Fejér Megyei Hírlap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1980. MÁRCIUS 1. HÁROM FALU GYŰLÉSE ÖSSZEFOGÁSSAL A LAKÓHELYÉRT A falvak lakossága, szerte az országban évente legalább egyszer falugyűlésen vesz részt. A lakóhelyi demokrácia e fórumán a móri járásban Isztimér, Guttamási és Bakonykuti lakossága idén már a felújított isztiméri községi iskolaépület kultúrtermében hallgathatta meg Németh Jánosnak, a közös tanács elnökének tájékoztatóját. A múlt évben végzett munkáról, a helyenként még fellelhető hiányosságokról, valamint a megoldásra váró feladatokról szóló összefoglalót a megjelentek nagy érdeklődéssel fogadták. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a három kis településen élő emberek közéleti aktivitása, a közügyek iránti érdeklődése évről évre nő. Idén a falugyűlésen megjelentek száma, összetétele is ezt látszik bizonyítani. A fórumon a KISZ-tagok, sőt még az általános iskola végzős tanulói is teljes létszámban részt vettek. A múlt év fő községi feladatait kiemelve — a lakosság alapellátásának szintentartása mellett — elsősorban a fejlesztési-beruházási célkitűzésekről, az ebben elért eredményekről esett szó. Isztiméren az új óvoda építése 1979 szeptemberében kezdődött. A kivitelezési munka jó ütemben halad, s ez nem kis mértékben köszönhető a településfejlesztést segítő társadalmi munkabizottság szervező tevékenységének. A községek lakossága társadalmi munkával segítette a település fejlődését. Az óvodaépítés megkezdését követő két hónapban 32 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. A tervezett idei decemberi átadásig a lakosok és a községi szervezetek, összesen háromezerkétszáz társadalmi munkaórára tettek felajánlást. A községek és a környező ipari, mezőgazdasági üzemek jó kapcsolatát mutatja a DRV rákhegyi üzemigazgatósága, a kincsesbányai bauxitbánya, s a fehérvárcsurgói termelőszövetkezetek dolgozóinak vállalt községépítő társadalmi munkaakciója is. Az épülő óvoda teljes tervdokumentációját Tóth János tanácselnök-helyettes társadalmi munkával készítette el. A fő feladatok között szerepel az általános iskolai oktatás tárgyi feltételeinek javítása. A múlt évben mintegy 500 ezer forintos felújítási munkával sikerült további két új tantermet kialakítani, s ezeket új felszereléssel berendezni. Szép eredményként könyvelhetik el az isztimériek, hogy így lehetőség nyílik majd az egyműszakos oktatás megszervezésére, a létesítmény mind jobb kihasználására közművelődési célokra is. A község egészségügyi alapellátása javult. A nem tanácsi szervekkel együttműködve a lakosság élelmiszer alapellátása, a fűtőolaj- és a gázellátás folyamatos. A tájékoztatót — az eredmények ismertetésén túl — az őszinte hangvétel és az építő kritikus szemlélet jellemezte. A község nem tudott előrelépni a háztáji és kisegítő gazdaságok jobb takarmány- és tápellátásban. A téli időszakban még mindig gondot okoz a nem megfelelő zöldség- és gyümölcsellátás. A hiányosságok megszüntetése érdekében a községi közös tanács az áfésszel együttműködve már a januári tanácstagi beszámolókat követően intézkedett. Immár évek óta a legnagyobb gondot a községek kielégítő vízellátásának megoldatlansága jelenti. A tanács és bizottságai minden évben keresik annak lehetőségét, hogy ebben az igen fontos kérdésben a szükséges lépéseket meg tudják tenni. A vízbázis biztosításának, valamint az ellátórendszer kiépítésének várható költségei igen jelentősek. A megoldást a hatodik ötéves terv előirányzatainak konkrét ismeretében lakossági összefogással, s mindenekelőtt a felsőbb szervek támogatásával lehet csak közelebb hozni. A fő kérdéseken túl, a részletekre is kitérő — felesleges számadatokkal sem zsúfolt — elnöki beszámoló külön érdeme, hogy érintette a településekre közvetlenül hatást gyakorló múlt évi járási eredményeket is. A tájékoztató egyben jó vitaindítónak bizonyult. A megjelentek közül jelentős számban voltak hozzászólók. Azészrevételek, javaslatok tartalmukat tekintve valóban hozzájárultak a községpolitika formálásához és minden bizonnyal segítséget jelentenek a tanács középtávú tervének kialakításához. V. Gy. Gazdaság- és társadalompolitika „Lenézett” vállalatok Van olyan gépipari szövetkezet az országban, amelynek dolgozói — és termékei — ott voltak, vannak a Paksi Atomerőmű építésénél éppúgy, mint a Gyulai Húskombinát szerelési munkáinál, s részesei lehettek a Vinnyica és Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték beruházásának is. Szerény részesei: nem minősítés ez, hanem az arányok kifejezése csupán, hiszen ahogy a „nagyok” nélkül nem képzelhető el egyegy említett — vagy hasonló — fejlesztés befejezése, úgy a szövetkezet munkája sem nélkülözhető. A példa nem egyedi. A szakemberek szőkebb köre számon tart olyan tanácsi vállalatot, amelynek tevékenysége, termékei nélkül minisztériumi nagyvállalatok eredményessége kerülne veszélybe, s olyan ipari szövetkezetet, amely egész iparág termékszerkezetének átalakításában játszott és játszik vezető szerepet. A furcsa csak az, hogy ezeket a konkrét termelőhelyeket általánosságban lenézően, lekicsinylően kezelik — tisztelet a kivételnek — a nagyobbak, de csak addig, míg ki nem derül: valamilyen részfeladat teljesítésében az igényeket rugalmasan fogadó, gyorsan teljesítő partnerek lehetnek. Az ipari szövetkezeteknél 1970 és 1978 között a foglalkoztatottak száma csupán 2,6 százalékkal, a bruttó termelés viszont 91 százalékkal nőtt. Különösen gyorsan fejlődtek a közlekedési eszköziparban, a villamosgép- és készülékiparban, illetve a műszeriparban dolgozó szövetkezetek; azok, amelyek népgazdaságig is kiemeltnek számító területekhez tartoznak. Ugyanakkor a tanácsi ipar vállalatainak száma az 1960 és 1978 közötti esztendőkben 478-ról 158-ra csökkent, az ipari szövetkezeteké 1251-ről 685-re. S nem ipari jellegzetességről van szó, hiszen az építőipari közös vállalkozások csoportja is egy évtized alatt a korábbinak felére apadt. Amikor a kicsikről beszélünk, hangsúlyoznunk kell, pusztán méretet, s nem értéket jelöl a kifejezés. A minisztériumi iparban átlagosan 296 fő fizikai foglalkozású jut egy ipartelepre, a tanácsi és a szövetkezeti iparban 39, illetve 34. S képet ad a munkakörülményekről az is, hogy a szövetkezeti iparban az egy telepre számított hajtóerő az állami ipar hasonló mutatójának 1,8 százalékát éri el csupán! Ha ilyen értelemben kicsik is ezek a cégek, eléggé tekintélyes a foglalkoztatottak tábora. Míg a tanácsi iparban két évtizede változatlanul 100 ezer fős a létszám — a hetvenes évek elején ugyan túlhaladta a 150 ezret, de napjainkra visszasüllyedt az 1960. évi szintre —, a szövetkezeti iparban pedig húsz esztendő alatt 161 ezerről 235 ezerre gyarapodott az itt kenyeret keresők csoportja. A szövetkezeti ipar egy évtized alatt megnégyszerezte termelő állóeszközeit — bruttó érték alapján — ám mielőtt úgy vélné valaki, szédületes a tempó, leírjuk: ennek a területnek a javai a minisztériumi ipar állóeszközei értékének mindössze a 2,5 százalékát érik el. A tanácsi iparral együtt a szocialista ipar összes termelői állóeszközeinek hat százalékát birtokolják... Még néhány vonás az ellentmondásos arculathoz. A tanácsi vállalatok részesedése a hetvenes években csökkent a szocialista ipar bruttó termeléséből, a szövetkezeti iparé viszont nőtt, 1978-ra 6,5 százalékra. Ez utóbbi ugyanakkor a létrehozott tiszta jövedelemnek a 9,2 százalékát állította elő, s ez már érzékletes különbség! Főként, ha azt is hozzátesszük, hogy a támogatásoknak — a viszszatérítéseknek és dotációknak — mindössze 1,7 százalékát kapta a szövetkezeti ipar. Ezek az adatok — s a bennük sűrűsödő tények — szinte mindent elmondanak arról, miért hasznos formáció a népgazdaság számára a kisvállalat. Hiszen a szövetkezeteknél a száz forint lekötött eszközre jutó tiszta jövedelem 1977-ben és 1978-ban is háromszorosa volt a szocialista ipar átlagának. Mindezek ismeretében már egészen másként vélekedhetünk arról a mindmáig létező és párt- és kormányhatározatok ellenére szívósnak bizonyuló gyakorlatról, mely méreteket, szektorális hovatartozást vél elsődleges jegynek, holott nyilvánvaló: a döntő a teljesítmény, a produktum minősége, a ráfordítások és a hozamok viszonya. Szó sincs arról, hogy bárki is a nagyvállalatok szerepkörét kívánja ezeknek a cégeknek; egyik a másikkal föl nem cserélhető. Egyik a másikat azonban kiegészíti, mégpedig nélkülözhetetlenül. S ez határozza meg a „lenézett” vállalatok helyét a gazdasági életben. Veress Tamás KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1980. február 28-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1980. február 28-án Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta:— Gyenes András elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját az időszerű nemzetközi kérdésekről ; — Kádár János elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának jelentését a kongresszusi előkészítő munkáról; — Havasi Ferenc elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját a hatodik ötéves terv előkészítéséről. 1. A Központi Bizottság áttekintette az utóbbi hónapok legfontosabb nemzetközi eseményeit. Megállapította, hogy a világpolitikai helyzet az imperialista körök aknamunkája következtében feszültebbé vált, felerősödtek azok az irányzatok, amelyek veszélyeztetik az enyhülés terén elért eredményeket. Az imperialisták arra törekszenek, hogy megbontsák a két világrendszer között jelenleg fennálló egyensúlyt és katonai fölényre tegyenek szert. Ezt a célt szolgálta a NATO- országok 1978. évi washingtoni döntése a katonai kiadások fokozott növeléséről, valamint az 1979. évi brüsszeli határozata, amely új középhatósugarú rakéták telepítését irányozza elő egyes nyugat-európai országokba. Az Amerikai Egyesült Államok mindmáig nem ratifikálta a hadászati támadófegyverek korlátozását szolgáló, nehezen létrejött SALT-2 megállapodást, és ez akadályozza a katonai enyhülés, szempontjából nélkülözhetetlen további tárgyalásokat. A veszélyt, a feszültséget növelik azok az újabb törekvések, amelyek az imperializmus katonai jelenlétének további kiszélesítését és megerősítését célozzák a világ különböző térségeiben. A társadalmi haladásért küzdő és a külső támadások ellen védekező afgán forradalomnak — a két ország szerződése alapján — nyújtott törvényes, a nemzetközi joggal összhangban álló szovjet segítség ürügyén tett amerikai lépések, a felszított szovjetellenes propaganda-kampány fokozta a feszültséget és mérgezi a nemzetközi légkört. Senki sem vitathatja el a népeknek azt a jogát, hogy küzdjenek nemzeti függetlenségük kivívásáért és megszilárdításáért, a társadalmi felemelkedésért. Ebből kiindulva a Központi Bizottság ismételten kifejezésre juttatta a magyar kommunisták szolidaritását Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népeinek igazságos harcával, amelyet nemzeti függetlenségük megszilárdításáért, a társadalmi haladásért vívnak az újgyarmatosító törekvések ellen. A NATO-nak, az imperialistáknak a fegyverkezési verseny fokozását célzó újabb akciói veszélyeztetik a politikai enyhülés már elért eredményeit, nagy terheket rónak az emberiségre, aggodalommal töltik el a béke minden hívét. A Központi Bizottság ebben a helyzetben fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája, reális cél az enyhülés eredményeinek megvédése, egy új világháború kirobbantásának a megakadályozása. A világfejlődés fő irányát meghatározó erőviszonyok a reakciós körök minden próbálkozása ellenére sem változtak meg. A békét, az emberiség jövőjét fenyegető veszélyek elhárításához azonban szükség van minden, a nemzetközi helyzet élezését ellenző, békeszerető erő aktív fellépésére. A Magyar Népköztársaság továbbra is arra törekszik, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján fejlődjenek kétoldalú kapcsolatai a tőkésországokkal. Azért tevékenykedik, hogy a politikai, a gazdasági, a tudományosműszaki és a kulturális kapcsolatokban elért eredmények megőrzésével és fejlesztésével is hozzájáruljon a népek közötti bizalom és megértés erősítéséhez. Hazánk, a Magyar Népköztársaság a jövőben is megtesz mindent, ami tőle telik azért, hogy Európa, a világ népei tovább haladhassanak előre az enyhülés, a béke, a felemelkedés útján. I A Központi Bizottság áttekintette a párt XII. kongresszusának előkészítését és megállapította, hogy az a szervezeti szabályzatnak megfelelően, rendben halad. A párt 24 ezer alapszervezetében megtartották a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűléseket. Eredményesen zajlottak le az üzemi, az intézményi, a községi, a városi, a budapesti kerületi, a járási és járási jogú, valamint a városi-járási pártértekezletek. A párt szervezetei felelősségteljesen adtak számot az ötéves munkáról, s tárgyalták meg a kongresszusi irányelveket. A társadalmi és tömegszervezetek vezető testületei is széles körben megvitatták a Központi Bizottság irányelveit. Mind a pártban, mind a társadalmi és tömegszervezetekben aktív és érdemi vita folyt; az eredmények számbavétele mellett nyíltan szóltak a hibákról, a társadalmunkat foglalkoztató gondokról, problémákról is. Sok hasznos észrevétel és kiegészítő javaslat érkezett a Központi Bizottsághoz. Az irányelvekről folytatott vitában is megnyilvánult pártunk eszmei, politikai egysége. A megnyilatkozásokban kifejezésre jutott népünk alapvető egyetértése a szocialista célokban és tettrekészsége a feladatok megoldásában. Ez jól tükröződik a XII. kongresszusnak és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére indított országos munkaverseny-mozgalomban is, amely új lendületet kapott a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor Szocialista Brigádjának kongresszusi műszakok szervezésére tett kezdeményezésével. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a XII. kongresszus elé terjesztendő beszámolójának és határozati javaslatának a tervezetét. A Központi Bizottság megtárgyalta a kongresszusi felkészülés további tennivalóit. Az alábbiak szerint véglegesítette az 1980. március 24-én összeülő kongresszus napirendjére vonatkozó javaslatát: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, a párt feladatairól. Előadó: Kádár János elvtárs. 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának beszámolója. Előadó: Brutyó János elvtárs. 3. A Fellebbviteli Bizottság jelentése. Előadó: a Fellebbviteli Bizottság elnöke. 4. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak megválasztása. 3. OLDAL III. A Központi Bizottság meghallgatta és tudomásul vette a tájékoztatást a hatodik ötéves népgazdasági terv előkészítési munkálatairól. (MTI) Még mindig érkeznek a csatlakozások a Sziklai Sándor Szocialista Brigád jubileumi műszakra szóló felhívásához. Képünkön: a brigád tagjai az érkezett leveleket, táviratokat olvassák