek, akik számos testvérükkel együtt nőttek fel — nem ismerték meg az önzés, és az irigység érzését, ehelyett megtanulták értékelni a nagycsaládban rejlő, bajban-gondban támaszt nyújtó erőt, s azt, hogy az örömet megsokszorozza a testvéri közösség. MÓRÉ ERZSÉBET HÍRLAP / 3 A gyárról kilenc faluban kilenc olyan községe van a megyének, ahonnan napjában negyvennél több dolgozó kél útra munkahelyére, az Ikarus székesfehérvári gyárába. Szabadbattyán, Polgárdi, Enying, Lepsény, Tác, Alsószentiván, Csákberény, Csókakő, Bakonycsernye, ezek a falvak, ahonnan összesen mintegy ezer dolgozó jár be. E községekbe november 13- tól kezdődően kihelyezett termelési tanácskozásokra hívják a bejáró dolgozókat, s a gyár művelődési bizottsága a versenyirodával és a TIT-szervezettel együttműködve igen érdekes, figyelemre méltó és hasznosnak ígérkező programot dolgozott ki. Szabadbattyánban például — mely községgel a gyárnak külön szocialista szerződése és igen jó kapcsolata alakult ki, — a már meglevő, működő „bejárók klubja” programjához nyújtanak segítséget. Azt tervezik, hogy a szocialista brigádklub egy-egy programját, — művészetit is, — bemutatják majd Szabadbattyánban. Lehetőség nyílik arra is, hogy a bejárók és családtagjaik egy-két alkalommal találkoznának a gyári vezetőkkel. Polgárdiban, — ahonnan 160 dolgozója van az Ikarusnak —, szintén két alkalommal szerveznek termelési tanácskozást, Bakonycsernye, Csákberény, Csókakő, Alsószentiván és Tác községekben ezenkívül 4—5 előadásból álló TIT-sorozatot is tervbe vettek. A kihelyezett termelési tanácskozásokon az V. ötéves terv időarányos teljesítéséről és a jövő év feladatairól, az üzemi és munkahelyi demokrácia kiszélesítéséről, a borítékon kívüli szociális juttatásokról, termelékenységről, ösztönzésről hangzanak majd el előadások. Az ismeretterjesztő előadások is érdekes témasorozatot ölelnek fel: többek között a gyár történetéről, az üzem helyéről, szerepéről a népgazdaságban, a munkások és a brigád kapcsolatáról, a munkáról és közéletről. Tervek szerint jövő év február végén zárulnak majd a kihelyezett termelési tanácskozások, előadássorozatok.