Fejér Megyei Hírlap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. JÚNIUS 21. ’3- OLDAL ' \ - , ■' ,” V " ' | A rádió és televízió mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ 5.00: Előttünk a vasárnap! 8.10: öt kontinens hét napja. Külpolitikai negyedóra. 8.26: A Nyitnikék postája. 8.57: Zenés reklámturmix. 9.02: Olvastam egy novellát Odze György: Semiramis. 9.27: Ferencz Éva és Palcsó Sándor népdalokat énekel. Baranyai Zsolt furulyázik. 9.50: Pillanatok. Szabó Lőrinc versei. 10.00: Bummbele Cirkusz 10.58: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa magyar népdalokat énekel. 11.13: Bruno Walter Mozart-műveket vezényel és zongorázik. 12.10: Édes anyanyelvünk. 12.15: Svéd Sándor emlékezetes szerepei IV. rész. Verdi: Álarcosbál. 13.12: Szállj régi dallam. Marlene Dittrich és Maurice Chevalier énekel. 14.05: Gondolatjel. Vita, interjú, jegyzet a kultúráról. ■ 15.13: MOST-i levél. Feladó: Udvarhelyi Szabolcs. 15.23: Népdalkörök országszerte (100. műsor). 15.43: Boccaccio Részletek Suppé operettjéből. 16.19: Szép asszonyok egy gazdag házban. Ismeretlen kineai szerző regénye a XVI. század végéről. 17.10: A belgának ki mondja meg? Gálik Mihály gazdasági jegyzete. 17.20: Művészlemezek. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.45: Sporthírek 18.50: Diákkönyvtár hangszalagon. A 6-os számú kórterem. Csehov elbeszélése nyomán írta Linka Dénes. 19.53: Világhírű zongoraművészek. Ránki Dezső. 20.54: Világirodalmi dekameron. 21.28: Palló Imre népdalfelvételeiből. 22.10: Sporthírek. Totó. 22.20: A dzsessz világa. 23.19: Arturo Toscanini vezényli az NBC szimfonikus zenekarát. 0.10: Az Észt Rádió és Televízió énekkara énekel. PETŐFI RÁDIÓ 6.00: Népszerű muzsika a koránkelőknek. 7.30: Angol szerzők orgonaművei. Simon Preston tolmácsolásában. 8.05: Mit hallunk? Érdekességek a jövő hét műsorából 8.30: Szívesen hallgattuk. Vasárnapi koktél. 10.00: Szivárvány. 12.00: Jó ebédhez szól a nóta Jákó Vera és Mozsár Imre énekel. Bura Kovács Andor népi zenekara játszik. 12.57: Bilicsi Tivadar énekel. 13.13: Szegény Dzsoni és Árnika — Lázár Ervin mesejátéka.14.05: Híres zenekarok albuma. 14.33: Táskarádió. 15.30: Jelenidőben. Az újrakezdésről. 16.00: A Budapesti Koncertfúvószenekar játszik. 16.35: Énekszóval, muzsikával. A Vízöntő együttes felvételeiből 17.00: Slágerek mindenkinek. 18.00: Ha még nem tudná. Júniusi tudományos mozaik. 18.33: A színe meg a fonákja. Jean Cocteau versei. 18.43: Magnósok figyelem! 19.28: A vasárnap sportja. Totó. 20.10: Óvodások a könyvtárban. Riport. 20.38: Hubay Jenő Csárdajeleneteiből 20.55: Közvetítés a labdarúgó MNK döntőjéről. 21.45: Mézeskalács. Részletek Szirmai Albert—Emődi Tamás operettjéből. 22.20: Kellemes pihenést. Szórakoztató zene éjfélig. III. MŰSOR 7.00: A pécsi körzeti stúdió szerb—horvát nyelvű nemzetiségi műsora. 7.30: A pécsi körzeti stúdió német nyelvű nemzetiségi műsora. 8.11: A Kölni Musica Antiqua együttes hangversenye a Zeneakadémia nagytermében. Közben: 8.57: Az ég játékai. Jékely Zoltán versei. 9.55: Új Zenei Újság. 10.45: Öt kontinens hét napja. 11.06: HI-FI VARIETÉ Válogatás a 60-as évek legnépszerűbb külföldi slágereiből. 12.15: Pegazus istállója: Szécsi Margit versei. 13.05: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye az Erkel Színházban. Vezényel: Kobajasi Kenicsiro. Közben: 13.39: Kis magyar néprajz. 13.44: A hangversenyközvetítés folytatása. 14.42: Jon Vickers operaáriákat énekel. 15.22: Beethoven kamarazenéjéből. 16.39: Régi hangszerek világa 17.00: 30 éves a Rádiószínház Szüless újra, kedves. Tragédia. Irta: Hubay Miklós. 18.23: Szimfonikus zene. 19.48: Slágerlista 20.23: Verdi: Macbeth. Négyfelvonásos opera. Közben: 21.14: Alföldi tájházak. 21.29: Az operaközvetítés folytatása. Közben: 22.01: A magyar széppróza századai. 169. rész. 22.16: Az operaközvetítés folytatása. BUDAPEST TV I 9.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-torna. (Ism. (Sz) 9.05: óvodások filmműsora. Kisfilmös szállítás. 1. Cyprian apó meséi. Csehszlovák kisfilmsorozat. 7. rész: Az elkényeztetett mese. (Sz) 2. Spejbl és Hurvinek. Csehszlovák bábfilmsorozat. 7. rész: Hurvinek, mint családfő. (Sz) 9.25: Mozdonnyal szárazon és vizen. NSZK bábfilmsorozat. 4. rész: A sárkányvárosból Pörögénybe. (Ism.) (Sz) 9.55: Kuckó. (Sz) 10.25: „Aki bújt, aki nem” ... A KISZ Központi Művészegyüttes Úttörő Színpadának előadása. (Ism.) 10.55: Hírek. 11.00: Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa. Tv-film. (Ism.) (Sz) 12.20: Reklám. 12.25: A kengyelfutó gyalogkakukk legújabb kalandjai. Amerikai rajzfilmsorozat. XIII/7. rész. (Ism.) (Sz) 13.55: Duna menti folklórfesztivál. A szegedi körzeti stúdió műsora. (Sz) 14.15: Pionírfeleség. Amerikai film. (Sz) 15.25: Reklám. 15.30: Kalendárium. Ismeretterjesztő magazin. 16.30: Reklám. 16.40: Műsorainkat ajánljuk. (Sz) 17.05: 1941. június 22. 3 óra 15 perc. Megemlékezés a Szovjetunió elleni fasiszta támadás 40-ik évfordulójáról. 17.35: Vak. Magyar rajzfilmsorozat. IV/4. rész. (Ism.) (Sz) 17.55: Lehet egy kérdéssel több? Vetélkedőműsor. 18.25: Reklám. 18.35: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18.40: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-torny. (Sz) 18.45: Esti mese. (Sz) 19.00: A HÉT. (Sz) 20.00: Hírek. 20.05: Csurka István: Nagytakarítás. A József Attila Színház előadása, felvételről. Szatirikus játék két részben. (16 éven felülieknek!) 21.55: Sztárok a Rockpalotában. (Sz) 22.25: Hírek. BUDAPEST TV II 19.55—21.50: Labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa döntőmérkőzés. Közvetítés Szegedről. A szünetben: sporthírek. (Sz) OSZTRÁK TV I 14.55: Monte Christo grófja. Film Alexander Dumas regényéből. 16.45: A fehér ló. Bábjáték. 17.15: Pinocchio. Rajzfilmsorozat. 17.40: Jó éjszakát, gyerekek! 17.45: Idősek klubja. 18.30: Osztrák népi muzsika. 19.00: Vasárnapi osztrák képek. 19.30: Tv-híradó. 19.50: Sporthírek. 20.15: Mefiszto. Tvjáték Klaus Mann regényéből. 22.35: Hírek. OSZTRÁK TV II 15.00: Sportdélután. 18.30: Okay. Ifjúsági magazin. 19.30: Tv-híradó. 19.50: Heti körkép. 20.15: Az igazság szolgája. Filmvígjáték. 22.10: Sporthírek. 22.25: Chicago 1930. Filmsorozat: „Kokain a vacsorához”. 23.10: Soap. Filmsorozat. (4.) JUGOSZLÁV TV I 8.25: Barázdák — faluműsor, utána gyermekműsor, magyar nyelven. 10.00: sibeniki gyermekfesztivál. 11.30: Népi muzsika. 12.00: Földművelőknek. 13.30: Szereti-e a Tv-t? 14.00: Fantasztikus utazás a léggömbben, mexikói gyermekjátékfilm. 15.45: Vasárnap délután. 17.30: Kacsaleves, amerikai játékfilm. 19.00: „Zagreb ’81”, animációs filmek szemléje. 19.27: Ma este. 20.00: A dohány útja — dráma-sorozat. JUGOSZLÁV TV II 15.25: A jugoszláv atlétikai kupa döntője. 18.00: Birkózás. 18.45: A sisaki csapat megalakulása. 19.27: Ma este. 20.00: Operaházak portréi, zenei műsor. 21.10:A stúdió ötödik oldala — szórakoztató zene. A Magyar Állami Operaház Erkel Színházában a napokban a Marseille-i Nemzeti Roland Petit Balett, Roland Petit: Coppélia című balettjét mutatta be. A képen: Mireille Bourgeois és Denis Ganio Magángyűjtemény közügyben Ó, képek, ó, arányok! Meglehetősen szokatlan dolog, hogy magyar múzeum magángyűjteményből, méghozzá élő műgyűjtő tulajdonában levő alkotásokból rendezzen kiállítást, amint ezt most a székesfehérvári István király Múzeum tette dr. Pogány Zsolt XX. századi modern magyar anyagának közszemlére bocsátásával. A tényt az újszerűségnek kijáró tisztelgéssel köszönthetnénk. Mert amennyire nem elterjedt jelenség, hogy Magyarországon manapság valaki műgyűjtő legyen, kivált pedig, hogy gyűjteménye egy tágas kiállítótermet rangos művekkel betöltsön, annál inkább örvendhetünk neki, hogy ez mégis lehetséges. S annak is, hogy a gyűjtő nem eljártan őrzi kincseit, hanem egy közművelődési intézmény segítségével a nyilvánosság elé tárja. Vajon mi módon jön létre egy ilyen gazdag gyűjtemény? Érdeklődés, pénz és kapcsolatok kérdése. Dr. Pogány Zsolt, aki neves ideg- és elmeorvos, valószínűleg mindhárom feltétellel rendelkezik. De az átlag fölötti jó anyagi helyzet nem is biztos, hogy okvetlenül szükséges. Ismertem például egy bankhivatalnokot, aki vagy öt évtizeden keresztül minden számottevő , kiállításmegnyitón jelen volt Eleinte félretett pénzecskéjéből részletre vásárolt egy-egy képet, később aztán, hogy sok művész személyesen megismerte, rokonszenvesnek érezték rajongását, ajándékba is kapott sokat. Utóbbmár mint a műbarátok doyenje, valóságos eleven reklámnak számított. Egy másik példa: az ország keleti felében él egy gépkocsivezető, aki rendszeresen jár pesti fuvarutakra. Ilyen alkalmakkor egyben a környékbeli művészek munkáit is fölviszi, kiállításra, zsűrizni és vissza. Ellenszolgáltatásul szívesen adnak olykor egy-egy művet neki. Meglepően csinos házi képtárat létesített ezzel a módszerrel. Magángyűjtemények tehát vannak Magyarországon, mert vannak. De közülük vajon miért éppen dr. Pogány Zsoltot választotta ki elsőül bemutatásra az István király Múzeum? A válasz igen egyszerű. Mivel pontosan ugyanazt gyűjti, amit a múzeum is gyűjt és propagál, az utóbbi időben csaknem kizárólagosan. Huszonöt századbeli, fő-ként mai magyar vagy magyar származású művész hatvanhét munkája látható a kiállításon. Ebből negyvenegy darab, azaz hatvanegy százalék Bak Imre, Beim Pál, Fajó János, Hencze Tamás, Keserű Ilona, Nádler István és Ország Lili alkotása. Tehát azé a hat művészé, akiknek az utóbbi néhány évben volt (és van: Nádler) egyéni kiállítása Székesfehérváron, illetve többször is főszerepet játszottak az itteni csoportos tárlatokon. Hát ezért nem köszöntjük mégsem az újszerűségnek kijáró tisztelgéssel a kiállítást. Mert ami újszerű benne, az csak annyi, hogy az anyag egyetlen ember magántulajdona. Az említettek a maguk nemében jelentékeny egyéniségek, sajátságos megvalósítói, elsősorban a geometrikus absztrakciónak, a dekoratív kolorizmusnak, s a konkrét tartalmat gondosan kerülő, sejtelmes felírásnak. Bemutatásuk többnyire hasznos, élvezetes, mindenképpen tanulságos volt. De azért a mai magyar művészet ennél lényegesen gazdagabb, s a múzeumtól inkább azt várnánk el, hogy a változatosságot, a gazdagságot igyekezzék föltárni, mintsem, hogy következetesség ürügyén éveken át ugyanazt a néhány nevet surkolja látogatói fejébe. A Pogány-gyűjtemény további kiállított huszonhat művét tizenkilenc alkotó neve jelzi. Közülük Max Bill, Halász Károly, Nicolas Schöffer, B. Szabó Zoltán, Victor Vasarely egyértelműen az előző csoporthoz sorolhatók, vagy mint elődök, vagy mint követők, hét művel vannak jelen. Maradt tehát a hatvanhétből tizenkilenc másfajta mű. Létrehozóikból Bálint Endre, Barcsay Jenő, Bene Géza, Gadányi Jenő, Illés Árpád, Martyn Ferenc, Tóth Menyhért — ki vitathatná? — valóban a közelmúlt s a jelen kiemelkedő jelentőségű mesterei, El Kazovszkij, Bukta Imre a feltörekvő új hullám izgalmas jelenségei. Miért vannak hát mennyiségileg így alárendelve, mintegy a szólisták mellett a kíséret szerepére kárhoztatva? Mert dr. Pogány Zsolt így gyűjt? Ez magánügy s nem ok kiállításrendezésre. Kivéve, ha a rendező szerv egyetért a huszadik századi magyar művészet ilyen tendenciózusan szelektáló — véleményünk szerint hamis értékrendet sugalló — bemutatásával. S amint az előzmények mutatják egyetértő. Kovalovszky Márta ezt az egyetértést tökéletesen képviselő ízléssel rendezte meg a kiállítást. Nagy könynyebbségére szolgálhatott, hogy jó néhány kép szinte magától tudhatta, hova ugorjon föl a falra. Á. Szabó János El Kazovszkij: Rácsos képlet Tóth Menyhért: Zsákosok Győri László „tekintete” A Tatabányán élő Győri László első verseskötete és most megjelent Tekintete között 12 év telt el. Közben sokat érlelődött lírai világképe. Ahhoz az irányzathoz tartozik, melynek képviselői a költői nyelv végső tömörítésében találják meg az egyedül üdvözítő kifejezésmódot. Ezen a téren olyan kiváló kortársait említhetjük, mint Pilinszky János, Weöres Sándor, Kalász Márton, vagy saját nemzedékéből Péntek Imre és Utassy József. A Tekintet legjobb verseinek tehát a csiszolt forma a fő erénye. A tárgyi valóság és lírai látásmód a költő egész tevékenységében szervesen van együtt. A „fölháborítóan egyszerűt mondani” a vágya (Ez az ember), s panaszkodik amiatt, hogy „mi csak bíbelődtünk a szavakkal”. Korprobléma ez: az igazság kimondása számtalan akadályba ütközhet, s az akadályok egyike a nyelvi tehetetlenség. Győri László hite szerint a költő elemi kötelessége, hogy leküzdje a tehetetlenséget — nyelvileg és erkölcsi értelemben. Nem számít nagy formaújításnak ez a könyv. Az „antilírát” művelők sorába sem áll be szerzője, inkább arra a kérdésre ad igenlő választ, hogy folytatható-e ma a hagyomány. S a folytonosság az eszmékre is vonatkozik. Petőfi és József Attila éppúgy elődje, mint Weöres és Váci Mihály, mégha azok más és más világot is építettek föl. Történelmi korok és irodalmi törekvések egybeolvadását a Petőfi c. verse tükrözi a legjobban. „Hogy sírt a drága halott, / hogy zokogott!” — innen jut el a „Hogy sírt a drága gyerek, / míg elnyugodott!” — befejezésig. A segesvári halott és a ferencvárosi újszülött egy hazának a gyermeke, itt egy versnek a hőse. Itt sem, másutt sem kerekedik fölül túlságosan anyagán a költő. Az jellemzi, amit vele készített riportjában Kádár Péter írt le az Új Forrás (Győri folyóirata) tavaly decemberi számában: „Nem hiszi azt, hogy ő a világ közepe, az elhivatott vátesz. A munkát hiszi és a családot.” Ezek a puritán minőségek manapság különösen időszerűek. A munka és a család fontosságáról a költészet is szólhat hitelesen, s Győri László ezt próbálja igazolni pl. a Naplóban. Másutt ennél is találóbban ír egyéb időszerűségekről, így a líra devalválódásáról. A Levél egy költőhöz c. versben közismert lírai fogások fonákjait alkalmazza: „Az a lány nem az: / lidérctűz, délibáb.” Vagy: „Ne képzeld, hogy új tüzet csiholsz, légy kishitű, az a legfontosabb!” Az egész Füst-ciklus ennek a vágynak a jegyében fogant. A korábban jelzett tömörség új szépséggel párosul, a bravúrok sem ritkák. „Lófehér abroszt / sürögve suhít — / sérti a borfolt, / szigorú a szik../’ (Pipacs) A tematika is tágul. A történelmi közelmúlt, az élet hétköznapi történései, a természet egyformán tárgyai a verseknek, s néhol a látomásig lened a költői világ határa. (Ősz) S ami a közérzetet illeti: ebben nemzedéke egyik reprezentáns alakja Győri László. Enyhe rezignációt mutatnak művei, azt az állapotot, mely a 60-as, 70-es évek költőit jellemzi. Kiválóan érzékelteti történelmünk feszült pillanatait is, néhány jelzés ezzel kapcsolatban: Werbőczy, Dózsa, Martinovics, Vérmező, doni kanyar, Rodostó stb. Nem fordul a múltba, de számbaveszi azokat a korokat és törekvéseket, melyek éltetik a mai költészetet is. Így lesz a Tekintet jelenkorunk értelmiségi-művészi útkeresésének hiteles dokumentuma. Bakonyi István